1Q84 1. 88% 48 vélemény

Első találkozásom Murakamival. A trilógia első kötetének végeztével az a benyomásom, hogy a történet most kezd majd kibontakozni. 500 oldalnyi bevezetés kicsit hosszasnak tűnik, de egy csöppet sem volt unalmas sem a történetvezetés, sem a regény szereplőinek ábrázolása. Szépen előkészítette a több szálon futó és apró szálakon máris összekapaszkodó eseményeket, kellő misztikum és rejtély van benne, a sok párbeszédtől gördülékenyen lehet olvasni . Egyszóval kíváncsivá tett a folytatás iránt, úgyhogy voltaképpen mindjárt ki is nyitom a 2. kötetet. Eddig a pozitívumok.
Két dolog nem tetszett, és valószínűleg a kettő erősen összefügg: különösebb írói magasságokat, máshoz nem hasonlítható egyedi alkotói vonásokat nem érzek ebben a regényben, tehát inkább a történet kötött le, mint az elbeszélés stílusa. A másik pedig, hogy az erotikus vonatkozású részek kifejezetten idegesítőek, olyanok, mintha részletek lennének valami elfuserált szexuális felvilágító tinifüzetből. Amiről persze nem tudom, hogy a fordító hibája-e, így azt sem tudom, neki vagy Murakami úrnak kéne megtanítani, mi az irodalmi értelemben vett erotika, de ezen bőven lenne mit csiszolni :/ Vagy nem kéne erőltetni, és ezt a vonalat hanyagolni kéne – a történet szempontjából nem érzem feltétlenül fontosnak.
De hogy ne ilyen keserű szájízzel olvassak tovább, magamnak is mondom: a könyv színvonalas kiállítású, tetszetős borítóval rendelkezik, időtállónak tűnő kötéssel készült, úgyhogy bátran lehet kölcsönadni barátoknak, családtagoknak, bírni fogja a megpróbáltatásokat :)

Murakamiban az a legjobb, hogy pillanatok alatt olyan ingoványos mezsgyét alakít ki a valóságot mesterien elferdítő történeteivel, amibe úgy süllyedünk bele, hogy csak későn, akkor térünk észhez, amikor már az ingovány teljesen ellepett és sárból lélegzünk. Végül kiderül, hogy nem is 2012 van. Mi ez? 2q12?

Én úgy érzem, hogy Murakami sokat fejlődött, bár eddig is a kedvenc szerzőim közé tartozott. Mértékletes, finom adagolásmódját sokan unalmas felvezetésként élhetik meg az első könyvben. Ez a felvezetés a kétszálú vezérsík mentén folyamatosan megvan a könyvben, mégis…ez egy öt csillagos felvezetés, akárhogy is, és közben a világ szépségesen kifordul önmagából.

Érezhetőek hatások, de valószínűleg csak a saját spekulációim. A kezdő fejezet a Mulholland Drive-ot juttatta eszembe, és sok apróság elültette bennem a kérdést? Nem David Lynch rajongó ez a Murakami kissé? Ez persze számomra csak jó. Remek könyv ez hátborzongató hangulattal, tébolyult atmoszférával. A szex jelenteknek nem is sikerül köszörülni a nyomasztó hangulaton, legnagyobb örömömre. Nem mondom, hogy zseniális, oltári mű meg satöbbi, azt majd a trilógia végén, ha kiérdemli ténylegesen, de nálam eddig Murakami no.1.

Ez az első Murakami olvasásom, kicsit meglepett a stílusa, néha nagyon álmosító, de a feszültséget növelve az ember kedve is jobban megjön, hogy továbbolvassa. Amikor megtudtam, hogy most fog megjelenni a III. kötet, gondoltam, hogy nem fog minden kiderülni az elsőből, de arra nem számítottam, hogy ennyire nem. Az utolsó száz oldalon úgy érzi az ember, történik valami, hogy aztán a könyv végén teljes kuszaságban maradjon minden. Marketing szempontból zseniális… már veszem is a II. kötetet!

