Nagy Ilona (szerk.) · Nagy Zoltán (szerk.)

Az ​ikertündérek 5 csillagozás

Zagyvarónai népmesék
Nagy Zoltán – Nagy Ilona (szerk.): Az ikertündérek

Az Akadémiai Kiadó 6-14 éves gyermekek számára kiadott Mesék, mondák, történetek sorozatának 1990-ben megjelent szép kötete Gajdár Béláné zagyvarónai mesélőtől 1977–1985 között gyűjtött, Az ikertündérek címen kiadott mesekönyve. A kötet 17-17 tündér- és tréfás mesét, 5 állatmesét, 4-4 hiedelem-, illetve novellamesét, 3 legendamesét, 1-1 formula-, ostobaördög-, rátótiádafüzér-, csali-, és végtelen mesét, és 10 színes illusztrációt tartalmaz. A meséket követően Gajdár Béláné mondja el életét, akinek nemcsak terjedelmes, változatos repertoárja figyelemreméltó, de mesekazetta is őrzi szuggesztív előadásmódját, színészi fogásait, hallgatóságot lenyűgöző hangszínváltásait. Tréfás meséi egy részét felnőttek számára már közzétette Nagy Zoltán egy korábbi, az egész nógrádi palócságból gyűjtött és kiadott regionális kötetben, bizonyítva ezzel, hogy Gajdár Bélánét felnőtt és gyerek egyaránt élvezettel hallgathatta sok éven keresztül.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mesék, mondák, történetek Akadémiai

>!
Akadémiai, Budapest, 1990
280 oldal · ISBN: 9630555581

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

falu


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Amrita I>!
Nagy Zoltán – Nagy Ilona (szerk.): Az ikertündérek

Sok kedves, sajátos fordulatokat tartalmazó mese van benne, nagyon jópofa a nyelvezete is. (A gyűjtő az eredeti tájszólásban jegyezte le a meséket). Szeretem, h pl a boszorkánytól nem elcsalni kell a táltos csikót, hanem szép szóval elkérni… (Ebből a meséből van a kedvenc idézetem is, amit molyra is beírtam). A végén a mesélő életrajzával, fotójával van kiegészítve, ami szintén nagyon jó dolog szerintem. Köszi @Gyalogkakukk hogy kölcsönadtad! :))

1 hozzászólás
Gyalogkakukk>!
Nagy Zoltán – Nagy Ilona (szerk.): Az ikertündérek

Pfú, nagyon régen olvastam én „igazi” meséket… és milyen rosszul tettem! :) Az elején volt pár mese, ami ismerős volt máshonnan, meg egy két rövidebb a vége felé is, de a közepén sok hosszú mese van, ami tényleg új volt. Meglepett, hogy vannak olyan kis pajzánabbak is. :) A tájszólás még emel a hangulaton. Ennél tényleg már csak az lenne jobb, ha hallani lehetne élőben is…


Népszerű idézetek

Amrita I>!

A boszorkány kiállott az udvarra, a kezit a szemi felé tette, úgy nézte, hallgatta, milyen gyönyörűen énekel a madár. A legény meg a táltoslóval kétszer is megpergett körülötte. Csak azon vette észre magát a vén, görbe, csúnya boszorkány, hogy szép pirosszoknyás menyecske vált belőle. Örömibe még táncra is kerekedett.

106. oldal

1 hozzászólás
MissWenut>!

– Édesapám, hoztam magának csizmát, hogy ne járjon király léttyire lyukas csizmába.
– Hát, fiam, azt éppen jól tetted. Egyet felhúzok, a többit meg eladom, oszt megiszom. Értsd meg, muszaj innom!

114. oldal (Akadémiai, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: csizma
MissWenut>!

– Ki követ engem? – kérdezi a szegény ember.
– Én, a szegénység.
– Mióta követsz?
– A bölcsőtől a sírodig.
Nagyon elbúsult a szegény ember. Gondolkodott, mitévő legyen. Hőj, fogta az ásót, lapátot, kiment a temető sáncába, nekilátott ásnyi.
Megszólal a szegénység:
– Mit ásol?
– Mit ásnék? Kiásom a síromot, oszt belefekszek. Minek az életem?
– Akkor én is melléd fekszek.

43. oldal (Akadémiai, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: szegénység
MissWenut>!

– Édes testvérkém, süssük meg ezt a cseppecske lisztet bogácsának, oszt menjünk világgá, úgyse tudónk mit kezdenyi itthon, ránk szakad ez a rossz ház.
– Hát süssük, oszt vegyük a pútyerkánkot, hátha valahol szerencsénk lesz! – egyezett bele Hamisság.

125. oldal (Akadémiai, 1990)

MissWenut>!

A legkisebb gyereket Gyurkának hívták, az meg azé rítt, mer csúfolta a többi:
– Gyurka, kell-e neked hurka?
Hogy ne kellett vóna a szegény gyereknek, mikor az vót a legkedvesebb eledeli. Nagyon-nagyon ritkán jutott hozzá, ha valamelyik jó szomszéd vágáskor vitt nekik egy kis kóstolót, abbó kapott egy kis karikát. Mikor esténkínt lefeküdt, azon gondolkodott, hogyha nagyobb lesz, elmegyen mészárosinasnak.
– De jó lesz, de sok hurkát eszek majd ott!

132. oldal (Akadémiai, 1990)

MissWenut>!

– Ugyan vót-e ennek feji, mikor felment a fára?
Azt mondja a bíró:
– Nem tudom. Menjetek, kérdezzétek meg a feleségit!
Szaladnak kérdeznyi.
– Te Rozi, vót-e az uradnak feji, mikor elgyött itthonró?
– Honnan tudnám? Majd megnézem a kalapját.
Kereste, kutatta.
– Hát nem találom sehol, akkor csak a fejivel mehetett.

178. oldal (Akadémiai, 1990)

MissWenut>!

– Messze van-e még a falu?
– Á, dehogy, lelkem, itt van mingyár. Mér megy be a faluba?
– Ére visz az utam.
– De tudja-e, be ne menjen nálónk!
– Ó, hát hogy mennék, azt se tudom, hol laknak.
– Nem? Innen is látnyi a házónkot, nézze csak, az a nádfedeles!
– Jól van, oda én nem menek, hadd legyék, nem menek én oda.
– De tudja-e könnyen bemehetne, mer a ház mellett egy rossz fazék alatt van a kúcsunk, odatettük.

243. oldal (Akadémiai, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: falu
Amrita I>!

Ivott a részeges király cefetű, nem is mozdult a kocsmábó záróráig.

108. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Benedek Elek: A kék liliom
Ágh István (szerk.): Parazsat evő paripa
Gyuricza Eszter (szerk.): A királykisasszony jegyei és más mesék
Luzsi Margó (szerk.): Mesélj nekem tündérekről és boszorkányokról
Petro Lizanec (szerk.): Három arany nyílvessző
Boldizsár Ildikó (szerk.): Sárkányölő Sebestyén
Benedek Elek: Székely Tündérország
Sipos Bella: Hét guzsaly aranyszösz
Benedek Elek: Az égig érő fa
Sipos Bella: Dió Dénes a hordóban