A folyóban talált vámpírfej ügye a Vámpírvadász Céh fennhatósága alá tartozna, de Raphael arkangyal jobbkeze, Dmitri ösztönei azt súgják, neki kell vezetnie a nyomozást. Van valami az áldozat bőrére tetovált, titokzatos írásban, ami régmúlt idők szörnyűségeit idézi fel benne.
A Céh Honort küldi, hogy segítsen megfejteni a jeleket, de a szörnyű támadás és kínzások során megtört vadász nem áll készen arra, hogy együtt dolgozzon a kegyetlenségéről és sötét embertelenségéről hírhedt vámpírral; még akkor sem, ha gyermekkora óta megmagyarázhatatlanul vonzódik a férfihoz.
A Honor elrablói és a vámpírfej eredete utáni nyomozás során feléled a múlt, pedig egyikük sem akarja újra átélni annak borzalmait. De a fájdalomba gyönyör is vegyül…
Angyalkard (Angyali vadász 4.) 151 csillagozás
Eredeti mű: Nalini Singh: Archangel's Blade 91%
Eredeti megjelenés éve: 2011
Szereplők népszerűség szerint
Illium · Raphael · Dmitri · Honor St. Nicholas

Kedvencnek jelölte 43
Most olvassa 5
Várólistán 48
Kívánságlistán 72
Kölcsönkérné 2
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Sokat vártam tőle, mikor nekikezdtem és abszolút teljesítette is az elvárásaim:)
Már az első könyv óta kíváncsi voltam Dmitri-re, találgattam, vajon milyen nő lenne képes „megszelídíteni” őt, teljes mértékben elfogadni. És Honor abszolút képes volt ezeket teljesíteni. Valóban el bírtam hinni, hogy szeretik egymást (nem csak erőltetésnek tűnt) és, hogy támaszt jelentenek a másiknak. A végén kiderült „csavar” bár nem ért meglepetésként, mégis felrakta az íre a pontot:)
Maga a nyomozási szál amit az előző részekben annyira szerettem, itt most háttérbe szorult, de erre csak a végén jöttem rá, ami mutatja, hogy egyáltalán nem hiányzott.
A központban egyértelműen Honor és Dmitri kapcsolata állt, ami nagyon jól lett felépítve, ahogy lépésről lépésre összeszoknak, és ahogy Honor legyőzi a rettegését és képes lesz újra teljes életet élni. Dmitri is változott, újra felszínre került az embersége, amit Ingride és a gyerekei halálakor mélyen eltemetett magában.
Hollyt is nagyon megkedveltem és kíváncsi vagyok mi lesz vele (remélem Méreggel találnak majd egymásra:) Illiumot még mindig imádom és Raphael-Elena páros is a szívem csücske:)
Ashwinire és Janvierre is egyre kíváncsibb vagyok, de szerencsére úgy tűnik ez a szál is közeledik, hisz New Yorkba hívják a vámpírt:)
Az biztos, hogy már most képes lennék ölni a következő részért:)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mindig is tudtam, hogy Singh tud írni, de ezek után, ha nem is tudtam volna, most biztos lennék benne.
Végre megismerhetjük Dmitri fájdalmas mútját, annak minden szörnyűségével. Tetszett, ahogy Singh lassan adagolja a régmúlt történéseit és nem egybe zúdítja a megtörtént gonosztetteket.
Az előző kötetekben annyira nem szimpatizáltam Dmitri-vel, elég arrogáns dögnek tartottam, de ezek után nekem bekerült a TOP Férfiak közé.
Honor méltó párja lett, szerethető személyiség, aki fel tudott állni egy olyan esemény után, ami a legtöbb embert megtörte volna.
Nagyon vártam Dmitri könyvét, de nem azt kaptam amire számítottam. Voltak pillanatok amikor annyira nem kötött le a történet, hogy napokig nem volt kedvem a kezembe venni, de voltak olyanok is amikor viszont imádtam a könyvet. Ez a kettősség az egész regényt végigkísérte.
Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2012/07/24/nalini-singh-angyalkard-angyali-vadasz-4/
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Kb. 2perce fejeztem be, és még mindig a hatása alatt vagyok, fogalmam nincs hogy mit írjak, azon kívül hogy imádtam Dmitrit és Honort és Illiumot és Raphaelt és az egészet, és hogy még mindig Jason a kedvencem, és hogy még olvasni akarom! A két legkedvencebb részem az volt, mikor Dmitri letérdelt Honor előtt, és mondta neki hogy ne vessen véget ennek most, a másik pedig amikor Jasonnel beszélt Honor. Jason az első számú kedvencem, már nagyon várom az ő könyvét. Visszatérve Dmitriékhez… sok könyvet olvastam már, amibe mindig elvesztett valamit a férfi, valamit amit évtizedekig gyászol, mégis Dmitri történetét éreztem a legmeghatóbbnak, a legszomorúbbnak ezek közül. Az, hogy meg kellett ölnie a fiát még mindig elszomorít ha rá gondolok.
A borító meseszép, egyedül a karddal nem vagyok kiegyezve, nekem valahogy ha ránézek egy olyan kard jut eszembe ami az ilyen számítógépes játékokba szokott lenni.
Elég sok nyomtatási hibát találtam a könyvbe, pedig az ilyeneket nem szoktam észrevenni. A kedvencem ez volt: „A férfi légzése sem volt túl egyenletes, hiszen az első pillanattól fogva, amikor a vadász belépett az irodájába, vad ágyat érzett iránta.” :D
Remélem hamar meg fog jelenni a követező része a sorozatnak, már nagyon várom :)
Mikor a legutóbb az Angyalárnyat olvastam, rájöttem, hogy ez a rész kimaradt nekem! Örülök, hogy időt szakítottam erre a részre is, mert abszolút kedvenc lett!
Nagyon szerettem mindkét főszereplőt, Honort és Dmitrit is. Inkább érzelmesre mintsem akciódúsra sikeredett ez a rész, de nem bántam! Hosszú volt az út Honornak, míg felépült az őt ért megaláztatásokból, Dmitrinek meg szintén jó lecke, hiszen nem omlott azonnal a karjaiba a lány. Mindkettejüknek meg kellett küzdenie a saját démonaival, hogy boldogok lehessenek, elfelejtsék a múltat. Jó volt ez a fokozatosság, izgalmassá tette ezt a részt. A végső „csavar” szintén tetszett, nem volt zavaró ez a "túlzás"… Nalini még mindig ötös nálam!
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hűű Nagyon jó volt! :) Imádtam eddig is Dmitrit, és természetesen ez most hatványozódott. :) Mindenkinek ezt a mély és őszinte szerelmet kívánom, amit Dmititri a felesége iránt érez 1000 évig. Gyönyörűen van megírva.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Erre a könyvre, ha lenne több csillag, akkor többet kapna. Eleinte szkeptikusan, fintorogva fogtam hozzá a könyvhöz, mert nem lesz benne annyi Raphael és Elena. A könyv közepe felé ettől a dologtól teljes mértékben sikerült elszakadnom, és nagyon élveztem a könyvet. Nekem nem tud Nalin rosszat írni. Legalábbis, úgy tűnik. Dmitri érdekes személyiség, mintha a további angyali vadász sorozatokban nagyon más lett volna mint ebben a kötetben. Mondhatom úgy is: egy teljesen más vámpírt ismerhettünk meg az olvasás során. Bár Honor egy kissé (oké: NAGYON) érdekes személyiség, valami furcsa volt a lányban a kötet olvasása során. Ennek ellenére őt is szerettem. Hiszen: mindenkinek vannak titkai. Bár ez a lélekvándorlás a végén: kissé erőltettnek éreztem…
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Most mit csináljak? Nalini könyv… öt csillagnál kevesebbet alapból nem adok rá!
