Irodalmi alkotások részben gyönyörű, részben pedig mostoha sorsa, hogy kötelező olvasmányokká válnak. Gyönyörű, mert így nem merül feledésbe, s a felnövekvő generációk is megismerkednek vele. Mostoha azonban abban, hogy nevük hallatán minden diák lelki szemei előtt megjelenik egy elképesztően hosszú, nyomasztó tartalmú lista, ami a kötelezően előírt, unalmas, bemagolásra szánt alkotások gyötrelmeivel riogat. Gyanakvás helyett vessünk inkább egy futó pillantást a mű alkotójára, leendő olvasmányunk keletkezési körülményeire, s magára a műre is. Hátha nem is lesz olyan rémisztő az olvasás!
Az ifjúsági irodalom egyik alapművének tartott regény 1907-ben jelent meg, s nem csak hazánkban, de a világon mindenütt nagy sikert aratott. Ezt bizonyítja az is, hogy Bulgáriától kezdve Dél-Koreáig nagyon sok nyelvre fordították le. Olaszországban például az irodalmi mítoszok közé emelkedett, az ottani zsebkönyvtár sorozatban már a tizenharmadik kiadása is megjelent, épp csak nem kötelező tananyag. A józsefvárosi Füvészkertben játszódó történet ugyanis olyan mondanivalóval rendelkezik, hogy azok számára is érthetővé válik, akik a Föld más területén élnek.
Kevés regény ábrázolja olyan sokrétegűen és érzékenyen a kamaszok világát, mint Molnár Ferenc műve, a Pál utcai fiúk. Ezért sem véletlen, hogy kötelező olvasmány lett belőle. Az 1890-es évek pesti gyerekvilágának ezt a lírai krónikáját többször is feldolgozták, színpadon és filmen egyaránt. Leghíresebbnek közülük a Fábry Zoltán rendezte 1968-as változat bizonyult, ami magyar-amerikai koprodukcióban készült. A Pál utcai fiúk főszereplői józsefvárosi gyerekek, akiknek két bérház közötti grund jelenti a szabadságot és a hadszínteret. Ezen kereten belül mutatja be az iskola és játék, barátság és harc, összetartás és árulás megnyilvánulásait a kamaszvilág tükrében, a gyerekek szemszögéből nézve és megértve. A történet két rivális banda között játszódik, akik a grundon – és a grundért – folyó harcot élet-halál kérdésének tekintik, ám ez a romantikus játékhadszíntér az író fantáziája által jelképpé válik, ahol a fennmaradásért kell háborúzni. Mert ennek a világnak is megvannak a saját törvényei, szokásai, egyesületei és erődítményei. Tehát vezérei és közkatonái is. Boka és Ács Feri a két tábor vezére, Geréb, az áruló, s az önfeláldozó Nemecsek Ernő egytől-egyig kiforratlan, alakuló egyéniségek, s Nemecsek híres önfeláldozása sem a szokványos hősi tett, sokkal inkább a grundért folyó háború során önkéntelenül is bátor hőssé váló hétköznapi kamasz természetes cselekedete.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
.az a hülye Nemecsek! Úgy kijavítottam volna a kezdőbetűit, hogy ne falcoljon be! :P
Dehát… mindegy, annyira nem fogott meg, pedig többször bepróbálkoztam a könyvvel
Persze jó írás, csak… – na ez az! . "Búsmagyar néplélek-alapozó"-érdemrend természetesen ennek a könyvnek is kijár! :)
amikor ötödikben feladták kötelezőnek, elolvastam négyszer :D
Én egy nap alatt kétszer olvastam el, az egyik kedvencem volt :)
a kedvenc kötelező olvasmányom nekem is. már többször is elolvastam azóta.
Töredelmesen bevallom, az egyetlen olyan kötelezőm volt, amit először Anyukám olvasott el helyettem…aztán én is rávettem magam…és megérte!:)
Kevés kötelező olvasmányon rágtam magamat végig idejében, de ez a regény a kevesek közé tartozott. Iszonyú megható és tartalmas. Igazi. Nem akarok róla "felnőttes" szövegeket írni, mert méltatlan lenne a regényhez.
egyértelműen a kedvenc kötelező olvasmányom volt, újra és újra képes vagyok elolvasni, megunhatatlan
Nem kötelezőként olvastam (először), és nagyon nem tetszett. Bár azért volt egy-két jelenet ("kommandózás" a Füvészkertben és a fatelepi "csata"), ami magával ragadott :)
Azon kevés kötelezők egyike, amiket képes voltam elolvasni. És természetesen nagyon tetszett és meghatott.
nagyon kedveltem a grudot és a gittegyletet, meg Bokát és nagyon haragudtam, amikor Nemecsek elmerült, sejtettem, hogy rosszul fog végződni – sokkoló egy ötödikes gyereknek az a tény, hogy meghal a kedvence a regényben…megvan nekem olaszul, amikor az eni-italgas nyugdíjasait kísértem Eger környékén, az egyik hálából egy akvarellt, a másik pedig ezt az I ragazzi della via Pál kötetet ajándékozta nekem…az olaszoknál nagyra értékelik és alsóban kötelező olvasmány – kérdés, hogy ki olvas manapság a fiatalok közül? az olasz nyugdíjasaim, természetesen mind ismerték…:-) nekem ez is félig meddig elismerés…
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gárdonyi Géza: Egri csillagok
- Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
- Szabó Magda: Abigél
- Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
- Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya
- Mándy Iván: Robin Hood
- Jókai Mór: Az arany ember
- Fekete István: A koppányi aga testamentuma
- Tatay Sándor: Kinizsi Pál
- Móra Ferenc: Rab ember fiai
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- George Orwell: 1984
- Gárdonyi Géza: Egri csillagok
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Erich Kästner: A két Lotti
- J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
- J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
- Fekete István: Tüskevár
- J. D. Salinger: Zabhegyező
- Charlotte Brontë: Jane Eyre
