Móra Ferenc: Hannibál feltámasztása 4.33 / 5
„Feleségemnek archimandrita vagy mi a mándruc volt a nagybátyja, akkora aranykereszt lógott a nyakában, hogy azzal verték agyon a bolsik, isten nyugtassa szegényt” – írta Móra Ferenc 1924-ben a Hannibál feltámasztása című regénye kéziratában. A mondat második fele A Magyar Nemzetben – ahol a kisregény 1949 végén először jelent meg – meglehetősen átalakult: „…akkora aranykereszt lógott a nyakában, hogy elég volt hordani neki.”
De nem csak ezt a mondatott cenzúrázták. Az egész regényt durván meghamisították. Ceruzás zárójelbe került minden – s így ki is maradt –, ami a rezsimnek kínos volt (első sorban a Szovjetunióban uralkodó állapotokra tett ironikus megjegyzések), s bekerült jó néhány nem Mórától származó mondat, ami a proletárdiktatúrát s annak eszméjét igyekezett jó színben feltüntetni. Ez eredeti kézirat megszámlálhatatlan helyen tér el a nyomtatásban megjelenttől, amely aztán alapja lett a további kötet-megjelenésnek. Van, ahol a cenzor még ahhoz is vette magának a bátorságot, hogy saját ízlése szerint stilizálja Mórát.
A hiteles szövegből egyértelműen kitűnik, hogy Móra Ferenc elutasít mindenféle diktatúrát és terrort, s az irónia halálos fegyverével le is számolt velük, legyen a színük akár vörös, akár fehér.A kézirat sorsa maga is igazi kelet-európai regény. 1924-ben Feleky Géza, a Világ főszerkesztője tíz évre „elvesztette” a Horthy-rendszert kipellengérező, vitriolos stílusú művet. Aztán Roóz Rezsőhöz került, akit üldözőbe vettek a nyilasok. Majd megjelent a megcsonkított-átalakított szöveg a Magyar Nemzetbe, s az eredeti „kutyanyelvek” ismét fél évszázadot illegalitásban töltöttek egy barna borítékban. 80 esztendőt várt szegény Hannibál, hogy megálmodója születésének 125. évfordulóján feltámadhasson, hogy végre csonkítatlanul megjelenhessen.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top idézetek
Szelíd és udvarias ember vagyok, aki még a gyógynövény-kereskedő kandúrjának se azt mondom, hogy „sicc, te!”, hanem azt, hogy „cicuskám, nem lennél szíves más irányban orientálódni?”
102. o. (Argumentum, 2004)
Olyan bolond fajzat az ember, hogy minden baját elfelejti, ha megtudja, hogy lesz kire hagyni a szenvedéseit.
105. o. (Argumentum, 2004)
A költők akkor is veszélyes élettársak, ha száz évvel ezelőtt meghaltak.
31. oldal (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981)
Más az, amikor rubrikás papirost töltenek ki felsőbb hatóságok használatára, és más az, ha nem az előírásos szemükkel néznek körül a világban, hanem az istenteremtette szemükkel.
13. old. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981)
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma
- Déry Tibor: Szerelem
- Fekete István: A koppányi aga testamentuma
- Miskolczi Miklós – Szabó György: Nyolc évszak
- Berkes Péter: Utánam, srácok!
- Csukás István: Keménykalap és krumpliorr
- Móra Ferenc: Rab ember fiai
- Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
- Gárdonyi Géza: Egri csillagok
- Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
