Pretty ​Guardian Sailor Moon 4. (Sailor Moon 4.) 91% 51 csillagozás

Ha választani kell, hogy nézem vagy olvasom, akkor evidensen az utóbbit választom.
Sokkal élvezetesebb ebben a formában.
Nekem kedvenc lett és nem is írok többet, ezt olvasni kell.
Imádom. ♥

Az első két kötet amikor tavaly olvastam nagyon tetszett, aztán a harmadik idén valahogy annyira nem, és most ez is döcögősen indult, de aztán összeállt a végére. Úgy érzem, végre újra tartunk valamerre (az elején még azon is gondolkodtam, hogy nem folytatom a mangát, de a végére megváltozott a véleményem).
Még ugyan nem akarok nagyon kedvenc karaktert választani, de Mamoru nagyon verseng a helyért, a lányok közül pedig nehezebb, mert többen nem nagyon voltak jelen most a kötetben.
Kicsit nagyon sok amúgy nekem a szöveg, és néha rettenetesen kaotikusak az oldalak, csak úgy ugrált a szemem össze vissza. De a rajzolása még mindig nagyon kedves.

Ez is nagyon pörgős kötet volt. Furcsa úgy olvasni, hogy kb. tudom, mi lesz benne, még ha nem is ugyanúgy, mint anno az animében. Ennek ellenére néha csak kapkodom a fejem, próbálok lépést tartani. A rajzolást megszoktam. Ami tetszett, hogy: spoiler, Tuxedo Masknak van spoiler, ami kevésbé spoiler Habár az animében kevésre emlékszem már ebből az évadból, olvasom tovább, mert érdekel, mennyire lesz más, mint amit eddig ismertem.

Hű de jó! Mindig is ujjongó rettegéssel (igen, van ilyen! :D) olvastam a Naprendszer feltételezett tizedik, vagy mostanság kilencedik, bolygójáról, legyen az a Lovecraft féle Yuggoth, az ókori mítoszok Nibiru-ja, vagy mint jelen esetben, a sötét és baljós Nemesis. A lényeg mindig ugyanaz, hisz ez a nem túl rokonszenves égitest az összes fenti esetben valamiféle apokaliptikus veszélyt jelent a szerencsétlen Földre nézve.

A harcosok csapata mostanra igencsak megritkult, gyakorlatilag csak egyetlen egy ússza meg fogságba esés nélkül. Viszont végre valahára az Álarcos Férfi is megkapja a jól megérdemelt emberfeletti képességét – a korábbi részekben néha szinte már sajnáltam szerencsétlent, hogy ott búslakodhat a szupercsajok között, hisz a hatásos belépőjén kívül nem sok egyebet tud felmutatni.

Kiderül jó pár dolog néhány szereplőről, egy bizonyos városról, az Ezüst és a Fekete Kristályról, egy titokzatos csuklyás jövendőmondó jóvoltából pedig ez a könyv is váratlan fordulattal zárul!

Egy kissé már túlbonyolítottnak érzem a történéseket, ráadásul eléggé fárasztó volt, hogy spoiler.
Az időutazós szál sem fogott meg különösebben, de Sailor Moon vergődése is már átment idegesítőbe, eddig nem igazán zavartak az efféle dolgai, de most már elérte az ingerküszöbömet… :D
Az ellenség motivációja is elég nevetséges, bár hatalmas megfejtéseket nem is vártam ettől a sorozattól, de kezd átbillenni a mérleg negatív irányba.

„Kis-Bunnyt” emlékszem már az animében is nehezemre esett megszeretni, ez most a manga olvasásakor sincs másképp. Viszont jó látni és olvasni azt, hogy hogyan csiszolódnak össze és alkotnak egységet a „Sailorok”!

Újabb izgalmakkal teli kötet. Pörgősebb és komolyabb, mint az anime.
Az elején Makoto elkap egy vírust és maszkban közlekedik. Most feltűnnek ezek az apróságok.:)
Egyébként mindig érdekelt, hogy tartja el magát? Akárcsak Mamoru, pici kora óta árva.
Érdekes, hogy itt Motoki egy kicsit jobban képben van a lányokkal kapcsolatban.
Örülök, hogy Tuxedo Mask kap erőt is, és nem csak passzív résztvevője a harcoknak. Milyen már, hogy a férfi a legtehetetlenebb?
Olyan gyönyörű rajzok vannak itt is. Ha lenne hozzá tehetségem, akkor biztos, hogy egy csomót lemásolnék magamnak.
A Legendary Silver Crystal mellé kapunk még egy Malefic Black Crystal-t, aminek a nevét lehet büntetlenül ismételgetni a végtelenségig.
Megint egy jó résznél van vége, lehet várni a folytatást.

Nem tudom mivel magyarázni, de mintha elfogyott volna a lendület, a sztori leült és túlságosan sok az ismétlődő elem, vagy az önismétlő magyarázkodás. Rengeteg oldal elmegy annak ecsetelésével, hogy a silver crystal mennyire fontos, de eközben új információk nem derülnek ki, mintha sokszor ugyanazt a szöveget kapná az összes karakter, csak időben eltolva. Oké, értettem, van még valami, vagy haladhatunk tovább? Sokszor túl gyors, máskor meg húzzuk az időt az ismétlésekkel. Ha már leállunk sztorizgatni, akkor derüljenek ki új dolgok, mert ezek hiányában elalszom…

Az animét néztem sok-sok évvel ezelőtt, amikor itthon vetítették. Sokszor terveztem, hogy végig olvasom a mangát, most jutottam ide :)
Sokkal jobban tetszik, mint az anime verzió. Nincs benne sok időhúzás, felesleges körítés (pl. átváltozás), feszes-ütemes tempó. A történet követhető, pont elér rejtélyes, romantikus, akciódús, ötletes – pont jó!
Szép rajzok. Lendületes, tetszik. Olvasom tovább :)

Hmm, mit is írjak. Semmit se tudok írni most. A cselekmény néha nagyon gyors, néha meg lassú. De élvezhető :)