Kétkedő ​fundamentalista 46 csillagozás

Mohsin Hamid: Kétkedő fundamentalista

Egy lahori kávézóban egy pakisztáni férfi leül az egyik asztalnál feszengő amerikaihoz. Végzetes találkozás az övék: Changez az emigránsok álmát éli Amerikában. Mint princetoni évfolyamelsőre, lecsap rá egy elit cég. Lubickol a mozgalmas New York-i életben, míg a szépséges Erica iránti szerelme belépést ígér Manhattan jobb társasági köreibe. Álmait azonban maguk alá temetik a Világkereskedelmi Központ romjai. A New York elleni terrortámadás után megbélyegzetté válik abban az országban, amely addig a tenyerén hordozta. Ericával folytatott kapcsolatát pedig beárnyékolják a lány múltjának újra feltámadó kísértetei. Changez ekkor újra tükörbe néz, és egy másik ember néz vissza rá. Egy olyan pakisztáni fundamentalista, aki nevetve nézi végig a tornyok összeomlását, aki nem tud, de nem is akar az Egyesült Államok polgára lenni, aki otthontalanul bolyong, és fennhangon kiáltja a világba fájdalmát, és akit titkos hatalmak el akarnak hallgattatni…

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Konkrét Könyvek, Budapest, 2007
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637424359 · Fordította: Varró Zsuzsa

Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

Lahor


Kedvencelte 4

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

Csabi>!
Mohsin Hamid: Kétkedő fundamentalista

A könyv, pontosabban írója arra vállalkozik, hogy egy nagyon is aktuális kérdést, AZ aktuális kérdést, a keresztény és az iszlám kultúra közti szembenállást magyarázza el az olvasónak, és erre minden esélye meg is van, hisz mindkét kultúrát jól ismeri, legalább is az életrajza alapján mindkettőről belső információi vannak. Az életrajza alapján az is megállapítható, hogy sok életrajzi elemet tartalmaz a cselekmény, vagy legalább is személyes tapasztalatot.
A történet röviden annyi, hogy egy tehetséges pakisztáni fiatalember (Changez) a ’90-es évek végén felvételt nyer a Princeton egyetemre, majd azt elvégezve a lehető legundorítóbb, leggennyesebb munkát vállalja el, a McDonalds fasírtsütőjénél is rosszabbat, még a szarvasmarha inszeminátorénál is undorítóbbat, a dögkút takarítóénál is pocsékabbat. Vállalatelemző lesz. Az lesz a feladata, hogy számokká konvertálja emberek életét, hogy aztán más emberek már könnyedén elvégezhessék a kivonási, osztási műveleteket. És jól csinálja. Aztán jön 9/11, és valami megtörik benne. Nem érzi otthon magát Amerikában, végül hazatér hazájába.
Mindezt a saját elbeszéléséből tudjuk meg, az elbeszélői forma ugyanis kissé szokatlan. Changez összeakad Lahoreban egy amerikaival, és neki meséli el a történetét, akinek hangját egyáltalán nem halljuk, csak Changez reakcióiból következtethetünk rá. Nekem kicsit mániákusnak tűnt a fickó emiatt a forma miatt, habár a cselekedetei ezt nem támasztják alá. Maga a szöveg tiszta, jól érthető és követhető, de emiatt száraz is, mintha csak egy előadást hallgatnék, Power Point prezentációval, ez a regény első harmadában eléggé lelombozott, később aztán, mikor hősünk a kétkedés útjára lép élvezhetőbbé válik a történet. Apropó történet. Annak ellenére, hogy személyes hangú a regény, mégsem éreztem elég érdekesnek, hiányoltam azokat az apró nüanszokat, amik egyedivé teszik a szöveget, a sztorit. Számomra inkább tanmese jelleget öltött az egész egy idő után. Talán túl rövid a könyv, nincs benne hely, hogy kibomoljon, aminek ki kell bomlania (a 285 számozott oldal ne tévesszen meg, normális tördeléssel, szedéssel ez a könyv 130 oldal). Nem jött a reveláció. Ez az én hazám, az én kultúrám, az én kopott falú szülőházam, ti meg a világ csendőrei vagytok. A fejlődés persze nem áll meg, menni kell előre, aki lemarad, kimarad, etc. OK, tudjuk, de a szívem nem szorult össze a végén, hogy a fenébe is, a kiskutyát nem kellett volna! (Jól van na, nincs kiskutya.)
No szóval, nem rossz ez a könyv, de nem is olyan jó, mint amit a téma megérdemelt volna, nem szánt elég mélyen, nem lóg bele a szerző nyakkendője a sárba. Másrészt viszont értékelni kell a visszafogottságát, hogy nem akar habzó szájjal meggyőzni az igazáról. A regény lezáratlansága is meghagyja a kérdésfelvetés lehetőségét az olvasónak. (Vége a Power Point prezentációnak, kérem a hallgatókat, hogy a fél óra kávészünet után üljünk le, és beszéljük meg, ki mit gondol.)

