!

Gyémántkor 34 csillagozás

Neal Stephenson: Gyémántkor Neal Stephenson: Gyémántkor Neal Stephenson: Gyémántkor Neal Stephenson: Gyémántkor

Száz évvel később járunk, egy olyan világban, melyet a nanotechnológia gyökeresen átalakított. Automaták állítanak elő mindent az élelemtől a ruházatig, az újságok okospapíron megjelenített, személyre szabott hírforrások, a városok saját immunvédelemmel rendelkeznek, és a mesterséges gyémánt az egyik legolcsóbb és legtartósabb építőanyag. Az emberek ugyanakkor a múltat idéző, szigorú kasztrendszerben élnek, vallásuk, politikai hovatartozásuk, kulturális preferenciáik és természetesen vagyoni helyzetük alapján tagozódva.
Nell a legalacsonyabb rendű munkásosztályba született, ahonnan a fennálló társadalmi rend szerint nincs kiút. A kislány kilátástalan élete azonban egy csapásra megváltozik, amikor négyéves korában kezébe kerül egy arisztokrata gyermekeknek szánt tankönyv. Ennek leckéi felnyitják szemét környezete csodáira és megértetik vele, hogy csak úgy viheti valamire, ha sorsának alakítását saját kezébe veszi.
Az amerikai szerző regényét méltatói neoviktoriánus… (tovább)

Eredeti mű: Neal Stephenson: The Diamond Age

Eredeti megjelenés éve: 1995


Hirdetés

Kedvencelte 4

Most olvassa 6

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

+
>!
vicomte MP
Neal Stephenson: Gyémántkor

Míg Stephenson előző regénye, a Snow Crash szinte vegytisztán a cyberpunk klisék kiforgatására épült, addig a Gyémántkor már lényegesen kevésbé parodisztikus, és a merész ötletei ellenére is sokkal átgondoltabb, sőt tudományosan is megalapozottabb, mint az volt.

Az első pártucat oldalon az író kivégzi (szó szerint!) az utolsó tükrös napszemüvegben feszítő utcai szamurájt, hogy aztán nagy lendülettel vethesse bele magát annak a jövőnek a bemutatásába, amelyből számomra a tipikus cyberpunk regényeknél sokkal hihetőbbnek ható kép bontakozott ki.
Ennek a világnak az alapja a nanotechnológia mindennapossá válása, ami gyökeresen átalakítja a tudományt, a gazdasági erőviszonyokat, és társadalmi berendezkedést, sőt a regényt magát elmozdítja a transzhumanizmus irányába.

Persze Stephenson most sem veszíti el a meglehetősen fanyar és szatirikus – és ezért nem is mindenki számára átütő – humorérzékét, így aztán nekem a konfuciánus és a viktoriánus* kifinomultság és irodalmi stílus szembeállításán, és az egyes szereplők irodalmi előképein (Pl. a kínai Dr. X-ben nem nehéz felismerni a Dr. Fu Manchu figuráját) erősen vigyorognom kellett.

A regényt elsősorban mégsem ezek miatt ajánlanám a modern sci-fi-vel csak most ismerkedőknek, hanem mert a fő cselekményszál egyik fő mozgatója egy nanotechnológiával létrehozott könyv, egy igazi Végtelen Történet, amely interaktív módon reagálva a való világ eseményeire mesél (és mellesleg tanít is) a főszereplő kislánynak, annak négy éves korától kezdve.

Ezek a részek, amelyek hol a komoly (néha komor) tündérmeséket, hol a tanmeséket idézték, kimondottan élvezetesek voltak a számomra, és azt hiszem minden moly álma egy ilyen könyv.

A Gyémántkor egyetlen kisebb hibáját az információ adagolás módjában és a szálak elvarrásában találtam, ugyanis bizonyos eseményeket és fordulatok mögött rejlő okokat nem, vagy csak nagyon sokára magyaráz meg az író, ami miatt bevallom, néha elvesztettem a fonalat és olyan érzésem támadt, mintha kimaradt volna egy-egy fejezet a magyar kiadásból.

* Mivel a regény 1995-ben íródott, Hongkong Kínához történő visszacsatolása előtt, nem hiszem, hogy túl elrugaszkodott kijelentés, hogy ez az esemény is fontos szerepet játszhatott az inspiráló események között – különösen a politikai vonulatnál (a két Kína szembeállása; Kína viszonya a "barbárokhoz") szembeötlő ez.

