Az ​illatos kert 75% 94 csillagozás

„Az Illatos kert a Káma-Szútra és a kevésbé ismert Anangaranga szellemében született mű, a középkori arab szexuális ismereteket tükröző, tudományos igénnyel készült kompiláció.”

Egy kihíváshoz kerestem megfelelő könyvet, és ráakadtam erre a „gyöngyszemre”.
Az én kötetem borítója egy kellemes zöldes-virágos verzió, elsőre még abba a hitbe ringattam magam, de jó egy kis biológia. Nos legközelebb fülszöveget is olvasok hozzá.
Mert a fent említett területbe ugyan beleillik, de nem a növények fejlődéséről olvashattam, hanem egy bizonyos kultúra szexuális szokásai tárultak szemeim elé.
A kezdeti meglepettséget leküzdve, ismételten fellángolt az érdeklődésem.
Ugyanis eme kötet a XV. század utolsó időszakában íródott és az arab kultúra pikánsabb részébe enged bepillantást.

Ez így nem is hangozna olyan érdekesnek, elvégre mit tudhatnak azon népek többet, mint mi Európaiak?
Ha a mozgási koncepciót veszem alapul, akkor a két világ nagyon is megegyezik.
Bár azt itt is meg kell jegyezzem, hogy bizonyos pozitúrák nehezen elképzelhetőek a számomra. Maximum olyan esetben lehet aktus két ember között, ha teljesen egészséges, és rendkívül hajlékonyak. Igen uraim, itt mindenkinek ki és be kell csavarodnia!
Nos egy-két extrémebb testhelyzetet leszámítva, újat e téren nem olvastam.

Ami viszont a kultúra alap szabályait vagy főszabályait tekinti, két részre tudom bontani az olvasottakat.
Az egyik, hogy rendkívül szigorú elképzelt szabályoknak kellett megfelelnie a Nőnek és a Férfinak egyaránt.
Külön fejezet szól mindkét nemről pozitív és negatív értelemben is.
Természetesen a hölgyekre sokkalta több nézőponti kitétel van felsorolva, mint az urakra, de hát nem is lehetne ez másképpen eme társadalmat tekintve.
Ami érdekes volt számomra, hogy szinte minden be van szabályozva mindkét nem számára. Külön leírással látja el olvasóját arról, hogy a Korán mit enged és mit nem.
Mely asszony dicséretre méltó és mely megvetendő. Természetesen a hímek is megkapják eme fejezeteket, de megint csak keveslettem a kitételeket.

A másik oldala a nézőpontomnak viszont kicsit a női megalázás, mint olyan.
Tudom, hogy modern felfogásommal nem érthetem az akkori nézeteket, hisz amiért én most itt háborgok, ott ezt teljes természetességgel fogadják el.
Mégis ennyi szabályt ráhúzni egy teremtményre, kire ugyanolyan nagy szükség van, mint a másik nemre, elképesztő irritáló volt számomra.
A szex gyönyörű és nagyon szeretek róla olvasni, akár beszélni is.
Semmi szégyellnivaló nincs benne, sőt a világ legtermészetesebb dolgainak egyike, mégis szinte tabunak számít.
Mikor egy ilyen könyvet olvashatok, rendkívül nyitott lélekkel állok neki, de valahol nálam is van egy határ és ez a „szinte csak azért létezzél, hogy szolgáld a férfit” nekem nagyon megfekszi a gyomromat. Igaz, ez is csak egy szabad nő véleménye.
Ugyanis ha ezt elengedem, akkor nagyon konzisztensnek találom.
És pont ezért, amennyiben képes vagyok csak a tényekre koncentrálni érdekesnek találom ezt a nézetet.
Ugyanakkor egy szinten már túlzottan is idealizált, mert pontosan tudjuk, hogy a gyengébb nemnek nincs ilyen jó dolga a mai világunkban.
Hogy erről mit gondolok, most nem képezi tárgyát ennek az értékelésnek, ugyanakkor a csillagozást tekintve igen szigorú vagyok.

Van ugyanis egy olyan problémám a kötettel, hogy helyenként nagyon tömör.
Bár hamar kiolvasható, nagy betűvel és ritkás sorok jellemzik a könyvet.
Ami pedig a rajzokat illeti, kissé fejbe koppintanám a készítőjét, vagy elvinném szemészetre, ugyanis nem egy rajzon a női nemi szerv elvan csúszva. Anatómiailag rendkívül furcsán néz ki.

Többen említettétek, hogy vicces. Úgy látszik nem egyezik az átlaggal a humorérzékem, mert semmi nevetnivalót nem találtam benne. Bár azt el kell ismernem, hogy könnyed a stílusa.

Összességében nem bántam meg, hogy olvastam. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy újra nem fogom kézbe venni.
Egy olvasásnak megfelelt.

„Mondják, hogy a Korán olvasása szintén felkorbácsolja a szerelmi vágyakat.”

