Sci-fi regény? Fergeteges komédia? Egy ültőhelyben felfalható bűntörténet? Bulgakov kisregénye mindez együtt, de legfőképpen üzenet 1925-ből: ne piszkáljunk bele az öntörvényű természetbe. A regénybeli professzor egy kutyába emberi szerveket ültet át. Vajon lehet-e kutyából szalonna, azaz ember? Irányíthatja-e az ember a saját sorsát?
Bulgakov a forradalmat is erőszakos „Szervátültetésnek” tartotta, amellyel Oroszország 200 éves elmaradását óhajtotta volna mesterségesen behozni. Jóslatát a „Kutyaszív”-ben fogalmazza meg. Ezt a könyvet keresték, amikor házkutatást tartottak az írónál. A kézirat negyedszázaddal írója halála után titokban Párizsba vándorolt, és ott jelent meg először.
Kutyaszív 51 csillagozás
Kedvencnek jelölte 3
Most olvassa 5
Várólistán 25
Kívánságlistán 10
Népszerű értékelések
Hohoho..Hoppá! Kutyából nem lett, nincs, és nem lesz szalonna.
Ha ezt Bulgakov egy házkutatással megúszta, akkor a bolsevizmus még nagyon fiatalka volt.
Kegyetlenül igaz.
Még hogy sci-fi, meg krimi, meg komédia. Frászt.
Tényirodalom. Minden korban minden korról.
Nem olvastam el a fülszöveget, így a cím alapján teljesen mást vártam. Nem tudom, érdekes volt, de mégsem tetszett igazán. Nem tudtam igazán szeretni, sajnálni senkit, vagyis csak a kutyát, de becsapós volt. Hiszen őt is megvetettem, aztán rájöttem, hogy azért utálom, mert emberi, semmi állati nem maradt már benne, a végén már csak annyi, hogy még macskákat hajkurászik, de emberlétében sokkal visszataszítóbb volt ez az elvileg ösztönös, természetes tulajdonsága. Végül is, ez egy borzasztó kisregény, hogy az ember nemcsak, hogy képes beleavatkozni a természetbe, de aztán szánakozva az esetleges ballépéseken csak megkeseríti az „áldozat” életét és nem tesz semmit, hogy jobbá tegye. Hiába van összekeverve a tésztának való, azt nem elég betenni a sütőbe, figyelni kell rá, s időben kivenni. És ha ennek ellenére is odaég, akkor is vállalni kell a felelősséget, és bizony megenni, amit alkottunk. Vagy kidobni. De akkor rögtön. Végül is, jó vége lett, de csak megerősített abban, hogy az ember a legrosszabb állat. Egy kutyaszív pedig sokkal többet ér, sokkal nemesebb, mint a legtöbb emberé.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Meglehetősen furcsa kisregény volt. A témája ötletes volt, azonban nem igazán éreztem együtt senkivel sem, kivéve talán a kutyát (amikor éppen kutya volt). A végkicsengése leginkább, hogy a természetet nem szabad piszkálni, mert csak magunknak ártunk. A végén a megoldás talán túl „happy endes”, hisz egy kis kellemetlenségen és pár fehér hajszálon kívül nem igazán lett megbüntetve a két professzor, mert beleszólt a természet rendjébe.
Sajnos nem tetszett annyira, mint vártam. A Mester és Margarita után sokkal jobbra számítottam. Lehet, hogy túlságosan szeretem a kutyákat, ezért engem inkább elborzasztott, mint mulattatott az átváltozás.
Egyszerre volt morbid és humoros a kutyába ültetett ember, és pont ezért nem tudom, hogy szerettem-e ezt a történetet.
Eddig csak A Mester és Margaritát olvastam Bulgakovtól, és abból kiindulva számítottam arra, hogy ez is egy bizarr történet lesz. Az is lett. Az elején sajnáltam szegény Gömböcöt, aztán utáltam Gömböst. Összességében iszonytató és elborzasztó az egész. Az is, ami a regényben történik, és az is, amit tulajdonképpen kifiguráz. Mindennek ellenére végig jól szórakoztam a stíluson, karaktereken, eseményeken.
nem is tudom. nagyon furcsa volt nekem ez a kötet. nem rossz, de nem is lesz a kedvencem, az egyszer biztos. ha ez lett volna az első olvasmányom az írótól, biztos nem megyek többet Bulgakov könyv közelébe.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Engem megtévesztett a cím. Ez nem állat-történet, hanem politikai írás, rendszerkritika. Nem csoda, hogy a rendőrök nagyon keresték. Látom magam előtt, ahogy sietve, néhol kissé vázlatosan, írja a kisregényt, és bármelyik pillanatban csengethetnek…
A magyar Gömböc-Gömbös névpáros szerintem nem a legjobb választás, belezavar a képbe, a politikai fogalomtársítás miatt…
Népszerű idézetek
– Hogy sikerült idecsalogatnia egy ilyen ideges kutyát, Filipp Filippovics? – kérdezte egy kellemes férfihang, és a nadrágszár a helyére csúszott. Dohányszag áradt szét, és a szekrényben csörömpölni kezdtek az üvegek.
– Kedvességgel. Az egyedüli módszer, amely megengedhető egy élőlénnyel való bánásmódban. Terrorral semmit sem lehet elérni egy állatnál, bármilyen fokán álljon is az a fejlődésnek. Ezt mindig is mondtam, mondom most is, és fogom is mondani. Ezek hiába gondolják azt, hogy a terror segít rajtuk. Nem, kérem, nem segít, bármilyen terror legyen is az: fehér, vörös vagy akár barna! A terror teljesen megbénítja az idegrendszert. Zina! Vettem ennek a szemtelennek egy negyvenért krakkói kolbászt. Próbáld meg majd megetetni, ha elmúlt az émelygése.
2. fejezet közepe
Hatvanéves vagyok, adhatok már tanácsot magának. Sose kövessen el bűnt, bárki ellen is irányuljon. Tiszta kézzel öregedjen meg.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– És milyen nevet óhajt?
Az ember megigazította a nyakkendőjét, és így felelt:
– Poligráf Poligráfovics.
Öt évig csak ültem, és hipofíziseket piszkáltam ki az agyakból… Tudja, micsoda munkát végeztem el – ész fel nem foghatja. És miért? – ez itt a kérdés. Hogy egy szép napon egy kedves kutyából egy olyan szemét embert csináljak, hogy a hajam is égnek áll tőle.
Na, mi van, szeretnél belém rúgni, mi? Ezt neked. Jó lenne elkapni azt a tyúkszemes proletár-lábad. Cserébe a magadfajta gazemberek összes kínzásáért. Hányszor nyomtál partvist a pofámba, há?
Hogyha azt akarja, hogy jó legyen az emésztése, volna egy jó tanácsom – ne beszéljen evés közben a bolsevizmusról és az orvostudományról. És isten őrizz, hogy ebéd előtt szovjet újságokat olvasson.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
De ilyenkor ugyan hová lehet menni? Nem rugdostak még csizmával? De rugdostak. Verték téglával a bordámat? Épp eleget. Én már mindenből kivettem a részem, megbékéltem a sorsommal, és ha sírok is most, akkor csak a fizikai fájdalomtól és a hidegtől sírok, mert hogy a lelkem még pislákol… Szívós a kutyalélek.
Gazemberek ezek a franciák, köztünk legyen szólva. Pedig sokat zabálnak, és mindenhez
vörösbort isznak. Hát igen. Befut a gépírólány, merthogy a negyvenötből a „Bár”-ba nem
járhat. Még mozira sem telik neki, pedig a mozi a nő egyetlen vigasza az életben.






















































