Mihail Solohov a tolsztoji méretű nagyregények, társadalmi eposzok megalkotása előtt elbeszélésekkel indult el az írói pályán. Az anyajegy, a Sibalok magzatja, az Idegen vér és a többi, a húszas években keletkezett írás a polgárháború drámákkal és tragédiákkal teli időszakát ragadja meg, e remekmívű novellákban a kozákság egyéni sorsa egy egész vajúdó s gyötrelmekben újjászülető nép sorsfordulóját szimbolizálja. Az Emberi sors című világsikerű elbeszélés, amelynek egyszerű katonahőse a második világháború megpróbáltatásai és tragédiái után is megőrizte hitét az életben, az emberekben.
Emberi sors 114 csillagozás
Kedvencnek jelölte 9
Most olvassa 6
Várólistán 29
Kívánságlistán 4
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
+
>!
+ursus
2 hozzászólás
Annak idején kötelező volt negyedik gimiben. Talán, ha nem az, csak úgy magamtól nem vettem volna kézbe. Egyszerre szörnyű és csodálatos.
>!
+lilijan
ha íz, keserű. ha szín, akkor a sáré. ha hang, akkor egy régi, kissé elhangolt zongorán lefogott f-moll, f a kis oktávban, a sötét színezet fokozása okán.
>!
+>!
+padamak
Kötelezőként muszáj volt, de engem megragadott a küzdésvágy. S hogy nincs értelme? … Rengeteg ilyen élet van, még küzdésvágy nélkül is.
>!
+dokijano ♥
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Solohovot már rég szerettem volna újra olvasni, és most végre újra megtaláltam az Emberi sors egy antikváriumi példányát. Egybe van kötve másik négy novellájával, érdemes volt levenni a polcról. A Bondarcsuk-filmekből emlékszik az ember arra, hogy az orosz paraszt aszerint állt be a vörösökhöz, vagy a kozákokhoz, hogy éppen melyik csapat sarcolta meg a falut, és vitte el az utolsó gabonáját és igavonó állatát. De az a jelenet azért az erősen mellbe vág, amikor a kozák kíméletlenül lelövi a fiatal vöröskatonát, lehúzza róla a csizmát és a kucsmáját, és a lábszárán meglátja a jellegzetes anyajegyet, amiről felismeri a rég nem látott fiát.
Felkavaró könyv. Annyi nyomorúságról olvas benne az ember, hogy képtelenség egy ültő helyben végig olvasni.
>!
+>!
+Gólyanéni
Gyöngyszemeket tartalmazó kötet, melyben a szerző festői természeti környezetekben, tárgyilagosan ábrázolja a háború borzalmas hatásait a kisemberre kivetítve. Ha rangsorolnom kellene a kötetben szereplő elbeszéléseket, az első helyet mindenképpen az „Idegen vér” c. mű kapná.
>!
+timcsimacska
Nekem is bejött,annak ellenére, hogy kötelező volt nyolcadikban. Az osztályból mindössze ketten olvastuk el. Maradandó élmény.
>!
+zseder
Mindegyik novella elég szép, bár nagyon súlyos témák. Nekem az utolsó kettő (Az idegen vér és Az emberi sors) még a többinél is jobban tetszett. Az elsők hangulatteremtésnek is jók, meg hogy szokjon az ember kicsit a közeghez/témához. Igaz, Az emberi sors kicsit később játszódik, a II. VH idején, mégis szépen illik a sorba. Bármilyen szomorúak is a művek, az emberek egymás iránti szeretete (főleg a család) valahogy mégis ad valami pozitív kicsengést az egésznek. De azért nagyon fájdalmasak is egyben.
De csak akkor lenne 5/5, ha Solohov stílusa (vagy Makai Imréé?) kicsit természetesebb, kevésbé műízű lenne. (Ugyanez a problémám a Csendes Donnal, amit szintén Makai fordított)
Népszerű idézetek
+
>!
+lalalac
. . . Reggel, már két órával munka előtt talpra állít, hogy helyrerázódjak. Tudja, hogy másnapos gyomorra nem eszem semmit, hát elővesz egy sós uborkát vagy valami más könnyű ennivalót, és tölt egy kis vodkát a csiszolt kupicába: „Igyál egy kicsit, Andrjusa, csak aztán máskor ez elő ne forduljon, kedvesem.” Hát hogyne hálálná meg az ember az ilyen nagy bizalmat?! Felhajtom a kupicát, megköszönöm, de nem szavakkal, csak a szememmel, megcsókolom, és úgy megyek munkába, mint a kisangyal. De ha csak egy szóval is rám kiabál, ha összeszid, én – isten az atyám – másnap is leiszom magam. Így van ez nem egy családnál, ahol bolond az asszony; láttam én boszorkát eleget, hát tudom.
Emberi sors 104. o.
>!
+lalalac
. . . Vertek azért, mert orosz vagy, vertek azért, mert még látod a napvilágot, meg azért mert dolgozol rájuk, a bitangokra. Vertek azért is, mert nem úgy nézel, nem úgy lépsz, nem úgy térülsz-fordulsz, ahogy kell . . . És vertek csupáncsak azért, hogy egyszer végképp agyonverjenek, hogy megfulladj tulajdon véredtől, és megdögölj ütéseik alatt. Úgy látszik, nem jutott mindőnknek gázkamra Németországban.
145-146.oldal (1981-es kiadás)
>!
+lalalac
– Hazamégy a családodhoz…Anyád biztosan vár: visszajön a fia, aki eltartja, megenyhíti öregségét, pedig te bizonyára nem is veszed szívedre, hogy ő, az anyád, fényes nappal sóvárog érted, éjszakánként meg majd elsorvad, annyit sír-rí…Ilyenek vagytok ti mind, fiúk…Amíg nincs ivadékotok, tompa a lelketek a szülői szenvedésekkel szemben. Pedig de sokat el kell szenvednie mindegyiknek.
A nagy családú ember - 23.o.
>!
+agisajt
Fülöp napján, a böjt után leesett az első hó. Éjjel szél támadt a Donon túlról, megzörgette a deres sóslóriomkórót, bozontos kupacokká kuszálta a földnyelveket, és csupaszra nyalta az utak hepehupás hátát.
65. oldal
>!
+Letta
Úgy elszálltak az évek, akár az álom. De mi az a tíz esztendő? Kérdezd meg akármelyik idősebb embertől, észrevette-e, hogy telt le az élete? Nem vett észre semmit. A múlt olyan, mint az a párás, távoli szetyepp. Reggel, mikor arra jártam, még minden világos volt körös-körül, de ahogy megtettem húz kilométert, már pára borult a sztyeppre, és innen már nem lehet megkülönböztetni az erdőt a dudvától, a szántóföldet a kaszálótól.
138. oldal
>!
+agisajt
A fürge tavasz már feszegette a Dont. A jég megfeketedett, és mintha féreg rágta volna, lyukacsosan megduzzadt. A hegy csupasz lett. A hó a szakadékba és szurdokokba húzódott a pusztáról.
80. oldal
>!
++agisajt
Ott, ahol különösen nehéz dolguk volt a lovaknak, leszálltunk a szekérről, és gyalog mentünk. Csizmánk alatt cuppogott a latyakos hó, fárasztó volt a járás, de hát az útfélen még mindig tartotta magát a napfényben kristályosan csillogó jég – ott még bajosabb volt továbbvergődni. Csak vagy hat óra múlva hagytunk magunk mögött harminc kilométert, és jutottunk el a Jelanka patak révéhez.
131. oldal
