Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

A szerelem úgy termett ott közöttünk, mint ahogy a gyilkos pattan elő a föld alól a szűk sikátorban, és megsebzett mindkettőnket.

Első könyv - Tizenharmadik fejezet - A hős megjelenik

…mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék? Hiszen árnyékot vet minden tárgy, minden ember kivétel nélkül. Itt van például a domb árnyéka. Csak nem akarod megkopasztani a földgolyót, hogy eltávolítsál róla minden fát, minden élőlényt, csak azért, hogy fantáziád kielégítsd, és elgyönyörködhess a kopár fényben? Ostoba vagy.

452.o.

– Azok a jó emberek… – kezdte a rab, és sietve hozzátette: – …hégemón… – majd folytatta: – …nem tanultak semmit és mindent összezavartak, amit mondtam. Attól tartok, ez a zűrzavar még hosszú ideig el fog tartani.

22.o.

Kétezer éve ül itt a kősivatagban, és alszik, de teliholdkor, amint látja, álmatlanság gyötri. Nemcsak őt, hanem hűséges testőrét is, az ebet. Ha igaz, hogy a gyávaság a legrútabb bűn, ez a kutya nem vétkes benne. Az egyetlen, amitől félt a bátor állat, a zivatar. Hiába, aki szeret, annak osztoznia kell a szeretett lény sorsában.

477. o.

Ön mindig lelkes terjesztője volt annak az elméletnek, hogy a fő levágásával az élet megszünik, az ember hamuvá válik, és a nemlétbe távozik. Nagy örömömre szolgál, hogy itt, vendégeim jelenlétében, noha ők, mámint vendégeim, egészen más elmélet igazolásául szolgálnak, közölhetem önnel: elmélete szellemes és egyúttal helytálló. Egyébként egyik elmélet sem különb a másiknál, és nem is rosszabb. Van olyan felfogás is, miszerint mindenkinek az ő hite szerint adatik. Hadd legyen így! Ön a nemlétbe távozik, én pedig örömmel iszom a létre, az életre, abból a serlegből, amellyé az ön koponyája változik!

2. könyv, 23. fejezet

Nyikolaj Ivanovics rémülten nézett körül, de amikor megszólalt, kérése erélyesen, nyomatékosan hangzott:
– Szíveskedjenek nekem igazolást adni arról, hogy hol töltöttem az éjszakát.
– Milyen célra? – kérdezte a kandúr szigorúan.
– Rendőrségnek és házastársnak való bemutatás céljából – válaszolta keményen Nyikolaj Ivanovics.
– Igazolást általában nem szoktunk kiadni – mondta a kandúr szigorúan –, de az ön kedvéért ez egyszer kivételt teszünk.
És mire Nyikolaj Ivanovics kettőt pislogott, a pucér Hella már írógép előtt ült, és a kandúr már diktálta is a szöveget:
– Ezennel igazoljuk, hogy jelen írásunk bemutatója, Nyikolaj Ivanovics az éjszakát a sátán bálján töltötte szállítóeszköz minőségében… tegyél zárójelet, Hella, és a zárójelbe írd be, hogy „ártány”. Úgy, ni. Aláírás: Behemót.

Második könyv - Huszonnegyedik fejezet - A Mester kiszabadítása

A kandúrnak ehhez is volt hozzáfűznivalója:
– De én igazán olyan vagyok, mint egy hallucináció. Nézze meg a profilomat holdfényben! – Azzal pózba vágta magát a holdfénypászmában, és folytatni akarta mondókáját, de leintették, s erre csak annyit mondott: – Jó, jó, elhallgatok. Néma hallucináció leszek.

Második könyv - Huszonnegyedik fejezet - A Mester kiszabadítása

-Minden beteljesült, igaz-e? -(…) – A fejét egy nő vágta le, az ülést nem tartották meg, és a lakásában lakom. Mindez tény. A tény pedig a legmakacsabb dolog ezen a világon.

295. old

Kiment az előszobába, és fölvette kabátját, hogy sétálni induljon. Háztartási alkalmazottja, a csinos Natasa, megkérdezte, mit főzzön ebédre, s miután azt a választ kapta, hogy mindegy, a maga szórakozására beszélgetni kezdett úrnőjével, és isten tudja, miféle badarságokat mesélt – például, hogy előző este a színházban egy bűvész olyan mutatványokat produkált, hogy mindenkinek tátva maradt a szája, mindenkinek két üveg francia parfümöt meg egy pár harisnyát adott ajándékba, teljesen ingyen, és aztán, mikor az előadás véget ért, és a közönség kitódult az utcára, egyszer csak mindenki anyaszült meztelenül állt ott. Margarita Nyikolajevna leroskadt az előszobában a tükör előtt álló székre, úgy hahotázott.

2. könyv, 19. fejezet