Elveszett próféciák 89% 322 csillagozás

Gyertya mellett, áram nélkül, kétségbeesettségem kellős közepette is meg tudott nevettetni, ami nagy szó, főleg, hogy a paródiák, humorkönyvek távol állnak tőlem. De hát ha van Négy Lovas Motoros, meg Világvége, egy démonnal és egy angyallal, azt ki ne szeretné? Még több Crowley-t a népnek!

Spoiler, bár úgyis megdöglünk;)
Jót tett egymásnak Gaiman és Pratchett. Remek humor, jó világvégeforgatókönyv. Gondoltam ezt egészen a könyv háromnegyedéig. Aztán valahogy a végére elfogyott a humor, az ötlet. Ellaposodott. Még pár durranótöltetet elsütöttek, de az már inkább csak olyan füstölgő optikai tuningok voltak, mert a szívzörejes hangeffektek elmaradtak.

Minden esetre eddig ez a világvégeforgatókönyv tetszik a legjobban. Összeér a pokol és a menny a földön, egy piperkőc, hedonista jampi és egy slampos, ínyenc antikvárius személyében. Jól elvannak itt az árnyékvilágban, mígnem a főnökeik ki nem találják(tálalják), hogy eljött Az Idő, hogy beszüntessék ezt a játszóterüket. Ám előtte kis erőpróbát tartanának csak úgy kivagyiságból, meg mert mögmonták, mint rúzsasándor .
Na itt van az a pont, ahol összefognak az égiek és a lentiek, mert mégiscsak jó hely az a föld.
Bedobja magát a veterán boszorkavadász egy varrótűvel, egy médium, aki robogós közlekedőedényként funkcionál a cél érdekében, egy gyakorló ügyiboszi, aki kiegészül agy gyakorlatlan ügyefogyottal, berobognak a pokol angyalai motorjaikon , követik őket a pokolian hülye motorosok amíg a halál hal el nem választja őket, aztán van egy csapat gyerek bringával, és valahol köztük van a LÉNYeg.
A tanulság ? Tán az, hogy ha békén hagyják az embert a menny és pokolbéliek, egész jól elműködik a maga valóvilágában.

És ezt szolgálati közlemény a világvégeolvasó molytársaknak:

" Az éjszaka lassan terjedt a Földön.
Fénypontoknak kellett volna tarkítaniuk.
Nem így volt. Ötmilliárd ember élt rajta. Ami hamarosan bekövetkezik, ahhoz képest a barbarizmus pikniknek tűnik majd- forró lesz, csúnya és végül a hangyáké lesz az egész. "
na úgy néz ki én jól jövök ki ebből az egészből;)

