Kincskereső kisködmön 791 vélemény































Móra Ferenc talán legismertebb, önéletrajzi ihletésű ifjúsági műve. A kis Gergőt édesapja, a szegény szűcs végtelen szeretettel és bölcsességgel neveli. Saját bőrén, tapasztalatok árán gyarapodik a kisfiú világról való ismerete, s ez mélyebb nyomokat hagy benne, mintha csak a szülői intelmeket hallgatná. Az áhított kisködmön lassan, de sok-sok szeretettel készül. Nem is meglepő, hiszen csodaködmönt varr a szűcsmester, melyben tündér fog lakni. Márton szűcs sok mindent mesél fiának, miközben a kisködmönbe belehímzi szíve minden szeretetét. Így lesz belőle csodaködmön, ami azonban csak akkor kényelmes, ha viselője mindig igazat mond, emberül viselkedik.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
| Móra Ferenc Ifjúsági | 9631124959 | 180 | Reich Károly | Ugrás | |
| 9639081531 | 160 | Szopos Gyopár | Ugrás | ||
| 158 | Ugrás | ||||
| 158 | Ugrás | ||||
| 152 | Ugrás | ||||
| Móra Ferenc Ifjúsági, 1972 | 158 | Reich Károly | Ugrás | ||
| 9631107396 | 226 | Ugrás | |||
| Móra, 1982 | 9611311114 | 180 | Reich Károly | Ugrás | |
| 9631151778 | 180 | Ugrás | |||
| 9631173968 | 168 | Ugrás | |||
| 9631174387 | 168 | Reich Károly | Ugrás | ||
| 9738192463 | 174 | Ugrás | |||
| 9631176681 | 166 | Ugrás | |||
| Holnap Kiadó Kft., 2009 | 9789633463482 | 162 | Ugrás | ||
| Holnap Kiadó Kft., 2009 | 9789633463482 | 162 | Ugrás | ||
| Holnap Kiadó Kft., 2009 | 9789633463482 | 162 | Ugrás |

Most olvassa 3
Várólistán 22
Kívánságlistán 5
Elcserélné vagy eladná
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Tripla esemény a kötelező olvasmányok jegyében. | ★ | 218 | 2013. május 23., 23:23 |
| Akarsz NAGY lenni? | ★★★ | 241 | 2013. december 31., 23:59 |
Népszerű értékelések
Ez a történet szívmelengető és szívszorító egyszerre, egy bekezdésen mosolyom kél, a másikon gombóc nő a torkomban. Gyönyörűen egymás mellé fűzött, régen hallott szavakból áll elejétől a végéig, s olvasás közben valahogy büszkén ültem a helyemen, amiért érthetem mindezt, hogy ugyanaz az anyanyelvem, mint Mórának, hogy nekem mesél. Alig várom, hogy megoszthassam majd ezt az élményt a gyermekeimmel, hogy ők is megismerjék ezt a babonáktól szivárványos kemenceillatú régivilágot.
Nem értek egyet azokkal, akik szerint nem szabad kötelezővé tenni ezt a könyvet egy kisiskolásnak, igaz, nem midegy, hogyan ismerkednek meg vele. Anyukám mindig maga olvassa fel az osztályának, amikor ideje jön, együtt sírnak-mosolyognak rajta és még évek múlva is felemlegetik.
mennyire dühös voltam, hát nem hiszem el, hogy egy nyolc éves gyerekkel ezt kell olvastatni az iskolában! ahelyett, hogy próbálnák megszerettetni az olvasást valahogy… nem, inkább olvasson az a gyerek valami jó nyomasztó, lehangoló regényt, hadd menjen el a kedve egy életre attól, hogy könyvet vegyen a kezébe! (nekem leginkább a torokgyík maradt meg az egészből, rettenetesen utáltam a könyvet.)
9 kommentemlékszem a sok szomorúságra, a kis ködmöndarabkára a robbanás után, a körtemuzsikára, a kis bice-bócára, amit elő is adtunk és a sors fintora, hogy az az osztálytársam, aki játszotta, már nem él…:-(
nem tudom, mit kellene olvastatni a mai negyedikesekkel, ill. azt sem igazán, hogy mikor kellene Móra Ferencet beilleszteni, de feltétlenül be kell illeszteni olvasnivalóik közé, mert nélküle nem ismernénk meg ezeket a sokszor igen nehéz, komoly kihívások, megpróbáltatások elé állító életkörülményeket sem, amelyek talán alakíthatják még valamennyiü(n)k személyiségét…
Gyerekkoromban szivböl utältam (es utälom meg ma is, mert azota sem voltam hajlando a kezembe venni), hogy miert kell mindig ideggyenge kissräcokrol olvasni… akik mindig betegesek es semmi erzekük az elethez…
2 kommentAz első kötelező olvasmányunk volt. Tetszett, tetszett, de betett a kishúg és az apa halála, túl szomorú volt.
Tavaly újra elolvastam, és majdnem végigbőgtem az egészet. Mai napig nem értem, miért kell ezt nyolcéves gyerekeknek elolvasnia, akik szerintem fel sem fogják a regényt.
Szívfájdítóan szép történetek. A Csontos Szigfridről pedig ma már a Black Books jutna eszembe. :) Látom magam, hogy én is pont ilyen könyvesboltos lennék. Ez már akkor is világos volt, amikor a novellát először olvastam.
Elgondolkodtató, hogy amikor nem általános iskolásként akarják lenyomni a torkomon, akkor rájövök, hogy ez mennyire jó mű. Megható, elgondolkodtató, ráadásul tele van olyan apró, humoros jelenetekkel, amiket kisgyerekként egyáltalán föl sem fogtam. Határozottan azt javaslom mindenkinek, akivel gyerekkorában megutáltatták, hogy felnőtt fejjel adjon neki még egy esélyt!
