Tökös-mákos ​rétes 56 csillagozás

Moldova György: Tökös-mákos rétes

„Belerak ​mindent, mint Mari néni a tökös-mákos rétesbe.”

„Feszülten bámultam magam előtt a tejeskriglit, éreztem, hogy nagy felfedezés küszöbére jutottam. Mi az, ami az irodalomban annyi szabadságot adhatna, mint a diliflepni? Hát talán a szatíra. Mi lenne, ha megpróbálkoznék ezzel a műfajjal, hátha én is több sikerrel döngethetném a kirakatot? Aztán úgy emlékszem, megpróbáltam… Mit merhet az ember, ha írni kezd? Én nem vagyok illetékes erre válaszolni. Ha az ember magáról kezd el beszélni, könnyen hasonlatossá válhat ahhoz a libához, aki sül a tepsiben, és időnként beleszagol a levegőbe; – Hogy nekem milyen finom illatom van! Hadd idézzem inkább minden hozzátevés nélkül egy öreg győri olvasóm levelét: Kedves Uram! Végigolvastam legutóbbi kötetét. Az a benyomásom, hogy Ön Rubelais, a nagy francia író legjobb tanítványai közé tartozik, Rabelais tudniillik egyszer azt mondta: elveimért, ha a máglyára nem is, de egész a lángokig hajlandó vagyok elmenni. És ez a legtöbb, amit… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1982

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár Magvető

>!
Magvető, Pécs, 1982
166 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632717961

Enciklopédia 8


Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Moldova György: Tökös-mákos rétes

Talán az egyik legjobb Moldova, a Pénz szaga és a Negyven prédikátor után.
Ebben van a: „gondoltam, ezt is gondoltam, na, ezt azért nem gondoltam volna!”

forrás>!
Moldova György: Tökös-mákos rétes

Nem szeretem a riportregényeket. Mondogattam ezt, amíg nem akadt a kezembe a Moldova. Az első fele hangosan röhögős, a másik fele kicsit komorabb, szomorkás életutakat mutat be. Bár amin röhögtem is inkább keserédes volt. Olyan, mint a Tar. Olvasni kell, na.

1 hozzászólás
Carmilla >!
Moldova György: Tökös-mákos rétes

Ami jó, az jó… Tökös is, mákos is!
A humoros írások igazi örökzöldek, a utolsó három írás, a két kis riport és az auschwitzi turistákról szóló kroki pedig élénk kordokumentum. Vérbeli jó könyv: szórakoztat, és még azon felül is ad valamit.

nana1>!
Moldova György: Tökös-mákos rétes

Ebben a kötetben tényleg van minden, ami éppen az eszébe jutott Moldovának. De sok sziporka volt ismerős innen-onnan!

kisssan27>!
Moldova György: Tökös-mákos rétes

Huszonöt szösszenet, annyira vegyes, ahogy a cím ígéri.

XX73>!
Moldova György: Tökös-mákos rétes

Keresztapám KISZ-titkár volt (ó, igen!) és művezető valamikor a hetvenes-nyolcvanas években egy pesti gyárban. Ünnepekkor, vendégségben rötyögve hallgattuk a felnőttek sztorizgatását a nappaliban, netán az ebéd romjai felett. Gyerekkorom része volt ez, apró kis bepillantások a szocializmus melósainak életébe. Ezért szeretem Moldovát. A szatíráit is. Fanyar, de otthonos történetek. (Másokat is szeretek melós pillanatképek témában, de a lepusztulás és a kilátástalanság ábrázolása miatt.)

Dóra_Nagy_6>!
Moldova György: Tökös-mákos rétes

Kicsit féltem tőle mikor elkezdtem olvasni, de se perc alatt végig futottam rajta. Tetszett :)

torocsikedina P>!
Moldova György: Tökös-mákos rétes

Jó volt a könyv, sokat nevettem, az író humora fantasztikus. Valószínűleg sokkal jobban élveztem volna, ha valamilyen szinten megélem azt az időszakot, amiről szó van benne. Sok Moldova van még a polcon, szívesen olvasom majd őket.

Párduc50 P>!
Moldova György: Tökös-mákos rétes

Moldova e könyve novellás kötet. „Belerak mindent, mint Mari néni a tökös-mákos rétesbe” idézi az elején. És a kötetben pontosan ezt teszi. Számtalan anekdotát és riportot olvashatunk a nem túl hosszú műben, nem egyforma minőségben. Vannak kiváló, mára már klasszikussá vált történetek, melyek elszakadtak a könyvtől, és, bár majdnem mindenki ismeri őket, nem sejtik, hogy forrásuk e kötet. És vannak igencsak felejthető sztorik is. Azért mindenképp megéri elolvasni, főképp azoknak, akik az 1990 előtti Magyarországról szeretnének többet megtudni.


Népszerű idézetek

csillagka>!

