Hiszek ​az emberben 19 csillagozás

Móra Ferenc: Hiszek az emberben Móra Ferenc: Hiszek az emberben Móra Ferenc: Hiszek az emberben Móra Ferenc: Hiszek az emberben

Móra Ferenc neve elválaszthatatlanul összeforrt a magyar gyermekirodalommal, pedig művei legalább olyan közel állnak a felnőttek világához, mint a gyermekekéhez. Ki állítaná bátorsággal, hogy Saint-Exupéry Kis hercege, Oscar Wilde Önző óriása vagy Dickens Karácsonyi éneke csupán gyerekmese? A szerzőnek a szeretetről szóló legszebb elbeszéléseit gyűjti egybe e kötet, melyben a szereplők mélységes humánummal, romlatlan tisztaságukkal, a maguk életével írják újra az emberszeretet mindenek felettiségét amiben Móra Ferenc rendületlenül hitt.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Szent István Társulat – Szépirodalom Szent István Társulat · Tanulók könyvtára Dacia

>!
Szent István Társulat, Budapest, 2004
132 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633615445
>!
Dacia, Kolozsvár, 1972
244 oldal
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1951
144 oldal · keménytáblás

2 további kiadás


Kedvencelte 6

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

havas>!
Móra Ferenc: Hiszek az emberben

Tudom, hogy nem a Móra neve a trendi ma már, de én azt a nyelvezetet, a humort, az egyszerűséget, amivel megszólít, nem tudom megunni. Annyira emberi, és annyira tisztában van (volt) ezzel, hogy szinte látom, miközben ír vagy „mesél”.
Hisz az emberben, de hisz Istenben is. Hisz az emberi jóságban, de hisz a jóval való sáfárkodásban is. Ettől emberi. És emiatt tud közel maradni hozzám.

4 hozzászólás
Himitsu P>!
Móra Ferenc: Hiszek az emberben

Két kivétellel (Szeptemberi emlék, Szép karácsony, szép zöld fája) számomra eddig teljesen ismeretlen novellák szerepeltek a könyvben, és mind egytől egyig óriási hatással volt rám. Szeretem az olyan történeteket, amelyek a régi paraszti világot ábrázolják, a régies beszédet, szeretek minden ilyesmit, mert visszavisz a múltba, amiben sok szomorúság és nyomorúság volt ugyan, de volt emberség. Ez az erény fájdalom, de kiveszni látszik a ma nemzedékéből.
Furcsa, de látom, hogy még most 2021-ben sem álltunk talpra. Elmosódni látszanak a társadalmi különbségek az internetnek köszönhetően, de a valóságban ez nem így van, ugyanúgy élesen tátong a szakadék gazdag és szegény, értelmiségi és földműves között. off

A novellák melankolikusak, nosztalgikusak, a szegénységről szólnak, mégis annyira szeretnivalóak. Megjelenik a régi paraszt elméssége, és az is, hogy a társadalmi különbségek miképpen voltak éreztetve akkoriban a két réteg között. Volt olyan történet, amelyiknél könnybe lábadt a szemem, volt, amelyiknél el is sírtam magam, de a legtöbbnél kirázott a hideg… ekkora mértékű szegénységet elképzelni sem lehet. De még vannak, de mennyien, hogy vannak, akik hasonló körülmények között élnek. Érdekes, mert Móra Ferenc tollán keresztül még a szegénység is megszépül, pedig mekkora nyomorúságot is kell cipelnie annak, aki benne él…
Ha az ilyen történetek nem szerettetik meg az olvasást valakivel, akkor semmi az égvilágon.
A mi múltunk, a mi nemzetünk múltja, Móra Ferenc emlékein keresztül bemutatva.
Mindegyik novella gyönyörű, újraolvasós a könyv! Szeretettel ajánlom!

Miestas>!
Móra Ferenc: Hiszek az emberben

Ez a Móra Ferenc válogatás kötet balzsam volt a megfáradt lelkemre. A gyerekkoromban olvasott mesék, elbeszélések elevenedtek meg újra. Az akkori gondtalanságom már rég a múlté, a felnőtt élet kisebb-nagyobb megpróbáltatási már engem is utolértek, kísérnek utamon. A könyvet olvasva egy kicsit megpihentem.

