Angyalok ​eljövetele (The Horus Heresy 6.) 69% 41 csillagozás

Igaz, hogy a regény négy nagyobb egységre tagolódik, mégis elég – de azt kell is – kettőt vizsgálni, nevezetesen az első felét, az Impérium (a Császár) megjelenése előtti és utáni részeket. Értelemszerűen az eleje az Impérium előtti rész, ami szinte teljesen fantasy, sőt majdhogynem egyenesen a klasszikus epikus vonal, csak a működésképtelen energiapáncélok és a ritkán felbukkanó lőfegyverek miatt nem lehet rásütni ezt a bélyeget. Lovagok, a fiatal jelöltek halálosan komoly kiképzése, kalandok, vadászatok, amiket csak néhány rövidke részlet fűszerez a lovagi becsületkódexről, a teljesen a harcnak alárendelt életmódról, a tűzben kovácsolódó bajtársiasságról és hasonlókról, amiről mi már a hatodik résznél járva tudjuk, hogy az astartesekre is jellemző. Elvégre a Rend és a többi lovagrend tagjai ekkor még nem is sejtik, hogy belőlük lesznek majd a Császár megérkezése után nem sokkal az I. Légió, a Dark Angels (Sötét Angyalok) űrgárdistarend harcos astartesei, akik nem ismerik a félelmet.

Aztán megjöttek az Impérium seregei, ráadásul a Császár is személyesen, és a zsáner a fantasy-ről az akciójelenetekben gazdag háborús sci-fi felé tolódott. Bár ez igen jelentős változás a regényben, de a problémát – ha van egyáltalán – nem ez jelenti. A névtelenségbe burkolódzó, sejtelmes narráció viszont teljesen megszűnik, mintha a szerző elfelejtkezett volna róla egész egyszerűen, amiért kap is tőlem egy csúnya fekete pontot, mert azok voltak a kedvenc részeim.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2016/06/mitchel-scan…

Nagy izgalommal kezdtem el olvasni ezt a regényt , mivel mégis csak az egyik kedvenc sci-fi univerzumom egy újabb kötetét szereztem ráadásul előrendeléssel.
Sajnos nem azt kaptam amit vártam , ami persze az utolsó pár oldalon derült ki , ami olyannyira elvette a kedvem tőle , hogy már csak nagyon nyögvenyelősen sikerült befejezni.Számomra csalódás volt.

A könyv első fele elég nyögvenyelősen ment, pedig nagyon szeretem a fantasy-t (nem warhammer fantasy), de ez valahogy nem jött át. A második felétől viszont felvette az eddigi HH ritmust és onnantól már egész jól olvasható lett. Lényeg a lényeg, nem olyan rossz összeségében, mint amennyire tartják.