Kazár szótár 95% 12 vélemény

Gimnazista koromban olvastam, hogy az ősmagyarok egy időben, valahol Levédián túl, a Kazár Birodalom fennhatósága alatt éltek, és ezek a kazárok zsidó vallásúak voltak. Ez szöget ütött a fejemben, ezért elhatároztam, hogy régész leszek, megtanulok kazárul, és elutazok a Volga parti Itil városába, hogy a helyszínen folytatva kutatásokat, fényt derítsek a rejtélyes ügyre. Sajnos, utóbb a tudomásomra jutott, hogy a Kazár Birodalom rövid tündöklés után felbomlott, népe beolvadt környező népességbe, a kazár nyelv sem maradt fenn, és írott forrásai, ha voltak is, már mind elvesztek.
Aztán, évekkel később, talán Temesi Ferenc: Por című nagyszerű szótárregénye kapcsán, vagy a vajdasági Új Symposion folyóiratban olvastam, hogy megjelent Milorad Pavic: Kazár szótára, amely egyrészt „kazár-hitvita” érdekes feldolgozása, másrészt a kelet-európai posztmodern irodalom alapműve.
Az ifjúkori álmok valamilyen formában teljesülnek, Pavic könyvét végre elolvastam.
Mi is ez a könyv? Egy regény, amelynek három szálon fut a cselekménye.
Az első szál, a legrégebbi, valamikor a IX. században játszódik, amikor a kazár uralkodó, a kagán, nyári szálláshelyére hívatott egy keresztény szerzetest, egy zsidó rabbit és egy mohamedán dervist, hogy fejtsék meg egy álmát. Felajánlotta, hogy a legmeggyőzőbb magyarázatot adó vallását uralkodóvá teszi a birodalmában.
A második történet ideje a XVII. század, mikor is egy-egy keresztény, zsidó és mohamedán férfiú az egykori történet nyomába ered, és igyekszik annak homályos pontjait tisztázni. Ezek hárman álomvadászok is, akik képesek mások álmaiba belelátni, és egymás álmaiban is megjelenni.
A harmadik szál a könyv megjelenésének idején, azaz az 1980-as években játszódik, és a kazár szótár mai formájának – azaz magának Pavic könyvének – a kialakítása kapcsán játszódó krimi.
A könyv formája szerint bevezető részekre, záró függelékekre, és a kettő között három külön álló könyvre-szótárra tagolódik. E három könyv (sorrendben: vörös, zöld és sárga) a cselekmény keresztény, mohamedán és zsidó forrásaiból gyűjti össze a címszavakat. Egy-egy címszó valamelyik szereplő életét meséli el, vagy a cselekmény szempontjából jelentős eseményt ismertet. Például a keresztény, azaz a vörös szótárban szerepel Cirill neve, aki a IX. századi hitvita keresztény résztvevője volt. A mohamedán és a zsidó szótárban az ő neve nem szerepel. Viszont mindhárom szótárban található kazár hitvita címszó, melyben mindhárom vallás forrásai a saját felfogásuk szerint írják le a történteket.
Ez így kicsit bonyolultnak látszik, de valójában könnyen átlátható. A könyv ráadásul azt is lehetővé teszi, hogy ne lineárisan, azaz az elejétől a vége felé haladva olvassuk, hanem a hasonló időszakra vonatkozó címszavakat kiválogassuk a három vallás szótárából, és így időrendbe állítsuk a történteket.
Ez eddig így egy érdekes játék, amely alkalmas arra, hogy bemutassa: ugyanazokat az eseményeket az eltérő kultúrák másképp és másképp látják és értelmezik, saját hagyományaiknak és érdekeiknek megfelelően.
Ezen túlmenően Pavic sajátos mitológiát teremt, amely a három vallás közös gyökereiből táplálkozik, de egyetlen vallás tanaiban sem szerepel. Hatalmas fantáziával, a népi vallásosság, a mesék, mítoszok, mondák elemeit is felhasználva hol költőien szép, hol profánul mulatságos történeteket, anekdotákat, fabulákat alkot, amelyek egymással hol összekapcsolódva, hol egymást kiegészítve, egy alternatív ezoterikus valóságot teremtenek.
Ebben a világban az ördögök köztünk járnak, de épp oly halandók, mint az emberek; és az álmok és az éber lét valósága között létezik folyamatos átjárás.
A Kazár szótár tehát egy szótár formájába öntött mese, amely a valós történelmi események, az ezoterikus tanok, és Európa kulturális hagyományainak határvidékén kóborol. Különös formája posztmodern játék, amely egyszerre reflektál a narratívák problematikusságára, azaz arra, hogy a mai világban minden széttöredezett, és nincsen egy, és kizárólagos igazság-történet; és ugyanakkor a barokk kor művészetét példának tekintve, a „lehetetlen minden irányú megvalósítására” törekedve, a részeket egy egységes szellemvilág tükörcserepeiként illeszti össze. Mese és játék, szórakoztató és filozofikus szépirodalmi mű, amely az igényes olvasónak sok örömet okozhat.

