!

Tokió 26 vélemény

Mo Hayder: Tokió
Molybolt

Greyt, a londoni diáklányt gyerekkora óta egy szörnyű bizonyosság gyötri. Senki sem hisz neki, ő mégis megszállottan kutat, hogy kiderítse látomásának valóságalapját. Tokióba utazik, ahol reményei szerint fellelheti a legfontosabb bizonyítékot: egy filmfelvételt az 1937-es nankingi mészárlásról, amely során a japán katonák háromszázezer ártatlan kínai embert gyilkoltak le. A filmfelvétel – ha egyáltalán létezik – csak egyvalakinél lehet: a brutális esemény egyik túlélőjénél. Csakhogy a szóban forgó professzor feltételekhez köti az együttműködést. Véres feltételekhez.

Borítók 1

Fülszövegek 1

KiadásISBNOldalFordítottaIllusztrálta
Tericum, 20069638453990364Bobory DóraUgrás
Hirdetés

Nincsenek címkék.

Most olvassa 2

Összes olvasás 45

Várólistán 14

Elcserélné vagy eladná

★★★★★ Eladó Elcserélhető
kerry4ever könyve
1.200 Ft ★★★★★ Eladó
Borsolya könyve

Népszerű értékelések

!PH 2011. június 23., 19:46

Sokáig nem akartam elolvasni, mert valahogy az ajánló nem fogott annyira, de végülis elkezdtem, és sosem bántam meg. Az írónő a párhuzamos cselekménnyel jól bemutatja, hogy a japánokban ott lappang valami olyasmi, amit mi itt, nyugaton nem fogunk sosem megérteni….
Egyébként ha negatívumot kell megemlíteni, akkor pont az egyik előnyt, ezt a párhuzamos cselekményt venném elő: néha iszonyú zavaró, ahogy belemerülünk a tokiói szálba, majd hirtelen egy váltással két fejezeten át Nankingról mesél. Bár lehet, hogy ez csak az én szememet szúrta.

!Manatsu 2012. március 10., 17:31

Örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, mert nem csak izgalmas volt, hanem kifejezetten elgondolkodtatott. Arra viszont fel kell készülni, hogy elég brutális a történet. Időnként eléggé megrázó volt ilyen borzalmakról olvasni. Azoknak ajánlom, akik bírják a vért és erőszakot és érdekli őket a Japán alvilág.

!amnaen SP 2010. december 8., 20:47

az első ~50 oldalt nem értettem. tele homályos utalásokkal, amikben valami kórházról meg háborúról volt szó. aztán elkezdődött a történet és onnantól már jó volt. jó véres. és érdekes.
nem arról a Tokióról szólt amiről épp olvasni vágytam, de végül így is jól esett.

4 komment
!le_miserable 2012. május 9., 00:02

Lovecraften edződött a pici lelkem, de ehhez fogható torokszorító iszonyatot még sosem olvastam… a megrázó nem elég kifejező szó rá.

!eMeR 2009. június 13., 15:34

Nagyon véres, mégis letehetetlenül izgalmas.

!Cheza 2012. május 11., 14:09

Azt hiszem ez a könyv a lelki egyensúlyomat is helyrebillentette, talán én is „kattant” vagyok valamilyen szinten, hogy ehhez ilyen könyv kellett. Nemrégen jártam azokon a helyeken én is, ahol a főhősnő is, ettől nekem aztán még különlegesebbé vált a story. A párhuzamos szerkesztés rendkívül lebilincselővé teszi az egész miliőt, de azt kell mondjam az is csak fokozása az egyébként is briliánsan izgalmas könyvnek. A kedvenceim közé is tettem, Nanking, a „tudatlanság” fogalma és a kerek, lezárt vége miatt.

!Myachi 2010. június 7., 18:13

Hát kicsit megdöbbentet a vége.Elég nehezen indult be az olvasás, de a végét szabályosan faltam.Nekem nagyon tetszett és örülök, hogy csak fikció és remélem soha nem lesz közel a valósághoz.

!Naira 2009. szeptember 27., 11:40

Érdekes alapötlet, gyengébb kivitelezés.

Népszerű idézetek

!Kyra  2012. május 13., 14:56

A múlt egy időzített bomba, és ha egyszer szilánkjai beléd ékelődtek, mindig a felszínre fogják küzdeni magukat.

346-347. oldal

!Kyra  2012. május 13., 14:57

Talán már születésünkkor magunkban hordozzuk a jövőnket. Talán éveken át nem teszünk mást, mint hogy próbálunk elúszni attól, amit tudunk, és talán csak az öregkor és a halál teszi lehetővé, hogy visszaússzunk valamihez, ami tiszta, és amit nem alakított át túlélés iránti ösztönünk.

151-152. oldal

!Kyra  2012. május 13., 14:57

Mindannyiunknak vannak ösztönei, vágyai. Ez tesz minket emberré. A boldog, kiegyensúlyozott élet kulcsa az, ha megtanulunk uralkodni rajtuk.

55. oldal

!Kyra  2012. május 13., 14:58

Nincs nagy tehetségem ahhoz, hogy kitaláljam, mi jár mások fejében, de azt tudom, hogy egy ember tekintetének mélyén meg lehet látni az igazi tragédiát. Ha az ember elég kitartóan néz valakit, szinte mindig ki lehet találni, mi mindenen ment keresztül.

11. oldal

Külső linkek

Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el