Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Dionüszosz kertjében 14 csillagozás
Egy bukaresti nyelvtudóst villámcsapás fiatalít meg, három idős hölgynek pedig egy
forradalmi rákgyógyszer adja vissza időről időre ifjúságát. És nemcsak ezek az emberek
vándorolnak múlt és jelen között, hozzájuk hasonlóan maguk az írások is bebolyongják
legújabbkori történelmünk útvesztőjét, melynek sötét zugaiban titkolt szerelmek, emberi
drámák, hősiesség és árulás húzódnak meg. Hol a második világháború borzalmai idéződnek
meg szemünk előtt, hol a 60-as évek kommunista diktatúrájának grand guignolja, de
bármilyenek is a díszletek, a tét mindig az egyén, a művész, sőt a művészet szabadsága, a
gondolatok, a fantázia leláncolhatatlan, örök szárnyalása.
A hétköznapi eseményekben is a rendkívüliséget kereső krónikás nem más, mint a román
származású, de emigrációba kényszerült neves filozófus és vallástörténész, aki tudományos
munkássága mellett szépíróként is világhírre tett szert. A Különös kalandok, a Serampuri
(tovább)
Eredeti cím: În curte la Dionis
Eredeti megjelenés éve: 1968
Most olvassa 1
Várólistára tette 17
Kívánságlistára tette 16
Kiemelt értékelések
Nem annyira rajongok a novellákért, és csak akkor derült ki számomra, hogy novella gyűjteményt olvasok, amikor már az 1. végére értem. (Megesik az ilyen, ha hátul van a tartalomjegyzék :)). Ezen azért hamar túltettem magam, de a történetekkel kapcsolatban elég vegyesek az érzéseim. Vannak, amik egyáltalán nem tetszettek, de még az érdekesebbek sem tudtak igazán meggyőzni.
Az első két novellához kevésnek bizonyultam (Tábornoki egyenruhák, Rangrejtve Buchenwaldban), ezeket a mai napig nem tudom hová tenni (pedig hagytam rá egy kis időt).
Szerencsére a nehéz kezdet után jött egy kisebb felívelés, és a Pelerin -mindamellett, hogy egy kicsit lassú folyású-, le tudta kötni a figyelmemet. Tökéletesen magam előtt láttam az eseményeket, mintha egy filmet néztem volna a ’60-as évek -történetesen- romániai titkosszolgálatáról, ami persze épp úgy lehetett volna akár magyar is.
Majd jött A három nővér, ahol peregtek ugyan az események, csak a vége lett egy kicsit lapos.
A könyv egyik csúcspontját a következő novella jelentette számomra, a Hamis ifjúkor, ahol egy villám belecsap egy idősödő férfiba, akinek ezáltal jelentős fordulat áll be az életébe. Ez a kis novella úgy kerek egész, ahogy van.
A Dionüszosz kertjében lassan indul a történet egy énekesnőről, de a vége tartogatott meglepetést.
Az árkok számomra kevésbé volt érdekes, könnyen felejthetőre sikerült.
Az utolsó, az Iván a másik legérdekesebb novella a könyvben, ahol egy katona ugrál két „valóság” között. Itt ugyan sejthető, hogy mire megy ki a játék, de emellett is élvezhető kis történet.
Egyébként az egész könyvet jellemez egyfajta sötét, keserű humor, amitől az embernek inkább sírni támad kedve, mint nevetni.
Nem valószínű, hogy valaha is újra olvasom majd (és nem csak azért, mert nem szoktam újra olvasni könyveket), de egyszeri olvasásnak azért elment.
Nem voltak rosszak ezek a novellák. Voltak bennük érdekes ötletek, bár a kivitelezés nem mindig tetszett. Az írót szemmel láthatólag nagyon foglalkoztatta az örök fiatalság, hiszen több novellának is ez a témája. A Hamis ifjúkor tetszett kb. a 2/3-áig, de aztán elég zagyva lett, és nem tudtam követni. A végét többféleképpen is tudtam értelmezni, de arra nem tudtam rájönni, az író mire gondolhatott. Az árkok és az Iván című novella is érdekes volt. A legjobban talán A pelerin jött be, ezek a kódolt üzenetek beindították a fantáziámat.
Szeretem a szerzőt, Eliadét, az esszéírót, a vallástörténészt, de ezek a novellák a „Hamis ifjúkort” kivéve elég nagy csalódást okoztak.
Népszerű idézetek
Már 1939-ben elhatározta, hogy legutóbbi élményeit megörökíti egy különleges füzetben. A következő tény magyarázatával kezdte (úgy tűnt neki, ez igazolja „a történelem utáni ember humanitását”): a spontán, bizonyos értelemben automatikus megismeréstől még sem a kutatás iránti érdeklődés, sem a felfedezés öröme nem szűnik meg. Könnyen ellenőrizhető példát választott: az örömöt, mellyel a költészetkedvelő olvassa azt a verset, amelyet szinte kívülről tud. El tudná szavalni, mégis inkább elolvassa időnként. Mert az újraolvasás alkalmat nyújt olyan szépségek és jelentések felfedezésére, amelyekre addig nem is gondolt.
Néhány újraolvasott frázis még évek múltán is elbűvölte. „Csak azt tanulod meg jól és örömmel, amit már amúgy is tudsz.” Vagy: „Ne hasonlítsatok egy számítógéphez! Ha megfelelően feltöltötték, a számítógép is el tudja szavalni az Odüsszeiát és az Aeneist, akárcsak én; de én minden alkalommal másképp szavalom el.” Vagy: „Határtalan az a boldogság, melyet bármilyen kulturális (hangsúlyozom: kulturális, nem csupán művészi) alkotás nyújt.”
Hasonló könyvek címkék alapján
- Liviu Rebreanu: Leszámolás ·
Összehasonlítás - Marin Preda: A nagy magányos ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Narine Abgarjan: Égből hullott három alma 95% ·
Összehasonlítás - Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Kisregények és elbeszélések 93% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Messze van odáig! 97% ·
Összehasonlítás - Gerald Durrell: A piknik és egyéb kalamajkák 91% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek 93% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Mi erősebb a halálnál? ·
Összehasonlítás - Markovits Rodion: Sánta farsang ·
Összehasonlítás