Libri ​di Luca 77 csillagozás

A felolvasók társasága
Mikkel Birkegaard: Libri di Luca

Édesanyja húsz évvel ezelőtti öngyilkossága óta John, a feltörekvő ügyvéd igencsak elhidegült az apjától. Ám amikor az öreg Campelli titokzatos körülmények között meghal, a fiú megörökli tőle koppenhágai könyvesboltját. Hamarosan kiderül, hogy nem csupán egy egyszerű üzletről van szó: a bolt egy titkos társaság, az „Olvasók" találkozóhelye. Az alexandriai könyvtár ősi tudásának őrzői képesek arra, hogy a könyveken keresztül az irányításuk alá vonják mások elméjét.

Miután John felfedezi, hogy apja halála nem egyszerű baleset volt, ráébred, hogy új barátai komoly veszélyben vannak. Ezentúl az ő felelőssége, hogy megvédje őket.

MIKKEL BIRKEGAARD első regénye egy misztikus elemekkel átszőtt krimi, mely hazájában, Dániában azonnal bestseller lett, és immár 21 nyelvre lefordították. Második könyve, a Csak a holttestemen keresztül, hamarosan szintén olvasható lesz magyarul.

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Libri, Budapest, 2013
502 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633101919 · Fordította: Szöllősi Adrienne

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

alexandriai könyvtár


Kedvencelte 5

Most olvassa 6

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

gyuszi64 >!
Mikkel Birkegaard: Libri di Luca

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca A felolvasók társasága

2024/13, könyvtár, 27/76 eddigi értékelés

Nálam Citrom-díjat kap, mint az idei év eddigi „legjobban elszúrt” könyve…
Kezdetben a kortárs regény momentumait érzékeltem (és igencsak jó volt), jött a bűnügyi történet (egész jó kis nyomozás lett belőle), erősödött a misztikus vonal (ekkortól nálam sci-fi), egy összeesküvéselméletbe ágyazva még tovább erősödött (ekkortól már inkább fantasy, és elkezdtem húzni a számat), hogy végül egy mágikus kalandregényként fejeződjön be (tiszta fantasy, nem is tetszett).
Nagy kár a befejezésért, de sokáig egészen jól szórakoztam, a 4* talán megadható.

A szerző pedig megéri a pénzét: minek kezd el úgy egy regényt, hogy még nem tudja, hogyan fogja befejezni? (A cselekmény túlírta magát és a szerzőt is.) Vagy ha tudta, mi lesz a befejezés, hogyan írhatta meg az elejét stilárisan ennyire eltérő módon?

Balázs_Erőss>!
Mikkel Birkegaard: Libri di Luca

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca A felolvasók társasága

Bosszantó, amikor a szereplők annyira naívak, és nulla bennük a gyanakvás. Zavaró, ha egy csavaros történetről kiderül, hogy egyszerű mint a fakocka. Csalódást okozott, hogy az alapötlet szinte csak zavaró mellékszálként fut a történetben. Nincsenek kidolgozott motivációk, célok. Miért nem lenne jó, ha megtörténne amit az ellenfelek szeretnének? Esetleg, nem akarja megírni valaki más? Jobban, izgalmasabban?

5 hozzászólás
Zsofir>!
Mikkel Birkegaard: Libri di Luca

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca A felolvasók társasága

Csodálatos könyv volt elejétől a végéig. Magával ragadott ez a világ, az antikvárium, a szereplők és az olvasott szöveg, ami nagyon is fontos ebben a történetben.
A szereplők szinte jó ismerőseim lettek. Néha kicsit talán naívak voltak, de megértem őket, nem olyan könnyű meglátni a lényeget a sorok között.
A cselekmény végig izgalmas volt, nem eresztett, úgy érzem, magam is a szöveg hatása alatt voltam.
Nem szoktam „spórolni” egy könyvvel, de most ezt tettem. Nem akartam, hogy vége legyen.