Sok-sok különböző síkon és szálon futó, összegubancolt cselekményű, rendkívül sok szinten értelmezhető, szürreális végtelen történet, amely – akár egy írásos formába öntött Dali festmény – egyszerre játszik az idővel, az álommal, a kezdettel és a véggel, s közben felteszi az élettel kapcsolatos alapvető kérdéseket is.
S talán, az egyes szócikkekben rejtőző nagyobb kép szilánkjainak a segítségével, meg is válaszolja azt. Azokban a szócikkekben, amelyekben a prózaversek szinte a tudatalattihoz szóló eszközével, az álom logikáját felidézve meséli el a kazár hitvitát, s annak következményeit és folyományait az olvasónak.
A posztmodern irodalomból számomra az eddig olvasottak közül ez az a regény, ami a leginkább, és legjobban használta ki és fel a formai szabadságot.
A Kazár szótár három könyve, a köztük lévő tényleges kereszthivatkozásokkal és rejtett, vagy kevésbé rejtett utalásokkal csak ebben a formában volt megírható. Így viszont forma olyan többlet tartalmat biztosít, amit egyetlen más eszközzel sem lett volna képes az író hozzátenni a műhöz.

Igazi barkácskönyv. Ötletek gyűjteménye és messzevivő történeteké. Szép nyelv és jó időtöltés megfejteni a szétbogozott szálakat, megcsomózni az időt újra és új helyen. Aztán várni, mi világosodik meg a végére. Kellően ködös voltam? Tessék olvasni! Ezt igazán lehet apránként is.

Amikor megjelent (1987), azonnal megvettem, de csak vagy húsz év múlva olvastam el. Addig valahogy nem akaródzott.
Aztán egy hosszabb nyaraláson szépen végigböngésztem a könyvet. A böngészés itt szó szerint értendő, mert ez valóban egy szótár(regény), így ide-oda lépegetve olvasgattam, a magam ritmusában, a magam kíváncsisága szerint.
Nagyon érdekes, misztikus, álomszerű az egész. Itt a szótár nem csak üres formaként jelenik meg, ezt a könyvet nem lehetett lineárisan megírni, de még csak elbeszélések füzéreként sem. Leginkább az internetes világ szerkezetére hasonlít (hypertext), de még az internetes világ megszületése előttről. (Nem is értem, hogy miért nem nyer az irodalomban egyre nagyobb teret a nem lineáris írás- és olvasásmód kihasználása.)
Kétségkívül eredeti élményt nyújt, sok szépséggel és álombeliséggel megtoldva.

Bűnügy, történelem, misztikum, meg egy csomó zagyvaság, és pont így jó. Érdemes úgy olvasni, ahogy az elején ajánlja a szerző: keresztben.

Zseniális narrációs kísérlet, színes történetek és játék. Ha jól tudom, magyarul csak egy változatban jött ki – én angolul a férfi variánst olvastam. (Csak pár bekezdés különbözik, letölthető a netről.)