Az élet máshol van című könyvében, ebben a mozgalmas, hol barokkosan zsúfolt, hol szürrealisztikusan látomásos s mégis realisztikus, széles ívű társadalmi és emberi tablót felrajzoló nagyregényében, ebben a sajátságos töltetű és hangulatú negatív Bildungsromanban a kelet -közép-európai társadalmak genezisét és fejlődését elemzi. A főhős a belső és külső hazugságok, hamisságok, valótlan értékek és megcsúfolt ideálok szövevényében vergődő Jaromil, az önjelölt költő, akinek már a világra jöttét sem kívánta senki, és akinek tartalmatlan, hazug élete és szükségszerű halála egy boldogtalan generáció életútját példázza. Annak a nemzedéknek az életútját, amely a kisszerűség, a csúfság, az ostobaság győzelemrevitelével, az értékek sárba tiprásával, való világ feje tetejére állításával írta be magát szégyenszemre az emberiség történelmébe. A regényt a szerző még Csehszolvákiában vetette papírra, de csak emigrálása után jelent meg – először franciául.
Az élet máshol van 100 csillagozás
Kedvencnek jelölte 8
Most olvassa 6
Várólistán 36
Kívánságlistán 14
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Mióta az első könyvemet olvastam tőle, rendszeres időközönként szükségem van újabb adagra. Megmagyarázni pontosan nem is lehet, de szeretek elmerülni a sorok között, még akkor is, ha sokszor jóval később áll össze a kirakó. Jaromil rövid életét nyilván el lehetett volna mesélni jóval kevesebb boncolgatással és rövidebben, de ez most határozottan megkívánta a kibontást és a magyarázatokat. További kellemes gondolkodást.
Sok vegyes érzelmet kelt a regény, ami feltétlenül a javára írandó. Bár számomra nem ez volt Kundera legjobb könyve, mégis őszintén ajánlom mindenkinek. Főként pedig azoknak, akik nem biztosak abban, hogy ők tudják a tuttit.
Ezidáig a kedvenc könyvem Kunderától, eléggé elvont és elgondolkodtató, a végén egy 180 fokos fordulattal. Mindenképpen ajánlom mindenkinek, aki szeret néha elrugaszkodni egy kicsit gyakran szürke világunkból.
Nincs olyan jó, mint a Lét elviselhetetlen könnyűsége, de egy jól olvasható olvasmány az anya-fia viszonyról és a fals ideák veszélyeiről.
Szokatlanul összetett a mostani olvasmányaimhoz képest. Elgondolkodtató, gazdagon rétegzett, még aludnom kell rá.
Népszerű idézetek
Számára az alvás nem az élet ellentéte; neki az élet az alvás, és az élet álom.
82. oldal
– Rajzolj egy olyan vonalat, ami tetszik neked. És jól jegyezd meg, a festő nem azért van ezen a világon, hogy lerajzoljon, lefessen valamit, hanem hogy a papíron megteremtse a maga vonalainak világát.
40. oldal
– Vajon nem azt jelenti-e az abszolútum a szerelemben – vetette ellen – , hogy megértsük egymást, és hogy mindent szeressünk a másikon, még az árnyékokat is?
151. oldal
A líra birodalma olyan világ, ahol bármilyen állítás igazzá válik.
222. oldal (Európa Könyvkiadó, 2005)
[…] ezeknek a látomásoknak nem te vagy a szerzője, hanem inkább valaki, aki benned lakozik; valaki, aki versel benned. Ez a verselő valaki nem más, mint a tudattalannak az a hatalmas árama, ami átfolyik minden egyes emberen; nem érdem tehát, ha egyszer ez a folyam, melyben mindenki egyenlő, épp téged választott hangszeréül.
A férfi azt válaszolta, hogy úgy szereti, mint a bokszoló a pillangót, az énekes a csendet, a rabló a falusi tanítónőt; azt is mondta, hogy úgy szereti, mint a mészáros a kis üsző félénk szemét, mint a villám a háztetők idilljét; azt mondta neki, hogy úgy szereti, mint egy stupid házból elrabolt, szeretett nőt.
54. oldal
Az anya lenézte sógorát attól a pillanattól kezdve, hogy azt hallotta tőle, hogy Voltaire fizikus volt, és ő találta fel a voltot.
101. oldal
[…] arra gondolt, hogy nem nagy dolog olyasvalakit szeretni, aki mutatós megjelenésű, tökéletes és jól öltözött: az ilyen szerelem az csak jelentéktelen reflex, amit automatikusan vált ki belőlünk a szépség véletlenszerűsége; ám a nagy szerelem épp egy tökéletlen teremtményből vágyik megformálni az imádott lényt, egy olyan teremtményből, aki annál emberibb, minél tökéletlenebb.