12. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján
54. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján
!

Az álmok fejedelme – Párák évszaka (Sandman 4.) 77 csillagozás

Neil Gaiman: Sandman – Az álmok fejedelme – Párák évszaka

A Végtelenek családi gyűlésén az Álmok Fejedelme elhatározza, hogy visszatér a pokolba, és kiszabadítja régi szerelmét, Nadát, akit gőgjében ő maga ítélt kárhozatra mintegy tízezer évvel ezelőtt. A pokolbéli látogatás persze nem veszélytelen, legutóbb Lucifer Hajnalcsillag megfogadta, hogy elpusztítja Morpheuszt, ha újra a felségterületére merészkedik. Ám a bosszúszomjas Lucifer helyett az Álomúr egy megfáradt lénnyel találkozik, aki a holt lelkeket szélnek ereszti, a pokol kulcsát pedig hősünkre ruházza, kezdjen vele, amit akar.
A PÁRÁK ÉVSZAKA lebilincselő olvasmány; akkor sem csalódunk, ha a felszínen maradva megelégszünk egy lenyűgöző fantáziavilágban játszódó mesével, de akkor sem, ha mélyebbre ásva elgondolkodunk a Gaiman által finoman felvetett filozofikus, morális kérdéseken.

Eredeti mű: Neil Gaiman: The Sandman 4. – Season of Mists

Eredeti megjelenés éve: 1990


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Lucifer · Morpheus


Hirdetés

Kedvencelte 16

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

+
>!
Algernon ×+SP

A pillanat, amikor végérvényesen belezúgtam Sandmanbe és az ő világába.
A pillanat, aminek hatására elkezdtem angolul is olvasni, betervezve mind a 9 kötetet.

Gaiman nem egyszerűen feldolgozza a mitológiákat, legendákat, hanem elegánsan csavar rajtuk egyet, újrateremti őket, mintha kezdettől fogva így léteztek volna, csak az idők során kicsit elkallódott, megváltozott a tartalmuk.
Neil nem mesél neked a korról, ami talán sosem volt. Hanem elmondja, hogy milyen volt az a világ, ami mindig is létezett, csak nem vetted észre sohasem.

+
>!
Dominik_Blasir

Jobb, mint az Amerikai istenek. Vagy ezzel nem illik kezdeni?
Maradjunk annyiban, hogy Gaiman képregényben egészen zseniális: tökéletes közeget biztosít számára, hogy kiélje bizarr-groteszk-őrült fantáziáját, tele ötletekkel és olyan megoldásokkal, amelyek még sokáig fognak élni (rém)álmainkban.
Az előző részek kicsit szerteágazó cselekménye után furcsa volt egy ennyire egységes történetet olvasni, de ez semmiképpen sem vált kárára: igazából szívesebben olvastam volna még tovább, még több részen keresztül.
Szóval akkor hol kell reklamálni a folytatásokért?

21 hozzászólás
+
>!
acélpatkány

„Gaiman, úgy látszik, erre a történetre érlelte meg magában a Sandman-univerzum teljes egészét. A korábban, akár az első epizódokban megismert alakok sokkal élőbbek, a világ sokkal komplexebb, az erőviszonyok sokkal finomabban árnyaltak. Az Álomvilág, a Pokol, a mellettük létező más terek (az Angyalok Városa, az Áz istenek világa, a Káosz és a Rend, melyekből csak ízelítőt kapunk) mérhetetlen fantáziáról tanúskodnak. És mivel képregényről beszélünk, a készítők kihasználják a lehetőségeiket, és a képi síkon is elkülönítik egymástól ezeket a világokat. A Párák évszaka azon művek közé tartozik, melyekről szinte csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.”

http://sfmag.hu/2011/11/08/sandman-parak-evszaka/

2 hozzászólás
+
>!
atalant

Ahogy haladunk előre, ez a világ egyre összetettebb és egyre jobb. Ebben a kötetben aztán minden volt, ami miatt a Sandman-sorozat tetszik: különböző népek mondaköreinek, mitológiájának egybegyúrása a bibliai figurákkal, képregényhősökkel… Csupa irodalmi utalás, mellette egy-egy elejtett félmondat (vagy több), ami visszautal a korábbi kötetek szereplőire, történetszálaira (kusza pókháló, amibe önkéntelenül is beleragadtam)… Mindez a sötét, fenyegető, néha már-már horrorisztikus környezetbe ültetve…
Meg kell, mondjam: ez a turmix meglehetősen kellemes ízvilágot képvisel, Gaiman uram!

+
>!
pat

Rövid, rövid, rövid.
De jó volt az Amerikai Istenek után olvasni, az ismerős arcok miatt.
Szeretem én ezeket a képregényeket, de továbbra is szívesebben olvasnám rendes regényben. No mondjuk Azazel külalakját nehéz lenne szavakkal visszaadni.
Majd újraolvasom, az apró részletekben lakozó ördög miatt.

