Budapest ​nagykávéház 6 csillagozás

– Uram, én rajongok a fákért. Többet mondok, a fák őrültje vagyok. De nem csoda, hiszen egész életemet Fák között töltöm. Reggeltől estig nem látok mást, mint fát.
– Hol?
– Kérem, üzemvezető vagyok egy fatelepen. A külső Váci úton. Nahát. Olyan ez, kérem, mintha az ember a nőért, a szép testéért rajong, és csakugyan felügyelő a bonctani intézetben.

276. oldal

Úgy történt, hogy legutoljára, a múlt héten, Kronpecher igazgató úr már nem fogadta őt. Kiüzent, hogy még nem tud semmit, még nem mondhat semmit, még nincs itthon az az úr, nem jött meg külföldről, talán nem is jön meg, mert el sem utazott, lehet, hogy meg sem született, jöjjön a jövő héten.

Bakó fizet, indul, kimegy a kávéházból, befordul a mellékutcába,siet. Bakó siet, Dobosiné lassan, földre leirányitott tekintettel, hullámzó nyugodt járással megy.
Találkoznak.
Köszönés, néhány szó, a nő rátér a tárgyra:
– Van ideje? Nem zavartam meg?
– Ó, kérem, dehogy… –, ez Bakó részéről még lovagi udvariasság is.
– Nem messzire megyünk. Ide a K… utcába. Megfelel?
– Ó, kérem.
Csend. Kip, kop, kop, kop, – kopognak a lépteik.
A Nő:
– És mondja…
Kis szünet. Az a lényeg, ami most következik.
– Parancsoljon.
– Kényes téma!
– Ó, kérem.
– Mennyit szán nekem?
Bakó egy kissé elpirul, önkéntelenül mozdul a karja s tárul a tenyere s csak azt tudja mondani:
– Ó, kérem.
Szóval udvarias, hódolattal teljes, az összeget a nőre bízza.

125. oldal

Állást keresni? Levél, kérvény, ajánlat, bizonyítvány, papír és bélyeg, villamos, telefon, lift, Újpesten, Pesterzsébeten, Óbudán, majd délután, majd holnap, a jövő héten, egy hónap múlva, egy év múlva, majd akkor lehet érdeklődni, az igazgató úrral nem lehet beszélni, nem fogad, senkit sem fogad, az igazgató úr elzárkózik, begubózik, hármas koporsóban leereszti magát a Tisza fenekére, mert azt hiszi szegény, hogy ő a hun király.

Egyszer csak fölszisszen Verpeléti, mintha kígyó csípte volna meg, s egy kritikai füzetet levág a földre:
– Ezt a gazságot!
Kíváncsian néznek föl valamennyien. Mi az? Mi történt?
– Ilyen még nem fordult elő a világirodalomban!
De hát mi az, az Isten szerelmére?
Talán valaki azt írta Arany Jánosról, hogy nem tudott magyarul? Vagy Babits Mihályról, hogy nem ismeri a betűket? Vagy Petőfi Sándorról, hogy Erdélyi Józsefet utánozza? Talán valami keresztény-nemzeti kritikus azt bizonygatja Kölcseyről, hogy kommunista volt? Vagy valami „vonalas” mondta ki Adyról, hogy sötétben bujkáló ellenforradalmár volt, aki ahelyett, hogy röpiratokat osztogatott volna, gyáva reszketéssel tengette életét?

„Hadjárat indult a meghűlés ellen.” Ez szép. Az ember szívesen olvassa majd a hadijelentéseket a meghűlés frontjáról. Csapataink ágyba vonultak vissza. „Az angol egészségügyi hivatal nagy hadjáratot indít a meghűlés ellen.” Helyes. Két hadjáratra van világszerte szükség. Először a meghűlés, másodszor a meghülyülés ellen. A második már elkésett.

234. oldal

Csupa undok nő jár a kávéházba. Az a Dobosiné! Hát az egy förtelem. Először is buta képe van. És kifejezéstelen szeme. És akkora ülepe, hogy amikor leül, el kell nézni más irányba, mert elájul az ember. Egyetlenegy rendes sovány nő nem jár ide. (Tudniillik kielégítően sovány nő az, aki már nem is látható, aki már nincs is.)

– Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, ki szerkessze a lapot, melyet csakis én szerkeszthetek.

Biciklista. Jaj, azok az átkozott biciklisták! Ők az okai minden bajnak. Mennyi van belőlük! Hangtalanul gördülnek, megriad tőlük az ember, smiattuk, csakis miattuk ugrik autó, vagy villamos elé.

51. oldal