1 kommentKeserédes.
Nehéz értékelni, mert most nagyon szerettem olvasni. Nemrég több Móra-novellát is elolvastam, tetszettek, gondoltam kipróbálom ezt is, anno lehet csak a kötelező volta miatt nem szerettem. És milyen jól tettem.
Emlékszem általános iskolás alsósként naaaagyon-nagyon utáltam (még Móra nevét is). És most úgy gondolom, hiába szól gyerekről, nem 8-10 éveseknek való. Ahhoz sok benne az idegen, ma már nem is nagyon használt szó, és a leírt tettek ma már sajna nem jellemzőek.
Gyönyörű könyv, gyönyörű nyelvezettel.
A mai gyerekek is felfogják és szeretik, ha közösen olvassuk el, és megmagyarázzuk a régi szavak jelentését. (Tapasztalat)
Ha nem olvastatjuk el, akkor elveszik..
Lehet ezeregyedikként, de én is elmondom, hogy szerintem sem gyerekeknek való. Ennek ellenére 21 éves fejjel elolvasva öt csillagot adtam, mert teljesen magával ragadott. (vagy ragadt? :D) Gyönyörűen csengő mondatok és megmosolyogtató babonák mesélik el egy gyermeki lélek bizonytalanságait. Akármilyen jó szándék vezérli az embert, meg kell tanulnia leküzdeni saját félelmeit, felül kell kerekednie „önző” énjén, hogy ne vesszen el lelke az élet útvesztőjében. Hát mi lett volna a kis Gergővel, ha szétkaszabolja a ködmönt a tündérért? :D
Népszerű idézetek
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egyszer egy körte-muzsika, amelyik arról volt nevezetes, hogy csak akkor szólt, ha jó gyerek fújta.
(első mondat)
– Ó, te bohóka – csóválta meg apám a fejét –, hiszen a tündérek a szívében laknak az embernek, s onnan röpködnek ki, ha kedvük tartja.
Az utolsó öltés
– Tudod, fiacskám, én akkor láttam legtöbbet a tündéreket, mikor te még egészen kicsike voltál, és a sütőteknőben ringattalak, és százszor is eldanoltam neked egyfolytában a „Júlia szép leány” nótáját. Olyankor még az egérlyukból is tündérkék táncoltak elő, és a pókfonalakon is azok hintáztak, lengedeztek-rengedeztek mindenfelé, és mind bekukkintott a kendőcske alá, amit az arcocskádra terítettem, hogy a legyek ne bántsanak. Azóta persze nem láttam annyi tündért, de azért még most is sokszor megképzenek előttem. Tudod, mikor az ember a kolduskákat megszánja, akkor is mindig fölcsillan előtte valami fényesség, azt bizonyosan a tündérek csinálják. Azt se felejtem el sose, hogy mikor egyszer aratáskor egy éhes-szomjas, anyjavesztett fürjfiókot megitattam a számból, hogy ringott az egész búzamező a tündérek lába alatt.
Az utolsó öltés
S ha gyorsan írok, most is sokszor megesik még velem, hogy megfordítva írom az S-et, mint ahogy falusi szabók cégtábláján látni. S amikor észreveszem a hibát, mindig teleszalad a szemem könnyel, s megcsókolom a szívemmel a ráncos kezet, mely e kígyóbetűt először mutatta meg nekem.
Hogyan tanultam meg olvasni?
Ebben lehetett valami igazság, mert én akkoriban még a kukoricacsutkáról is azt hittem, hogy az valaki, és az ajtókilinccsel is úgy el tudtam beszélgetni, mint a mozsártörővel. Nekem a világon minden élt, és én mindig egész tisztán megértettem még azt is, hogy mit ketyeg az óra, és mit gondol magában az oroszlán, aki oda volt festve az óra számlapjára, szép nemzetiszínű ruhában, kétszer akkora pipacsvirágok közé, mint ő maga.
Hogyan tanultam meg olvasni?
Tarán Laci, akit minden karácsonyra fel szokott vinni apukája Budapestre a nagymamájához, mint világlátott ember mindjárt elszólta magát:
– Nini, hiszen ez teleszkóp! Láttam már én ilyent a kirakatban a pesti optikusnál! Ilyenen vizsgálják a csillagokat a csillagászok!
No, a tanító urunknak se kellett egyéb. Ezt az áldott jó lelket semmi úgy ki nem hozta a sodrából, mintha nem magyarul mondták azt, amit magyarul is lehet mondani. Annyira ment szegény, hogy az artézi kutat elkeresztelte vízcsordító távfuratnak. A trombitát rézharsogánynak hívta, s még a drótostótra is azt mondta, hogy sodronyostót.
Az égbelátó
Napkeletnek szolgált Malvinka szobáján a muskátlis ablakocska, a kelő nap sugarai hamar közébük nyilaztak a tarka álommadaraknak.
Megurasodom
– No, öcsém, százszor egy hány? – azt kérdezte tőle. S aki ezt a borzasztó nehéz kérdést egyszerre kitalálta, annak adott egy szép kukacos almát.
Szaladtam én a padlásra mindjárt, s olyan nyaláb könyvvel másztam le, hogy csak úgy nyögtem belé. Kergetett is vissza velük apám:
– Csak egyesével, fiamuram! A levest se keverjük össze az uborkasalátával meg a mákos csíkkal, hanem külön-külön esszük, úgy nem rontjuk el a gyomrunkat.
A gyémántcserép


