Amerikai ​istenek 1560 csillagozás

Neil Gaiman: Amerikai istenek Neil Gaiman: Amerikai istenek Neil Gaiman: Amerikai istenek Neil Gaiman: Amerikai istenek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szörnyű ​vihar közeledik…

Árnyék három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz. Árnyék élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról.
Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Árnyék kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Árnyék számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol. Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Árnyék hirtelen a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2022
656 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196624 · Fordította: Juhász Viktor
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
648 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196624 · Fordította: Juhász Viktor
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
656 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196624 · Fordította: Juhász Viktor

7 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Neil Gaiman

390 tag · 233 karc · Utolsó karc: 2024. február 17., 09:43 · Bővebben


Enciklopédia 78

Szereplők népszerűség szerint

Szerda · Árnyék · Sweeney · Nancy (Anansi) · Csernobog · Easter · Ibis · Zorja Utrenyaja · Zorja Vecsernaja

Helyszínek népszerűség szerint

Izland


Kedvencelte 313

Most olvassa 122

Várólistára tette 787

Kívánságlistára tette 638

Kölcsönkérné 17


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Az Amerikai Isteneket először közvetlenül a megjelenés után olvastam, és bármennyire is tetszett, mégis csalódott voltam, mert nem okozott olyan átütő erejű élményt, mint Gaimannek azok az írásai, amelyek a Tükör és Füstben jelentek meg.
Így utólag visszagondolva két dolgot hiányoltam a regényből: az epikus történeti ívet és azokat a felkavaró érzelmeket, amelyek miatt a Hó, tükör, almák mind a mai napig az egyik kedvenc novellám.

Mégis, most az újraolvasás közben döbbentem rá, hogy milyen mélyen beleépült ez a könyv az emlékeimbe. Több mint tíz év után nem csupán a történet fordulatai, a szereplők és a hangulat köszöntek vissza régi ismerősként, hanem rengeteg olyan motívumnak a rejtett és majdani jelentősége is megvilágosodott már jó előre, amit az első olvasáskor még nem tudtam hová tenni.

Ilyen volt a főszereplőnek, Árnyéknak a jelleme és a szerepe is.
Ez a nagydarab, kevés szavú férfi, aki mintha a regény java részében ott sem lenne – szinte végig kívülállóként viselkedik.Olyan emberként, aki sztoikus nyugalommal fogad mindent, ami vele esik.
Ám pontosan egy ilyen megfigyelő típusú karakterre van szükség, hogy a történetét nyomon követve, amelyben végül teljese elveszíti magát, az olvasó lassan összerakja azokat a szilánkokat, amelyekből összeáll egy mozaikszerűen töredezett, mégis rendkívül részletgazdag kép.

Egy kép arról az országról, amely mióta csak létezik elemészti azt, ami nincs az ínyére, és magába olvasztja azt, amiből tovább gyarapodhat, és ilyenné formázza az ott élőket is.
Magabiztossá és öntudatossá, akik számára a hit – bármilyen maszlaggal is próbálják leplezni – az önmagukba vetett hitet jelenti, ami túl gyakran fordul át önhittségbe.
És akik nem képesek ilyenné válni? Azokat előbb-utóbb kiveti magából.

A könyvben többször is elhangzik, hogy ez a föld nem az isteneknek van rendelve. Manapság már egészen biztos, hogy így igaz. Nem való azoknak a régi isteneknek, akik a hitből és az áldozatokból merítenek erőt.
Nekik lassú sorvadás és a vegetálás az osztályrészük, de az új profán bálványok – a média, a technikai fejlődés, a drogok – is csupán időlegesen nyerhetnek híveket egy olyan országban, ahol minden eldobható és lecserélhető.