Napok óta nem nevettem ennyit. Pratchettet még mindig imádom, szerencsére Gaiman nem tengett túl. És! Voltak benne boszorkányok! ;) Meg molyos pályafutásom során megismert legszimpatikusabb angyal, messze lekörözve a Biff evangéliumának, a Soseholnak, meg a Füst és csont leányának angyalát. Helyenként nem értettem a poénokat, talán fordítási hiba, meg kisebb az általános műveltségem, mint Pratchettnek és Gaimannek együttvéve. Helyenként emlékeztetett az Amerikai istenekre, de inkább a jó öreg Korongvilágra, a jól megszokott Halállal és szerethető kisemberekkel.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ezentúl valahányszor eszembe jut az Ómen című film, mindig a terrierré összement pokolkutya képe fog lelki szemeim előtt megjelenni:D
(Bővebben majd a linkeknél.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szórakoztató olvasmánynak bizonyult, amit nehezen tudtam letenni. Először igaz, hogy nem tudtam eldönteni, hogy ezen most illene-e megbotránkozni, de aztán úgy dönöttem, nem érdekel, nekem tetszik. Persze, szigorúan csak a Jelenések könyvének ismeretében ajánlom, mert úgy világosabb, miről is van szó. Mindent egybevetve pedig most a befejezése után elgondolkodtam azon, hogy lehet úgy olvasni is, mint valami egyszerit, felületeset, amit aztán az ember elfelejthet, de sokkal több van benne. Az, ahogy megmutatja, hogy minden nevelés kérdése, mert az Antikrisztus egyszerű emberré növi ki magát, szerettem. Ráadásul még az angyal és a démon sem annyira sarkított, miután az emberek között élnek… végtére is Crowley (folyton a Supernatural démona jutott eszembe róla) is örülne annak, ha elmaradna az Armageddon, Azirafael pedig eltünteti kisebb vívódás után a katonát, mert úgy a jó… persze, a menny és a pokol kicsit más, de emberek között emberivé válik itt minden. Jah és amit Crowley mond az emberi gonoszságról, az ütős a javából, s Anatéma jóslatfüggősége a horoszkópokat idézte nekem, iszonyúan zavaró mértékben. Igazából megadtam volna neki talán az öt csillagot is, csak a fordítás nem mindig élvezhető teljes egészében, könyörgöm, legalább a neveket hagynák békén, vagy ne csak felét fordítanák le, vagy valami… és ne lett volna néhány teljesen felesleges szál benne, amit valahogy nem tudtam sehová sem tenni, mert nem értettem, minek kell még egy újabb szereplő, ha úgyse valószínű, hogy még egyszer feltűnik bármilyen minőségben is… de az elmaradó apokalipszis bizonyos mértékben mégiscsak überelte ezeket.

Pokolian jó könyv, de hát lehet erre más jelzőt használni? Lehet! Angyalian humoros, vagy a humor ami benne van az a pokoli? Ez végül is mindegy, zseniálisan, humorosan megírt világvége hangulat, sok balek, botcsinálta démon, egy selejtes angyal…folytassam még?

Hogy ezek ketten mennyit röhöghettek, mire ezt megírták…

Különösen tetszett a négy lovas modern változata, de sorolhatnám az összes többi szereplőt is Crowley-tól a boszorkányvadászokig :) Még a nem túl gonosz Antikrisztust is szerettem, aranyos elképzelése volt az Apokalipszis utáni világról…

Gaimannek és Pratchettnek pedig üzenem, hogy tartsák a kapcsolatot abban a néhány órában, amíg mindketten ébren vannak ;)

Imádtam. Imádtam Crowleyt, az Apokalipszis négy lovasának/motorosának modern ábrázolását, a néhol gyengébb poénokat is, még talán a kicsit gyenguszka végét is. Kicsit mintha vesztett volna a lendületéből addigra. Némely szereplővel nem voltam teljesen kibékülve, az Antikrisztus sem elég gonosz (dehát még gyerek!), Azirafael túl szerencsétlen angyalnak de tán ezért is kedveltem. Néhol elhúzottnak éreztem a cselekményt, meg annyira röhögtem, hogy néhol már nem vettem észre amit – hogy egy vörös hajú nőért verekedés tör ki, eltartott egy darabig, míg leesett, hogy ő Háború.
Rég csalódtam ilyen kellemeset és nevettem ennyit. Köszi, hogy kölcsönadtad, @Princze! (Muszáj visszaadnom? =D)

"Látod az ujjamat? Látod? Ez az ujj, kisapám, ez az ujj egy életre elintézhet!"
Megfogtalak, @Zoltán! =P =D

A létező legjobb világvége-történet. Apokalipszison még soha nem röhögtem ilyen jókat :)

Mi történik, ha Dennis a komisz (itt Adam Young) nem egy egyszerű, rosszcsont kisfiú, hanem maga az Antikrisztus? Hát, többek között megszületik Gaiman és Pratchett könyve, amiben a két író humora bombaként robban. A mozaikszerű történetvezetés és az abszurd poénok megbocsájthatóvá teszik a néhol elhúzott cselekményt, vagy a kicsit talán butuska lezárást, és azzal a tudattal rakhatjuk le a kezünkből a könyvet, hogy nem egyszer jót nevettünk rajta, és még a szívünket is megmelengette.