Feltűnő, hogy a harmadik évezred küszöbén nem a jövő, hanem a múlt van napirenden, és hogy a múlt, amelyet már megéltünk, a maga módján éppoly kiismerhetetlen, mint a jövő. A kerek évszám, a kerek évforduló a számvetés ideje. Milan Kundera legfrissebb regényében a számvetés nemcsak visszanézés a távoli és a közvetlen múltba, hanem szó szerint matematika. Számsorok: Odüsszeusz, a legnagyobb nosztalgiázó átbolyongott húsz éve, a huszadik századi cseh történelem három húszasa, húsz év franciaországi, húsz év dániai emigráció, a német zene százéves hegemóniája, amelyet Schönberg tizenkét hangú esztétikájától remélt, a francia forradalom és a kommunizmus bukása között eltelt pontosan kétszáz év, Jan Skácel cseh költő háromszáz év szomorúsága… De a logika itt sem tudomány, hanem dermesztően szenvedélyes kísérlet az idő tagolására, az érzelmek léptékének bemérésére az Emigráns (a Nagy Áruló vagy a Nagy Szenvedő, ahogy tetszik) alakján keresztül.
Nemtudás 122 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2000
Enciklopédia 10
Kedvencelte 11
Most olvassa 9
Várólistára tette 73
Kívánságlistára tette 38
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
„– Akkor miért nem akart senki tudni róla?
– Mert az ember korrigálja az érzéseit, ha az érzései tévútra vezették. Ha a Történelem nem igazolta őket.”
Az első Kundera könyvem és biztosan nem az utolsó. Nagyon érdekes történet a nosztalgiáról, honvágyról, hazatérésről a kommunizmus árnyékában. Mi történik, ha valaki disszidál? Milyen érzés egy idegen országban lakni, majd milyen érzés hazatérni? Hogyan fogadják otthon a visszatérőket? Mindenki a saját történetét akarja megosztani és közös kapcsolódási pontokat keresni ahelyett, hogy a másik élete után is érdeklődne. Tanulságos és elgondolkodtató történet volt, az Odüsszeusz párhuzam is nagyon tetszett, ami végig átszövi a könyvet.
Volt a múlt, van a jelen és majd jön a jövő, ezek hatással vannak egymásra? Persze, de ezt előre úgysem tudjuk, elindulunk egy úton, aztán jön az erdőben az elágazás, megyünk egyik irányba, fejben persze eljátszhatjuk mi lett volna, ha a másik irányba megyünk, de sok értelme nincsen. Nem tudjuk mi alakult volna másképpen és ez a nemtudás egyszerre izgat minket és nyugtat meg.
Sokkal letisztultabb az írásmód, mint A lét elviselhetetlen könnyűségében, a mondanivalóval sokkal jobban egyet tudok érteni, egyértelműen tetszett (egyetlen probléma, hogy rövid, szívesen olvastam volna még a 120 oldalon felül is).
A nosztalgiázás, az emlékkeresés és a nemtudás regénye.
Az év első olvasása Kundera-könyv nálam már egy ideje :) Amivel csak kiegészíteném a többi (nagyon jó) értékelést: én ezt kevés megszakítással olvasva ajánlom..! (sajnos nekem ezt most eléggé sok darabban sikerült vonaton olvasnom és nem volt az igazi – főleg a közepe – de azért lehetett követni a szereplőket. ja és a 2. tippem: ne ez legyen az első Kundera-könyv, mert lehet nem fog úgy tetszeni, mintha már sokadik regényt olvasva élnénk át az élményt')
Szeretem Kunderát, de sok időbe telt, hogy ráérezzek arra, hogyan is kell olvasni. A regényei nem kifejezetten nehezek, a dolgokat humorral kezeli, néhol egészen hihetetlenül ingázva a „már szinte sértő” és a „ez tényleg vicces” határán. És mindezek mellé ott van a lendületes cselekmény, a jól megírt karakterek, a hozzájuk tartozó lélekelemzés, amit néha Freud is megirigyelhetne és a nem egyszer profán stílus. Kundera nem feltétlenül feszegeti a határokat, de nem is kell neki, mert elhiszem, hogy egy pillanat alatt képes lenne átlépni.
Népszerű idézetek
Elképzelem, mit érez két ember, mikor hosszú évek után találkoznak. Azelőtt sűrűn érintkeztek, tehát azt hiszik, azonos tapasztalat, azonos emlékek fűzik össze őket. Azonos emlékek? Itt kezdődik a félreértés: nem azonosak az emlékeik; mindketten két-három szituációt őriznek a múltból, de ki-ki a sajátjait; emlékeik nem hasonlítanak; semmi közük egymáshoz; még csak mennyiségileg sem mérhetők össze: egyikük jobban emlékszik a másikra, mint viszont; nem csupán mert az emlékezőtehetség egyénenként különböző (ez a magyarázat még mindkettőnek istenes), hanem (és ezt már kínosabb beismerni), mert nem egyformán fontosak egymásnak.