Bevettük magunkat egy vendéglőbe, és végigittuk a világirodalmat; ittunk abszintot Zolától, calvadost Remarque-tól, mojitót Hemingwaytől.

Nehéz a riporter élete

Kapcsolódó szócikkek: abszint · calvados · Émile Zola · mojito
2 hozzászólás
forrás>!

Mikor a vasutas könyvem megjelent, egyik barátom, egy fűtőházi mérnök megkért, hogy dedikáljak neki néhány példányt. Beültünk a Trojka presszóba, barátomnak kértem egy üveg sört, magamnak pedig egy kávét. […] Elmegy a pincér, kezdek írogatni a könyvekbe, még tart a munka, mikor jön vissza a pincér a rendeléssel. Leteszi barátom elé a sört, tenné elém a kávét, akkor veszi észre, hogy firkálok a könyvbe. Pest okosabb pincérei közé tartozott, rájött, hogy nem egy szavalóverseny díjkiosztása folyik itt, hanem valamiféle író ajánlja a könyveit – de ki lehetek én? Lábujjhegyre emelkedett, és megnézte a címet, aztán megfordult, visszavitte a kávét, és főzetett egy másikat. Ne vegyék dicsekvésnek, de azt hiszem, hogy én vagyok az első magyar Zacc-díjas író.

38-39. oldal - Megtiszteltetés

1 hozzászólás
Rozsdi>!

– És ki most a leghíresebb író maguknál?
– Én.
– Milyen alapon?
– A huszadik században az M betűsöké a vezető szerep: Mikszáth, Móricz, Moldova.

26. oldal

forrás>!

A környékbeli vadász egy év alatt a következő anyagokat igényelte szolgálati kocsijához: négy akkumulátort, száz gyújtógyertyát, ötszáz liter különleges motorolajat, tizenöt pótkereket.
– Nem kellene kirúgni ezt a vadászt? – érdeklődöm a téesz elnökétől.
– Ezt?! Isten ments! Ez nagy nehezen végre összelopta magát, az utódja kezdené elölről!

58. oldal

Rozsdi>!

– Van annak valami szabálya vagy trükkje, hogy kell élni?
– Van.
– Valami bonyolult?
– A legegyszerűbb szabály a világon: „Rómában mint a rómaiak!” Bárhová is vetődünk, viselkedjünk úgy, mint az ottani emberek, és soha nem lesz semmi bajunk.

9. oldal

Carmilla >!

[…] Este a térdem közé állítottam a fiamat, és mélyen a szemébe néztem.
     – Szeretsz te engem, Ákos?
     – Nem. Utállak, mint a varjú a rohadt tököt. A múltkor is megvertél.
    Nagyot nyeltem, hiába, én neveltem őszinteségre a fiamat.

107. oldal, A zongora (Magvető, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: őszinteség
Carmilla >!

Lent járok Nyergesújfalun, odajön hozzám egy fiatal gépmunkás:
– Mester, még soha nem hatott rám úgy könyv, mint a maga „szent tehene”.
– Olyan mély gondolatokat talált benne?
– Nem, hanem műszak közben olvastam, lebuktam, és levonták a féléves prémiumomat.

41. oldal, Megtiszteltetés (Magvető, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
Carmilla >!

Ballag az utas az Őrségben, Szalafőn megkérdez egy erdőszélen kaszáló embert:
     – Hány kilométerre van ide Őriszentpéter?
     – Légvonalban öt kilométer, de én tudok egy rövidebb utat is az erdőn keresztül.

61. oldal, Vannak még okos emberek! (Magvető, 1982)

forrás>!

Engem is alaposan „megdolgoztak”, aztán leültettek az írógéphez, és be kellett vallanom, hogy mint alezredes miképp éltem vissza a hivatali hatalmammal, […] és milyen nőket csábítottam el ugyancsak erőszakos módon. A „vallomásomnak” ez a része volt leginkább a kedvemre való, minden nőt bediktáltam, akiket szerettem volna még egyszer lefektetni.
– Szóval egyszer már lefektetted őket?
– Nem, de egyszer már szerettem volna.

35-36. oldal

Carmilla >!

Néha azért engem is kiküldtek hivatalos külföldi utakra, jártam például Csehszlovákiában, aztán egy más alkalommal Csehszlovákiában, nem is beszélve Csehszlovákiáról, ahová többször is eljutottam.

74. oldal, Hogyan vezettem én a nagy fekete Volgát? (Magvető, 1982)


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Rejtő Jenő (P. Howard): Az utolsó szó jogán
Örkény István: Egyperces novellák
Örkény István: Válogatott egyperces novellák
Göre Gábor: Kátsa
Karel Čapek: Elbeszélések
Tömörkény István: Értetlenek az emberek
Karinthy Frigyes: A lélek arca I-II.
Királyhegyi Pál: Ami sürgős, az ráér
Csurka István: A ló is ember