Ebből kiindulva az európaiaknak valószínűleg a Bibliát kellene sűrűbben forgatni, ha szerelmi vágyukat akarják felkorbácsolni :-D Naszóval, itt ez az arab könyvecske (oldalszámától függetlenül nagyon gyorsan kiolvasható, mivel elég szellősen vannak az „ismeretek” benne), amelyben a XV.-XVI. századi arab szexuális tudásnak nézhetünk utána.

„Oh, mily sok férfi lelte halálát miatta! S köztük hány hős!”

Nem másról van szó, mint a vulváról, vagyis a „rések résé”-ről :-D Bezony, a női nem eme szerve játssza a főszerepet a könyvben, mely csábítja szegény dicséretreméltó férfiakat. De nemcsak a női nemi szerv, hanem a férfié is szépen kategorizálva van, nemcsak méret, hanem funkcionális tulajdonságai alapján is. Az arab világ is próbálja utolérni a Kámaszutrát, éppen ezért rengeteg pozíciót talál ki az örömszerzésre (noha van olyan is közte, ahol jelzi is, hogy nem feltétlen szerez örömet, inkább fájdalmat)… Meglepő módon kitér a sovány-kövér felállásokra is, sőt, még a púpos! és mozgásában korlátozott, de szexuálisan éhes emberekre is gondol, nekik is kitalálja a lehető legjobb felállást (hahaha, felállás… :-D)

„A forró éghajlatú országokban előfordul, hogy minden előzetes tünet nélkül hirtelen megvakul a férfi az egyesülés után.”

Vigyázat, jön a nyár! :-D Csak óvatosan :-D A könyv nagy részében akkora baromságokra lehet lelni, hogy az ember csak röhögni tud kínjában :-D A legjobbak mindenesetre a konkrét kis történetek (az egyik kedvenc a bolond volt az aranyköntössel, no, nem is volt olyan bolond ám), s a történetek nagy részéből megtudhatjuk, hogy „…milyen álnok a nő, s mi mindenre képes.”

A végén még azt is megtudhatjuk, milyen módon lehet növelni a hímtag hosszát, s bízhatunk az íróban, mert úgy tűnik, neki is voltak problémái, s ezt ki is merte jelenteni: „E szerek hatékonysága közismert, magam is kipróbáltam őket.” Nem tudom, tényleg sikerült-e neki valami hatást produkálni, vagy csak a megfelelő szerek árusítói fizettek neki zsebbe, hogy ezáltal a könyvében reklámozza a termékeket :-D

Összességében egy könnyen olvasható, sokszor megmosolygató kötet, amiből sok újat nem lehet megtudni (nem mintha bármi tudást szerettem volna felszedni ezáltal), ugyanakkor tény, hogy a (szexuálisan azért elég zárt) arab világból egy ennyire nyitott, mondhatni széttárt lábú :-D hehehehe :-D könyvet lehet találni :-D

„Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
(…) a jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt…”

Mindig ez a Madách-idézet jut eszembe, valahányszor egy könyvet olyasmikért ítélnek meg negatívan, ami nem a szerző „érdeme”, hanem a kor sajátsága, amelyben a mű született.
Én a magam részéről ezt értelmetlennek látom – az alkotó képességeiről, az alkotás színvonaláról ezek a vonások semmit sem mondanak. (Érdekes néha elgondolkodni rajta, vajon hogyan ítélik majd meg több száz vagy ezer év múlva a mai kor alkotásait.)
Egy szó mint száz: nem ismétlem el mindazokat a ma már visszatetszőnek tűnő dolgokat, amit más értékelők már megtettek, inkább azt mondom, hogy ezeket, éppúgy, mint az orvostudomány fejlődésével rég megcáfolt babonákat leszámítva érdekes és értékes alkotás ez. Érdekes, mert egy régebbi kor és egy, az európaitól igencsak eltérő kultúra gondolkodásába enged bepillantást. És értékes, mert a maga idejében fontos és haladó szellemű írás volt: egy olyan nyílt gondolkodásmódra tanít, amelyből a mai napig okulhatna az agyonhallgatást és prüdériát oly elszántan védelmező keresztény gyökerű kultúrkör is.
Egy ilyen mű megszületése, az igény, hogy létrejöjjön, egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a problémákat, és általában az élet dolgait, agyonhallgatással, titkolózással és tudatlansággal megoldani nem lehet.

Tudd meg, ó vezír – Allah legyen kedves hozzád, hogy én valami baromi jól szórakoztam ezen a könyvön! Mielőtt belekezdtem, meglestem néhány értékelést, s mivel azok nem kecsegtettek sok jóval, félve láttam neki. Aztán kellemeset csalódtam.

Az illatos kertet több szempontból sem szabad komolyan venni. A benne lévő történetek elnagyolt mesék, a tanácsok nem valódi tanácsok, inkább csak fiktív hókuszpókusz, az elvileg alátámasztatott tényeken alapuló állítások nagyjából a magyar népi megfigyelésekhez hasonlatosak.