Akkor mi marad azoknak, akik hinni akarnak?
Egyeseknek annyi, hogy azt, aki lebűvöli a Holdat és a Napot az égről, ne szemfényvesztőnek, hanem valódi mágusnak láthassa.
Míg Árnyéknak, aki vigíliát tartott egy isten halotti torán és önkéntesen feláldozta magát, esélyest a valódi megvilágosodásra.

csillagka>!
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Mivé leszek az istenek, ha már nem borul le előttük senki?
Most elképzelem Zeusz haragját, Thor mennydörgését vagy Amarok (indián hitvilág szerint a farkasok istene, aki segíti az embereket a vadászat során) üvöltést mikor elfelejtik őket, és a lelküket nem táplálja senki.
Hitem szerint a világ olyan, amilyennek megalkotjuk, az istenek pedig mindig megfelelnek egy adott nép és kor igényeinek. Az emberi elme hozza létre a mindenhatókat, ami a nagy Gaia (világlélek) egy kivetítése, aki mindenkinek a saját hite szerint üzen. (ettől függetlenül a mennyország nyitott vadászmező az indiánoknak, hurikkal teli táj a muzulmán férfiaknak, és édes zöld mező a keresztény jó embereknek) az ószövetség kicsit sértődős öregembere se sokban különbözik a jóságos Jézustól esetleg a bölcs Buddhától. Egy tőről fakadnak, és az emberek imái és rajongása tartja őket életben. Szeretjük elfelejteni a múltunkat, pedig a babonáink fontos részei a világunknak, szegényebbek lennénk nélkülük a Luca napi varázslás vagy éppen a Péntek 13. esetleg a fekete macska útja, közelebb hozza a generációkat. Átadjuk a következő nemzedéknek, ezzel életben tartjuk a múltat, kötődünk hozzá. Mindig lesznek új istenek, istenségnek látszó tárgyak, ma éppen az okos-telefon szelleme és a Valentin nap toborozza a követőket. Gondoljuk bele egy lakáson akkor is látszik ha nem lakják ha ki van takarítva vagy hányan könyörögnek egy autónak esetleg számítógépnek, hogy induljon már el, csak még egyszer. Lelket adunk sok mindennek és van akik ezzel visszaélnek, magukkal viszik őket a vándorlásaikra és utána elfelejtik.
Hát ez szívás, így kerültek az istenek az újvilágba és onnan a másvilágba.
Jó sokan vannak, ezért ajánlott a könyv mellé egy mitológiai kislexikon.
Harmadik könyvem Neil Gaiman-tól és az első ami igazán tetszett. Isteni volt látni a régen fényes koronával rendelkező felsőbbrendű hatalmasságok mindennapi küszködését. A vége kicsit (nagyon) kusza, ezért sajnos nem jár a maximális csillag.
spoiler

3 hozzászólás
Katalin_V_Tóth>!
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Első könyvem az írótól. Kicsit döcögősen indult a kapcsolatunk, de nagyon megszerettem. Utazóregény eszméletlen jó karakterekkel, és jó mondanivalóval. Szeretem amikor a regény elgondolkodtató és metaforákban, utalásokban gazdag.Régi és új istenek, hit, elmúlás, összefogás, emberi tulajdonságok… A történet értelmezésébe az olvasó aktívan beleadja magát. Ez a legszebb benne.

Bíró_Júlia>!
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Csillagozás helyett legszívesebben keresnék valami közepes minőségű fotót valami Five Star Motel fényreklámjáról.

Jó, oké. Aki ismer, az tudja, hogy ennyi okkal, értelemmel és saját stílussal bíró epizód után 4 csillagnál sokkal rosszabbat nem kaphat a könyv. Azt is, hogy aki ennyi különféle mitológia alakjait, gondolkodását és világlátását képes egybeolvasztani anélkül, hogy valami homogén eprescsilisgumicukor legyen a végeredmény, arról le fogom írni, hogy zseni. Nem szeretnék csalódást okozni, tehát:

Neil Gaiman kétségtelenül zseni. És kétségtelen hobbija a szívszakasztás, változatos eszköztárral a kellemes sajgástól a rúnázott láncfűrészen át a pusztakezes facsarásig. És még akkor is sikerül, ha tulajdonképpen ezt várja az a nyavalyás olvasója – akit ő sosem nevezne nyavalyásnak, különben hogyan is oszthatna meg vele ennyi bánatot, humort, sziporkát és nyúlós-esős útleírást, lakókocsit, vegyes minőségű piák felett merengő istent, démont, dzsinnt (ó, az a taxisofőr-epizód!), megtestesült ideát és árnyékot. Meg Árnyékot, ugye. Utóbbit egyfelől patikamérlegen mérhette ki Mr. Gaiman – spoiler-, másfelől ennek köszönhetően nem kerül el a reflektor- (vagy villám?)fény azokról, akikről igazában beszélni szeretett volna.

Oda-, vissza- és minden létező horizontális és vertikális irányzékba voltam tőle, na. Akivel még nem jött szembe, annak nagyon ajánlom. Akivel már igen, az keresse meg, hova cameózta magát a szerző (szerintem…de azért gyanús).
Jót tesz a randa, szürke hétköznapok mögöttes árnyékolással, mágiával és misztikummal való feltöltésének.

7 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Nem vagyok otthon a fantasy világában, ezért a véleményem nagyon szubjektív lesz. Szerintem ez egy zseniális alapötletre épülő szórakoztató misztikus kalandregény, és annak kiváló. A cselekmény izgalmas, bár utólag visszagondolva, nem több, mint egy stikli története, viszont fel van turbózva nagyszerű betét novellákkal, és ettől a szimpla sztori hatalmas kultúrtörténeti távlatokat kap. Az USA nagyon különös, multikulturális ország, gyökereiben épp úgy, mint jelenében. Gaiman hatalmas fantáziával meséli a történeteit, a betelepülők életéről és isteneikről, az amerikai kisvárosokról épp úgy, mint a szürreális álomvilágokról.
A könyv erénye még a kiszámíthatatlansága, az, hogy teljesen váratlanul ilyen humoros részekre bukkanunk:

A holló felröppent és elszállt. […] Árnyék megindult felé. A madár megvárta,
míg közelebb ér, aztán egy nagy szárnycsapással átrebbent egy másik faágra.
– Hé – mondta Árnyék. – Huginn vagy Muginn, bármelyik is vagy,
A madár megfordult, gyanakodva félrehajtotta a fejét és csillogó szeme Árnyékra meredt.
– Mondd, hogy „Soha már” – kérte Árnyék.
– $@!% – mondta a holló. Többé meg sem szólalt, amíg az erdőben voltak.
http://moly.hu/idezetek/36605

Máskor meg szinte himnikus a szöveg:

Hiszek abban, ami igaz, hiszek abban, ami nem, és hiszek abban is, amiről senki nem tudja, igaz-e vagy sem. Hiszek a Mikulásban, a húsvéti nyúlban és Marilyn Monroe-ban, a Beatlesben és Elvisben. Hallgass ide – hiszek abban, hogy az emberek tökéletesíthetőek, a tudás végtelen, hogy a világot titkos bankkartellek irányítják, a Földet rendszeresen látogatják az idegenek, a szépek, akik úgy néznek ki, mint a ráncos lemurok, meg a csúnyák, akik teheneket boncolnak és el akarják venni tőlünk a vizet meg az asszonyokat. Hiszem, hogy a jövőnk egy nagy rakás szar és azt is hiszem, hogy állatira jó lesz, és egy napon visszatérnek az indián szellemek és mindenkinek szétrúgják a seggét…
http://moly.hu/idezetek/6304

Még az jutott az eszembe, hogy fogadnák nálunk, ha Magyarországról írna valaki ilyen könyvet? Ilyen istennel:

Felhők vannak közöttük és közöttünk – mutatott rá a magyarok istene. Szép, fekete bajusza volt, széles karimájú, poros kalapja, a vigyora pedig olyasvalakire emlékeztetett, aki alumíniumpalánkokat, új cserepeket és ereszcsatornákat árul idősebb polgároknak, de a munkadíj átutalása után rögtön továbbáll, akár végzett a munkával, akár nem.
http://moly.hu/idezetek/6326

Jó könyv, ha kikapcsolódni akarsz, érdemes elolvasni.

