Hölgyeim és uraim, üljenek körbe, s élvezzék a meséket, amelyeket az önök szórakoztatására fűztünk össze ebben a kötetben. Garantáltan egyedülálló élményre számíthatnak, erre többek között Woody Allen, Günter Grass, Gabriel García Márquez, Arthur Miller, Salman Rushdie, Susan Sontag és John Updike a biztosíték.
Dzsessz-, pop-, illetve klasszikus zenészek világszerte jótékonysági koncerteket adtak annak a negyvenmillió férfinak, nőnek, s gyermeknek a javára, akik az AIDS HIV-vírusával fertőzöttek; közülük húszmillió Afrikában él. Úgy döntöttünk, mi, könyvkiadók és élénk képzelőerővel megáldott írók szintén hozzájárulunk az országhatárokat nem ismerő betegség járványszerű terjedése ellen vívott harchoz.
A Mesélő eladásából világszerte befolyó összeget megelőző célú oktatásra, illetve a betegséget hordozó, s annak következményeitől szenvedő kortársaink megsegítésére fordítjuk. Aki tehát – önmagának vagy ajándékképp – megveszi e híres… (tovább)
Mesélő 11 csillagozás
Ulpius-ház, Budapest, 2006 
Várólistán 4
Kívánságlistán 6
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Arthur Miller-Bulldog : igen, el tud kapni a hangulata, de annyira azért nem sodró erejű. Hogy azért-e , mert rövi, vagy azért-e mert nem voltam sosem kiskamasz fiú, nem tudom.
Saramago- Kentaur : Nem bántam volna, ha nem lövi le a címmel a poént, de ettől függetlenül több mint jó az írás. Annyira új a nézőpont, amiből bemutatja a lényt, hogy még sokáig emésztenem kell.
Es'kia Mphahlele- A csendes utca : Túl csendes. Két jó részlet és ennyi. Ügyesen kelti a hangulatot, de aztán nem kezd vele semmit. Kár.
Rushdie- A tűzmadár fészke : Lehetetlen túldicsérni. Az elejét láttam már megesni , a folytatás ssem ilyen álomszerű. Engem magávalragadott. Ha mást nem, ezt mindenképp olvassátok el.
Ingo Schulze- Mobil : Szóljon, akinek ez tetszik.
Márquez- A szenátor, a lány és a halál : Hamisítatlan Márquez-élményt kapunk. Aki ismeri a szerző pár művét , úgyis tudja, mit jelent ez, aki nem, anak meg úgysem lehet megmagyarázni. Nem bántó a rövidsége.
Margaret Atwood- Ólomkor : Hát én ez alapján nem tudom megmondani, hogy az írónő megérdemli-e a hírét. Kénytelen leszek még olvasni Tőle, mert ezzel nem tudok mit kezdeni. Olyan jó is, meg nem is…
Günter Grass-Egy korszak tanúi : Valószínűleg nem közölték a szerzővel, hogy néhány nagy név, híres esemény és pár jó bor említése legfeljebb a háború fanatikusainak érdekes,bárki másnak egy összedobált adathalmaz anekdotának álcázva.
John Updike-Utazás a holtakhoz : Az elején megpróbált átverni, ami nem nehéz esetemben, és majdnem sikerült is. Nyomasztó is meg nem is. Jól eltalálta a középmesgyét, de ettől az egész kicsit csúszott a középszerűség felé. Még nem tudom, hogy erénye vagy hibája, hogy nem volt csattanó a végén. Végső soron az életben általában nincs.
Chinua Achebe-Cukorbébi : Gyengus. Az ötlet jó, a színtér és a történelmi háttér ennél sokkal több lehetőséget tartogatott. Nem bontotta ki.
Amos Oz-A szél útja: Jó. Ettől biztos, hogy kedvet kaptam volna Oz-hoz, ha nem lett volna már előtte is. Jó a hangulatkeltés, csak a keret kicsit szűkre szabott. Jó lenne eredetiben olvasni az utolsó három-négy bekezdést.
