A ​Hellinger-Madonna 87% 91 csillagozás

A könyv valóban szórakoztató, jó kikapcsolódást nyújtó olvasmány. Romantikus regények kedvelőinek ajánlom ezt a váltott szemszögből megírt, női sorsokat bemutató történetet.
https://gaboolvas.blogspot.com/2023/11/a-hellinger-mado…

Ez a harmadik regény, amelyet az írónőtől olvastam. Mindegyikben tetszett a választékos stílusa, nyelvi igényessége, gördülékeny cselekményszövése. Olvasmányosan, színesen ír, mondhatni könnyed eleganciával, nagy mesélő kedvvel. Különösen szerettem, hogy ebben a regényében is fontos motívum a zene, az irodalom, és általánosságban a művészet szeretete, s a szép iránti igény. Érezhetően otthonosan mozog a kultúrához kapcsolható világban. Ezt fel is használja átvezető hídként, kapocsként a régmúlt időkhöz. Itt egy családi titok lappang a háttérben, ez mozgatja a történet szálait.
Az is elfogadható számomra, hogy különösen vonzódik a német nyelvhez, mindahhoz, amit ennek a nyelvnek az ismerete jelenthet, adhat.
A vészcsengő akkor szólal meg a fejemben, amikor a hamvas életkorán jócskán túljutott, igen határozott, öntudatos magyar nő valamilyen regénybeli apropóból Németországba vetődik, ott , (minő csodás véletlen) rátalál élete eszményített párjára, aki rendszerint nem csupán okos, művelt, hanem kivételesen kőgazdag is. S az eleddig válogatós magyar hölgy hirtelen tökéletesen egy húron pendül ezzel a hibátlan emberpéldánnyal.
Hogy érzékeltesse a jól szituáltak anyagi biztonságot jelentő hátterét, Mörk Leonóra felsorakoztatja az összes státusz – szimbólumot : Csipkerózsika álmába illő, mesés otthon, luxuskocsi , márkával megnevezett, szintén luxus kategóriás ruhák, használati tárgyak. A torta tetejére habnak : az ellenállhatatlanul tökéletes, magabiztos férfi, aki után bomlanak az unatkozó német szépasszonyok, ám neki kizárólag csak az a magyar hölgy kell, aki mellesleg mindeddig önértékelési zavarokkal küzdött. Most aztán egy csapásra rájön maga is, hogy gyönyörű és vonzó.
Szeretem a romantikát, de ennyire azért nem hiszek a mesékben. Talán ezért van úgy, hogy ezen a ponton sablonossá válik számomra valamennyi eddig olvasott műve. Cukormázzal önti le a szerző ezzel a sematikus megoldással a történetet, s ez után már az sem segít rajta, hogy Leonóra leírásában szinte lélegzik a természet, a táj, élettel teliek az apró német települések, festői a hangulatuk. Kár, hogy elkanyarodik egy olyan irányba, amely egyáltalán nem életszerű. Ezért nem tudom négy csillagnál többre értékelni.

Nagyon szeretem az írónő könyveit. A két idősíkon játszodó történet mindig elvarázsol, és ez most is így volt. Most egy kicsit az 1500-as évek jobban tetszett mint a mai szál.
Annyira szépen, szövi a mese szálait, oly érzékletesen, szinte láttam magam előtt az eseményeket. A táj leírások a türingiai erdők, a városok mind mind csodálatos.

