Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Napraforgó-lány 74 csillagozás
Mindig a Nap felé. De az ember számára nem mindegy, hogy mi vagy ki a Nap. Borinak, a regény hősnőjének eleinte a tanítóképző tisztelendő főnökasszonya a Nap. 1943-at írunk, a küszöbön a második világháború végkifejlete. S ahogy ez a vég közeledik, úgy fordul alá és érvénytelenül az a naprendszer, amely a könnyen befolyásolható Borit mozgatja, s kel fel egy másik, amely igazi emberségével életre segíti az ő igazabb emberségét. A világháború utolsó évének ellentmondásos és megrázó eseményeibe mélyen bevilágító, érdekes regényt Fekete Mária illusztrációi díszítik.
Eredeti megjelenés éve: 1979
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Csíkos könyvek Móra
Enciklopédia 15
Szereplők népszerűség szerint
Horváth Hilda · Kalmár Magdi · Menyhárt Bori · Misi · Radics Milán
Kedvencelte 7
Várólistára tette 59
Kívánságlistára tette 23
Kiemelt értékelések
Nagyon szép történet szerelemről, háborúról, Istenről, vallásról egy kamaszlány szemszögéből. Számomra mindig érdekes és egyben szívszorító látni, hogy hogyan próbálják élni az egyszerű emberek a mindennapjaikat a történelem viharos napjaiban. Rendkívül életszerűnek éreztem azt, ahogy a történet egy-egy jelenettel, bizonyos szereplők sorsán keresztül mutatja meg a különböző problémákat, a főszereplőben felmerülő kérdéseket, az információhoz jutás, a jó és rossz közötti eligazodás nehézségét. Igazi szép fejlődésregény, ahogy a főszereplő egyre okosabb, bölcsebb lesz, felnő a történet során. Több ilyet kellene olvasnia szerintem minden korosztálynak, és akkor talán nem látnánk annyira feketén a mi jelenlegi „háborúnkat” járvánnyal, korlátozásokkal, online oktatással. Erre gondoltam, amikor egy jó vacsora után, meleg szobában olvastam a könyv szereplőinek viszontagságait.
Kicsit a nyári, gondtalan szabadság illúziójára szerettem volna ráerősíteni, amikor most leemeltem a polcról a kötetet.
1943-ban járunk, Budapesten az angolkisasszonyok tanítóképző lánynevelő intézetében. Főszereplőnk Menyhárt Bori, 16 éves, aki maga a Napraforgó-lány.
„-Szóval olyan vagy, mint a napraforgó. Fordulsz a fény felé – ez rendben is van! De másféle fény is van az életben, amit te még nem ismersz!”
De hát melyik ifjú lélek ne keresné a fényt, ami felé fordulhat? S mi minden lehet ez a fény, ami táplál, növeszt, magot érlel az emberben, a nőben?
Nagy meglepetés volt nekem ez a könyv, nem számítottam rá, hogy ennyire jó lesz. Azt sem tudtam, miről szól, a fülszöveget csak gyorsan átfutottam, annyi maradt meg belőle, hogy 1943.
Kezdetben csupa kamaszos dolgot látunk a felszínen, kissé abigéles hangulatban tálalva. Majd ahogy főszereplőnk egyre többet, komolyabbat, felnőttesebbet tapasztal meg a világból, úgy kerülünk szembe mi is az igazságtalanságokkal, a kilátástalansággal, a háború borzalmaival.
Bori egy nagyon szimpatikus karakter, aki bátor volt, mindig kiállt azokért, akiket szeretett, és a szigorúság, az állandó engedelmességre nevelés ellenére is mert kételkedni a szabályok helyességében és a saját hitében is. Igazi példakép.
Azt hiszem, ilyennek kellene lennie egy jó ifjúsági regénynek.
Azt hiszem, hetedikes vagy nyolcadikos lehettem, amikor először olvastam ezt a könyvet. Aztán még sokszor, mert annyira tetszett. Emiatt picit félve vettem a kezembe most, felnőtt fejjel, tartva attól, hogy csalódni fogok. Szerencsére a történet varázsa sok-sok év után sem kopott meg, ismét magával ragadott. Újraéltem az eseményeket Borival a zárdában, a pincében a légitámadások idején, majd a Délvidéken. Kicsit meg is könnyeztem egy-két szereplő sorsát. Ezt a könyvet jó szívvel ajánlom minden korosztálynak. Megéri rászánni azt a pár órácskát.