Ez volt életem első Murakami regénye, de már az első pár oldal után tudtam, hogy ez az én könyvem. Pont az ízlésemnek megfelelő világot mutat be, a nyelvezete érzékletes, részletes, kissé hidegnek tűnik, mégis megindító. Nehéz elmagyarázni, hogy milyen érzéseket kelt olvasás közben a könyv, ahhoz, hogy ezt valaki igazán megértse, olvasni kell.
Mert szerintem Murakami nem egy egyszerű könyvet írt, abban az ötszáz oldalban, ami az első kötetet foglalja magában, sok minden történik, mégis semmi. Közben viszont olyan életbölcsességek vannak benne elrejtve, amik fontos társadalmi problémákat ismertetnek, keresnek rá megoldást, mutatják be egy olyan oldalról, ahonnan még nem láttuk, és talán világosabb lesz.
Egyszóval zseniális.
Murakami az én íróm. Igaz nem lírai leírásokkal érzékelteti a dolgokat – inkább a másik véglet, mégis képes megfogni, és nem engedni, miközben egy új világot ismertet veled.
Őrületes volt.

egyelőre csak annyit mondanék, hogy annyira örülök, hogy még nincs vége…

Ez eddig nagyon-nagyon. Murakami egy teljesen új arcát mutatta nekem, de a valódi énjét is mutogatja persze mellette. Rendhagyó, de zseniális. (bővebben a blogoknál)

El kell hogy mondjam, hogy az 1Q84 a harmadik Murakami könyvem volt, és az első kettő nem igazán nyerte el a tetszésemet. Viszont úgy voltam vele, hogy ha már Kedvesem nagy rajongója az írónak, akkor nem hagyhatom ki ezt a művét sem.
Be kell hogy valljam, hogy nagyon pozitív élmény volt nekem ez a könyv! Tetszett! Az elején még nem értettem, hogyan lesz ebből bonyodalom, de a regény második felét egy délután alatt olvastam el – hát ez már jelent valamit… Kezdenek a szálak összekuszálódni, és nagyon kíváncsi vagyok, mi fog ebből kisülni. Nem bánom, hogy egy egész könyvet szánt Murakami a történet felvezetésére, egy cseppet sem volt unalmas. Nem gondoltam, hogy ilyet fogok mondani, de: Máris jöhet a folytatás!

Minden benne van, ami Murakami legjobb oldalát jellemzi. Ezt valaki vagy szereti, vagy olvasni sem bírja. Emellett ebbe a könyvébe mintha elszórtan saját ars poeticájának darabkáit is megfogalmazta volna. Biztatás és tanácsok leendő írópalánták számára?

512. oldal előszó után most már nagyon kíváncsi vagyok a történetre is. Mindemellett tetszett, egyáltalán nem unalmas, kicsit kevesebb, jobban mondva más a misztikum, kicsit több a szex, mint a megszokott. Nagyon szeretem azt, ahogy Murakami elképzelteti szereplői mindennapjait, a lakásukat, az ételeiket, a munkájukat, a ruhájukat, ahogy közlekednek, a zenét, amit hallgatnak. Könnyen bevarázsolódom közéjük.
És valóban kíváncsian várom a folytatást, ezért öt csillag.
(Remélem jön valami birka is benne… Hát milyen Murakami könyv az, amiben nincs egy árva birka sem???)

A terjedelem ellenére az 1Q84 matematikai precizitással szerkesztett, elképesztően feszes történet, szerelmi történet és egy thriller egybeolvaszva. Az összetéveszthetetlenül modern szerző a tévésorozatokban és izgalmas ponyvaregényekben megszokott eszközzel élve minden fejezet végén felkelti az olvasó érdelődését, minden esetben azt érezzük, ennek a folytatását most, azonnal meg akarom tudni. De nem, az Aomame történetét mesélő fejezetek után Tengo története folytatódik. A regény ettől is letehetetlenné válik. Amikor pedig feltűnik benne az a bizonyos fegyver, aminek szükségszerűen el kellene sülnie valamikor a történet folyamán, a feszültség tovább fokozódik. A háromkötetes regény első két kötete után az olvasó azzal az érzéssel csukja be a könyvet, mint egy klasszikus háromfelvonásos dráma második felvonása végén, amikor a feszültség a tetőfokára hágott. És a harmadik kötetre még több hónapot várni kell magyarul. És csak a fordítás miatt nem adtam neki 5 csillagot.