4 hozzászólás
+
>!
syeren P
Neal Stephenson: Gyémántkor

Tetszett is, meg nem is. Az események több különböző, később szépen összefutó szálon játszódnak. Nagyon igényesen megírt regény, az újszerű ötletekben sincs hiány (biotechnológia, technikai vívmányok, szintetizátorok). Számomra valahol igen ijesztő is volt ez a jövőkép, mivel épp elég realisztikus volt sajnos: a kivégzési módok, a népesség elkülönültsége, analfabetizmus, ignorancia és a reklámok (jaj!)… A dobolókat inkább ne is firtassuk. Nell igazi tünemény kislányként, nagyszerűen veszi az akadályokat és egészséges felnőtté érik. A mesekönyv is valami fantasztikus ötlet (a történetek, az egérsereg, pláne ahogyan összemosódott a valósággal) – szerencsére szépen bemutatta az író, hogy azért az sem univerzális megoldás. :)

+
>!
pat
Neal Stephenson: Gyémántkor

Nos, ilyen könyvet szerintem még nem olvastatok. (Aki mégis, az legyen kedves ajánljon nekem olyat.)
Fülszöveg szerint neoviktoriánus poszt-cyberpunk regény. Bizonyára, de ezen kívül akad még benne sok más egyéb nyalánkság is: konfuciánus államigazgatási alapelvek, nanotechnológia, gyermekmese (Turing-kastéllyal!), kollektív tudattalan, robbantós lövöldözős harcjelenet, stb. Hihetetlenül mozgalmas, változatos, kiszámíthatatlan, intelligens, nagyszabású ötletparádé. Cserébe viszont a történet íve, fő iránya hajlamos kissé elmosódni, összekuszálódni. Szerintem vannak benne logikai bukkanók is, de azokról nem akarok tudni. :)

2 hozzászólás
+
>!
Berindea_Petra
Neal Stephenson: Gyémántkor

Egy könyv, egy lány, egy mérnök, egy rendező-producer egy színésznő, egy iparmágnás, a címszerepekben, igazi Hollywoodi story lenne, DE NEM AZ, sajnos, inkább egy techno –tinilányregény.
A társadalom kasztokba szerveződött, faji, vallási, filozófiai, ipari – gazdasági, erkölcsi normák alapján, ki –ki a maga klánja, kasztja védelmét élvezi, a gyémántkorban, a régi világrendet elsöprő nanotechnológiai forradalmi újítások korában, ahol a manufaktúrák, a valódi tárgyak jelképezik a luxust. Azonban az új világrendet is felváltja valami újabb, valami forradalmibb, amit én a regény fő konfliktusának tekintettem. A több szálon futó cselekmény, a végén összetalálkozik, de én sok kidolgozatlan, megoldatlan, problémával maradtam a végére és néhány hogyan? Miért? sem tisztázódott.
A legérdekesebb a társadalmi szerveződés leírása volt, teljesen átláthatatlan volt számomra a földrajzi leírás, mi hol helyezkedett el, Nell hercegnő karaktere,a tanítómesék egy része érdekes volt, de a hercegnős My Little Pony jutott róla eszembe itt –ott, pedig az események a végére erősen brutális kimenetelt vettek.
Összességében nem volt sem jó, sem rossz, voltak érdekes ötletek, az első rész szerintem jobb, mivel kicsit több a fizika és a filozófia, és még szerethetőbbek a karakterek, olyan bármi lehet hangvételű ellenben a második rész kicsit untatott már.
El fogom olvasni a Snowcrash-t.

+
>!
tamasloczi
Neal Stephenson: Gyémántkor

Hiába kapott ez a könyv Hugót és Locust, meg jelölhetik tőlem egy rakás díjra, én bizony leírom fehéren-feketével; ez bizony erőteljesen gagyi.