1 hozzászólás
KingucK P>!
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Ezt a regényt már nagyon régóta tologatom a várólistámon. A sorozat első évadát láttam (ideje lenne újranézni), és rengeteg helyről hallottam, hogy jó, ezért kicsit féltem a csalódástól, no meg a mérete… Aztán most csak sikerült belevágnom, és Neil Gaimanhez híven nem unatkoztam. Kicsit más, mint a sorozat, bizonyos szereplők szimpatikusabbak vagy árnyaltabbak, a sorozat kicsit átvariálta a karaktereket is, van aki a könyvben meg sem jelenik és fordítva (bár már régen láttam a filmet).
A téli hangulatot nagyon jól bevezette, így pont jókor vettem elő. Mindenképpen egy újraolvasós darab, viszont valószínű, hogy legközelebb is meggondolom, hogy mikor kezdjem el a nem éppen pehely súlya miatt. :)

Chöpp>!
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Életem nehéz időszakában olvastam, mégis emlékszem az olvasása gyönyörűségére. Milyen jó volt magammal hurcolászni – annak ellenére, hogy mekkora ormótlan darab. Milyen öröm volt megfogni, kinyitni, újra és újra belezuttyanni a történetbe és sokáig nem bukkanni belőle fel. Érezni a történet gyengéden unszoló hívását nap közben, amikor nincs időm olvasni.
Ezekre emlékszem, amikor két év távlatából visszatekintek. És az erős kávé illatára, meg az emberekért fohászkodó istenekre.

Lorenza_Pellegrini>!
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Csodálatos maga az ötlet és az istenek karakterei is egytől egyig megnyertek maguknak. A története viszont kicsit széteső néha. A vége mégis megérintett és meglepett, és Árnyékot is nagyon megszerettem.

wzsuzsanna P>!
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Ha azt mondaná valaki, hogy holnaptól életem végéig egy lakatlan szigeten kell élnem, ahová csak 10 könyvet vihetek magammal, biztos, hogy az Amerikai istenek benne lenne a 10-ben (de még az is lehet, hogy az 5-ben is). 5 évvel ezelőtt olvastam először a könyvet, és már akkor nagyon megnyert magának, de az igazán klassz érzés az volt, hogy most is úgy tudtam olvasni, mintha először vettem volna a kezembe, annyi új dologra bukkantam benne. A rajongásomat egyrészt indokolja maga a téma: kiskoromtól kezdve borzasztóan érdekelnek az istenek, és különös élményt nyújt ilyen kontextusban olvasni róluk. A másik meg, hogy Gaiman alig tud olyat írni, ami ne szippantana be rögtön: ráadásul ez a regény olyan végtelenül összetett, részlet-és műfaj-gazdag, hogy zseniálisnak tartom már a kitalálását is, nemhogy a megírását. Jól esett újra elővenni a sorozat előtt/mellé, és azt hiszem, nem ez volt az utolsó alkalom.

Anarchia_Könyvblog>!
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Alkotott egy olyan amerikai világot, amely nem elég, hogy pusztító, ha már az emberiséget nézzük, de mindezt megspékelte az istenek jelenlétével. És, ha mindez nem lenne elég, ezek a – számunkra – természetfeletti lények olyan jegyeket képviselnek, mint a halandó emberek – jó és rossz tulajdonságokat egyaránt. Az évek során, a civilizáció fejlődésével számos dologról feledkezünk meg, egyre kevésbé jelenik meg az emlékeinkben, gondolatainkban a kultúránk, a különböző babonák, a mitológia és a hitünk. Mint, ahogy ezek is folyamatosan kopnak ki a mai korból, úgy az istenek is egyre kevésbé tűnnek fel előttünk. Gaiman könyvében az isteneknek kell a hit, ahhoz, hogy életben maradjanak, de hiszem – és ez egy szubjektív vélemény –, hogy mindezek mögött számos mélyebb mondanivalója is akadt a szerzőnek. A régi dolgok már nem számítanak, a régi dolgok már kevésbé érdekesek, a régi dolgok már nem léteznek. Helyette jönnek a fejlettebb, újabb és modernebb eszmék, amelyek felülírnak mindent és prioritást élveznek egy letűnt korszak felett. De térjünk vissza az istenekhez; mi van akkor, ha az emberek elveszítik a hitüket az isteneikben, vagy éppen elkezdenek egy új istent imádni? Erre pedig az új istenek rátesznek egy lapáttal.
(Zsófi)
Folytatás:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2020/06/09/neil_gaima…


