Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita 4.50 / 1017

Micsoda könyv!
Annyira groteszk, humoros, valóságos, csak úgy repülnek az oldalak olvasás közben.
Nem tudom pontosan megfogalmazni, mit vált ki belőlem ez a könyv. Oroszországban, pontosabban a Szovjetunióban ilyen történetet leírni egyet kellett jelentsen az önmegsemmisítéssel. Minden bizonnyal már amikor belekezdett az írásba tudta, hogy amíg a világ az a világ, nem lesz lehetősége megjelentetni, és csak bajt hoz a fejére. Mégis megírta. Ez egy annyival, mérföldekkel magasabb szintje az írásnak, hogy múltbéli és jelenkori írók közül csak nagyon kevesen állhatnak mellé a sorba. Amikor egyszerüen meg kell írnia, önmagáért, önmagának, nem tehet ellene semmit, mert kikívánkozik belőle.
Bulgakov miatt is őszíntén remélem, hogy létezik az a másvilág (és nem csak alvilág), amiről ír, mert akkor ő onnan most láthatja, mire vitte ez a haláláig eldugott jegyzetként porosodó történet, és hányan lettek teljesebben általa.
Van egy része a könyvnek, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből, annyira igaz. Beírom majd itt az idézetek közé.

Eddig egy könyvnek sem áltam úgy neki, mint ennek: fogalmam sem volt hogy hol és mikor játszódik, kikről / mikről szól, de annyian dicsérték, hogy óriási kedvet kaptam hozzá. Így természetesen valami egészen szenzációsra számítottam, amit egy az egyben meg is kaptam. Olvassák el azok is, akik még nálam is tovább vártak vele. :)

Annuska már kiöntötte az olajat… Ha nem tudod, miről van szó, el kell olvasnod. Mert kötelező darab.

Életemben ennél a könyvnél éreztem azt előszőr, hogy egyszerűen kifeszülök a jelenben miközben olvasom. Nem számít a jövő, a múlt, csak a jelen…hogy olvasom és olvasom csak…hogy minden egyes szó, mondat, bekezdés, oldal simogatja az agyam, vibrál az elmémben, bemászik az agyredőim közé. Ha jól emlékszem, amikor megkaptam talán egy nap alatt elolvastam. Utána meg még vagy tízszer. Minden egyes újraolvasásnál teljesen más élményt adott…számomra egy könyv attól jó, hogy minden egyes olvasásnál új éménnyel szolgál. Ez a könyv teljes mértékben megfelel ennek.

Van egy olyan halvány sejtésem, hogy most már mindig gyanakodni fogok, ha valami nagyra nőtt fekete macskával futok össze.
De komolyan, le a kalappal: izgalmas, eszement, szerelmes, és ráadásul még ízig-vérig orosz is.

Talán azért, mert a mi vidékünkön, avagy iskolai szenvedéseim jelen szakaszában ez a mű még hírből sem kötelező: nekem nagyon tetszett.
Az utóbbi időben ráébredtem, hogy milyen sok klasszikus hiányzik még az olvasmánylistámról, és el kell ismerjem, sokszor jártam úgy, hogy "legyen már vége, pipálhassam ki, irány a következő!" – A Mester és Margarita nem ilyen volt, olvasnám még nagyon sokáig, bár kétségtelenül, szép, kerek (már amennyire lehet egy ilyen cselekmény az) történet, elgondolkodtat, néha meg-megnevettet.
Fél csillag azért esett el csak, mert harminckét kiváló fejezet után egy egészen.. hogy is mondjam.. szinten aluli epilógus következett, ami kicsit elrontotta az élményem.
NAGY PLUSZ jár azért, mert mostmár kicsit többet mond a Rolling Stones Sympathy for the Devilje :D (http://www.youtube.com/watch?v=iLq_4HzJ6T0)

Az egyik legjobb könyv, amit eddig olvastam. Lehet, hogy nagyképűnek fogok tűnni, de elsőre megértettem. (Persze kérdés, hogy mit is kell megérteni?) Csodálatos a fordítás (ahogy Szőllősy Klárától ezt már megszokhattuk), a stílus…groteszk, szentimentalista, abszurd, szerelmes… erről a könyvre minden jelző, amit valaha kitaláltak, igaz.

Ui.: Ha lenne macskám, Behemótnak nevezném.
Ui.2: A harminckettedik fejezet szerintem minden idők egyik legjobb fejezete. Igazából idáig voltak kétségeim a művel kapcsolatban, itt eloszlott.

Elsőre nem értettem. Másodszorra kapisgáltam. Harmadszorra tetszett :D Negyedszerre vajon milyen lesz?

Valahogy mindig fenntartással fogadom azt, ha túl sokan állítják egy könyvről, hogy jó. Nos, az olvasás után most én is beállok közéjük :)…

Olvasás közben az jutott eszembe, hogy vajon ha én szerepelnék ebben a történetben, vajon velem mi történne? Levágná a fejem a villamos? Ártány lennék? Meztelenül szaladgálnék a színház előtt? Nem tudom, mi lenne, egy azonban biztos: szívesen ott lennék. Elvarázsolt Bulgakov, és ez a varázslat nem múlik el a könyv befejezése után sem.