A muszlim asszony 18 vélemény
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Monica Ali gyönyörűséges regénye egy fiatal muszlim nő, Naznín története. Naznín tizennyolc éves korában egy bangladesi faluból Londonba kerül, hogy hozzámenjen ahhoz a nála jóval idősebb férfihoz, akit a családja jelölt ki férjéül. Éveken át vezeti a háztartást, gondoskodik a férjéről, és gyermekeket szül, ahogyan azt egy hithű muszlim lánytól elvárják. Míg egy nap önmaga számára is megdöbbentő módon, váratlanul beleszeret egy fiatalemberbe a helyi muszlim közösségből. Szenvedélyes viszonyuk során felfedezi, milyen összetett dolog is a szabad akarat, és harcolni kezd azért, hogy álmai és élete túlléphessen a számára előírt szabályokon és kereteken. A muszlim asszony egy olyan titokzatos és különleges világot ábrázol, amely egyszerre elképzelhetetlen és mégis fájón ismerős. A Granta magazin által a húsz legjobb fiatal brit író közé választott, számtalan rangos irodalmi díjjal kitüntetett Monica Ali a bangladesi Dakkában született és Londonban nőtt fel. Mindennapi csodákkal teli, szépséges első regényében az örök női dilemmákról és a kultúrák találkozásáról ír, egy letehetetlenül izgalmas és mélyen megható történetet mesél el a legfontosabb emberi érzésről, a szeretetről.
Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 7
Kívánságlistán 3
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nem egy nagy volumenű könyv, hossza miatt sokszor beleuntam. „Gyönyörűséges regény”-nek aligha nevezném. A történet valóban komoly, de az írónak nincsen semmilyen őrá jellemző stílusa, vagy a fordítás nem sikerült jól. A vége nekem nem volt igazán életszerű. Összességében örülök, hogy elolvastam, és kellemes csalódás volt, de nem csapott a földhöz.
1 komment
A borító alapján ( és a cím magyar fordítás alapján :( ) egy szokványos elnyomott muzulmán nő enyhén erotikus regényére számítanak a legtöbben, pedig ez egy „komoly” regény, amiben a főhősnő belső világa, érzései és „magáratalálása” a lényeg, és egy darab milliomos olajsejk sincs.
Van viszont egy átlagos muzulmán nő, aki a fél életét egy londoni lakásban tölti, gyerekeket szül a férfinak, akihez hozzáadták, de akit nem szeret, mint valószínűleg még sokezer sorstársa.
Nagyon jó könyv, de aki szaftos részletekre vágyik, az ne kezdjen bele.
Ez egy nagyon hosszú regény. Ez nem egy izgalmas regény. Ez mégis egy jó regény…
kár ezért a béna borítóért. A Libri az ún. „strandkönyvek” között akciózza jelenleg, de senki ne gondoljon holmi felületes szórakozásra, ez egy mély könyv, tartalmas gondolatokkal, érdekes élettörténetekkel, egy muszlim nő érzéseiről. nagyon tetszett.
Mikor elolvastam a fülszöveget, majd’ kiugrottam a nadrágomból: London is, iszlám is, ez pont nekem való könyv.
Olvasás közben kicsit lelohadt az érdeklődésem, mert olyan érzésem volt, mintha Pamukot és Zadie Smithet olvasnék (egyikőjüket sem szeretem).
A stílusa nem nagyon tetszett, a történet nem csigázott fel, valahogy túl egyszerű volt az egész, túl lapos és színtelen. Ettől független nem mondom, hogy rossz könyv, csak nekem olyan átlagosnak tűnt.
Népszerű idézetek
Úgy harminc évvel azután, hogy megérkezett Londonba, Csanu úgy döntött, ideje megnézni a látnivalókat.
57. oldal (II. kötet)
– Amikor annyi idős voltam, mint te, a fekete srácok a feketeklubokba jártak, a fehér srácok meg a fehérklubokba jártak. Szeretném látni, hogy az egész összekeveredik. – A zenészhez fordult. – Bhangra zene, ugye?
– Nem, haver. Nem. Bhangra? – Úgy látszott, ez mulattatja. – Mi így, bhangradubosok vagyunk, érted? Egy kis ragabeütéssel. Mi inkább, így, bhangle vagyunk, néha. Jungle gyökerek. Érted?
332. o.
Mesélt Naznínnak az anyjáról.
– Mindig ő volt az, aki feltette a lábát. Mindig dühbe gurultam, mikor láttam, hogy apám teát visz neki, megtörli a kezét. Mindig lefeküdt, ha apám a közelében volt. És ha nem volt ott, olyan lassan csinált mindent, mintha nem akarná, hogy zavarják, mintha a legkevésbé sem érdekelnék a gyerekei. Elkezdett ágyban maradni, mindent odavitetett magának. Nagyon dühített. Apámra is dühös voltam, amiért ilyen gyenge, amiért nem férfi. Soha nem jutott eszembe – furcsa, milyenek a gyerekek –, hogy anyám esetleg beteg.
– Tehát az apád erős volt – mondta Naznín.
– Nem tudom. Ezt még így sohasem gondoltam végig.
71. oldal (II. kötet)