Népszerű idézetek

sztimi53>!

Hiszek abban, ami igaz, hiszek abban, ami nem, és hiszek abban is, amiről senki nem tudja, igaz-e vagy sem. Hiszek a Mikulásban, a húsvéti nyúlban és Marilyn Monroe-ban, a Beatlesben és Elvisben. Hallgass ide – hiszek abban, hogy az emberek tökéletesíthetőek, a tudás végtelen, hogy a világot titkos bankkartellek irányítják, a Földet rendszeresen látogatják az idegenek, a szépek, akik úgy néznek ki, mint a ráncos lemurok, meg a csúnyák, akik teheneket boncolnak és el akarják venni tőlünk a vizet meg az asszonyokat. Hiszem, hogy a jövőnk egy nagy rakás szar és azt is hiszem, hogy állatira jó lesz, és egy napon visszatérnek az indián szellemek és mindenkinek szétrúgják a seggét. Hiszem, hogy a férfiak valójában nagyra nőtt kisfiúk, akiknek komoly kommunikációs problémáik vannak, és hiszem, hogy azért nem lehet jót szexelni Amerikában, mert kezdenek eltűnni az autósmozik. Hiszem, hogy a politikusok erkölcstelen gazemberek, és még mindig hiszem, hogy ők a jobb alternatíva. Hiszek benne, hogy Kaliforniát el fogja nyelni a szökőár, Floridát meg elönti a téboly, a sok krokodil meg a mérgező hulladék. Hiszem, hogy az antibakteriális szappan megöli a test ellenálló rendszerét a kosszal és betegségekkel szemben, ezért egy napon majd kipusztít minket a nátha, mint a Mars-lakókat a Világok harcában. Hiszem, hogy a múlt század két legnagyobb költője Edith Sitwell és Don Marquis, hogy a jade megkövesedett sárkánysperma, és hogy több ezer évvel ezelőtt, egy másik életemben félkarú szibériai sámán voltam. Hiszem, hogy az emberiség sorsa meg van írva a csillagokban. Hiszem, hogy kiskoromban jobb íze volt a nyalókának, és az aerodinamika elvei szerint egy dongó nem is tud repülni, hogy a fény hullám és részecske, hogy valahol, egy dobozban van egy macska, aki egyszerre élő és holt (de ha nem adnak neki enni, végül kétféleképpen halott macska lesz belőle), és hogy a világegyetem néhány csillaga milliárd évekkel idősebb magánál a világegyetemnél. Hiszek egy személyes istenben, aki törődik velem és aggódik értem és mindent lát. Hiszek egy személytelen istenben, aki mozgásba lendítette a világot, aztán elment bulizni a barátnőivel és azt sem tudja, hogy a világon vagyok. Hiszek a közönyös káosz, háttérzaj és puszta szerencse uralta üres univerzumban. Hiszem, hogy akik szerint a szexet túlértékelik, még sohasem csinálták jól. Hiszem, hogy az, aki állítása szerint érti, mi folyik a világban, az apró dolgokban is hazudni fog. Hiszek a tökéletes becsületességben, meg az értelmes társadalmi hazugságokban. Hiszem, hogy egy nőnek joga van dönteni, egy babának joga van élni, és az emberi élet ugyan szent, még sincsen gondom a halálbüntetéssel, ha az igazságszolgáltatás teljesen megbízható és azt is hiszem, hogy csak egy idióta bízna meg az igazságszolgáltatásban. Hiszem, hogy az élet játék, az élet egy kegyetlen vicc és az élet az, ami akkor történik, amikor élsz, és ennyi erővel akár élvezni is lehet.

