Tangle ​of Need (Psy-Changeling 11.) 89% 91 csillagozás

Ez most egy kicsit más volt, de nem kevésbé erős. Riaz és Adria mellett sokat kaptunk ő farkasságából és párjából is ♥
Ebben a történetben annyi sok apróság volt, ami lekötötte a figyelmemet. A Nyíl osztagra nagyon kíváncsi vagyok. A kis farkas-leopárd bébi érkezését is nagyon várom. Remélem hamar olvashatom a következőt.

Eléggé szenvedtem a könyv elejével, és ha lett is volna rá időm, nem volt annyira meggyőző, hogy minden szabad percemben izgatottan várjam, mik derülnek még ki ebben a részben. Zavart, hogy alig haladok, és emellett elszomorított a két főszereplő kapcsolata is. Nehezen kedveltem meg őket – azt sem tudtam, jók lesznek-e ők egyáltalán együtt? Megéri ez a sok szenvedés? Szükséges ekkora mennyiségű dráma? Nem tudnám pontosan megmondani mikor jött el a pillanat, de amikor már több napja olvastam, és alig jutottam el a feléig, valahogy kattant nálam valami, és az összes előzőleg feltett kérdésre „igen”-t adtam válaszként. Az addig eltelt idő miatt azonban megkeseredik az öröm, amiért végül beleszerettem kettejük érzéseibe – ha nem ilyen vontatottan, szakaszosan tudom olvasni, lehet felfelé kerekítve adtam volna 4,5*-ot.
Igazából kicsit tanácstalan vagyok, mit is írjak még – rég volt már, hogy ilyen sok időbe telt befejeznem egy könyvet. A többiek, úgy mint Mercy és Riley, Sienna és Hawke boldogsága, csipkelődése, vagy éppen Vasic gyakori megjelenése megkönnyítették a döcögős kezdést – nagyon szerettem a külön részeiket. Amikor pedig a Pure Spy is beindította a rakétáit, illetve megszoktam Adria és Riaz gondolatát, akkor már minden alkalommal szomorúan hagytam abba az olvasást és tettem félre, ha az élet közbeszólt.
Szóval valahogy ilyen volt az élményem is ezzel a résszel, mint amilyen ez az értékelés lett – kicsit kusza, össze-vissza csapongó. De azért megérte, és ez a 4 csillag (bár nem látszik) erősnek számít a többi hasonló csillagozású mellett. :)

Psy-Changeling 11 – Kusza szükség

Ez a rész most nem volt olyan jó, mint az eddigiek, kicsit laposabb volt, de azért tetszett.

Ahogy a címben áll, kicsit kusza volt. A könyv első fele eléggé vontatott volt, villanásszerűen voltak ábrázolva a különböző szereplők és csoportok. Mindenki forralt valamit, de csak a történet második felében kezdtek tisztulni az események.
A szerelmi szálakban sokkal jobban szerettem a farkas alfa szerelmi életéről szóló részek, mint a kvázi főszereplők, Adria és Riaz kettőse. Igaz a bonyodalmat kettejük hányatott múltja és összetört szíve adta.
Szóval nem volt rossz, csak tényleg kicsit kusza volt, de lehet azért, mert elég régen olvastam az előzményeket és kicsit kiestem belőle

Jó volt újra visszatérni az alakváltók és mentálok világába. Riaz és Adria története fájdalmas és egyben szívderítő volt. Sienna és Hawke párosa sem volt elfeledve, szinte ugyan annyit szerepeltek mint a főszereplő párosunk.
Eközben a mentálhálón polgárháború közeleg, ami az egész világra ki fog hatni.
Sok új szereplő és mellékszereplő került előtérbe, akiknek a történetét már alig várom.

Nalini!!!! Megyek a reptérre, ezt személyesen kell megbeszélnünk…..
Eddig húzni, nyúzni valamit, aztán meg mit kapok a végén?!? Komoly?!? Ennyi?!?
Pedig már Riaz is hozzám nőtt… nem annyira mint Drew, of course, de azért a „crush” itt is megvolt…
Adria és Indigo, tudjátok ti milyen szerencsések vagytok?!?

Bővebben majd blogon, ha kicsit tisztul a vörös köd :)

Aminek nagyon örültem, h a Hawke és Sienna párost nem vágta el az írónő, hanem nagyooon sokat kaptam belőlük ♥, volt egy pillanat mikor kezdtem megkérdőjelezni most akkor melyik párosé is valójában ez a rész, de nem zavart, mert Hawke ♥
Adria és Riaz esetében olyat láttunk amire eddig még nem volt példa a sorozat során, tetszett, h az írónő meglépte.
Továbbra is csavarodik a történet, egyre több szereplő lépbe a képbe és tekinthetünk be a fejecskéjükbe (Kaleb spoiler és az Arrow-k által). Várom mit hoz a folytatás.