Mindig nagy érdeklődéssel és nagy tisztelettel olvasom a második világháborús témájú könyveket. Ezt a könyvet is ilyen érzésekkel kezdtem olvasni. Még hitelesnek is éreztem, de amikor Magyarország német megszállását 1943-ra datálta az írónő 1944 helyett, kissé elbizonytalanított – már ami a könyvhöz való viszonyomat illeti. Ezt nem számítva érdekes a történet, Borit különösen megkedveltem.
Ez egy tökéletes könyv, nem is tudom, hogy azt írjam-e róla, hogy „Bevezetés az Abigélbe”, vagy „Abigél+ azoknak, akik az előbbit már kívülről tudják”, vagy hagyjam abba a hülye összehasonlítgatásokat, és imádjam rendületlenül Nagy Katalint – inkább utóbbi.
Kölcsönadom majd a nagymamámnak, mert ő is az angolkisasszonyokhoz járt a tanítóképzőbe, csak ő a vidám 50-es években, nem a II. világháború alatt, de szerintem azért sok hasonlóságot* fedez majd fel.
* Egy példa a transzgenerációs öröklés szörnyűségeire: olvasom a könyvben, hogy Mária Placida (vagy melyik) nővér folyton visszafejteti a hímzést, ha a visszája nem tökéletes függőleges sorokból áll. Na, ezt nekem a nagymamám mondta kb. 7 éves koromban, hogy velük bizony az apácák visszabontatták, az eltelt 20 évben pedig persze kényszeresen visszabontom minden hímzésemet, ha a visszája csekkolásánál problémákba ütközöm, és mindig mindenkiét leellenőrzöm, és ciccegek, ha nem jó.
Kiskamaszként volt a kedvencem, akkor többször is olvastam de azóta nem vettem elő. Idén egy antikváriumban került a kezembe, ki is találtuk, hogy ezt vesszük @dr_watson nagymamájának karácsonyra. És ha már ajándék, ne adjam oda friss olvasmányélmény nélkül… Úgyhogy ellenőrzésképp újraolvastam, hogy tényleg jó-e. Hát… a gyerekkori emlékből azt hiszem gyököt vonhatok. Amit akkor nem vettem észre: sajnos ez könyv se kerülte el, hogy magán viselje a kor nyomát amiben íródott. Van ebben némi szocilaista nevelési szándék, na. Ámde: nagyon aranyos humora van, a zárdaiskola növendékei a diákcsínyeikkel nagyon helyesek, szerettem a főszereplőt is. Nem olvastam túl sok olyan ifjúsági könyvet, ami a háború előtt-alatt játszódott volna, és nem utána. Ez külön izgalmas volt, mert nem csak az úttörősdiről olvashattam sokadjára, mint a hasonló korú lányregényekben. Közelebb hozta a történelemnek egy olyan részét, (Horthy korszak, világháború előtti és alatti időszak), ami gimiben mindig hidegen hagyott. (Ezt különben @Mesemondó nál figyeltem, meg, az ő regényeiben is egy kisember mindennapi élete teszi élővé és izgalmassá a történelmi korokat). Valaki írta előttem, hogy töritanításban lehetne használni ezt és hasonló könyveket, szerintem a szocialista nevelési célzat ellenére is alkalmas lenne rá (legfeljebb plusz egy beszélgetés téma lenne az a kor is, amiben írták). Szóval már nem mondanám kedvencemnek, de tényleg szórakoztató darab és meg is kapja karácsonyra a nagymama. :)
Elsősorban csíkos-pöttyös-delfin kihívás miatt választottam ezt a könyvet, másrészt mert szerettem Abigélt és sokan hasonlónak jellemezték ezt a történetet. A 2. világháború idején játszódik, ez számomra mindig nagyon érdekes. Főleg így, hogy ma is ennyire közel vagyunk háborúhoz. Érdekel hogyan éltek, hogyan túléltek az emberek, bár a két kor teljesen összehasonlíthatatlan, ahogy a mai iskolákkal se vethető össze egy 1943-as lánynevelő intézet, se az akkori növendékek a mai ifjúsággal. Ami viszont nem változik, az a szerelem, az érzelmek, hogy a lányok ábrándoznak, álmodoznak.