249-250. oldal (Szukits, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Elvis Presley · férfiak · Florida, USA · Isten · Kalifornia · Marilyn Monroe · nők · The Beatles
26 hozzászólás
sztimi53>!

("Amondó vagyok, egy város nem is város könyvesbolt nélkül. Lehet, hogy városnak hívja magát, de ha nincsen könyvesboltja, senkit nem tud átverni.")

162. oldal (Szukits, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: könyvesbolt
19 hozzászólás
sztimi53>!

– Felhők vannak közöttük és közöttünk – mutatott rá a magyarok istene. Szép, fekete bajusza volt, széles karimájú, poros kalapja, a vigyora pedig olyasvalakire emlékeztetett, aki alumíniumpalánkokat, új cserepeket és ereszcsatornákat árul idősebb polgároknak, de a munkadíj átutalása után rögtön továbbáll, akár végzett a munkával, akár nem.

321. oldal (Szukits, 2003)

8 hozzászólás
Algernon P>!

Ha isteneket akarsz egy csoportba gyűjteni, az olyan, mint felsorakoztatni egy csomó macskát. Természetüknél fogva nem alkalmasak rá.

244. oldal

sztimi53>!

Baseballsapkáján a következő szöveg díszelgett:
AZ EGYETLEN ASSZONY, AKIT VALAHA SZERETTEM, EGY MÁSIK FÉRFI FELESÉGE VOLT…
AZ ANYÁM!

29. oldal (Szukits, 2003)

1 hozzászólás
pdaniel>!

Greg Brown: A sötétben veled

Az emberek a sötétben mihez kezdenek
Volt egy kis lámpásom, de az is elveszett
Kinyújtom a kezem, hátha te is azt teszed
Együtt akarok lenni a sötétben veled.

719. oldal

Chöpp >!

– Hogyan szeretitek a kávét? – kérdezte a vendégeket. – Mi feketén, mint az éjszaka és édesen, mint a bűn.

53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kávé · Zorja Utrenyaja
5 hozzászólás
sztimi53>!

A trikón ez a felirat állt:
HA NEM TUDOD MEGENNI, MEGINNI, ELSZÍVNI VAGY FELSZÍVNI… AKKOR B*SZD MEG!

29. oldal (Szukits, 2003)

kisginny>!

Egy mese lényegét azzal lehet a legjobban elmondani, ha elmeséljük. Értik? Ha egy történetről akarunk beszélni, akkor éppen elmeséljük azt. Ez kötéltánc és álom is egyben. Minél részletesebb a térkép, annál jobban emlékeztet magára a tájra. A létező legrészletesebb térkép maga a táj, ezért térképnek tökéletesen pontos és teljességgel haszontalan lenne.
A mese az a térkép, ami a táj.
Ezt ne feledjék.

345. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mese
Algernon P>!

Az istenek meghalnak. És amikor valóban meghalnak, senki sem gyászolja őket és senki sem emlékszik rájuk többé. Az eszméket nehezebb megölni, mint az embereket, de a végén őket is el lehet pusztítani.

85. oldal 3. fejezet (Agave, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: eszme · Isten

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kevin Hearne: Tricked – Átverve
Christopher Moore: Prérifarkas blues
Robert N. Charrette: Keresd a magad igazát
Jeaniene Frost: A lángok mélyén
Joe Hill: NOS4A2
V. E. Schwab: A Fényigéző
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger
Gaura Ágnes: Attila koporsója
Laurell K. Hamilton: Telihold kávézó
Kresley Cole – Gena Showalter: A tél halálos csókja