Tavaszi ​affér 88% 187 csillagozás

Bárcsak lenne időm és energiám, hogy nekiessek a szekrényeimnek és a hosszú évek során felhalmozott, sosem használt, kinőtt, semmire sem jó vackokat kidobjam! A történetben Lou pontosan ezt tette, és ahogy megszabadult a terhektől, pozitív változások indultak el az életében. Nagyon szerettem, hogy sok évnyi elnyomás, megaláztatás után Lou szép fokozatosan visszatalált önmagához, és kiállt saját magáért. Érdemes volt elolvasni.

Most olvastam először az írónőtől, és szerintem ez majdnem tökéletes volt. Egy kis lapos, nem túl érdekfeszítő limonádéra vártam, de ennél sokkal többet kaptam. Az első pillanattól szurkoltam Lou-nak, hogy végre nyíljon ki a szeme, és az újságban szereplő rendrakásra vonatkozó dolgok is betaláltak. Az elmúlt öt évben háromszor költöztem, de az első költözésemnél jöttem rá, hogy három évtized alatt miket is „gyűjtöttem” össze. Elmondom: semmi hasznosat vagy jót. Nagyon tetszett ez a könyvben, hogy mennyire felszabadító rendet rakni magunk után. Találó a megfogalmazás, ha káosz, rendetlenség van a házadban, benned is az lesz. És ha tele van kacattal, lommal, nem használt tárgyakkal, ruhákkal, akkor pedig valami olyan érzése lesz az embernek, mintha úsznia kellene ár ellenében. Lou karaktere jól lett megformálva és férjéé is, az elejétől fogva viszketett a tenyerem, hogy felképeljem. A könyv szépen megmutatja, hogyan lehet verbálisan bántalmazni valakit, és azt is, hogy mindig van kiút.

Kissé meglepett, mennyire jó, pedig semmi extra nincs benne. Kétféle szemszögből tudom nézni az ilyen könyveket. A racionális énem ezt már-már túl együgyűnek és banálisnak tartaná, rengeteg nyilvánvaló „fordulattal”, sablonosnak mondható férjjel, feleséggel, barátokkal, családtagokkal. Talán ez is kerekedett volna felül, ha nem lenne a stílus gördülékeny, na meg ott a mélyebb mondanivaló, ami szintén nem egy túlgondolt eszme, egyszerűen csak a selejtezés- minden téren. A másik énem, az érzelmesebb, a szentimentálisabb, aki valahogy kontroll alatt tartott olvasás közben, egyszerűen csak élvezte minden sorát a könyvnek. Lou iszonyatosan szimpatikusan kezelte a helyzetet, a végére karakán, menő nővé változott, aki a konténeres szerelemmel teljesedett ki igazán. Milly Johnson igazán tudja, hogy egy egyszerű történetből hogyan hozza ki a maximumot, nekem legalább is kihozta. (A fél csillag mínuszt a racionális énemnek ajánlom!)

Egy nagyon jól felépített történet, kiváló karakterábrázolásokkal. A történet nagyszerűsége az, hogy totál hétköznapi az egész cselekmény. Nincs túlragozva, de találó. A tavaszi nagytakarítás és a lélektakarítás párhuzamba állítása. Az egész persze nem ilyen egyszerű, de a fantázia világában teljesen jól összeegyeztethető dolog. Élmény volt olvasni, és gyönyörű a borítója is. Eddig 3 könyvét olvastam az írónőnek, de eddig ez tetszett a legjobban :) Már-már kedvet csinált egy kiadós lomtalanításhoz, selejtezéshez, de csak már-már :):):)

Jó kis történet, jól megírva, szórakoztat, elgondolkodtat.
Kedvet kaptam hozzá én is…
Örülök, mert egy kedvenc született, remélem a többi könyve is ilyen jó :-))

Jó történet lett volna ez, szerethető karakterekkel, de nehezen haladtam vele, mert az idő java részében az író olyan dolgokról beszélt, aminek semmi köze a történethez.
Mint egy barokk bútor. Kényelmes, és van mit nézni rajta, de egy kicsit „túl sok” a mai környezetbe :)
Bizony jó sok bekezdést ugrottam át a könyv során, de egyszerűen nem érdekelt egy ócska dugóhúzó élettörténete, amit egy lényegtelen lomtalanítás során szanált a főhősnő és hasonló „érdekességek”. Oldalakon keresztül… Szóval nem az én könyvem volt, de egy kihívás kedvéért végig olvastam.

És azt mondhatom, hogy kár a történetért, mert ha a felesleges részek ki lettek volna gyomlálva, jó könyv lett volna :))

Ó, ezt nagyon imádtam. De jó lenne, ha egyszer én is rászánnám magam egy ilyen tisztogatásra. Egy konténer és bele minden, amit csak rakosgatok évek óta. Igazán érdekes könyv volt, ami a fizikai megtisztuláson túl szól a lelkiről is. Klassz úgy laza történetű könyvet olvasni, hogy azon túl, hogy esetleg be van skatulyázva a romantikus limonádék közé, mégis ad valamit, valami többet, jobbat, mint ha csak egy felejthető romantikust olvasnánk. Ebben a történetben is vannak elgondolkodtató mondatok, tettek. Úgy van megírva, hogy simán elhiszed, mert ez az életben simán megtörténhet. Szól azoknak, felnyithatja azok szemét, akik bántalmazó, nem egyenrangú kapcsolatban élnek, mert bizony van lelki bántalmazás is. spoiler

A Cukrászda a kertben című könyv hangulatát idézte számomra, bár Johnson szereplői hál' Istennek hamarabb a sarkukra állnak.
Tetszett Lou tettrekészsége és elszántsága. Nagyon megfogott az is, hogy bár az élete megalkuváson alapult mégis nyitott szemmel járt és kész volt igent mondani az újdonságokra.
Az írónő nagyon haragszik a férfi társadalom azon példányaira, akik csak kapni szeretnek, de adni hírből sem… Kész őket megbüntetni és ez a büntetés nem meseszerű. Ez a történet végre tartalmazott legalább ilyen szinten hétköznapi momentumokat.
Ez a könyv felnyitotta a szemem mindazon dolgokra amiktől ideje megválni. :)
Mindenkinek ajánlom, aki nehezen szánja rá magát, hogy végre rendet rakjon és jól érezze magát a saját életében. ;)

Üde, kellemes kis könyvecske. Olyan kedvet kaptam tőle, hogy én is ilyen nagy takarítást csapjak, mert bizony ahogy Lou a főszereplő kidobál mindent a lakásából, úgy kerül minden a helyére az életében is.
Most, tavasszal különösen aktuálisnak érzem.
Ugyanakkor a romantikus szál egy kicsit gyengére sikeredett, és Tom jelleme nekem elég színtelen lett, mert azon kívül, hogy milyen a külseje, semmit sem tudunk meg róla.
Második könyvem amúgy az írónőtől, és ez is tetszett, akárcsak a Yorksihire puding klub.
Aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, az olvassa el nyugodtan.

Egyszerűen imádtam! És majdnem elkapott a lomtalanítási láz engem is… :)
Tetszik, hogy Lou tanul a korábbi hibájából és nem követi el még egyszer. És bocsánat srácok, de az is tetszett, ahogy „pofára esett” a férje. Az örök optimista, hogy nem ment el, hamarosan visszajön, meg ilyenek, aztán hoppá válás!!!
És igen! Lou végre önmaga, és amit eddig halogatott és a be nem váltott álmai, mind valóra válnak. :)