Paul Theroux-Meleg kutyák : Ijesztő jövőkép és a zárás homályos volta miatt nehezen feledhető. Agyalsz rajta, aztán vagy elintézed egy vállrándítással, vagy igyekszel elfelejteni a keserű szájízt. Nem rossz.
Michel Tournier-A szamár és az ökör : Talán a legjobb és legszebben kidolgozott novella az egész könyvben. Annyira megkapó a jól ismert történet „újraértelmezése”, vagy más szemszögből láttatása, hogy szerintem mindenkinek érdekes lehet.
Njabulo Ndebele-Egy fiú halála : Kicsit belehaltam.
Susan Sontag-A levéljelenet : Borzalmas katyvasz, és sosemtudod, most ki ír, kienek, ki beszél, mi van? Ehh. Hangulatkeltésből azonban 4/5.
Claudio Magris-A már nem létezés (To Have Been)
Hanif Kureishi-Végre találkozunk : Nem valami fényes.
A többi még hátra van, de a rendszer állandóan eltünteti a kommentekhez írt kis értékelésemet, így biztonságosabbnak érzem.
Christa Wolf-Kék képzettársak
Woody Allen-Az elutasítás
Nadine Gordimer-Csúcs ez a szafari
Kenzaburo Oe-A bolygó elhagyatott gyermekei
Hatalmas nevek sora, de összességében egy borzasztóan gyenge válogatás. Az olvasásaimnál csillagoztam a novellákat egyesével (de a végén már attól is elment a kedvem), csak néhányat emelnék ki olvasási sorrendben:
Salman Rushdie
Günter Grass
Susan Sontag
Woody Allen
José Saramago
A nagy nevek ezen novellák alapján mélyen hidegen hagytak sajnos. Nagy kedvencem Margaret Atwood, de az Ólomkor alapján nem olvasnék mást tőle…
Ami nagyon tetszett és felkeltette az érdeklődésemet az író többi írása iránt:
José Saramago: A Kentaur
Nagyon másképp ábrázolta a kentaurokat, mint ahogy elképzeltem eddig őket, és egy kerek egész volt a novella.
Amos Oz: A szél útja
Gördülékeny, jó novella, élő-lélegző (öh, round) karakterekkel.
Paul Theroux: Meleg kutyák
Kíváncsi lennék, van-e még más disztópiája is. Ez rövid volt, de elég jó.
Michel Tournier: A szamár és az ökör
Betlehem, más szemszögből. Jó az ötlet.
Susan Sontag: A levéljelenet
Kíváncsi voltam rá, mert még egyetemistaként olvastam tőle a Szenvedés képeit, de az valahogy akkor nem volt rám túl nagy hatással, lehet, hogy előveszem újra. Meg hát januárban voltam a Leibovitz kiállításon is Bécsben, és ott az ő szenvedésének képeit is kiállították.
Töredékek (amiket többnyire utálok), de ezeket valahogy jó volt olvasni. Az első darab, amit felkarácsonyfáztam ( = ebből lesznek idézetek).
Claudio Margis: A már nem létezés
Rövid, és reggelre kelve már nem tudtam megmondani, miről szólt, de lendületes darabocska és jó volt olvasni. Hangulatos.
Christa Wolf: Kék képzettársak
Nagyon buggyant, Tandori nagyon jól fordította.
Woody Allen: Az elutasítás
Nem tudom, eddig miért maradt ki W. A. az életemből, de záros határidőn belül pótolni fogom ezt a mulasztást. És csak hogy tudjátok, a mi életünknek már mindegy, mert nem a legmenőbb ovikba jártunk.
Nadine Gordimer: Csúcs ez a szafari
Kicsit szégyellem, hogy sosem hallottam N.G-ről. De megjegyeztem a nevét. Könnyedén belevont a világába.
Kenzaburo Oe: A bolygó elhagyatott gyermekei
A cím a legjobb. Az utolsó három bekezdés jó, az előtte lévő 10 oldal elég lett volna egy oldalban…
Valószínű az írók jóval kevésbé voltak emberbarátok, amikor a novellák jogdíjaikról lemondtak a nagy cél érdekében.
