Agyarak 87% 15 csillagozás

Vadászat a hatalmas elefántagyarakra. Évezredeken át. Egy lehetetlen küldetés, egy hit, ami visszaadja egy nép becsületét.
Nagyon tetszett, ahogyan vissza keresik az agyar történetét, az elefánt életét is megismerhetjük egy kis részét legalábbis. Azért borzasztó jövőkép is van benne. Ahová az ember beteszi a lábát, mindent elpusztít maga körül, kiírtja az élővilágot, majd tovább áll.
Csak remélhetem, hogy nem így lesz.
Bár, ha a Földünk kihalt fajait nézem, mármint azokat, amit az ember tüntetett el….

A Kilimandzsáró Elefántjának agyarai – http://images.huffingtonpost.com/2009-03-28-Kilimanjaro… – túlélik a Föld állatvilágának kihalását, és évezredekig hányódnak a galaktikus kor számtalan lakott bolygója között. A maszáj nép távoli leszármazottai számára ez a két agyar olyan, mint a Szent Grál: néhányan az életüket is felteszik a megtalálásukra. A regény hétezer éven át követi a történetüket, de nem időrendben, hanem ahogyan egy megszállott kutató felfedi a nyomokat, össze-vissza ugrálva az évezredek között.
A könyv felépítése óhatatlanul az Alapítványt – szigorúan az eredetit – idézi, amennyiben itt is pár tucat oldalon kell bemutatnia egy-egy teljes jövőbeli korszakot, de azzal ellentétben nem törekszik alapos történeti ábrázolásra. A lényeg mindig csak az agyarak sorsa, nem a galaxisé. Ami azt illeti, a távoli jövő képei nem is sikerültek mind meggyőzőre: bár a nyitójelenet még nagyon hangulatos (kissé Star Wars-os jellegű), később a Hadúr és a Zsarnok fejezete kifejezetten durva, karikatúra-szerű lesz. A közeljövő és a közelmúlt (hiszen a Kr. u. XIX. századig megy vissza a történet) ábrázolásai általában hatásosabbak. Érdekes még, hogy a sci-fibe keveredő mítosz a könyv végén sem lesz tudományosan megmagyarázva, megmarad rejtélynek, így izgalmasan keveredik össze a jövő és a múlt jellemző világnézete.

(Ja, nem ártott volna, ha a fordító utánanéz néhány alapfogalomnak, többek között pl. a „maszáj” szó helyesírásának…)