Milan Kundera korunk két nagy egzisztenciális témáját elemzi ebben a remekül megszerkesztett és igazi intellektuális élvezetet nyújtó, szórakoztató regényben: a rohanást és az exhibicionizmust. A Párizs környéki kastélyszállóban érdekes társaság gyűlik össze. Tanúi leszünk egy XX. századi szerelmi történetnek, mely csúcspontját a szálloda uszodájában éri el. De ugyanez a kastély adott otthont egy különös szerelmi románcnak a XVIII. században is, amikor az embereknek még volt türelmük és idejük a szerelemre. A két történet hőse találkozik és szeretné megosztani egymással érzéseit, élményeit. Próbálkozásuk azonban nem sikerülhet, mintha nem egy nyelven beszélnének. Kundera szerint ugyanis csábítás és szerelem nem lehetséges bőséges idő és méltó lassúság nélkül.
Lassúság 104 csillagozás
Kedvencnek jelölte 9
Most olvassa 2
Várólistán 19
Kívánságlistán 9
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Kíváncsi vagyok, vajon hogyan oszlik meg a tetszik-nem tetszik arány életkor szerint.
Az az érzésem, h. a1990 előtt születettek egész mást olvasnak/éreznek, mint az utána születettek.
A Közép-európai én korosztályom gondolkodása, szemlélete, „lassúsága” ironikus szeretettel megrajzolva.
Nagyon ingadozom a négy és az öt csillag között, jelenlegi hangulatom csak négyet enged meg, de holnap lehet meg fogom váloztatni. Párhuzamos világok egy kastélyszállóban: múlt és jelen, fiatalság és idősebb korosztály életfelfogása, az átélések lassúsága/gyorsasága, igazság és hazugság, álom és valóság. „Amikor túl gyorsan zajlanak az események, senki sem lehet biztos semmiben, még önmagában sem.” Elondolkodtató (nemcsak a matekképletek miatt): felejtsünk, vagy emlékezzünk?
Már az első 20 oldal lenyűgözött. Sok érdekes eszmefuttatás van benne, amit érdemes továbbgondolni.
Kundera már értékelte ezt a regényét: Nagy Butaság a Saját Örömére. Ez a regény összefoglalja az ő írásának művészetét, a képzeletének és a gondolkodásmódjának kapcsolatát, de mintha minden részlet kidolgozatlan és gyors lenne. Talán az egzisztencialista matematika koordináta-rendszerében akarta elhelyezni az ő művét is; a lassúság pedig mégis relatív tengely ebben a rendszerben! De igazatok van, mást jelent egy ’91-es évjáratú olvasónak, mást egy azelőtt születettnek.
Négy csillagot kap tehát azért, mert: még mindig imádom Kunderát, mert nagyon tetszett a táncosokról szóló elmélete és az egész Pontevin-Vincent kapcsolat, és mert a bekezdések egymagukban kerek kis esszék, amik miatt annyi új gondolatom születik!
Nemhiába szeretem Kuderát. Számomra élvezetes olvasni a felettébb bizarr és groteszk hasonlatait. kár, hogy ilyen rövid volt.
Tetszett, bár egyáltalán nem az volt, mint amire a cím meg a fülszöveg alapján vártam.
Még egy számomra egyre kedvesebbnek tűnő cseh író. Jaroslav Hasek és Bohumil Hrabal mellett azt hiszem „a kis Milanek” is beszáll a csapatba, hogy erősítse érzésem, hogy a cseh irodalmat oly nagyon szeretem szeretgetni. :)
Népszerű idézetek
Az egzisztencialista matematikában ez a jelenség két elemi képlettel írható le: a lassúság foka egyenesen arányos az emlékezés intenzitásával; a gyorsaság foka egyenesen arányos a felejtés intenzitásával.