Amikor a kezembe került, erősen gyanús volt, hogy én ezt a könyvet valamikor, kamaszkoromban már olvastam, de mivel biztos nem voltam benne, és érdekelt is, belekezdtem.
Többen írták az értékelésekben, hogy az Abigél ikertestvére, utánzata, és hasonlókat.
Igen, sok a hasonlatosság, de abból a korból, abból a környezetből kamaszlányokról, kamaszszerelmekről ugyan mi más fajtát is lehetne írni, ami hűen tükrözi a valóságot, az életet, a vallást, a háborút, a szegénységet, a kilátástalanságot, amiből kamasz szemmel talán csak a szerelem a kiút?
Olvasás közben már emlékeztem foszlányokban a történetre, de semmi baj, alig tudtam letenni.
Már emlékszem, hogy annak idején én is szerelmes voltam Radics Milánba, de az is lehet, hogy inkább magába az akkor még ismeretlen, de vágyott szerelembe.
Egy mondat – a könyvtől függetlenül is – évtizedek óta visszacseng a fülembe, sokszor kérdeztem ismerőseimtől, hogy nekik mond-e az a bizonyos mondat valamit, de senki nem tudta, hogy miről beszélek.
Most már tudom, és soha nem fogom elfeledni honnan volt ismerős: „Órákig lőtték a vizet.”
Az írónőtől az első olvasásom volt. Nem igazán élveztem, látszik is, az olvasás hosszán…nem szoktam egy könyvet 1 hétig olvasni, hacsak nem ismeretterjesztő.
A történet 1943-ban játszódik, amikor is háború zajlik. Ezzel kapcsolatban egy zárdából kapunk képet, ahol a lányok a szerelemről álmodoznak (Bori a főhősünk), a barátnője, Mátyus Mari férjhez is megy, még esküvő is lesz. Bori szerelme Milán egész szépen alakul a kapcsolatuk spoiler
Túl sok a szereplő, a történet untatott.
Népszerű idézetek
– Vetett ágyra ráülni bűnnek számít ugyanis. Bocsánatos bűnnek. Ha az ember a lábát is fölteszi, akkor már el is kárhozik.
161. oldal
[…]ostorral kell szétcsapni abban a világban, ahol sírnak az öregek.
282. oldal
Bori arra gondolt, hogy amikor irodalomból tanulták a tragédiát, órákat töltöttek színházban és több száz sort olvastak el, hogy megértessék velük a műfaj lényegét. Vince bácsinak tíz percig se tartott…
237. oldal
– Azt hiszem, mégis magába szeretek – morogta a zongorista. Jól begyakorolt pillantással nézett Bori szemébe. Zavaros volt a tekintete, úgy súgta felé:
– Mari! Mari! Édes Marim!
Ez szép szerelmi vallomás! – gondolta Bori. – Különösen az a megható, hogy így megjegyezte a nevét.
102. oldal - 7. Csipkerózsika (Móra, 1979)
Ábrándozásához csupa kellemes dolgot válogat össze magának az ember, ez benne a jó éppen!
94. oldal, 8. A jelölt
Hasonló könyvek címkék alapján
- Fehér Klára: Bezzeg az én időmben 95% ·
Összehasonlítás - Ecsédi Orsolya: Juli vagyok, könyvmoly 84% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Egyszer 96% ·
Összehasonlítás - Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva 88% ·
Összehasonlítás - Janette Oke: Ha eljő a tavasz 84% ·
Összehasonlítás - L. M. Montgomery: Anne válaszúton 95% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Higgy nekem 94% ·
Összehasonlítás - Kerstin Gier: Zafírkék 93% ·
Összehasonlítás - Bakó Liza: Csíííz! 91% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Mindig karácsony 86% ·
Összehasonlítás