Első könyvem az írónőtől. Érdekes volt és pihentető, hogy most Németország volt a célpont és nem valami mediterrán éden. Azt is szeretem nagyon, de ez most jólesett. A történet is tetszett, mert nagyon szeretem amikor a múltban keresgél a szereplő a családja történetében. A szereplőket is nagyon megszerettem, Kata és Johannes nagyon összepasszolnak. A többi szereplő is aranyos volt. A vége érdekes volt, bár volt egy kis hiányérzetem. Olyan igazi mesekönyv volt, boldog véggel :)

Remek romantikus regény. Alapvetően teljesen hidegen hagy a műfaj, azonban már olyan sok jót olvastam Mörk Leonóra könyveiről, hogy úgy döntöttem, én is elolvasok egyet. A címe tetszett meg nagyon és a borítója, kíváncsian fogtam bele, és hamarosan azon kaptam magam, hogy teljesen magával ragad a történet. Nem volt ebben a sztoriban semmi cukormáz, egy modern lány kalandjairól esett szó, akinek nagyon különleges szakmája van – közgazdászként engem a művészettörténészek világa igencsak lenyűgözött, annyira más, mint az enyém – , és aki nem fél belevágni egy kalandba, hogy utánajárjon egy régi családi titoknak. Sokat olvastam már a Hellinger-családállításról, soha nem próbáltam még, azt azonban tudtam, hogyan működik, ezért abszolút hiteles a történet kiinduló szála, és később sem éreztem úgy, hogy fikcióról van szó, abszolút vitt magával a történet, pedig mondom, nagyon távol áll tőlem a műfaj. A szerző jól bánik a szavakkal, szépen szövi a sztori szálait, jól építi fel a karaktereket, úgy tud romantikus maradni, hogy nem úszunk rózsaszín ködben, a fordulatos cselekménynek köszönhetően pedig mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést. Nem váltja meg a világot ez a könyv, azonban tökéletesen kikapcsol a szürke hétköznapokból, megmelengeti a lelket, könnyed, de egyáltalán nem súlytalan a mondanivaló, amelynek megvannak a maga mélységei, miközben egyáltalán nem lépi át a műfaj határait az írónő. Jól megírt, igényesen szerkesztett, szép kivitelű könyv, amelyet jó olvasni, még az olyan racionális olvasók is fel tudnak benne oldódni, mint én, vagyis mindenkinek ajánlom, aki egy kis színre vágyik a téli szürkeségben, pont ilyen bekuckózós időszakra való olvasmány.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2024/02/26/konyvajanlo_m…

„Miért mindig a nőknek kell megfizetniük a háború, a részeg mámor, a férfi frusztráció árát?”

Érezted úgy valaha, hogy az élet, amit élsz, mintha nem a tiéd volna? Mintha más terhét cipelnéd?
A művészettörténészként tevékenykedő Kata, a történet főszereplője épp ezzel az érzéssel viaskodik magában, melyre a Hellinger-fele családállításban keresi a magyarázatot, megoldást.A sors egy családi örökség képében mutatja meg számára az utat, Kata pedig nyomozni kezd a festmény után.Egy meglepő ajánlatot és rég eltemetett titkokat, fájdalmas sorsokat rejtő, a festészettel, zeneművészettel és romantikával gazdagon színezett utazás veszi kezdetét, melyben két nő sorsának fonala ötszáz év távlatából kapcsolódik össze.
Korábban nem gondoltam volna, hogy az átlagosnál fogékonyabb lennék a komolyzenére, de Leonóra a regényei szövetébe oly csábítón, finoman szövi bele a zeneművészet nagyjait, hogy nem tudom nem hallgatni az olvasásuk közben. Egészen egyszerűen más dimenzióba helyezi az olvasásélményt.A Hellinger-Madonna esetében is ez történt, a zene segítségével pillanatok alatt elmerültem a történetben. A regényben a művészet mellett felbukkanó Hellinger-féle pszichoterápiás módszer pedig igazán izgalmas töltetet adott a cselekménynek, melyben a múlt ma is élő emlékei, valós alakjai simulnak össze a képzelet szülte karakterekkel és eseményekkel.
Ugyan, a regény eredeti (2014-ben megjelent) változatát nem olvastam, de úgy érzem, így kiegészítve, átdolgozva kerek egész ez a történet.
Katát hamar megkedveltem. Tetszett a határozottsága, hogy nem tétlenkedik a tettek mezejére lépni, a humorát pedig imádtam. A történet bájos, romantikus, kissé meseszerű alakulása most kifejezetten jól esett a lelkemnek. Nem is tudtam letenni a könyvet, olyan jól esett olvasni. A végére pedig minden a helyére került, én pedig elégedett mosollyal csúsztattam a helyére a kötetet a polcomon.
Az olvasásélményre a koronát a kötet borítója tette fel. Egyszerűen annyira jóleső érzés a tapintásra. Nem a megszokott fényes-feszes borító, hanem valami egészen más, finom és puha. Jól esett kézben tartani.