6 hozzászólás
sophie P>!
Mohsin Hamid: Kétkedő fundamentalista

    Changez egy lahori kávézóban egy kis tea és kaja mellett elbeszéli az egész életét. A hallgatósága egy amerikai. Ezt onnan tudjuk, hogy Changez mesélés közben hozzá beszél, kérdez és visszakérdez, olvas a gondolataiban, mintha egy egész ország követével beszélne. (az amerikai különben nem látszik, nem szól, mint amikor a filmekben valamelyik szereplő a kamerába néz és szövegel annak, aki a kamera mögött van). Ez nekem tetszett, nagyon személyes lett tőle az egész, bizonyos kitárulkozást, őszinteséget sugall. El lehet hinni, hogy kábé ilyennek látszik annak a kávézónak az asztalától nézve a világ.
    Changez a Princeton-ra kerül ösztöndíjasként, szuper állást kap, szerelmes lesz egy lányba. 22 éves és New Yorkban él, amikor a World Trade Center összeomlik. Ettől mehetne tovább az élete, ahogy eddig, eltekintve attól, hogy a repülőtereken szigorúbb (időnként megalázó) ellenőrzés alá tartozik a származása miatt. Azonban a terrortámadás és az azt követő történelmet író események elgondolkoztatják, átértékelnek bizonyos ambíciókat és kötődéseket. Changez kommentál: nem kell túl mélyre ható eszmefuttatásokra gondolni, csak olyan konyhafilozofálgatásra azokban a témákban, amik ilyenkor előjöhetnek. Az Egyesült Államok szerepe, a kelet-nyugat kérdés, a hadviselés, a Pakisztán-India konfliktus, satöbbi. Volt például, hogy összetalálkozott egy pasassal, aki azt magyarázta, hogy szerinte Changez egy „janicsár” volt abban a rendszerben: az ellentáborból szerzett fiatal ész, akit feltétlen odaadásra neveltek ki. Ez azért elég szemléletes, nem csoda, hogy főhősünk magára vette.
    Na, nem tudom. Érdemes a vonal másik oldaláról is nézni a dolgokat, el lehet gondolkozni, vitatkozni is lehet, de azt nem lehet mondani, hogy nincs abban igazság, hogy valami ilyesmi időket élünk.

GTM>!
Mohsin Hamid: Kétkedő fundamentalista

Sokan gondolják, hogy szeptember 11. után új időszámítás kezdődött az emberiség történetében. Tény, hogy kegytelenül megrázta az egész világot, legfőképp az Egyesült Államokat, de – bár erről szeretünk megfeledkezni – következményeit tekintve legalább ilyen mélyen az egész iszlám világot. Érdemes tehát betekinteni a másik oldalra is, megnézni, hogyan változtatta meg, döntötte romba emberek életét ott is a tragikus esemény.

Ilyen fiatalember a regény főhőse. Az Államokban tanuló és dolgozó kivételes tehetségű pakisztáni fiú identitása zavarodik meg az események hatására. Ki ő? Mi dolga itt? Hova tartozik? Miért is inog meg és dől le a tornyokkal együtt jól felépített élete, karrierje?

