A nagy katonacsászár Dicoletianus idejében játszódik ez a remekül megírt történelmi regény, Móra egyik legsikeresebb, legnépszerűbb alkotása. Az utolsó keresztényüldözések és a római birodalom dekandeciájának korában vagyunk: tanúi leszünk régi és új harcának, a rabszolgatartó erkölcs és a keresztényi humanizmus összeütközésének. A nagy körkép központi alakja egy fiatal pár, az ő finom eszközökkel elmesélt szerelmi történetük alkotja a mű cselekményének fő vonalát, de körülöttük ott lüktet az egész óriási birodalom élete. A császári palotától a társadalom perifériáján tengődő nincstelenek viskójáig mindenhová betekinthetünk – vezetőnk egy nagy író, aki egyben az ókor tudósa is. A kötet végén valóságos kis lexikon segíti elő a történelmi mitológiai és filológiai utalásokban gazdag mű megértését.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Döbbenetes, megrázó és gyönyörűszép.
Gyerekkorom nagy kedvence. Felejthetetlenül szép és szívfájdító.
Életem egyik legmeghatározóbb könyve. Móra egy zseni.
többször is elolvastam életem során, és ugyan ugy megragad, mint legelsőre, a hangulata, érzelmei, a kor bemutatása, vajon mi lett volna ha Quintipor nem hal meg,? Lett volna ennek a gyönyörű szerelemnek folytatása és beteljesülése? Nem valószinű, de nem is érdemes ezen gondolkodni, ez igy tökéletes ahogy megirta az iró.
Nem tudom eldönteni, milyen ez a könyv. Nem úgy alakult ahogy számítottam.
Nagyvonalú és elegáns stílus,elképesztő tájékozottsággal ötvözve:röviden így jellemezhetném Móra Ferenc alkotását.Igazi időutazás Diocletianus császár korába.Titok,szerelem,ármány,küzdelem egy csokorba gyűjtve nagyszerű tálalásban.Felejthetetlen mondatok egész sora kábítja el az olvasót…."megszédített a múlt illata,amint felém csapott életem kiszáradt üvegéből."…"Az igazságnak egy szem búzájából százezrek számára gyúrták meg a hazugság kenyerét."
Az író arra is emlékeztet,hogy olyan korban járunk,ahol a mindennapok természetes velejárója volt az erőszak…."szöget verettem a halántékába" vagy "elevenen megnyúzatta,és pirosra festett bőrét kitömetve hordoztatta meg Perzsia városaiban."Inni lehet Móra Ferenc mondatait.Hogy is volt a régi üdítőital reklámszövege? "Amit most iszol,az nem alkohol,igyunk hát ma már,most az új csodára."Ez a mű is egy csoda.
Érdekes, gyerekkoromból úgy emlékeztem, szerelmes regény. Felnőttkoromból úgy emlékszem, mégis inkább történelmi.
14 évesen olvastam először, és ennek hatására döntöttem el, hogy regényt fogok írni. Igaz, azt a regényt sose fogom megírni, de biztos, hogy még sokáig újra és újra el fogom olvasni.
"Kedvesem, én vagyok az a virág, mely kedvesed keblei közt hált."
Top idézetek
A ti isteneitek nem tudnak vigasztalni, mert nem tudnak szenvedni. Ők csak örülni tudnak, s mit adhat az öröm azoknak, akik szomorúak? Az én istenem az egész világot meg tudja vigasztalni, mert szenvedett az egész világért.
80. o. (Magvető, 1968)
A rómaiak annyira szerették az életet, hogy halálukban is a legelevenebb útjába feküdtek. A halottak nem külön városokban laktak, hanem sírjaik a városok kapuitól kezdve az országutak hosszában helyezkedtek el, mind a két oldalon, mint hosszú, fekete nyaklánc gyöngyszemei.
377. o. (Magvető, 1968)
Mindenki szeretne itt hinni, de senki se tudja többé, mit higgyen. Az istenek úgy alkották meg a halandókat, hogy sóvárogjanak egy olyan igazság után, amely nem tőlük függ, hanem amelytől ők függnek, s ez az igazság bizonyára megvolt valamikor, s kell, hogy meglegyen ma is, mert másképp nem állhatna fönn a világ, de elhomályosodott, s csak sötétben tapogatózunk utána.
