„– Szükséghelyzet volt. A vámpír le akart fektetni. Én visszautasítottam. Ő üldözni kezdett.
(…)
– Pontosan hogyan utasítottad vissza az ajánlatát?
– Elvágtam a torkát.”
Nem volt rossz, határozottan nem volt rossz.
Nyilván érzem rajta, hogy első könyv, de ennél sokkal rosszabbra számítottam.
Igen, nagyon kíváncsi voltam, hogy mire ez a magas % arány itt a molyon, mivel már jól ismerem a hozzáállásomat igen csak kételkedtem, hogy nekem ez bármiféleképpen is tetszeni fog. Nos beismerem tévedtem. :)
Nagy szerencsém volt, mert egybe, viszonylag jó áron megtudtam venni, néha enyhén szólva is kiszokott kerekedik a szemem, mikor meglátok egy – egy eladási ajánlatot, igen csak borsos árat megjelölve.
Maga a világ felépítése és a cselekmény szála tetszett, ebbe belekötni nem is akarok.
Viszont a főszereplőnk, Elena nagyon keménynek tűnik, de számomra nem igazán volt szimpatikus az elején. Jó néhányszor, csak lestem, hogy most ettől meg kellene e hatódnom, vagy helyes az érzésem irányában, ……van hova fejlődnie.
Raphael, mint várni lehetett, egy szinte teljesen „tökéletes” hím példány, ahogy a fülszöveg is írja, fenyegetően vonzó és elképesztően „kemény”…
Nekem ő se ütötte meg azt a mércét, amit ilyen esetekben elvárok egy férfi karaktertől.
Néhol már túlzónak találtam – még akkor is ha tudom micsoda- ezt a hibátlanságot, és túl beképzeltnek éreztem. Remélem a folytatásban némiképp lentebb lesz az arca, mondjuk az én szemmagasságomban. :)
Összefoglalva, úgy érzem ebből még sok mindent ki lehet hozni és kíváncsi is vagyok, mert a vége elég izgalmasra sikeredet.
Hamarosan folytatom.