Az író Camus-től kölcsönzi az elbeszélőmódot. A Bukás c. művében találkoztam hasonlóval.: a két beszélgetőpartner közül csak az egyiket halljuk. A másikat nem látjuk, nem is tudunk róla semmit. Reakcióit csak a partner válaszaiból sejtjük. Camus ezzel a módszerrel remekművet alkotott szerintem, nagyon nehezen követhető szöveget hozott létre, de mindvégig fokozni tudta a feszültséget. Ennek pont az ellenkezőjét érte el Mohsin Hamid. A szöveg egyszerű, könnyen emészthető, de nekem kicsit lapos, sokszor vontatott. Feszültség csak a vége felé jelenik meg, de nincs íve, nem tudja fokozni az író, szép csendben feloldódik. A történet jó, de felületes, nem mélyül el. Elmarad a megrázkódtatás, az erő, amivel hatnia kellene rám.
A szerelmi szálat nem értem, mintha nem illeszkedne szervesen a történetbe. Van itt is ugyan egy kis identitászavar, de elég melodramatikus nekem az egész.

Kíváncsi lettem a filmre is. Megnéztem hát. Először azt hittem rossz filmet nézek, aztán felismertem, és rácsodálkoztam: alaposan felturbózták a film alkotói a sztorit. Pergősebb, fordulatosabb lett a cselekmény, a jellemábrázolás könyvbéli hiányosságait pótolta a színészi játék, hangsúlyosan radikálisabbá vált a történet, és folyamatosan nőtt a feszültség. Jó kis thrillert csináltak belőle.
Ritka eset, de én a filmre szavazok.

2 hozzászólás
Eule P>!
Mohsin Hamid: Kétkedő fundamentalista

Egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam. Hiába olvastam el korábban az értékeléseket, valahogy bennem az élt, hogy a könyv egy iszlám fundamentalista pálfordulásáról szól. Nos, hát egyáltalán nem. Sőt, itt aztán semmi iszlám fundi-mundi sincs. De azért érdemes ám elolvasni!

Adott egy jó hátterű, de kevéssé tehetős tehetséges pakisztáni diák, akit felvesznek a Princetonra. (Ez már önmagában megállna regénytémának.) A fiú kiválóan teljesít, közben igyekszik titkolni körülményeit – mint oly sok más princetoni diák is. Menő állást szerez, jól keres, utazgat a munkája miatt – mi más kell egy fiatalnak? Ezt az idillt rombolja szét szeptember 11. E tragikus naptól kezdve főhősünkre ferde szemmel néznek azok az amerikaiak, akik addig a legnagyobb cimbijei voltak. Ráadásul honvágy kínozza – hazalátogat, majd visszatér az Államokba, de egyre kevésbé találja a helyét. Vívódik a nyugati életmód, az áhított karrier, és az otthonról hozott identitás, meg a tőle függetlenül kialakult politikai helyzet közt. Közben szenved, hogy spoiler A morális válságot tetézi a vágy-barátnő életválsága spoiler. El nem ítélhető módon hősünk hazatér a biztosba, hiszen „ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár”.*

Jól szórakoztam a jelenben zajló szálon, a fél-párbeszéden a feltételezett amerikaival. Láttam magam előtt a reakcióit a szokatlan arcokra és gesztusokra az elénk festett jelenetekben, és mindkét felet érteni véltem. Amennyire nem okozott irodalmi élményt a stílus, a zárójelenet annyira jó ötlet.

*Kormorán: Kell még egy szó

2 hozzászólás
Nóra_Alpekné_Barna P>!
Mohsin Hamid: Kétkedő fundamentalista

A 'szeptember 11.' témát már sokan, sokféleképpen feldolgozták, de szerintem ez egy fontos mű abból a szempontból, hogy itt a 'másik oldal' szemszögéből nézünk a dologra, de nem fröcsögős, gyűlölködős hangnemben, hanem egy – legalábbis szerintem – nagyon valóságos lelki folyamaton keresztül. Egy teljesen átlagos ember, egy teljesen átlagos szituációban is be tud fásulni, ki tud ábrándulni az őt körülvevő világból, hát még ha ilyen körülmények között van. Tetszett, de nem tudom hova tenni…

cinegér>!
Mohsin Hamid: Kétkedő fundamentalista

Meglepett a könyv stílusa, másra számítottam. Gyorsan olvasható, jó könyv. Szeretem azokat a könyveket, ahol nincs mindenről részletes leírás, szinte minden az olvasó fantáziájára van bízva.

