!

Emberi sors 123 csillagozás

Mihail Solohov: Emberi sors Mihail Solohov: Emberi sors Mihail Solohov: Emberi sors Mihail Solohov: Emberi sors Mihail Solohov: Emberi sors Mihail Solohov: Emberi sors Mihail Solohov: Emberi sors Mihail Solohov: Emberi sors Mihail Solohov: Emberi sors

Mihail Solohov a tolsztoji méretű nagyregények, társadalmi eposzok megalkotása előtt elbeszélésekkel indult el az írói pályán. Az anyajegy, a Sibalok magzatja, az Idegen vér és a többi, a húszas években keletkezett írás a polgárháború drámákkal és tragédiákkal teli időszakát ragadja meg, e remekmívű novellákban a kozákság egyéni sorsa egy egész vajúdó s gyötrelmekben újjászülető nép sorsfordulóját szimbolizálja. Az Emberi sors című világsikerű elbeszélés, amelynek egyszerű katonahőse a második világháború megpróbáltatásai és tragédiái után is megőrizte hitét az életben, az emberekben.

Hirdetés

Kedvencnek jelölte 10

Most olvassa 6

Várólistán 27

Kívánságlistán 4

Elcserélné vagy eladná

>!
Elcserélhető
ÁrnyékVirág könyve
>!
Elcserélhető
Bibi könyve
>!
700 Ft ★★★★☆ Eladó Elcserélhető
verdeleth könyve
>!
250 Ft ★★★★★ Eladó
Emmi_Lotta könyve
>!
Elcserélhető
Róbert_Vasali könyve
>!
300 Ft ★★★☆☆ Eladó
vtimy könyve
>!
500 Ft ★★★★☆ Eladó Elcserélhető
irasalgor könyve
>!
Elcserélhető
jozefká könyve
>!
150 Ft ★★★☆☆ Eladó
Emmi_Lotta könyve
>!
Elcserélhető
Viragatti könyve
>!
Elcserélhető
Lunemorte könyve
>!
Elcserélhető
JordanT könyve
>!
300 Ft ★★★★☆ Eladó Elcserélhető
maszlova könyve
>!
300 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
maszlova könyve
>!
150 Ft Eladó
Tündi_06 könyve

Kiemelt értékelések

+
>!
ursus P
Mihail Solohov: Emberi sors

Annak idején kötelező volt negyedik gimiben. Talán, ha nem az, csak úgy magamtól nem vettem volna kézbe. Egyszerre szörnyű és csodálatos.

2 hozzászólás
+
>!
nola P
Mihail Solohov: Emberi sors

polgárháború, világháború, vörösek és fehérek, oroszok és németek… mindegy, hogy a harcok milyen célért, milyen színtéren és kik között folynak, mindegy, hogy a végén kit kiáltanak ki győztesnek, mert az egyes emberek szintjén minden háborúnak csak vesztesei vannak.
Solohov rendkívül egyszerűen és erőteljesen mesél, a kötet első elbeszélését leszámítva végig azt éreztem, hogy ő mint elbeszélő nem akar egyáltalán hatni az olvasóra, semmit nem akar hozzátenni vagy elvenni a történetekből, és ettől valahogy még félelmetesebb, még kegyetlenebb az egész. ettől az egyszerűségtől.
összességében az egész kötet zseniális, de az Idegen vér marad számomra a legemlékezetesebb.

+
>!
lilijan
Mihail Solohov: Emberi sors

ha íz, keserű. ha szín, akkor a sáré. ha hang, akkor egy régi, kissé elhangolt zongorán lefogott f-moll, f a kis oktávban, a sötét színezet fokozása okán.

+
>!
Razor 
Mihail Solohov: Emberi sors

Kötelező volt, de néhány részre máig emlékszek. Nem épp egy vidám történet, bár ez egy II. világháborúban játszódó regény esetén nem olyan nagy meglepetés. Az én tetszésem elnyerte.

+
>!
padamak
Mihail Solohov: Emberi sors

Kötelezőként muszáj volt, de engem megragadott a küzdésvágy. S hogy nincs értelme? … Rengeteg ilyen élet van, még küzdésvágy nélkül is.

+
>!
robinson P
Mihail Solohov: Emberi sors

Nem csalódtam,döbbenetes..hatása most is az,ami vagy 20éve,mikor először olvastam,mindenki olvassa el.Fontos,érzelmekről,szeretetről,kitartásról.

+
>!
Gólyanéni 
Mihail Solohov: Emberi sors

Gyöngyszemeket tartalmazó kötet, melyben a szerző festői természeti környezetekben, tárgyilagosan ábrázolja a háború borzalmas hatásait a kisemberre kivetítve. Ha rangsorolnom kellene a kötetben szereplő elbeszéléseket, az első helyet mindenképpen az „Idegen vér” c. mű kapná.

+
>!
szeretemakönyveket
Mihail Solohov: Emberi sors

Nekem is bejött,annak ellenére, hogy kötelező volt nyolcadikban. Az osztályból mindössze ketten olvastuk el. Maradandó élmény.

