Müller Péter mesél. Szerelemről, családról, életről, mámorról, anyák bölcsességéről, párkapcsolatokról, az emberi lélek és az angyalok titkairól. Különös történetek és mély gondolatok gyöngyszemeit fűzi föl egyetlen szálra. Ezt a szálat úgy hívják: Öröm. Aki olvasta az író „Szeretetkönyvét”, s főleg a Nők Lapjában megjelent nagysikerű sorozatát, a „Boldog lelkek táncát”, most felidézheti és folytathatja a beszélgetést; új, megrendítő érzésekkel és varázslatos mesékkel gazdagodhat.
Örömkönyv 112 csillagozás

Kedvencnek jelölte 15
Most olvassa 20
Várólistán 33
Kívánságlistán 10
Kölcsönkérné 2
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Az, hogy egy csillaggal kevesebbet adtam neki, részben a könyv hibája, részben az enyém. Egy kicsit sokalltam benne a nagy szavakat és kifejezéseket, nekem ez egy kicsit túlzás. Ennyi a könyv hibája. Az már az enyém, hogy én spirituálisan még nem vagyok ilyen szinten, és érzem magamon, hogy még nem is vagyok nyitott rá. Valószínűleg eljön egyszer, de még nem most. Mindettől függetlenül engem önvizsgálatra késztetett, elgondolkodtatott saját magamról és az életemről, emiatt pedig igen nagyra értékelem. Nem árt, ha az ember néha kicsit önmagába néz, hátha új dolgokra ébred rá. Ráadásul engem lebilincseltek az elbeszélt valós történetek, sokszor igen komolyan meg is hatódtam rajtuk. Egy kicsit talán rá is kell hangolódni ahhoz, hogy tényleg megfogja az embert, az elején ezt nem tettem meg, ezért miután elkezdtem olvasni hosszú időre félretettem. De jó volt újra kézbe venni.
Szeretem Müller Péter könyveit, bár az Örömkönyv nem sokban különbözik a Szeretetkönyvtől.
Változatlanul értékesnek és jóravalónak érzem a könyvet. ( Mármint a szerző többi írásával kapcsolatosan. )
Nekem tetszett. Az író, sokszor ugyanazt írja le, amit a Szeretet könyvben már megtett, de az Örömkönyv valahogy kiegészíti. Nagyon tetszettek benne a történetek az angyalokról, szerelmekről stb. Müller Péter nagyon alkotott, mint ahogy megszokhattuk. :) Az Örömkönyvvel jól meg lehet érteni Müller Péter gondolatait, filozófiáját az életről. Mindenképpen ajánlom!
Azt hiszem jó időre ez volt az utolsó próbálkozásom Müller Péterrel és a könyveivel. Az év elején már beleolvastam Révai Gábor: Beszélgetések a világról és a túlvilágról c.könyvébe, de közel két hónapi vajúdás után sem jutottam a végére. Az Örömkönyvet illetve a Szeretetkönyvet már régóta kerestem a könyvtárba, de népszerűségük miatt sosem találtam őket. Most végre hazahozhattam, de csalódást okozott. Azt nem mondanám, hogy elfecsérelt idő volt, amit a könyv olvasásával töltöttem, de még egyszer nem kezdenék bele. A könyv apró történetei igen tetszettek, a hozzájuk fűzött „magyarázatok” is, de a töltelék szöveg számomra igen elvont, magasröptű volt. Arról nem is beszélve, hogy sok helyen felkavart, elbizonytalanított, a követendő utat még sem mutatta meg számomra. Sajnálom!
Klisés…:( Vagy csak én indultam neki túl nagy elvárásokkal, de a témában sokkal jobb könyvek is íródtak…… De örülök h elterjedtek a könyvei, mert fontos dolgokról szólnak alapvetően!
Erről a könyvről sokat tudnék írni… de felesleges… ezt el kell olvasni! S bár a Szeretetkönyv egy hangyányival jobban tetszett, ennek is ott a helye a kedvencek között!
Népszerű idézetek
Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végéig boldogtalan, de csalódások nélkül!
70. oldal
Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti.
Te most csak egyetlenegy életet élsz, de a lelkedben sok-sok ezer élet lehetősége szunnyad. (…) Rengeg én-ünk van, akivé sohasem leszünk.
112. oldal
Erre mondja Thomas Mann, hogy a mai ember lelkének dinamikáját egyetlen szóból meg lehet érteni. Ez a szó: az érdek.
113. oldal
Nem tudtam kibontakozni a káprázatomból. Botorkáltam a jól megszokott és egyedülinek hitt valóságomban, és képtelen voltam tudomásul venni, hogy ez már nem az enyém. Beletapadtam az életembe, mint a légypapírba. Oly mértékben belevarázsoltam magam életem álmába, olyan valóságosnak véltem, hogy nem tudtam fölébredni belőle. Rettegtem, hogy minden elvész. Nemcsak a világom, de én magam is.
































