Kérdéses a dolog, hogy mennyire van benne a fordító balkeze, az biztos, hogy a nyelvezet egy kocsmai beszélgetésem közben is kifinomultabb szokott lenni, eltekintve a száz oldalankénti három oldal filozofálgatástól, techno-magyarázattól és a hébe-hóba becsúszó leíró részektől, ami valljuk be, egy majd' 2x300 oldalas könyvnél igen kevés. Hallottam már végtelenül egyszerű, suttyó embereket összeszedettebben és változatosabban fogalmazni, a szóismétlésekről pedig inkább ne is beszéljünk, mert elsírom magam. Plusz fekete pont a @Galaktika-nak, amiért önmagukat felülmúlva talán sikerült megdönteni az eddigi rekordjukat az egy kiadáson belüli helyesírási hibák versenyszámban.
A karakterek legtöbbje, egy-két kivétellel következetlen, kidolgozatlan és nem tudják felkelteni még azt a minimális szimpátiát sem, hogy egyáltalán elkezdjen érdekelni a sorsuk.
A jövőkép, és világleírás, amit annyira ajnároznak az ajánlóban, engem nem nyűgözött le különösebben, főleg, hogy elsikkad egy gyermeknevelő mese és egy populár, kihagyhatatlan jellem"fejlődési"-belsőkonfliktuskezelési nyöszörgés mellett, így a lényeget csak benyomásszerűen kapjuk, háttérként, be-betűzdelve. Persze van, aki ezt pozitívumként könyvelné el, én azonban ha SF-et kezdek el olvasni, akkor szeretném, ha az a könyv valóban a szájenszről meg a fiksönről szólna. Majd ha lelki küzdelmekre és feldolgozhatatlan életkörülményekre és szívszorító pillanatokra leszek kíváncsi, akkor felcsapok egy családregényt vagy egy Tvrtko-könyvet. Hát túl nagy kérés ez?!

Egy szó, mint tíz a tizediken a tizenkettediken szó, nem tetszett, uncsi, stb, stb. Örülök, hogy vége. Eyecandy-ként egynek megteszi, de sajnos túlságosan pozitív előjelűek voltak a várakozásaim.

9 hozzászólás
+
>!
Noro MP
Neal Stephenson: Gyémántkor

Először is megpendíteném, hogy fölösleges volt a regényt két kötetben kiadni, ugyanis az egész nincs teljes 600 oldal. Igaz, hogy a Metropolis legalább egyszerre adja ki a két kötetet, és csak egy ezres dob rá ilyenkor a bolti árra… egyesekkel ellentétben… de azért ez nem volt szép.
A regényt divatos szóval transzhumánnak is nevezhetnénk: az emberek rutinszerűen alakítják testüket ún. nanotechnológiai paraziták felhasználásával, és az elmúlt évezredekben elfogadott társadalmi rendszer is megszűnt. Akár a Snow Crash-ben, itt sincsenek nemzetállamok vagy mainstream kultúra, csak egymás melett élő szubkultúrák százai. (Más összefüggés amúgy a két regény között szerintem nincs.) Sanghajban – a könyv legfontosabb helyszínén – a két legnagyobb ilyen szubkultúra a konfuciánusoké és a viktoriánusoké, amelyek szembenállása egyre nyilvánvalóbb lesz, ahogy a cselekmény előrehalad.
Stílusának egyes elemei a valódi viktoriánus regényekre hajaznak: például a többmondatos, leíró jellegű fejezetcímek, vagy a szándékos csapongás, ami főleg az első száz oldalra jellemző. Itt nagyon sok a leíró rész, amit a modern anyagtudomány iránt nem érdeklődő olvasók nem feltétlenül fognak élvezni. A könyv nagy része ellenben igen személyes stílusú, három nagy és több kisebb szálon halad. Az utolsó fejezetek atipikusan pörgősek, néha már majdnem személytelenek, és még így sem varrnak el minden kérdést, de számomra legalábbis ez nem csökkentette jelentősen a mű élvezeti értékét.

+
>!
ilmater
Neal Stephenson: Gyémántkor

Sokáig kerestem a könyvtárban és nagy lelkesedéssel indultam neki, mikor végül sikerült hozzájutni eme könyvhöz. De alábbhagyott a lelkesedésem, ahogy haladtam a történetben. Nekem nem sikerült megtalálnom mindama lelkesítő és érdekfeszítő dolgokat, amit más értékelésekben (itt és egyéb oldalakon) olvastam. Számtalan dolog megmagyarázatlanul maradt (vagy csak én nem figyeltem eléggé? ha így is volt, én el nem olvasom még egyszer), a technikai fejlődés nekem már kicsit túlzásba esősen előrehaladott. A szereplők közül szinte senkit nem tudtam megkedvelni, mivel vagy szerencsétlenkedek végig, vagy egyszerűen nem volt olyan tettük, amivel egy szerethető szereplővé nőtték volna ki magukat. Vagy egyszerűen eltűntek észrevétlenül a süllyesztőben. Nell persze más kategória, de a végén belőle is más vált, mint amire számítottam.
A „könyv a könyvben” ötlet jó volt, de ezzel kapcsolatban is maradt bennem hiányérzet. A dobolók törzse pedig… na náluk hagytam majdnem abba az olvasást, de nem szeretek félbehagyni könyvet, csak ha nagyon szenvedős, meg aztán kihíváshoz is kellett, s ez tényleg kihívás volt (mármint, hogy ne dobjam félre).