2 hozzászólás
+
>!
elefes I

A történet zseniális, eddig a legjobb, viszont őszintén remélem, hogy azok a tehetségtelen, dilettáns rohadékok, akik telefirkálták az undorító, ocsmány szarságaikkal az oldalakat soha az életben nem kaptak többé képregényes munkát, sőt, semmi mást sem, legfeljebb csak azt, hogy a teszkó előtt összegyűjtsék az üres bevásárlókocsikat.

+
>!
RandomSky

Az eddigiek nagyon szerteágazóak voltak, sok kis külön sztori, ez viszont jobbára egy. Amiben rengeteg utalás van korábbi eseményekre, de attól még mintha most lódulna meg először úgy rendesen a történet – bár más szempontból nézve ez csak egy hurok. Akárhogy is, az első pillanatban magába szippant, és miután megjárod vele a poklokat, olyan katartikus „vége” lesz, hogy csak pislogsz, hogy Úristen, ez mekkora volt. És közben egyrészt Gaiman és rajzolói is totál kiélik magukat, mert most kerül igazán minden a helyére, és érkezünk meg teljesen a Sandman világába, másrészt meg, minden sziporkázás közepette, odaraknak pár olyan képet meg mondatot, amikről talán csak később esik le, hogy milyen zseniálisak. Csak azt sajnálom, hogy ilyen későn jelenik meg magyarul, amikor már rengetegen élnek abból, hogy a Sandman ötleteit használják fel, a Sandman által kitaposott utakon járnak. Ugyanakkor nem is tudom, mit művelt volna velem ez ’90 környékén… Biztos totálisan beleástam volna magamat, de sok mindent, amit ma már értek, nem vettem volna le akkor. Viszont most is odáig vagyok érte. Álom for president, haha…

+
>!
fowler P

Valamilyen elképesztően bámulatba ejtő módon szinte egyáltalán nem emlékeztem ennek a résznek a cselekményére, különös tekintettel a 4. epizódra. Tény, hogy évekkel ezelőtt olvastam utoljára angolul, de akkor is, valahogy kiesett. Pedig… pedig. Zseniális. Imádom, ahogy Gaiman újra(?)értelmezi a különféle mitológiákat, különösen amit a skandináv mitológiával csinál. Ez már az a rész, ahol – véleményem szerint – nem lehet „csak úgy” bekapcsolódni a történetbe, kezdenek sűrűsödni a visszautalások a korábbi epizódokra (amiket a magyar kiadás jegyzetei kiválóan összefoglalnak), viszont ettől a résztől lesz igazán magával ragadó a sztori. Igazán indíthatna valaki egy plecsnis Sandman-kihívást! ;)

+
>!
Batus

Kedves Gaiman, már megint zseniális voltál, és ismét annyi mitológiai tudást szívhattam magamba a Sandman által, mint más könyvekkel soha. Ráadásul a 4. epizódban (az iskolában) megcsillant valami gaimenség, ami a regényekben megvan, de a képregényből eddig hiányzott. Köszönöm, szundi bácsi!

+
>!
Shanara 

Gaiman már megint megcsinálta. Ismét olyat alkotott, amely az első oldaltól az utolsóig nagyon tetszett. A Végtelenek gyűlése, Morpheusz látogatása a pokolban, majd a pokol bezárása és ezek következményei. Gaiman hihetetlen fantáziával vezet minket végig a cselekményeken. A rejtett mondanivalók, filozófikus gondolatok éppen olyan fontosak, mint a történések többi része. A mögöttes jelentések nekem ugyanolyan fontosak voltak, mint a fő történetszál. Egyszóval: IMÁDTAM.


Népszerű idézetek

+
>!
Shanara 

Az elveszett ártatlanságot nem lehet visszanyerni.

77. oldal - 2. epizód (Cartaphilus, 2011.)

Kapcsolódó szócikkek: ártatlanság
+
>!
RandomSky

És a halandók! Azt kérdem, miért? (…) Miért engem hibáztatnak a saját kis gyarlóságaikért? Úgy emlegetnek, mintha egész álló nap a fülükbe duruzsolnék, s olyan tettekre kényszeríteném őket, amiket amúgy visszataszítónak tartanak. „Az ördög vett rá erre.” Soha nem vettem rá senkit semmire. Soha.
Élik a saját kis életüket. Nem én élem helyettük az életüket. Aztán meghalnak és ide kerülnek (miután vétkeztek az ellen, amit jónak hittek), arra számítva, hogy tőlünk majd megkapják a fájdalmat és büntetést, amire vágynak. Nem én hívtam őket ide.
Azt pletykálják, hogy lelkeket vásárolok, mint egy halaskofa piaci napon, de azt nem kérdik meg, hogy miért tennék ilyet? Lelkeket? Minek? Egy lelket nem bitorolhat más. Nem. A lelkük csakis az övék… de nem szeretnek ezzel szembenézni. (Lucifer Hajnalcsillag, a Pokol ura)

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lucifer · pokol
+
>!
legrin SP

– Szerinted vissza kell még menniük valaha is a pokolba?
– A pokolba? Nem tudom. Szerintem a poklot magunkkal hurcoljuk. A pokol nem egy hely, ahová el lehet menni.