Mondják, hogy nem olyan jó, mint Elena és Raphael történetei… Nem tudom, nekem tetszett! Honor szimpatikus szereplő volt, és bár Dimitri nem egy Raphael, vagy egy Illium, azért őt is megkedveltem :)
Bár ez a lélekvándorlás-dolog nagyjából a könyv negyedétől sejthető volt, nem rontotta le a történet értékét, bár szerintem nem volt feltétlenül szükséges.
Annyira remélem, hogy Ashwini könyve lesz a következő! Olvasni akarok róla, meg Janvier-ról – nekem már az Angyali szárnyalásban is az ő történetük tetszett a legjobban :)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Fülszöveget nem olvasok, így kicsit meglepődtem, hogy nem Elena és Raphael a főszerepő. De hamar elkapott a történet, amit nagyon szerettem. Teljesen más vonal Dimitri és Honor története, de mégsem tudtam tőlük szabadulni. Nagyszerű volt megismerni a brutális vámpír múltját és látni, hogy a kemény külső csak álca. Sőt! A végén majdnem sírtam is és nagyszerű húzás volt az írónőtől Honor „valódi énje”!
Egy könyv, aminek a polcomon a helye!
Népszerű idézetek
– Túl régóta dolgozunk már együtt – (…)
– Én is mindig ezt mondom – válaszolt Illium –, de Raphael valamiért csak nem hajlandó megszabadulni tőled.
9. oldal
Akkor is szeretni foglak, ha a testem elporlad és a szél hordja szét.
75. oldal, 6. fejezet
– Volt már nő, aki visszautasított?
– Egyetlenegy. (…) Őt feleségül vettem.
122. oldal ~ 10. fejezet
– (…) És nem tudott főzni.
Honor szikrázó szemmel nézett fel rá.
– Ezt neki is elmondtad?
– Hát ennyire butának tartasz? (…) Ő úgy tett, mintha imádna főzni, én pedig mintha imádnám a főztjét. És mindketten epedve vártuk a falusi ünnepélyeket, amikor a vásárosoktól vehettünk ennivalót.
318. oldal ~ 27. fejezet
Dimitri nézte az erkélyen ülő két nőt, és harmadjára is meggyőződött arról, hogy az angyalok odalent készenlétben állnak, hogy elkapják őket, ha kell.
– Ki kellene oda mennem és bevonszolni őket – jegyezte meg Raphaelnek, amikor az arkangyal megállt mellette.
– Tedd azt! – válaszolt Raphael. – Minden bizonnyal nagyon szórakoztató látvány lesz.
427. oldal
Figyu, nekem aztán semmi alapom arra, hogy figyelmeztesselek, milyen dolog veszélyes pasikkal kavarni, ezért csak azt mondom: a halhatatlanok között élni brutális dolog. Ha bármikor szükséged van, mondjuk segítségre lekötözni Dimitrit és megkínozni egy villával, csak szólj!
369. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Illium túl csinos ahhoz, hogy veszélyesnek tűnjön. (…)
– Senki sem számít arra, hogy előrántja a kardját, és levágja valakinek a golyóit. (…) És azt is olyan kecsesen csinálja!
295. oldal ~ 25. fejezet
– Harangvirág – idézte fel az Erotique-ban hallott szót. – Cuki név.
– Én Dimitrit Sötét Nagyúrnak hívom.
(…) – Most pedig, cuki Harangvirág – lassan tovább simogatta Honor bőrét –, mondd el a Nagyúrnak, mit tudtál meg.
168-169. oldal
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– Vivek.
– Honor, jól vagy?
– Kérded ezt azután, hogy rám uszítottad Dmitrit.
A férfi elnevette magát.
– Nem én tehetek róla, hogy ijesztő barátaid vannak.

