+
>!
manu
Neal Stephenson: Gyémántkor

Érdekesen csapongó történet, szabadon, nagyon lazán keveri és használja a történet szálait, a karaktereket, az idősíkokat és a dramaturgiai elemeket. Elsőre egy kicsit olyan, mintha a szerzőnek túl sok ötlete lett volna , de nem lett volna kedve mindet kidolgozni, így beleömlesztette egy könyvbe. Van itt sci-fi, cyberpunk, viktoriánus kor, konfuciánus filozófia, mese és még sorolhatnám. Ennek ellenére mégis a hangvétel, a stílus és a mondanivaló miatt az egész majdnem teljesen összeáll egy koherens egésszé, egy teljesen újszerű regénnyé. Azért csak majdnem, mert végig úgy éreztem, hogy valamire nem figyeltem eléggé, valami felett elsiklottam, és a könyv több annál, mint amit felfogtam belőle. Újra és újra átgondoltam a olvasottakat, de végül nem sikerült rájönnöm, hogy mi lehet az. Emellett a sokféle történeti szál összekapcsolódása a könyv végére elég szürreális helyzeteket eredményezett, de ez valójában egyáltalán nem volt baj: véleményem szerint a Gyémántkorban pont az a legjobb, hogy minden, csak nem sablonos.

+
>!
Richeus
Neal Stephenson: Gyémántkor

A regény nyelvezete szép és szórakoztató, főleg a modoros beszéd, de a történet inkább csak hömpölyög mintsem tart valahová, amolyan korkép egyfajta jövőről. Eddig egyébként jó is lenne. A fajsúlyos szereplők fókuszba állítása vagy elsüllyesztése nekem esetlegesnek tűnik (Miranda, Fang bíró, Harv, de különösen Carl Hollywood), mintha a sztori nem lenne jól megkomponálva, nincs egyértelmű szerkezete vagy íve. A befejezés meg bántóan közhelyes és fantáziátlan, egy irodalmi giccs. Így nehéz végigolvasni.

+
>!
Szentinel
Neal Stephenson: Gyémántkor

Nagyon jó regény, a Snow Crashnél egy fokkal érettebb írás. Valóban nehezen indul be, de ha beszippant a világa, nincs megállás! Engem teljesen elbűvölt.


Népszerű idézetek

+
>!
Berindea_Petra

A kínaiak roppant illemtudóak, ez a legjobb és egyben a legrosszabb tulajdonságuk is.

+
>!
Noro MP

Miközben Nell Napiert nézte akció közben, a zubbonyán lengedező és csilingelő medálokat meg fonatokat, hirtelen rájött, hogy pontosan az érzelmek elfojtása teszi a viktoriánusokat a világ leghatalmasabb és leggazdagabb népévé. Képességük, amellyel mélyre tudták temetni az érzéseiket, nem kóros viselkedésforma volt, hanem misztikus művészet, ami szinte mágikus hatalmat adott nekik a természet és az ösztönösebb törzsek felett.

II. kötet, 174.o

+
>!
Margarita

Az Enciklopédia egyik régi filmfelvételén Nell egy fiatalabb Moore őrmestert látott – semmit sem változott, épp csak akkor több haja és kevesebb kétsége lehetett.

35. oldal, 2. kötet

+
>!
Berindea_Petra

A kínai mondavilág szerint a démonok csak egyenes vonalban szeretnek közlekedni.

+
>!
Noro MP

A rizs jelentette társadalmunk alapját. A parasztok, akik vetettek, a konfuciánus társadalom csúcsán álltak. Mint a Mester mondja: „Legyenek sokan a termelők és kevesen a fogyasztók”. Amikor Atlantiszból vagy Nipponból átért ide a Táp, többé nem kellett vetnünk, mert a rizst már az anyagszerkesztőkből nyertük. Ezzel pusztulni kezdett a társadalmunk.

II. kötet, 240.o

+
>!
Noro MP

Fent a hegyen megkondultak a Szent Márk-templom harangjai. Bud épp a tuningszalonba korizott, hogy felturbózzák a fejstukkerét.

első mondatok


Hasonló könyvek címkék alapján