Rengeteget röhögtem, miközben olvastam. Akkora szamárságok vannak benne, hogy inkább mondanám szórakoztató könyvnek, mintsem egy komoly témákat felvonultató műnek. Ami bizonyos, hogy a szerző határozott megjegyzései ellenére ez semmiképpen sem oktatókönyv, úgyhogy szerintem nem is érdemes ilyen szempontból megközelíteni. Ráadásul nem teljes, ahogy az az első lapok valamelyikén is kiderül.

Mindent összevetve, számomra kellemes kikapcsolódást nyújtott, lazán elnevetgéltem rajta. Fél csillagot levontam, mert nem tetszett az a megoldás, hogy a lábjegyzetek ömlesztve, a könyv utolsó lapjain kaptak helyet, nem az adott oldalon, amelyen a megmagyarázandó szó található.

Amit értékeltem benne: először is azt, hogy a keresztény kultúrával ellentétben az arab kultúra mekkora hangsúlyt fektet a szexualitásra, és külön kihangsúlyozza, hogy ez mindkét félnek örömet kell okozzon. Másodszor is azt, hogy a kor szintjén mennyire részletekbe menő, a tehnikai részletektől kezdve a különböző (megmosolyogtató, esetenként hangosan röhögős) egészségügyi és higiéniai tanácsokig, meddőség kezeléséig vagy a teherbe esés megakadályozásáig. Meg kell hagyni, alapos munka.
Ami nem tetszett: hogy a nőt többnyire lenézi, részletes használati utasítást ad a nemi erőszakhoz (avagy hogyan kell elkövetni, ha a nőn nadrágocska van, vagy ha nincs), és hogy a testiséget egyáltalán nem hozza összefüggésbe a szerelemmel.
Kultúrtöténetileg érdekes könyv, bár nem hiszem, hogy a hatására a szexuális életem új magasságokba fog emelkedni :)

Az első szerelmemtől kaptam ezt a könyvet, de csak majdnem egy évtized múlva olvastam el. Mindenesetre ma is az ajándékozó személyére asszociálok a műről, és nem a tartalma, hanem a megszerzés ténye miatt. De egyébként érdekes olvasmány volt, amennyire vissza tudom idézni.

No, ezt is nagykamaszként kellett volna olvasni, akkor jobb lett volna a véleményem. Most már nem igazán érdekelt. Az elején még tetszett virágos nyelvezete, a versikék (na jó, némelyik tényleg tetszett, de sok közöttük a gyengécske), még az álomfejtéseken is jól szórakoztam, de egy idő után már inkább fárasztott.

A mai, egyszerre szemérmeskedő és szemérmetlen világunkban üdítő olvasmány a maga ízléses szókimondásával. Tetszik, ahogy nevén nevezi a dolgokat, és ezzel mégsem lépi át az ízléstelenség határát.

A maga korában nagyon felvilágosult és előremutató könyv lehetett. Mára sok része elavult, ennek ellenére egy kellemes, sokszor mosolyt fakasztó könyv.
Annak ellenére, hogy érződik a nők akkori alárendelt szerepe, kiemelten fontos könyvben a nők örömének szükségessége, és egy-két résznél tiszteletre méltó és követendő a nyíltsága.

Antikvárium megrendelés mellé kaptam ajándékba. Meg is lepődtem. Aztán belelapozva úgy gondoltam egyszer előveszem, elolvasom. Most volt hozzá meg a hangulatom. Egy kis szórakoztatásnak nem volt rossz.
Látszik a betűvetésen és a maradiságán (talán nem ez a legjobb szó, de nem tudok más jelzőt), hogy régi könyv. Az eredetit 1973-ban adták ki, és tartalmaz sok 1770-ből származó kézirati másolatot. Ha ezt a korai dátumot vesszük alapul, akkor igen csak szemérmetlenül foglalkoztak a témával. El sem hiszem, hogy abban az időben ilyen nyíltan írtak a szexualitásról.
Érdekesek a hiedelmek benne, melyek egy része egy-egy arab mondához kötődik.
Viszont egyik-másik póz….. na, párok legyenek a talpukon, akik némelyiket elsajátítva, véghez víve, tényleg szexuális örömet nyújtanak egymásnak. Szerintem inkább kényelmetlenséget, megkockáztatom: fájdalmat.
A hímvessző méretének növelésére adott tanácsok se kutyák!!

„ … végy langyos vizet és gyúrd vele hímtagodat, amíg ki nem pirul és fel nem egyenesedik. Aztán keríts egy puha bőrdarabkát, kenjél rá forró szurkot és bugyoláld be vele a hímtagodat, amely hamarosan felemeli fejét és szenvedélyesen lüktetni kezd.
…..
Ugyancsak megnagyobbodnak a hímtag méretei, ha gyantából, viaszból, póréhagymából, sárga nárciszból és a foltozó vargák által használt ragasztóból készült keverékkel dörzsölik be. ”

Ó igen, és utána fel lehet keresni a legközelebbi sebészeti szakrendelést!!!
……