Nehezen indult be, de abszolút megérte. Sienna és Hawke részeinek külön örültem, jó volt olvasni róluk. Bevallom, hogy sokadjára vettem rá magam, hogy olvassam, ez egy hosszú rész, kevésbé hirtelen, mint a megszokottak. Meg hát, bármennyire is imádom a SnowDanceröket, a szívem teljesen Lucasé és a falkájáé. Nehezen engedem el őket, főleg a gonosz, mentálos irányba.
Adria és Riaz kapcsolata kicsit sem a megszokott, végig ilyen szomorkás-boldog érzésem volt. Ők sem a kitaposott ösvényt választották, de asszem olyat Nalini képtelen lenne írni.

Nalini Singh mindig meg tud lepni! Imadom, hogy a tortenetei mindig tobb szalon mozognak, amik elobb-utobb osszeernek, ugyanakkor mindig tud ujat mutatni.
A foszereplok igazabol az eselytelenek nyugalmaval indultak nalam, es a vegere azert megkedveltem oket. Tetszett, hogy szep fokozatosan alakult a kapcsolatuk es nem „hetkoznapi” modon vegzodott. Igazabol valahol azert csalodott lennek, hogy ha megis megtortenne, aminek meg kellene, mert szamomra pont emiatt lett kulonleges az O tortenetuk.
Es a konyv vege! Omg… Most jott el az, hogy valosaggal rettegek a kovetkezo resztol, mert olyan magas elvarasaim vannak fele. mar csak azert is, mert kb. a felbukkanasa ota az O tortenetet varom :D

Ahhoz, hogy megfelelően értékelni tudjam a történetet célszerű ketté osztani az értékelésem.

Adria és Riaz története: 4 csillag

Igazából az esélytelenek nyugalmával indultak nálam, sőt Adria még hátrébb, ugyanis Indy könyvében kifejezetten idegesített. A kapcsolatuk fő konfliktusa kissé logikátlan volt. Valahogy úgy érzem, hogy ezzel a lezárással Nalini saját magával ment szembe, ugyanis bár szép volt az a jelenet, ami a végén a parkban volt, de ezzel saját magát cáfolta meg.
Az egész könyvnek egyfajta töltelék érzete volt, sőt a fő párosunk is mintha csak ezt a szerepet látta volna el, hiszen nem az volt a a lényeg, hogy velük mi történik, hanem hogy a háttérben, hogyan alakulnak az események.
Bár ez most kissé spekuláció lesz, de mintha maga Nalini is érezte volna, hogy a Kiss of Snow után nehéz lesz újra egy átlagos párhoz visszatérni, és az újabb nagy robbanás előtt, aminek a Heart of Obsidian-t szánja, inkább alkotott egy átlagos sztorit.

A háttérsztori: 5 csillag

Mi is alkotta ezt a részt?
– Rengeteg Hawke és Sienna jelenet. Azok a részek, amiknek nem jutott már hely a Kiss of Snow-ban itt kaptak helyet. És hát igen, ismét imádtam minden jelenetüket! :)
– Mercy és Riley. Nagyon sokat szerepeltek, és nagyon örültem nekik, mert a könyvük óta kissé háttérbe kerültek. A kapcsolatuk alakulása pedig annyira édes, hogy csak mosolyogni tudok rajtuk. :)
– Rengeteg Aden és Vasic, Judd jelenet. Egyre többet megtudunk a Nyíl osztagról, a képzésükről és tagjaikról.
– Visszatért Bowen, és az Emberi Szövetség, sokat léptek előre és, ha már Dev és Max kaptak könyvet, akkor jó lenne, ha neki is jutna. ;)
– Alice. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul a jövője, és milyen szerep fog neki jutni.
– Kaleb. Hát az utolsó mondata a könyvnek durván odavágott.
– A mentálok helyzete.

Bár egyrészt csalódás volt kissé a könyv, másrészt viszont nagyon sok olyan dolgot tudtunk meg belőle, ami a történet jövőbeli alakulásának szempontjából nagyon fontos lesz. Jelenleg várom a jövőévet, ugyanis az idén már nem olvashatok több Nalini Singh-et, de semmi gond, januárban folytatjuk a Heart of Obsidian-nal. :D

Ez inkább szólt Hawkeról és Siennáról, ami már nem fért bele az ő könyvükbe, többet olvashattunk vééégre Mercyről és Rileyról, annyira hiányoztak mááár!!! Plusz ugyebár volt egy másik háttérsztori is, ami lényegesebb volt mindnél.
Rio és Adria okéés volt, nem lettek a kedvenc párjaim, az írónő csak kitöltötte velük a lapokat két nagy durranás között. Elég nagy elvárás volt feléje a Kiss of snow után, és bízton állítom ez jó felvezető volt a következő könyvhöz.
Folytatom is az olvasást, mert a következő rész lesz a legjelentősebb, ha mondhatok ilyet megkövezés nélkül, jobb lesz, mint Hawke és Sienna könyve.