2 hozzászólás
Fanniii>!
Móra Ferenc: Hiszek az emberben

Engem rettentő módon felzaklatott és felidegesített. Felzaklatott, mert hihetetlenül jól megszerkesztett történetek vannak benne, amik mellett nem lehet, csak úgy elmenni, hogy jól van, kiolvastam és kész. Felidegesített, mert 10 éve nem olvastam Mórát és lenne mit tanulni tőle. 18 éves vagyok és szeretem az irodalmat, mondhatni imádom; bármit megtanulok, amit órán lead a tanár,minden szavát iszom. Tanultam Petrarcát, Dantet, Pannoniust, Balassit, Kölcseyt, Jókait… és most 1évvel az érettségi előtt, nincs idő végigvenni az igazán fontos irodalmi műveket, amiket az osztálytársaim valóban megérthetnének, nem úgy, mint mondjuk egy Dantet, akihez nemhogy 2-3 hét, de jobb esetben, hónap sem elég, olyan nehéz (és elég kemény háttérismeret szükséges hozzá). Nincs semmi a fejükben, rosszul van felépítve az alaptanterv és azokat nem tanulják meg az emberek, amikre valóban szükségük lenne. Tanulhatok én Kölcseytől vagy Petőfitől nemzeti öntudatot, de egy olyan országban, ahol a fiatalok nagy százaléka külföldön képzeli el az életét, mi értelme van? Tanulhatok én a nagy forradalmakról és okukról, de ki lesz, aki nekem megmondja mi az az önzetlenség, ki lesz, aki ezeket a nemzeti vagy emberi érzéseket,értékeket transzformálja és valami egészen elképesztően lebutított formában képes átadni, darabjaira szedve? Valóban tanulnunk kéne, nekem is azt kéne, mindenkinek azt kéne. Emberséget, empátiát, azt kéne tanulni, önzetlenséget, alázatot. Felháborít, hogy még csak a lehetőségét sem kapjuk meg, hogy ezekről tanuljunk, ha már megtanítani senki sem képes rá minket, a jövő nemzedékét.
Akkor is 5-öst adnék rá, ha nem tetszett volna ennyire, már csak a tartalomért is. Eleinte azt gondoltam, hogy a fülszövegből a Móra idézet nem illik majd a könyv elejére, nem méltó bevezetése annak, de most újra átolvasva rájöttem, hogy igenis odavaló; csak kissé másképp gondolom. Szerintem odavaló, mert elgondolkodtat, de nem feltétlenül értek vele egyet. Ami ott áll, az egy teljesen más rendszerre és más társadalmi struktúrára igaz, más emberekre. Én nem hiszek az emberek jóságában, bizonyos emberek jóságában hiszek. És abban sem hiszek, hogy ez a társadalom és a mostani történelem és a jelenben élő emberek a zűrzavar céltalanságéból rendet teremtenek; el vagyunk butulva, akkor sem tudnánk ebből rendet teremteni, ha akarnánk…

Nanallil>!
Móra Ferenc: Hiszek az emberben

Csodálatos és tanulságos történetek vannak benne, szinte mindegyiken pityeregtem kicsit. Nagyon szeretem, szoktam felolvasni belőle másoknak néha… Nem tudom megunni. Aranyos, kedves, megindító, természetes. Egyszerűen tökéletes! A majdani gyerekeimnek is biztosan felolvasok majd belőle. <3

1 hozzászólás
szabics22>!
Móra Ferenc: Hiszek az emberben

Csodálatos kis novellák vannak benne! Melyek közül sokat ismerünk, hiszen ezeken tanultunk meg olvasni, mert benne vannak az alsótagozatos olvasókönyvben. Ezek azonban nem csak gyerekeknek szólnak, érdemes mindenkinek elolvasni! Érdemes emberségüket magunkba szívni…
Én nem azt mondom, hogy elolvasásukkal jobb emberek lehetünk, de Móra mindenképpen megmutatja az utat ez irányba.

agneschan>!
Móra Ferenc: Hiszek az emberben

Az egyik legszebb novellás kötet, amit olvastam. Emberközelien, érzelmekkel teli ír a régi korok egyszerű embereinek életéről, küzdelmeiről. Hétköznapi történetek, de mégis szívhez szólóak.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Leki>!

„Üres volt az egész, mint valami notesz. Csak az első lapjára volt ráírva az édesapám szép öreges betűivel ez az egy sor: – Sose kívánj több földet, mint amennyit meg bírsz szántani!
Azóta sohase tettem be a könyvtáramba könyvet olvasatlan. ”

Miestas>!

Szegény ember dolgát boldog Isten bírja.

90. oldal, Mindennapi kenyerünk

Miestas>!

– Pihentető Isten, mikor vetsz nekem ágyat?

79. oldal, Öreg ember, öreg fa

Miestas>!

Jajgató fájdalomnak legjobb altatója a munka.

38. oldal, Nekopogi kovács

Miestas>!

Gondot felez, örömet kétszerez a jó asszony a háznál.

36. oldal, Nekopogi kovács

Fanniii>!

De azért a szeptember nekem legszomorúbb hónapom marad egy életre. És ha én a befelé síró fajtából való vagyok is, mindig teleszivárkodik könnyel a szemem, ha szeptemberben lehajtott fejű kisgyerekeket látok.

Szeptemberi emlék

Fanniii>!

Szerencsére az Úristennek nem jutott eszébe ankétot összehívni, se népjóléti minisztérium nem volt még akkor teremtve,mert ha lett volna, akkor még ma se volna búza.

Istenáldotta búza

Fanniii>!

S azóta olyan bokros növésű, dús kalászú, kövér szemű, istenáldotta növény a búza. De mikor gyűlölködés hatalmaskodik el az embertestvérek között, akkor alacsony a szára, tarackos a gyökere, ritkás a kalásza, apró a szeme…

– Az Isten tudja, lelkem,mitől van – simogatta meg a kabátom ujját búcsúzóban Mári néni –, de mintha csupa vadbúza nőne mostanában a világon.

Istenáldotta búza

Fanniii>!

– Visszahoztam a sárkányod – azt mondja –, ott esett le a mi udvarunkon, éppen az ól tetején.
Nagyon megszégyelltem magam, s kantárjánál fogva ráhúztam a sárkányt a Janika karjára.
– Legyen a tied – mondtam lesütött szemmel –, hiszen a zsinegje úgyis a tied volt.
Akkor értettem meg, hogy mivel különb ember ő énnálam.

Selyem Jánoska


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdonyi Géza: Mai csodák
Baricz Lajos: Különös karácsony
Kosztolányi Dezső: Furcsa dolgok
Fekete István: Erdély
Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?
Tóth-Máthé Miklós: Nábót szőlője
Mikszáth Kálmán: Apró vázlatok és rajzok I-II.
Áprily Lajos: Álom egy könyvtárról
Fekete István: Fészekrablás
Berczik Árpád: Víg órák