Nikkincs>!
Mikkel Birkegaard: Libri di Luca

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca A felolvasók társasága

Pici Dan Brown-féle Titkos Társaság érzet, pici fantasztikus elem és sok-sok olvasás. Ezek elegye pedig nem egy bombasztikus robbanást eredményezett egy szuper könyvben, hanem egy szórakoztató történetet egy nagyon jó borítóval büszkélkedő regényben. Az alapötlet amúgy szerintem zseniális, csak bizonyos részek túl bő lére voltak eresztve, mások meg nem voltak eléggé kifejtve.

Virágszépe >!
Mikkel Birkegaard: Libri di Luca

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca A felolvasók társasága

Mikkel Birkegaard megmutatja az olvasónak, hogy nemcsak jó dolog olvasni, hanem az olvasásnak hatalma is lehet. Akár olvassuk a könyvet, akár hallgatjuk, talán befolyásolhat érzelmileg, hangulatilag, pszichikailag. Eddig semmi új nincs ebben a tényben, de ha a „sötét oldal”, vagyis egy titkos társaság is megjelenik, amely a világuralomra tör, akkor visz minket az író a misztikum világába a történettel. Kihívásokkal, rejtélyekkel teli események követik egymást. Újdonság volt számomra Birkegaard, az író és a története is, nagyon jó stílusú, bár néhol kissé szájbarágósan döcög, pontosan magyaráz,hogy mindenki megértse. Nagyon jól szórakoztam, és egyetértek, szerintem is Cervantes Don Quijote-jának olvasása biztosan alkalmas arra, hogy komoly, maradandó hatást érjünk el vele.

Judit91>!
Mikkel Birkegaard: Libri di Luca

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca A felolvasók társasága

Nem csak jó dolog olvasni, hanem hatalma is lehet az olvasásnak, spoiler. Jó ponttal indult a regény, hogy a könyvekről, olvasásról, egy könyvesboltról szól.
Az alapötlet érdekes volt, elsőre picit furcsa, és szokatlan, de hamar megszerettem.
Nagy csavarok nem voltak a könyvben, kicsit kiszámítható volt a történet alakulása. A szereplők néha túl naívak, és hiszékenyek voltak, de szerethetőek.
Szórakoztató, szerethető könyv volt, de kriminek nem az igazi számomra. Hiányozott belőle a rejtély, a fordulatok.

anesz P>!
Mikkel Birkegaard: Libri di Luca

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca A felolvasók társasága

Akárki akármit mond, nekem tetszett ez a könyv! Eleve szeretem, ha könyvekről szól egy regény, nálam az már előnnyel indul. Maga a hangulata fogott azonban a legjobban meg. Az eddigi skandináv krimik közül egyértelműen ez viszi el a pálmát!
Más regényét is elolvasom az írónak.

Bogas >!
Mikkel Birkegaard: Libri di Luca

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca A felolvasók társasága

Először azt hittem, hogy olyan lesz, mint A rózsa neve spoiler, aztán kiderült, hogy ebben több a danbrown, mint az umbertoeco, megfejelve némi misztikummal. Ami rögtön mindjárt nem igazán pozitívum, mert A rózsa nevét szerettem, a Da Vinci-kódot viszont annyira untam, hogy 200 oldal után feladtam.
Jó, jó, de mi volt a viszonyom ezzel a regénnyel?
Kezdjük ott, hogy az első benyomások után ez jutott róla eszembe: http://youngadultatbooktopia.tumblr.com/post/8754846529…
Csak időutazás helyett volt benne felolvasós szekta. (Tényleg.)
Az alapötlet érdekes volt, és többé-kevésbé érdekesen is sikerült tálalni, csak onnantól fulladt ki, amikor világossá vált, hogy nagyjából annyira csavaros ez a történet, mint egy ajtótámasztó faék a könyvtárban. Volt a rossz fiú, aki végig nagyon gonosz dolgokat művelt – hát nem kiderült, hogy ő a rossz fiú?! Egy krimitől azért elvárnám, hogy legalább egy említésre méltó fordulatot felmutasson. Mindehhez kicsit még a szereplők is vérszegények voltak, de legalább szerethetőek. (Kivéve, ugyebár, a már említett csúúúúnya, rossz fiúkat.)
Szórakoztató, ha valaki szívesen olvas arról, hogy mások mennyire (nagyon) szeretnek és tudnak olvasni, de aligha ez a legütősebb skandináv krimi most a piacon.