Ugyanis nem éppen a legjobb munkájukat ajánlották fel az adakozókedvű olvasóközönség részére…
Ettől eltekintve fura egy könyv… Mert bár távolról sem vagyok elájulva tőle, mégis 1-1 jelenet, 1-1 kép, 1-1 hangulat megragadott, beleívódott az agyamba és ottragadt.
Ilyen volt pld a Meleg kutyák, Egy fiú halála, A Kentaur, Végre találkozunk…
A legjobb számomra Amos Oz A SZÉL ÚTJA volt.
A legrosszabbak pedig: A levéljelenet ill. a Kék képzettársak.
Bár ez is fura… a Levéljelenetből idéztem a legtöbbet…
Igyekeztem a legígéretesebb novellákat elolvasni belőle, így a tartalomjegyzék alapján ugrabugrálva körülbelül félig el is olvastam a könyvet, de egyetlen bekezdés kivételével egy fikarcnyi szórakozást nem nyújtott.
Vegyesek az érzelmeim, van benne egy-két nagyon jó, egy-két jó és néhány felejthető novella. Viszont Amos Ozt és Arthur Millert biztosan fogok még olvasni!
Népszerű idézetek
– Gyerek vagy még – mondta.
– Ne gondolja – mondta a lány. – Áprilisban töltöm be a tizenkilencet.
A szenátor felfigyelt.
– Hányadikán?
– Tizenegyedikén – mondta a lány.
A szenátor jobban érezte magát.
– A Kos jegyében születtünk – mondta. És mosolyogva hozzátette:- A magányosság jegye.
81. oldal Gabriel García Márquez: A szenátor, a lány és a halál
Levelet kaptam egy közeli barátomtól, egy hétig nem bontottam fel. Az éjjeliszekrényemen árválkodott. A másik borítékot, amelyen távoli ismerősöm neve állt, már a lépcsőn menet mohón feltéptem; biztos voltam benne, hogy a levélben nem áll semmi, ami felkavarhat vagy fájdalmasan érinthet.
224. (S. Sontag: A levéljelenet)
Mondja csak Remarque, nem ott érte utol a sors keze minden idők legnagyobb őrvezetőjét? Aki ezek után a pasewalki lazarettbe került… Ott érte meg a háború végét… És ott döntött úgy, hogy politikus lesz.
110. oldal - Günter Grass: Egy korszak tanúi
Salman Rushdie: A tűzmadár fészke
Tegnap, mondják a csákányos emberek Mr. Mahárádzsnak, egy piros és aranyszínű száriba öltözött, bolond nő meggyulladt a száraz vízgödör amfiteátrumában. A férfiak álltak a tározó magas peremén, nézték, ahogy ég, egymás vállán nyugtatták a karjukat mintegy tisztelgésképpen; férfi mivoltuk bölcsességében felismerték, hogy a nő nem kerülheti el a sorsát. Az asszony, az ő asszonyuk sikoltozott.
Tefo magas volt és jóképű. Egyáltalán nem volt fontoskodó, egyedül az egyenruha mutatta rendőrnek. Az ilyen fajtából volt talán a legkevesebb a kapitányság üvegkalickájában. A főnökei gyanakodtak is rá. Túlságosan emberinek tűnt ahhoz, hogy jól vigyázza a törvényt. Mert ez az egyetlen feladat; ezért fogadták fel.
38. oldal - Es'kia Mphahlele - A csendes utca
Amikor a gödröt ásták, langyos levegő érte a jeget, így aztán megolvadt, a víz pedig beszivárgott a koporsóba, majd újra megfagyott, amikor betemették a sírt. A férfit tehát foglyul ejtette a jég. Amint a felfedezők levették a koporsó fedelét, a jég tömör ködfala mögül elmosódó forma sejlett elő, olyasféle, mint a jégkockába fagyasztott maraschino cseresznye, amit a flancos koktélokhoz adnak.
84. oldal - Margaret Atwood: Ólomkór