Apodepi>!
Mohsin Hamid: Kétkedő fundamentalista

Oh, ez zseniális volt! Faltam minden egyes sorát!
Szerintem talán az egyik legkifinomultabb és legfegyelmezettebb reakció a szeptember 11-e utáni geopolitikai valóságra. Gondolatébresztő és mélységesen felkavaró, helyenként pedig fanyar és ironikus, rávilágít a mai nyugtalan világ valós helyzetére.
Teljes mértékben megérdemelte a Man Booker-díjat, talán a 2010-es évem egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt!

Ui. A borító pedig egyszerűen zseniális, félelmetes és horrorisztikus továbbá az egész jelképrendszere nagyon átgondolt és okos.
Tetszik a maszk, és a hófehér öltöny, mely alól szinte „világít” a „más” bőrszín továbbá a szívvel ellentétes oldalon viselt amerikai és pakisztáni zászló!

2 hozzászólás
M16 IP>!
Mohsin Hamid: Kétkedő fundamentalista

Egy olyan országban, olyan emberek közt élni, akik a hazád ellenségeivé válnak, nagy lelki teher. A legnagyobb amerikai álmot is könnyedén romba dönti. Az ember összezavarodik, érdektelenné válik a jól fizető munkája iránt, kezdi hidegen hagyni a karrier. Talán a szerelem az, ami dillemát okozhat. De elég ahhoz, hogy maradásra bírjon?
A Kétkedő fundamentalista c. regény ezt az élethelyzetet fogalmazza meg oly módon, hogy olvasása közben végig a markában tart. Egy pillanatig sem hagy unatkozni. Mert egy ember lelkébe látni mindig nagy kiváltság. Nem érdemes elszalasztani.

Cosima>!
Mohsin Hamid: Kétkedő fundamentalista

Az utóbbi idők olvasmányélményeinek legmeghatározóbbika volt ez a könyv. Nem sztereotíp, félelmekre apelláló, hanem nagyon intelligens. A címben szereplő fundamentalizmus szó nem vallási színezetű, inkább egy fiatal emberi élet fundamentumának=alapjának kereséséről szól. Remek stílus, találó társadalomkritika , feltétlenül keresek további műveket a szerzőtől.

eeszter>!
Mohsin Hamid: Kétkedő fundamentalista

Megfogott a könyv témája, érdeklődéssel olvastam. Viszont jobban örültem volna, ha kicsit részletgazdagabb, s kifejezetten zavartak a fejezetek közötti 3-4 oldalnyi üres lapok!


Népszerű idézetek

kvzs P>!

Az efféle utazások meggyőztek arról, hogy nem mindig lehetséges az embernek helyreállítania a határait, ha egyszer azok egy kapcsolat miatt elhalványulnak és átjárhatóvá válnak. Bárhogy próbáljuk is, nem tudjuk újraalkotni magunkat olyan autonóm lényként, amilyennek korábban képzeltük magunkat. Valami, ami addig bennünk volt, kívülre került, közben valami más kívülről belénk került.

270. oldal

eeszter>!

Sőt az evolúció évezredei biztosítják, hogy ha a bőrünkkel érintjük az ételünket, az fokozza az ízérzékelésünket, és ami azt illeti még az étvágyunkat is!

196. oldal

2 hozzászólás
eeszter>!

A vallomás, ami a hallgatót is mélyen érinti, pokolian nehezen megjátszható labda, ahogy a krikettben mondják. Ha visszautasítjuk, megbántjuk a vallomástevőt, ha elfogadjuk, beismerjük a saját bűnösségünket.

110. oldal

eeszter>!

Valóban különös, hogy mi, emberek, képesek vagyunk örömünket lelni egy virág nászénekében, miközben állattársaink megperzselt tetemei vesznek körül minket.

124. oldal

Gitta_Bry I>!