entropic P>!
Mikkel Birkegaard: Libri di Luca

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca A felolvasók társasága

Aham, szóval olvasni jó, meg a történeteknek erejük van, és veszélybe is sodorhatnak, meg minden.
Valami ilyesmit megtudtam most, megint. Na – semmi új. Kis kedves, kalandos – és tök-közömbös könyv ez. Nem érzem azokat a csodálatos és akár-veszélyes és valóban létező energia-kisüléseket, amelyek egy könyv (fel)olvasása közben keletkezhetnek.

De persze ne hallgassatok rám – a szokásosnál is kevésbé vagyok könyvre-koncentráló most. Lehet, hogy azért, mert ez egy ilyen vége-könyv nekem (az utolsó, amiről az ekultra írni fogok, s ez természetesen befolyásolja az érzelmeimet), de lehet, hogy azért, mert csak úgy simán nem valami hú-de-akármi könyv ez. De inkább az utóbbi, szerintem.

1 hozzászólás
blankaveronika I>!
Mikkel Birkegaard: Libri di Luca

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca A felolvasók társasága

Nagyon jó történet, én kifejezetten élveztem. Maga az ötlet érdekelt, a kivitelezéssel azonban akadtak problémáim.
A fél csillag levonás azért jár, mert el lett nyújtva, mint a rétestészta. Ez a sztori nem tartott ki nálam 502 oldalig. Az eleje nagyon álmosra sikeredett, de azt be kell valljam, ez a hangulat illett Dániához.
Merthogy ez az egész Dábiában kezdődik. Pedig azt hittem, hogy Olaszországban. Libri di Luca? Campelli? Olaszország, világos. Hát nem.
A szereplők közül Jont nem igazán tudtam megkedvelni, pedig ez egy főszereplő szempontjából eléggé hendikepp. Katherina volt a legszimpibb és legkézelfoghatóbb karakter a történetben.
Kicsit szerencsétlenre sikeredtek a többiek. Meg naivra.
Hogy mégis miért kapott 4,5-et? Mert elragadó. A történet megfog és nem ereszt, akármennyire is búskomor a hangulat, meg szerencsétlenkednek a szereplők. Olyan érdekes elméleteket vet fel a történet, hogy óhatatlanul meg akartam tudni, mi lesz.
Szóval, @enbee molyangyalkám, nagyon szépen köszönöm ezt a különlegességet!

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Chivas>!

Luca Campelli kívánsága, miszerint hőn szeretett könyveitől körülvéve szeretne búcsút venni az árnyékvilágtól, egy késő októberi estén beteljesedett.

(első mondat)

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca A felolvasók társasága

Hush_Campo>!

Az olvasás bizony zavaró lehet. Sőt, veszélyes […] És nemcsak azokra ám, akik olvasnak, hanem azokra is, akik a közelükben tartózkodnak.
A passzív olvasás sem tréfadolog!

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca A felolvasók társasága

Chivas>!