133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pokol
+
>!
Algernon ×+SP

…kezdetben volt az Ige, amit kézzel leírtak Végzet könyvének első lapjára, mielőtt hangosan kimondták volna.
(…)
Vannak, akik úgy tartják, hogy Végzet vak; mások inkább azon a véleményen vannak – és talán nekik van igazuk –, hogy Végzet már messze túl jár a vakságon, hogy igazából nem is képes másra, csak látni: látja az űrben csigavonalban forgó galaxisok által hagyott finom erezeteket; figyeli a bonyolult mintázatokat, melyeket az élőlények az időn keresztülutazva maguk után hagynak.
Végzetből porszag és az éjszaka könyvtárainak illata árad.
Nincsen lábnyoma.
Nem vet árnyékot.

16. oldal

+
>!
Shanara 

Bármely ösvényét is járod Végzet kertjének, nem egyszer, de sokszor kell választanod. Az ösvények elágaznak. Minden lépés, melyet Végzet kertjében teszel, választás; és minden választás meghatározza a jövő ösvényeit. Ám megeshet, hogy mikor végigsétálsz az életen s visszatekintesz, csak egyetlen ösvényt látsz magad mögött; és nem lesz más előtted, csak a sötétség.
Olykor az ember Végzet ösvényeiről álmodik, s hasztalan töpreng. Az ösvényekről álmodk melyekre rálépett, s amelyekre nem…
Az ösvények szétválnak, elágaznak és újra egyesülnek; talán maga Végzet sem tudja, hogy a kanyargó és kacskaringós utak valójában hová vezetnek.
De ha mégis tudná, akkor sem árulná el neked. Végzet megőrz titkait. Ez itt Végzet kertje. Felismernéd, ha látnád. Hiszen benne bolyongsz egészen halálod pillanatáig. S azon túl is. Mert hosszúak az ösvények, s még a halálban sem érnek véget.

7. oldal - 0. epizód (Cartaphilus, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: sors · végzet
+
>!
Shanara 

A világok között állandóan fúj egy bizonyos hideg szél.
Csendben üvöltve hasít át az üres tereken, ez a semmi szél, s utazik sehonnan sehová a teremtés nélkül létező pusztaságokon.

59. oldal - 2. epizód (Cartaphilus, 2011)

+
>!
László_Lajos

Az a kegy illet, hogy személyes rabszolgája lehetek Szelence nagyúrnak, a rend manifesztációjának, ki e kartondoboz formájában öltött testet.

107. oldal, első panel

+
>!
Algernon ×+SP

– Ha tényleg te vagy az, akkor különösen korán jöttél. Mi történt? Talán ma van a születésnapom?
– Az csak annak van, aki meg is született.

49. oldal

+
>!
Algernon ×+SP

Álom úgy gyűjti a különböző neveket, mint mások a barátokat; viszont csak elvétve köt barátságokat.
(…)
Álom – ha nem feledkezik meg róla – emberi árnyékot vet.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Morpheus
+
>!
legrin SP

Október természetesen tudta, hogy egyetlen mese sem ér véget abban a pillanatban, amikor lapozunk, a fejezet végére érünk vagy becsukjuk a könyvünket.
Miután ezt elfogadta, azt is be kellett látnia, hogy igazán nem kell sok ahhoz, hogy egy történet jól végződjék. „Csak azon múlik – magyarázta Áprilisnak –, hogy az ember talál-e valahol egy napsütötte kertet, ahol aranyszínű a fény és puha a pázsit; egy helyet, ahol megpihenhet, leteheti a könyvét, és boldog lehet.”
Részlet G. K. Chesterton Az ember, aki Október volt című könyvéből (Álmok könyvtára)

212. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Marie Moning: Új nap virrad
Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel
Karen Marie Moning: A hajnalra várva
Karen Marie Moning: Álom és valóság
Raoul Renier: Acél és Oroszlán
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Sang-Sun Park: Tarot Café 6.
Sang-Sun Park: Tarot Café 7.
Sang-Sun Park: Tarot Café 5.
Sang-Sun Park: Tarot Café 4.