78. oldal (Európam 2006)
Az antik görög kultúra hajnalán született az Odüsszeia, a nosztalgia alapeposza. Szögezzük le: Odüsszeusz, minden idők legnagyobb bolyongója a legnagyobb nosztalgiázó is egyben. Elvonult (különösebb lelkesedés nélkül) a trójai háborúba, ráment tíz éve. Utána sürgősen haza akart térni szülőföldjére, Ithakára, de az istenek cselszövései képtelennél képtelenebb viszontagságok sorával tartóztatták három évig a tengeren, aztán még hét évig volt túsz és szerető az isteni Kalüpszónál, aki olyan szerelemes volt belé, hogy a szigetén marasztalta.
[…]
Irena sokáig ette a szegény menekültek kenyerét, nem volt ilyen aranyélete. Odüsszeusznak Kalüpszó oldalán valóságos dolce vita jutott, gondtalan, örömteli létezés. Mégis, mikor döntenie kellett, hogy dolce vita idegenben vagy kockázatos hazatérés, a hazatérést választotta. Az ismeretlen szenvedélyes becserkészésénél (a kalandnál) kedvesebb számára az ismerősség dicsőítése (a visszatérés). A végtelennél (mert a kaland sosem akar véget érni) kedvesebb a vég (mert visszatérni annyi, mint megbékülni az élet végességével).
[…]
Kalüpszó, ó, Kalüpszó! Gyakran gondolok rá. Szerette Odüsszeuszt. Hét évet éltek le együtt. Nem tudni, Odüsszeusz meddig hált közös ágyban Pénelopéval, de ennél kevesebb ideig, az biztos. Mégis Pénelopé bánatát dicsőítik, Kalüpszó könnyeit kacagják.
7-8-9. oldal
| → |
|---|
…az emlékezet jó működéséhez szakadatlan edzés szükséges: baráti beszélgetések során újra meg újra fel kell idézni az emlékeket, különben elenyésznek.
– Tudod, a franciák megvannak tapasztalatok nélkül is. Véleményük előbb van, mint tapasztalatuk. Mikor beállítottunk, nem kértek magyarázatot. Már értesültek arról, hogy a sztálinizmus rossz és a hontalanság tragédia. Nem érdekelte őket, hogy mi jár a fejünkben, csak az, hogy mint eleven bizonyíték támasszuk alá a véleményüket. Ezért voltak velünk nagyvonalúak, és büszkék magukra. Mikor aztán egy szép napon összeomlott a kommunizmus, vizsga tekintettel vettek szemügyre. És akkor elromlott valami. Nem úgy viselkedtem, ahogyan elvárták volna.
Egy korty bor; aztán: „Sokat tettek értem, így igaz. A szenvedő hontalant látták bennem. Aztán elérkezett a pillanat, mikor a hazatérés boldogságával kellett volna megerősítenem, hogy szenvedtem. És ezzel a megerősítéssel adós maradtam. Becsapottnak érezték magukat. Egyébként én is, mert végig azt hittem, nem a szenvedésemért szeretnek, hanem önmagamért.”
104. oldal, 44. fejezet (Lazi, 2009)
Ebben az évszázadban a csehek történelmébe feltűnő matematikai szépséget lop a húszas szám háromszori ismétlődése. 1918-ban évszázadok után elnyerték független államiságukat, 1938-ban elvesztették.
1948-ban a Moszkvából importált kommunista forradalom terrorral harangozta be a második húszast, amely 1968-ban csengett le, mikor az oroszok az ország arcátlan nagykorúsodásán felbőszülve félmillió katonával lerohanták.
A megszállás teljes súlyával 1969 őszén jelentkezett, és meglepetésszerűen múlt el 1989 őszén, szelíden, udvariasan, ahogyan akkortájt valamennyi kommunista rezsim Európában: a harmadik húszas.
10. oldal, 3. fejezet (Lazi, 2009)
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Dubravka Ugrešić: A feltétel nélküli kapituláció múzeuma 88% ·
Összehasonlítás - Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája I–III. 88% ·
Összehasonlítás - Murakami Haruki: Kafka a tengerparton 88% ·
Összehasonlítás - Jáchym Topol: Nővérem ·
Összehasonlítás - Murakami Haruki: Szputnyik, szívecském! 82% ·
Összehasonlítás - Jean-Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja 94% ·
Összehasonlítás - Sylvie Vartan: Anyu… ·
Összehasonlítás - Mario Vargas Llosa: A Kecske ünnepe 92% ·
Összehasonlítás - Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről 89% ·
Összehasonlítás - Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III. 89% ·
Összehasonlítás