32. oldal - 11. fejezet (Európa Könyvkiadó, 1996)
a motorbiciklijére görnyedő ember csak a száguldás jelen pillanatára tud figyelni; múlttól-jövőtől elvágott időtöredékbe kapaszkodik; kiszakad az idő folytonosságából; kívül kerül az időn; másképp mondva eksztázisban van; ebben az állapotban mit sem tud a koráról, a feleségéről, a gyerekeiről, a gondjairól, következésképp nem is fél, mert a félelem forrása a jövőben van, s aki megszabadul a jövőtől, annak nincs félnivalója.
5. oldal
… általában azt hiszik, hogy az ember esélyeit többé-kevésbé a megjelenése határozza meg, hogy szép-e vagy csúnya az arca, hogy milyen az alakja, dús haja van-e vagy kopasz. Tévedés. A hangon múlik minden.
54. oldal (20. fejezet)
Az idő formába öntése nemcsak a szépség, hanem az emlékezés igényéről is tanúskodik. Mert ami formátlan, az megragadhatatlan, mejegyezhetetlen. (…)
Titkos kapcsolat van a lassúság és az emlékezés, illetve a sebesség és a felejtés között. Idézzünk fel egy lehető leghétköznapibb helyzetet: megy egy ember az utcán. Hirtelen vissza akar gondolni valamire, de cserbenhagyja az emlékezete. Ekkor ösztönösen lelessítja a lépteit. Ha viszont valaki el akar felejteni valami nemrég történt, kínos esetet, akkor akaratlanul is meggyorsítja lépteit, mintha csak gyorsan el akarna távolodni attól, ami az időben túlságosan közel van hozzá.
32. oldal (11. fejezet)
A kiválasztottság érzése jelen van például minden szerelmi kapcsolatban. Mert a szerelem már meghatározásánál fogva is nem megérdemelt ajándék; az az igazi szerelem jele, ha érdem nélkül szeretnek. Ha egy nő azt mondja nekem: szeretlek, mert okos vagy, mert becsületes vagy, mert ajándékokat vásárolsz nekem, mert nem nőzöl, mert mosogatsz, akkor csalódott vagyok; az effajta szerelemben van valami érdekeltség. Mennyivel szebb azt hallani; megőrülök érted, pedig nem vagy se okos, se becsületes, sőt hazug, egoista gazember vagy.
40. oldal
Korunk átadja magát a sebesség démonának, s ezért felejti el olyan könnyen önmagát. Csakhogy én inkább megfordítanám ezt az állítást: korunk megszállottan feledésre vágyik, s azért adja át magát a sebesség démonának, hogy kielégítse ezt vágyát; léptei gyorsításával azt akarja tudtunkra adni, hogy nem akar emlékeket hagyni magáról; hogy belefáradt; megcsömörlött magától; el akarja fújni az emlékezet reszkető piciny lángját.
Julie egyre szomorúbb, s egy férfi számára nincs jótékonyabb balzsam, mint a nőnek okozott szomorúság.
… korunk megszállottan feledésre vágyik, s azért adja át magát a sebesség démonának, hogy kielégítse ezt a vágyát; léptei gyorsításával azt akarja tudtunkra adni, hogy nem akar emléket hagyni magáról; hogy belefáradt; megcsömörlött magától; el akarja fújni az emlékezet reszkető piciny lángját.
101. oldal (41. fejezet)
Miért tűnt el a lassúság öröme? Hol vannak a hajdani ődöngők? Hol vannak a népdalok semmittevő hősei , a vándorlegények, akik malomról malomra járnak és a csillagos ég alatt alszanak? Eltűntek volna a mezei ösvényekkel, a rétekkel, a tisztásokkal, a természettel együtt? Egy cseh mondás szép hasonlattal határozza meg édes semmittevésünket: nézegetik a Jóisten ablakait. Aki a Jóisten ablakait nézegeti, az nem unatkozik, az boldog. Világunkban a semmittevés tétlenséggé változott, ami egészen más: a tétlen ember frusztrálva van, unatkozik, s egyfolytában a hiányzó mozgást keresi.