Az igényes, választékos stílusú, gördülékeny cselekményű festői tájleírásokkal és komolyzenei aláfestéssel gazdagon tűzdelt művet most jó ízléssel festészeti elemekkel is bővíti az írónő. Ennek különös jelentősége van, hiszen a főszereplő , Kata is egy Cranach festmény kapcsán kezd el kutakodni családja titkolt múltjában. A múlt és jelen szálai most is szépen összefonódnak és jókor jó helyen elvarródnak. Ismét dicséretet érdemel az írónő német kultúrában való jártassága, alapos kutatómunkája és az a finom, ízléses stílusérzék, amivel tudja, hogy ebből mikor és mennyit adjon át. Amit viszont egy kicsit túlírtnak gondolok, az a német úriember, Johannes karakterének kiszínezése, amivel egy kissé már át is lépünk a tündérmesék birodalmába, hiszen kevésbé hihető, hogy éppen akkor és ott egy ilyen gazdag és hibátlan külsejű és modorú talpig úriember karjaiba szaladjon bele a nos… legjobb jóindulattal is kishitű főhősnő és még azt is fogadjuk el gondolkodás nélkül, hogy csak is ő kell neki és senki más. Hm… ez hagy maga után némi kívánni valót… Kár volt így hiteltelenné tenni és a valóság talajáról kicsúsztatni ezt az amúgy más tekintetben szép és nemes történetet.

Az írónő eddig sosem okozott csalódást, ezúttal sem. Kedveltem azt a könyvet, mert egy csomó érdekességről olvastam, pl a családállítás, amiről eddig nem hallottam, viszont nagyon megtetszett. Szuper volt benne a romantikus szál is, tetszettek a szereplők, és a döntéseik is, szép helyeken játszódott, úgyhogy jó élmény volt.

Mörk Leonóra stílusa ismét kifogástalan, továbbra is nagyon tetszik, fogok még olvasni tőle.
Maga a sztori olyan hol jó, hol lapos. Tetszik a nyomozás, ahogy Kata a családi titok nyomába ered és ezért Németországba is hajlandó elutazni. Ott pedig egy minden szempontból tökéletes férfipéldányba botlik és különösebb zökkenő nélkül, túlságosan idilli módon vesznek el egymásban. Ez kicsit kedvemet szegte. Mint ahogy az is, hogy a családi titokra fény derül ugyan, mégis olyan hiányérzet marad. Az írónő megpendít egy dolgot, amin folytatni lehetne a kutatást, de aztán nem tér vissza rá teljesen, függőben hagyva a véget, mintha meggondolná magát.
Németország jellemzése pedig nagyon jó a könyvben, megjött a kedvem, hogy egyszer, majd ha újra lehet, ellátogassak oda, mert nagyon szép hely lehet, a német precizitás pedig egyenesen lenyűgöz.

Nyugodt, lassú folyású, kellemes, romantikus regény. Ilyesmire vágytam most. Csodálatos lenne Kata és Johannes nyomában bejárni a csodaszép türingiai tájakat! Az említett helyek közül csupán Weimarban jártam anno (ott is a Goethe-múzeumra és Goethe és Schiller szobrára emlékszem csak). Meg persze a magyar helyszínek közül Egerben. S az Ida regénye! Gimnazista korom óriási élménye volt, örültem, hogy belekerült ebbe a könyvbe is.
Örültem, hogy Katának sikerült kibogoznia múltja rejtelmeit és a szerelem is rátalált:)