196. o. (Magvető, 1968)
A szent consistorium ülései titkosak voltak, ennélfogva huszonnégy óra múlva egész Antiochia tudott valamit a határozatokból. Úgy, ahogy világvároshoz illik. Az igazságnak egy szem búzájából százezrek számára gyúrták meg a hazugság kenyerét.
171. o. (Magvető, 1968)
A nyugatnak néző erkélyről, amelyet bíborponyva védett a napsütéstől, kacagás hallatszott. Quintipornak az az érzése volt, hogy aranygolyót dobnak ezüsttálba.
49-50. o. (Magvető, 1968)
Ebben a korban majdnem annyi istene volt már a római birodalomnak, amennyi polgára. A napfényes Olümposz befogadta magába a barbárok ködös , néha komor isteneit, a régi halhatatlanok összekeveredtek az újakkal, és sorsuk körülbelül az lett, ami halandó alattvalóiké.
87. o. (Magvető, 1968)
Úgy látszik, az öregség hozza magával ezeket a változásokat. Az ember lefelé megy a dombról, a szemhatára összeszűkül, s míg a messziségek homályba vesznek, a közel apróságok megnőnek.
97. o. (Magvető, 1968)
Pénzváltók csörgették piszkos asztalukon a rossz ezüstpénzeket; egy bőrkötős munkás hispaniai aranypléhet kalapált üllőjén az aranyműves-bolt ajtajában; iskolából kitóduló gyerekek körülviháncolták a barna bőrű, piros sapkás berber által vezetett kecskét, amelyen katonaruhába öltözött majom szalutált, másik szennyes kis tenyerével szezammagot és mogyorót koldulva; rongyos zsidósuhancok visítva kínálgatták a törött üveg ragasztására való kénkő-szalagot; egy indiai kígyóbűvölő fuvolát ríkatott; a süteményáruló pék igyekezett túlkiabálni a kolbászkereskedőt, aki fatálcára tett cserép-paterán vitte ronggyal letakart, gőzölgő áruját; a pajzsokat rázó, őrjöngő Bellona-papok ordítozása összekeveredett a lictorok parancsszavával, akik egy lefátyolozott Vesta-papnő útjából botozták félre a hivatásból jajgató koldusokat, a vakokat vezető kutyákat és a futtukban mankóikat elhagyó ál-sántákat; egy tarkaruhás mediai követség tevéinek rekedt bőgését elnyomta a zsebtolvajt kergető rendőrök kurjongatása; kappanhangú rabszolgák egy gyaloghintó számára törtek utat, s a félretaszigáltak egymás lábára taposva húsz nyelven kiabáltak mocskos szavakat a germán-parókás szenátornéra, aki gőgösen nézett ki a hintó hátsó ablakán, majd előrehajolva, elefántcsontnyelű s az újabb törvények értelmében legömbölyített végű nyárssal ösztökélte gyorsabb haladásra az óriás termetű lecticariusokat. A szűk és homályos utcákból, amelyeknek betorkollása sűrűn megszakította a márványpaloták sorát, szünet nélkül hangzott a műhelyek lármája, fejszék csattogása, fűrészek harsogása, kalapácsok kopogása, vésők nyiszegése, s a palotát állandó remegésben tartották a márványtömböket és óriás fatörzseket cipelő vasas-szekerek, amelyek nyikorgása és csörömpölése a bazaltkockákon már hajnalban kezdődött.
410-411. o. (Magvető, 1968)
Most azonban olyan javaslattal állt elő az örmény, ami vita nélkül tetszésre talált. Mivel az adó egy részét természetben szedték a termelőktől, az állami borpincékben olyan készletek halmozódtak fel, hogy a kezelésük többe került, mint amennyit értek. A pénzügyminiszter azt javasolta, hogy a bort illő árban vetessék meg a földbirtokosokkal. Ezzel az állam készpénzhez jut, s a földbirtokos se jár rosszul. Ha megissza a bort, akkor jól jár, s ha nem tudja meginni, akkor a jövő évben befizetheti adóba.
162-163. o. (Magvető, 1968)
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
- Kertész Erzsébet: Teleki Blanka
- Makkai Sándor: Sárga vihar – Táltos király
- Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa
- Terry Deary: Vérvörös és színarany – A Tudor-ház krónikája 2.
- Petőfi Sándor: János vitéz
- Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
- Mika Waltari: Szinuhe
- Spiró György: Fogság
- Umberto Eco: A rózsa neve
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
