Brian élete 93% 58 csillagozás

Brian: Figyeljetek kérlek! Kérlek! Egy-két dolgot tisztáznunk kell!
Tömeg: BESZÉLJ! HALLJUK MIND A KETTŐT!
Brian: Nos… mindnyájan tévedtek! Nem kell követnetek engem! Nektek nem kell követni senkit sem! Nektek önállóan kell gondolkoznotok! Ti mind egyéniségek vagytok!!!
Tömeg: IGEN. MI MIND EGYÉNISÉGEK VAGYUNK!
Brian: Ti mind különbözőek vagytok!
Tömeg: IGEN, MI MIND KÜLÖNBÖZŐEK VAGYUNK!
Valaki a tömegből: Én nem!
Másvalaki a tömegből valakinek: Pssszt!
Brian: Mindent magatoknak kell megoldanotok!
Tömeg: IGEN, MAGUNKNAK KELL MEGOLDANUNK MINDENT!

– Üsd meg százados, de nagyon dulván!
Brájen azonnal kapott egyet, de nagyon dulván.
– Ó! És dobjuk megint a padlóla? – készségeskedett a centurió, nagy igyekezettel alkalmazkodva gazdája beszédstílusához.
– Mi? – kérdezte a gazda.
– Dobjuk megint a p a d l ó l a?
– Ó, igen. Dobjátok a padlóla kéllek.

Zebedeus jön majd a szolgájával, és azt fogják majd rebesgetni, hogy eltűntek a dolgok. És hatalmas zűrzavar lesz, hogy hol vannak valójában a dolgok. És senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis bigyók, meg az a furcsa kis izé raf-raffiakötõállvány, amihez hozzá voltak erősítve. És akkor majd a Barát elveszíti a barátja kalapácsát, és a Fiatal nem fogja tudni, hogy hol vannak… már azok a dolgok, amiket apáik birtokoltak, mert apáik csak este rakták oda, este nyolc körül…

(Brian anyja, kelletlenül) – Kik vagytok?
(Bölcsek) – A három napkeleti bölcs.
(B.A.) – … Mííí???
– A három napkeleti bölcs.
– Akkor meg mi a fészkes fenét kerestek itt egy tehénistálló kellős közepén, hajnali kettőkor? Szerintem ez nem valami bölcs dolog!
– Csillag vezetett minket.
– Szerintem inkább egy pálinkásüveg!

„Boldogok a szelídek.” Ez nagyon szép. Nagyon örülök, hogy kapnak valamit, mert nem könnyű nekik.

Figyelj! Végülis mit veszíthetsz? A semmiből jöttél, a semmibe mész. Mit veszítettél? Semmit.

– Mostantól úgy fogunk hívni: B r á j e n, ami azt jelenti: B r á j e n.

– Elvették mindenünket a nyomorultak! Kiszipolyoztak minket, és nemcsak minket. Apáinkat és apáink apáit is.
– És apáink apáinak apáit is – vette át a szót Szten. – És apáink apái apáinak apáit is!
– Jól van Szten, ne lovalld bele magad – intette Redzs.
– És mit adtak nekünk mindezért cserébe? – kérdezte, majd karját keresztbe fonva mellén, ajkán gúnyos mosollyal hátradõlt, mint aki nem vár választ.
Azonban valaki jelentkezett a hallgatóság elsõ sorából.
– Vízvezetéket.
– Mit? – kérdezte döbbenten Redzs.
– Vízvezetéket.
– Ó igen. Igen. Azt õk adták. Igen, ez igaz.
– És a csatornázást – hallatszott hátrábbról.
– Ó, igen, a csatornázást – helyeselt most Szten, és Redzshez fordult. – Ne feledd, milyen volt a város elõtte!
– Jól van – hagyta helyben Redzs –, elfogadom. A vízvezetéket meg a csatornázást. Ezt a két dolgot õk csinálták.
– És az utakat.
– Persze, nyilvánvaló, az utakat. Ez nem is vita tárgya, ugyebár. De eltekintve az utaktól, a vízvezetéktõl, a csatornáktól…
– Öntözés!
– Gyógyászat!
– Oktatás!
– Jó, jó, elég volt – próbált rendet teremteni Redzs.
– És a bor!
– Igen! – emelte föl a lyukas kanalat Frenszisz. – Az tényleg nagyon hiányozna Redzs, ha elmennének a rómaiak, a bor.
– Népfürdõk – tódította valaki.
– És, hogy jó a közbiztonság az utcákon este is, Redzs – mondta Szten.
Frenszisz helyeslõen bólogatott.
– Nagyon jól tudják – mondta a hallgatóság felé kacsintva –, hogy kell rendet tartani. Lássuk be, csak õk képesek rá e g y i l y e n helyen, mint ez. Hö-hö.
– Jól van! – Redzs már nagyon ideges volt – De eltekintve a csatornától, gyógyászattól, oktatástól, bortól, közrendtõl, öntözéstõl, utaktól, vízvezetékhálózattól, MIT TETTEK A RÓMAIAK ÉRTÜNK?!?
– Békét hoztak – mondta valaki.
– Ó – legyintett Redzs – békét… DEMAGÓG!

Főcímdal:
…
Lett arcán pattanás
Igen, lett arcán pattanás.
Mutált a hangja,
és volt egy kis tagja,
ami jól megnőtt rajta,
s ez azt is mutatta,
hogy nem leány a Brian,
nem leány a Brian.

Már nyeste a bajszát
és zsebhokizott,
a lányokra gondolt
és jól berúgott
a férfi, kit úgy hívtak: Brian
A férfi, kit úgy hívtak : Brian

10. oldal

– Abbahagynád? Mit mondott?
– Nem tudom, éppen a nagyorrúval beszéltem – válaszolta a pajeszos.
Egy pár méterrel elõrébb, tehát egy sokkal jobb helyen álló nézõ hátrafordult.
– Azt hiszem, azt mondta, boldogok a sajtkészítõk.
– Miért emeli ki a sajtkészítõket? – kérdezte a harmadik férfi mellett álló hölgy a napernyõje alól.
– Nyilván nem szó szerint kell érteni – válaszolt a férfi –, ugyanúgy vonatkozik bármely tejipari termék készítõire.