– Az alexandriai könyvtár – szólalt meg a lány háta mögött Iversen. – Az ókori világ talán legnevezetesebb könyvtára, amelyet most újraépítettek, méghozzá az eredeti épület mintájára, hogy összegyűjtsék és mindenki számára elérhetővé tegyék az emberiség által felhalmozott tudást – az öregember nagyot sóhajtott. – Reméljük, hogy soha nem jut olyan sorsra, mint a régi könyvtár! A háborúk, fosztogatások, a tűzvészek felbecsülhetetlen értékű iratokat semmisítettek meg. Állítólag még a Kheopsz-piramis tervrajzait is ebben a könyvtárban őrizték. Képzeljétek csak el! Az emberiség történetének hány fontos dokumentuma válhatott a lángok martalékává! Ha ezek a dokumentumok fennmaradtak volna, lehet hogy ma egészen másképp gondolkodnánk a történelemről, a kultúráról, a tudományról!

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca A felolvasók társasága

Kapcsolódó szócikkek: alexandriai könyvtár
lauranne>!

Miután Jon megtanult olvasni, egyik kedvenc szórakozása az lett, hogy átkutatta az új könyveket, hátha talál bennük egy ottfelejtett könyvjelzőt. Míg mások bélyegeket vagy érméket gyűjtenek megszállottan, Jon szenvedélye a könyvjelzőkre korlátozódott, amelyek többnyire teljesen szokványos, a kiadók által tervezett, téglalap alakú papírlapok voltak. Mintájuk hol összefüggésben állt a könyv tartalmával, hol nem. De akadtak köztük egyszerű papírlapok, műanyaglapok, amelyek közvetve árulkodtak a könyv előző tulajdonosainak szokásairól, vagy az is előfordult, hogy számlát, bérletet, buszjegyet, színházjegyet, bevásárlócédulát vagy újságkivágást használtak könyvjelzőnek. Némelyik olvasó valamilyen személyes tárgyat, névjegykártyát, rajzot, levelet vagy képeslapot, esetleg fotót is benne felejtett a könyvben. A képeslap és a fotó gyakran a könyv egykori tulajdonosának a szerelmétől származott, a hátoldalra sokszor valamilyen üzenetet is írtak, a rajzok pedig többnyire gyerekrajzok voltak.
Ha papírpénzt talált a lapok közé rejtve, azt általában megtarthatta. A könyvjelzőket viszont egy dobozban gyűjtötték az asztal alatt. Jon egyik kedvenc foglalatossága az volt, hogy kirakta őket egymás mellé, mint valami puzzle-t, és történeteket talált ki velük kapcsolatban.

41. oldal (Libri, 2013)

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca A felolvasók társasága

lauranne>!

– Sajnálom, hogy ilyen meggondolatlan voltam – szólalt meg Jon, miközben továbbra is a fákat fürkészte. – Még mindig nem szoktam hozzá, hogy az olvasás ennyire veszélyes lehet.

227. oldal (Libri, 2007)

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca A felolvasók társasága

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
chilisauce>!

Bár Jon egyik művet sem olvasta, Iversen előadása őt is magával ragadta, és a képzelete ugyanúgy szárnyra kelt, mint sok évvel ezelőtt, amikor még a Libri di Luca egyik bőrfotelében hallgatta a cowboyokról, lovagokról, űrhajósokról szóló történeteket. Amikor behunyta a szemét, szinte érezte a régi könyvek meg a por illatát, és hallani vélte azt a különös csendet, amit sehol másutt, csakis az antikvárium polcai között tapasztalt.

31. oldal

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca A felolvasók társasága

Kapcsolódó szócikkek: antikvárium
Virágszépe >!

Még mindig nem szoktam hozzá, hogy az olvasás ennyire veszélyes lehet. Egész életemben azt hittem, hogy ez magányos tevékenység, egy olyan személyes világ, ahol teljesen egyedül lehetek. De a valóságban olyan vagyok, mint valami rádióadó…

(Libri, 2007)

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca A felolvasók társasága


Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Sarah Penner: A Londoni Szeánsz Társaság
Nalini Singh: Angyalárny
Szélesi Sándor: Az ellopott troll
J.D. Barker: Szíve helyén sötétség
Stephen King: Álom doktor
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
Keiran Rowley: Hanyatlás
Lee Child: Múlt idő
Joe Hill: Szarvak