+
>!
zseder
Mihail Solohov: Emberi sors

Mindegyik novella elég szép, bár nagyon súlyos témák. Nekem az utolsó kettő (Az idegen vér és Az emberi sors) még a többinél is jobban tetszett. Az elsők hangulatteremtésnek is jók, meg hogy szokjon az ember kicsit a közeghez/témához. Igaz, Az emberi sors kicsit később játszódik, a II. VH idején, mégis szépen illik a sorba. Bármilyen szomorúak is a művek, az emberek egymás iránti szeretete (főleg a család) valahogy mégis ad valami pozitív kicsengést az egésznek. De azért nagyon fájdalmasak is egyben.
De csak akkor lenne 5/5, ha Solohov stílusa (vagy Makai Imréé?) kicsit természetesebb, kevésbé műízű lenne. (Ugyanez a problémám a Csendes Donnal, amit szintén Makai fordított)

+
>!
szikszai_2 P
Mihail Solohov: Emberi sors

Rövid, velős és szomorú!
Rövidebb művet még nem olvastam Solohovtól, de ebben a műfajban is maradandó alkotott! A világháborúról így még nem olvastam.
Zseniális!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
lalalac

. . . Reggel, már két órával munka előtt talpra állít, hogy helyrerázódjak. Tudja, hogy másnapos gyomorra nem eszem semmit, hát elővesz egy sós uborkát vagy valami más könnyű ennivalót, és tölt egy kis vodkát a csiszolt kupicába: „Igyál egy kicsit, Andrjusa, csak aztán máskor ez elő ne forduljon, kedvesem.” Hát hogyne hálálná meg az ember az ilyen nagy bizalmat?! Felhajtom a kupicát, megköszönöm, de nem szavakkal, csak a szememmel, megcsókolom, és úgy megyek munkába, mint a kisangyal. De ha csak egy szóval is rám kiabál, ha összeszid, én – isten az atyám – másnap is leiszom magam. Így van ez nem egy családnál, ahol bolond az asszony; láttam én boszorkát eleget, hát tudom.

104. oldal

+
>!
lalalac

. . . Vertek azért, mert orosz vagy, vertek azért, mert még látod a napvilágot, meg azért mert dolgozol rájuk, a bitangokra. Vertek azért is, mert nem úgy nézel, nem úgy lépsz, nem úgy térülsz-fordulsz, ahogy kell . . . És vertek csupáncsak azért, hogy egyszer végképp agyonverjenek, hogy megfulladj tulajdon véredtől, és megdögölj ütéseik alatt. Úgy látszik, nem jutott mindőnknek gázkamra Németországban.

145-146. oldal

+
>!
lalalac

– Hazamégy a családodhoz…Anyád biztosan vár: visszajön a fia, aki eltartja, megenyhíti öregségét, pedig te bizonyára nem is veszed szívedre, hogy ő, az anyád, fényes nappal sóvárog érted, éjszakánként meg majd elsorvad, annyit sír-rí…Ilyenek vagytok ti mind, fiúk…Amíg nincs ivadékotok, tompa a lelketek a szülői szenvedésekkel szemben. Pedig de sokat el kell szenvednie mindegyiknek.

23. oldal, A nagy családú ember

+
>!
agisajt

Fülöp napján, a böjt után leesett az első hó. Éjjel szél támadt a Donon túlról, megzörgette a deres sóslóriomkórót, bozontos kupacokká kuszálta a földnyelveket, és csupaszra nyalta az utak hepehupás hátát.

65. oldal

+
>!
Letta

Úgy elszálltak az évek, akár az álom. De mi az a tíz esztendő? Kérdezd meg akármelyik idősebb embertől, észrevette-e, hogy telt le az élete? Nem vett észre semmit. A múlt olyan, mint az a párás, távoli szetyepp. Reggel, mikor arra jártam, még minden világos volt körös-körül, de ahogy megtettem húz kilométert, már pára borult a sztyeppre, és innen már nem lehet megkülönböztetni az erdőt a dudvától, a szántóföldet a kaszálótól.

138. oldal

+
>!
agisajt

A fürge tavasz már feszegette a Dont. A jég megfeketedett, és mintha féreg rágta volna, lyukacsosan megduzzadt. A hegy csupasz lett. A hó a szakadékba és szurdokokba húzódott a pusztáról.

80. oldal

+
>!
agisajt

Ott, ahol különösen nehéz dolguk volt a lovaknak, leszálltunk a szekérről, és gyalog mentünk. Csizmánk alatt cuppogott a latyakos hó, fárasztó volt a járás, de hát az útfélen még mindig tartotta magát a napfényben kristályosan csillogó jég – ott még bajosabb volt továbbvergődni. Csak vagy hat óra múlva hagytunk magunk mögött harminc kilométert, és jutottunk el a Jelanka patak révéhez.

131. oldal

++
>!
Nandi 

– Egy kicsit ragyás vagy, de különben mindened megjárós…
– Nem az arca teszi az embert…


Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el