Az iszonyat órái 5 csillagozás

Atomtengeralattjárók pusztulása az óceánokon

Az esemény után rekordidő alatt megírt és kiadott dokumentumkötet lélegzetállítóan izgalmas részleteket tartalmaz a Kurksz orosz atomtengeralattjáró 2000 augusztusában bekövetkezett végzetes tragédiájáról. De nem csak erről esik szó! A szerző alapos nyomozást végzett az elmúlt évtizedek haditengerészeti katasztrófái tárgyában. Megtudjuk a könyvből, hogyan jártak szerencsétlenül azok az amerikai és szovjet atomhajók, amelyek szintén elsüllyedtek. Hogyan zajlik le egy ilyen katasztrófa? Hogyan figyelik egymást a nagyhatalmak az óceánok mélyén? Milyen izgalmas akciók zajlanak a tengerek alatt és milyen hihetetlenül fejlett műszerek állnak a „víz alatti kémek” rendelkezésére? Ma már egy ilyen katasztrófa akár az egész emberiség létét is fenyegetheti. Döbbenetes leírást kapunk olyan orosz nukleáris hulladéktemetőkről, ahová külföldieket soha nem engedtek be. Mi lett a sorsuk azoknak akik mégis megpróbálták a világ elé tárni a szörnyűségeket? Tudjuk-e egyáltalán, hány száz kiselejtezett… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

dokumentarista katasztrófa kortárs magyar nyelvű magyar szerző tengeralattjáró

Lícium-Art / W. Stoker, Gyöngyös, 2000

200 oldal · ISBN: 9638592508

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1

Kiemelt értékelések

Zakkant_Tudós

2015. január 24., 13:23

Nemere István: Az iszonyat órái Atomtengeralattjárók pusztulása az óceánokon

Egyáltalán nem unalmas könyv, egy pillanatig sem, viszont…
Itt is tetten érhető a szerző több dokumentumkötetére jellemző „oroszfóbia”. Nemere szerint a hivatalos vagy vezető beosztású személyek arrafelé egytől egyig megátalkodott gonosztevők, emberiségellenes bűnök elkövetői, úgy hazudnak, mintha könyvből olvasnák stb. Mindezt nem mulasztja el minden fejezetben akár többször is kihangsúlyozni, és olyan mértékben eltúlozni, hogy az már-már komikus hatást kelt.
Ha pedig már hazugságok, elmondanám, hogy az írónak sem kell a szomszédba mennie egy kis félreinformálásért. Ott van példának okáért az a kijelentése, hogy az USA-ban egy kukás 180 dollárnál többet keres naponta. Ez még manapság, 2015-ben is messze áll a valóságtól, 15 évvel ezelőtt pedig egyenesen bődületes baromság lehetett.
Vagy amikor azt próbálja az olvasónak beadni, hogy egy tengeri jármű legfeljebb 20 évig használható. Aha, akkor az hogy lehet, hogy az 1950-es, 60-as években gyártott szovjet tengeralattjárók (Whiskey, Foxtrot, Romeo stb. osztályok tagjai) ennek az élettartamnak akár a dupláját is szolgálatban töltötték? (Sőt, 1-2 elmaradottabb ország flottájában lehet, hogy még ma is üzemben van néhány.) Nem is beszélve pl. az Iowa osztályú amcsi csatahajókról, amelyeket csak mintegy fél évszázad után nyugdíjaztak.
Aztán olyan „apróságok”, mint 1977-et írni 1997 helyett stb.
A forrásmegjelölések sem mindig stimmelnek, néhol elintézi annyival, hogy „egy bennfentes ismerősömtől tudom”.
Nyilván a sok dolognak megvan a valóságmagva (hiszen nem zörög a haraszt, ha a szél nem fúj), de egy ilyen szinten fröcskölődő, ráadásul direkt pánikkeltő célzatú könyvhöz nem árt komoly fenntartásokkal viszonyulni.
Ha ez egy kitalált világon játszódó regény sztorija lenne, semmi kifogásom nem volna a leírtak ellen, alapvetően nagyon gördülékeny, fenntartja a figyelmet, olvastatja magát. Így azonban, hogy a valóságot próbálja rekonstruálni, már sok minden nem klappolt vele.

Új hozzászólás

Népszerű idézetek

Párduc50

2019. október 6., 10:02

Sebessége ideális körülmények között 28 csomó, vagyis kb. 52 kilométer a víz alatt (a felszínen kevesebb. Bár ez paradoxonnak tűnik, tengeralattjárók esetében így van: a víz alatt gyorsabban haladnak mint a felszínen).

11. oldal