Igen, repestem a boldogságtól. Úgy éreztem, megfürdettek a siker melengető érzésében. Semmi sem zavart: fiatal New York-i voltam, és a város a lábaim előtt hevert. Milyen hamar megváltozott mindez! A világom átalakult, mint ez a piac itt körülöttünk. Látja, milyen gyorsan kivitték az asztalokat az utcára? Tömegek sétálgatnak ott, ahol néhány perccel ezelőtt még a forgalom dübörgött. Ha valaki most érkezne ide, azt hihetné, hogy Ó-Anarkali mindig így néz ki, napszaktól függetlenül. Mi azonban, uram, akik egy ideje már itt ülünk, tudjuk, hogy van ez, nem igaz? Igen, valamelyest megismertük a környezetünk közelmúltját, ez pedig szerény véleményem szerint lehetővé teszi számunkra, hogy jobb megvilágításban lássuk a jelent.

70-71. oldal

Gitta_Bry I>!

Akkor úgy tűnt – és hogy őszinte legyek, uram, most is úgy tűnik –, hogy Amerika csak pózolni volt hajlandó. Az amerikai társadalom nem volt hajlandó foglalkozni a közös fájdalommal, amely összekötötte őt támadóival. Visszavonult saját mássága mítoszába, elmerült a saját felsőbbrendűségéről szóló fejtegetésekbe. És valóra is váltották ezeket a képzelgéseiket a világ színpadán, olyannyira, hogy az egész bolygót megrázták a dührohamaik utóhatásai, nem utolsósorban a családomat, amely – több ezer mérfölddel arrább – a háború rémével nézett farkasszemet. Ezt az Amerikát meg kellett volna állítani. Nemcsak az emberiség, hanem saját érdekében is.

260. oldal

Cosima>!

Ah, elkezdték felkapcsolni a piac fölötti díszlámpákat! Kissé csiricsáré? Igen, igaza van. Én magam talán valami kevésbé színeset választottam volna. De nézze csak a mosolyt a körülöttünk ülők égre fordított arcán! Bámulatos, milyen színpadias tud lenni a mesterséges fény, miután a napfény kezd eltűnni, hogy érzelmileg milyen hatást tesz ránk, még most, a huszonegyedik század elején is, még egy ilyen hatalmas és fényárban úszó városban is, mint ez.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pakisztán
Cosima>!

– Mit tudnak a könyvekről? – kérdezte tőlünk.
– A médiaiparra specializálódtam – felelte Jim. – Két évtized alatt egy tucat kiadót értékeltem már.
– Az üzlet volt – vágott vissza Juan-Bautista. – Azt kérdeztem, m it tudnak a könyvekről.
– Az apám nagybátyja költő volt – szólaltam meg váratlanul. Híres volt Pandzsábban. A családomban nagyon szeretik a könyveket.
Juan-Bautista úgy nézett rám, mintha most először vette volna észre ennek a suhancnak a jelenlétét.

223. oldal

Samuella I>!

Hogy őszinte legyek, az események sok olyan részletét nem tudom már felidézni, amit most elmeséltem önnek. Csak a lényeg számít. Végül is egy történetet mesélek el, a történetekben pedig – ahogy azzal gondolom ön, mint amerikai egyetért – az elbeszélés lendülete számít, nem a részletek pontossága

185. oldal, 8. fejezet (Konkrét Könyvek, 2007)

Samuella I>!

Valparaíso egykori pompája Lahorra emlékeztetett, és arra a mondásra, amely oly kifejező a mi nyelvünkon: a romjaiból ítélve gyönyörű volt a ház.

226. oldal, 10. fejezet (Konkrét Könyvek)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Tracey Garvis Graves: Az a régi lány
Edward Rutherfurd: New York
Paul Auster: Láthatatlan
Lee Child – Fiona Davis – Clare Mackintosh – Jill Mansell: Esti iskola / Babaház / Az igazság pillanata / Elmondhatatlanul
David Mitchell: Felhőatlasz
James McBride: King Kong diakónus
Jennifer Egan: Az elszúrt idő nyomában
Michael Cunningham: Az órák
Szaszkó Gabriella: Engedj el
Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti