Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Mester és Margarita 3233 csillagozás
„A kéziratok nem égnek el” – mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritának akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1966
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek Kriterion · Európa Diákkönyvtár Európa · Mihail Bulgakov Európa · POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport · Trubadúr Zsebkönyvek Trubadúr · Kapszula Könyvtár Európa
Enciklopédia 62
Szereplők népszerűség szerint
Behemót · Woland · Margarita Nyikolajevna · Korovjev · Azazello · Mester · Ivan Nyikolajevics Ponirjov "Hontalan" · Mihail Alekszandrovics Berlioz · Nyikanor Ivanovics Boszoj · Sztyepan Bogdanovics (Sztyopa)
Helyszínek népszerűség szerint
Patriarsije Prudi · Jeruzsálem
Kedvencelte 1584
Most olvassa 297
Várólistára tette 1226
Kívánságlistára tette 634
Kölcsönkérné 13
Kiemelt értékelések
„Ezt érezni kell, élvezni kell,
az elmélet ide túl kevés, hidd el.”
(Junkies)
Ez jutott eszembe, ahogy olvasgattam az értékeléseket itten. Védelmembe szeretném venni ezt a könyvet, a kedvenc könyvemet, amit a legnagyobb mesterművek között tartok számon, egyáltalán nem sznobizmusból.
Van egy olyan alapvető tévedés, hogy ezt a könyvet „nehéz megérteni”. No de gyerekek, mit kell ezen megérteni? Olvasd, hagyd, hogy magával ragadjon a mese, és ne akard elemezgetni, ne azon gondolkodj, hogy mi a csudát akart ezzel mondani Bulgakov, mert ez egyáltalán nem fontos, hagyd a fenébe az iskolában tanult dolgokat, az irodalomórák összes félremagyarázását. Az irodalom nem metafora és műelemzés, hanem mese és varázslat, amit nem érteni, hanem érezni kell. Aztán ha a lelkedben vagy agyadban vagy gyomrodban valami gondolatszikra pattan az irodalom kovakövéről, az a tiéd, a könyv csak katalizátor volt, de anélkül talán sosem jöttél volna rá erre vagy arra…
A Mester és Margarita mese és varázslat, ahol a jó győz, persze, de 20. századi mese, amelyben rehabilitálják szegény Ördögöt (Woland), aki nem is gonosz, sőt, igazságos és emberi. Nietzsche Übermensche is lehetne, csak nála sokkal szimpatikusabb, és nem akarja kiirtani a zsidókat. Mellesleg itt van minden idők legszebb szerelmi története, a két címszereplőé, és gyerekek, a legaranyosabb és huncutabb kandúrmacskával is a Mester és Margarita lapjain találkozhattok!…
Azt hiszem, ez az a könyv, amit ezekkel a szavakkal adnék oda egy barátomnak:
„Olvasd el. Ha nem tetszik, nincs bennünk semmi közös.”
A Sátán pechje.
Senki se tudta ilyen tökéletesen megjeleníteni a sztálinista idők Moszkváját úgy, hogy se Sztálinról, se az őt körülvevő kisebb-nagyobb jelentőségű egyénekről egy árva büdös szót se ejtsen. Mégis ott vannak minden fülbesúgásban, elsápadásban, előléptetésben, áthelyezésben, feljelentésben, protekció utáni vágyakozásban, és persze minden lepecsételt ajtó mögött. Várjunk csak, ott nem Woland, a Sátán lakik?
Nos, az a helyzet, hogy ebben a regényben a Sátán igazából semmi, de semmi olyan dolgot nem csinál, amit a hatalom amúgy is meg ne cselekedne. Csak tükröt tart neki, még csak nem is nagyon görbét. A mágiát azért nem lehet leleplezni, mert a mágia maga a leleplezés.
Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2021/01/02/a_satan_pe…
Annuska már kiöntötte az olajat… Ha nem tudod, miről van szó, el kell olvasnod. Mert kötelező darab.
Egy magával ragadó történet, amely berántja az olvasót saját világába. Középiskolás korom óta kedvelem, mit kedvelem, megszerettem Bulgakov könyvét és egész művészetét, melyet méltatlanul elhalgattattak. Nem megérteni, hanem érezni kell ezt a művet,az üzenetet, amely igazi orosz groteszk olyan hétköznapi emberekről, akik nem hibátlanok, olyanok mint mi. Kitűnő könyv! Ajánlom!
Jó kis ramazurit csinált a Sátán Moszkvában! Én élveztem. A moszkvaiak nem annyira.. :-)
Amikor elkezdtem olvasni a Bulgakov művét, megkérdeztem apától, mi a véleménye róla, szerinte jó könyv-e. Ő csak annyit mondott, hogy meg kell érteni…
Az előbb fejeztem be, de azt hiszen nem értek vele egyet… Egyáltalán nem akarom megérteni, hogy mi és miért történt a könyvben, tényleg maga a Sátán jelent-e meg Moszkva utcáin vagy csak egy ügyes „hipnotizőrbanda” műve volt-e az egész, mint ahogy a rendőrség állította. Nem akarom megérteni az olvasottakat, mert akkor teljesen más jelentést kapna az egész… Szerettem a könyvet, szerettem olvasni, még ha néha kicsit lassabban ment is… Szerettem este az ágyban átgondolni, amiket aznap megtudtam. Szerettem Behemótot ha lesz még egy cicusunk, biztos, hogy így nevezem el, szerettem a vicces Korovjov-ot, még Azazello-t és Hella-t is szerettem, pedig néha a hideg is kirázott tőlük…
Tetszett, hogy az egész olyan volt, mintha egyszerre két történetet olvasnék, és így megismerhettem a Mester könyvét is, vagy legalább is egyes részleteit. Tetszett a történet szerelmi szála is, és imádtam Margaritát. Talán egyedül Hontalant sajnáltam az egész könyv olvasása közben, de mint a végén kiderült, az ő élete is nagyjából helyrerázódott.
Egy könyv a Gonoszról, aki végülis az örömöt és boldogságot hozta el azok életébe, akik igazán megérdemelték…
Bulgakovot először tizennyolc évesen olvastam, és az volt a második szépirodalmi élményem. Szüleimtől akkoriban kaptam egy érettségi felkészítő könyvet, amiben esszék voltak kötelezőkről. Egyszer beleolvastam, és akkor jöttem rá arra, mennyi minden rejlik egy könyv mögött. Utána átnyálaztam a tartalomjegyzéket, van-e valami izgalmas olvasmány a tantervben.
Az átlagot ismertem, de a vége felé, az emelt résznél belefutottam A Mester és Margaritába. Soha nem hallottam róla, de annyira érdekesnek tűnt a cím, hogy leszedtem MEK ről, és ráraktam az ebookomra.
A következő unalmas és kötelező program eljövetelével belekezdtem.
Kiugróan nagy hatást gyakorolt rám. Egyszer csak sokkal többet kaptam, mint amit vártam. Utána elköltöztem, és beszereztem egy kötetet, amit felraktam a polcomra.
Azóta az a hely számít az otthonomnak, ahol A Mester és Margarita ott van. Gyakorlatilag A Mester és Margarita óta olvasok szépirodalmat.
Azt gondoltam, A Mester és Margarita nélkül nem olvasnék.
A könyvről
Kezdetben Moszkvába látogat a Sátán Húsvétkor, egy másik időben Jézust felfeszítik a keresztre. Semmi Mester, senmni Margarita.
Aztán évekkel később jöttek, talán mert jönnikük kellett. Először az utóbbi szál mellett a moszkvai kalandokat élveztem a legjobban, most a Jézus történetet. Nyelvileg, dramaturgiailag erősebb. Több van benne, mint amennyi először tűnt, meg mintha ezzel párhuzamosan finomodott volna a groteszk az irodalomban.
Ami tökéletes, az az első ötven oldal.
Nagyon nem tudok más érdekeset írni, csak a nyilvánvalót. A Mester és Margarita egyszerre egy fricska és egy írói hitvallás. Egy füge a hatalomnak, de
a legjobb eszközökkel. Segélykiáltás egy rendszerben, aminek alapélménye az abszurditás.
Bulgakov azt tette, amit ilyenkor egy írónak tennie kell. Megfogalmazni az igazságot, a legtisztábbat, amire képes.
Ez az ereje A Mester és Margaritának. És majd elfelejtettem, a humor a másik. Van egy borzalmasan reménytelen helyzet, Bulgakov megfogalmazza a legtisztább dolgokat, és mellette mégsem veszi halálosan komolyan a veszélyt. Simán belefér, hogy egy benzinfőzős kandúr bemegy mandarint lopni a diplomataboltba, vagy egyszerűen felugrik egy villamos végére. Emiatt a kétpólusúság miatt éreztem, hogy ebben aztán tényleg minden benne van.
És azóta mi a helyzet? Tudom, hogy A Mester és Margarita nem tökéletes (hiszen nincs végleges verzió sem), tudom, hogy valószínűleg nélküle is olvasnék szépirodalmat; de mégis örülök, hogy így alakult.
Megértettem, miért szeretik oly sokan ezt a művet.
Annak ellenére, hogy bizonyos mértékben kellemetlen élmény volt olvasni, – nyugtalanságot keltett bennem – ez a szarkasztikus agymenés igazi gyöngyszem a világirodalomban.
A sátáni játszótér a földre kötözik: káoszt teremt, rámutat az emberi hibákra, gyengeségekre, a kísértésekre. Mindenki függ valamitől vagy valakitől, ilyen az emberi természet, nincs illúzió, nincs kivétel, bizony ennyi erővel születésünkkor megválthatjuk a jegyet a pokolba. Így tényleg felmerül a kérdés, ki mondja meg mi a jó és mi a rossz? A rossz csak rossz lehet, a jó csak jó? Nincsen csak fekete és fehér, ok és okozat van, és mi emberek, csak élünk ezen a földi (isteni? sátáni?) játszótéren.
Rengeteg gondolat merülhetne még fel bennem, lehet nem is ezt akartam leírni, lehet egy másik alkalommal másképp írnék róla, de most elengedem. Olvassátok, mert tanulságos.
Szerettem a könyvet. Nem úgy haladtam vele, ahogy akartam, eleinte nem is igazán kötött le, nehezen találtam meg az igazi hangulatát. Abszurd volt és groteszk, pont mint a legtöbb kiváló orosz regény. Éppen ezért is szerettem annyira. Számomra ezek egyáltalán nem taszítóak, nagyon érdekesek, és élvezhetőek is. Pont, mint ez volt. Szerettem a szereplőket, érdekes karaktereket vonultatott fel Bulgakov.
Népszerű idézetek
Ahol nincs, ott ne keress.
213. oldal, 1. könyv, 15. fejezet - Nyikanor Ivanovics (Európa, 2005)
Igazat mondani könnyű és kellemes.
Második fejezet
A tégla magától sose esik senkinek a fejére.
Első könyv - Első fejezet (Woland és Berlioz párbeszéde)
[…] mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék? Hiszen árnyékot vet minden tárgy, minden ember kivétel nélkül. Itt van például a domb árnyéka. Csak nem akarod megkopasztani a földgolyót, hogy eltávolítsál róla minden fát, minden élőlényt, csak azért, hogy fantáziád kielégítsd, és elgyönyörködhess a kopár fényben? Ostoba vagy.
452. oldal, 2. könyv, 29. fejezet - A Mester és Margarita sorsa beteljesül (Európa, 2005)
A kandúrnak ehhez is volt hozzáfűznivalója:
– De én igazán olyan vagyok, mint egy hallucináció. Nézze meg a profilomat holdfényben! – Azzal pózba vágta magát a holdfénypászmában, és folytatni akarta mondókáját, de leintették, s erre csak annyit mondott: – Jó, jó, elhallgatok. Néma hallucináció leszek.
Második könyv - Huszonnegyedik fejezet - A Mester kiszabadítása
– […] Mondhat akármit: de valami nincs rendben az olyan férfival, aki nem iszik, nem játszik, kerüli a szép nők társaságát meg az asztali beszélgetést… Az ilyen ember vagy súlyos beteg, vagy titokban gyűlöli embertársait.
Tizennyolcadik fejezet
Nyikolaj Ivanovics rémülten nézett körül, de amikor megszólalt, kérése erélyesen, nyomatékosan hangzott:
– Szíveskedjenek nekem igazolást adni arról, hogy hol töltöttem az éjszakát.
– Milyen célra? – kérdezte a kandúr szigorúan.
– Rendőrségnek és házastársnak való bemutatás céljából – válaszolta keményen Nyikolaj Ivanovics.
– Igazolást általában nem szoktunk kiadni – mondta a kandúr szigorúan –, de az ön kedvéért ez egyszer kivételt teszünk.
És mire Nyikolaj Ivanovics kettőt pislogott, a pucér Hella már írógép előtt ült, és a kandúr már diktálta is a szöveget:
– Ezennel igazoljuk, hogy jelen írásunk bemutatója, Nyikolaj Ivanovics az éjszakát a sátán bálján töltötte szállítóeszköz minőségében… tegyél zárójelet, Hella, és a zárójelbe írd be, hogy „ártány”. Úgy, ni. Aláírás: Behemót.
Második könyv - Huszonnegyedik fejezet - A Mester kiszabadítása
Ezt a könyvet itt említik
- Azár Náfíszí: A Lolitát olvastuk Teheránban
- Bródy János: Bródy János Majdnem Minden Szövege II.
- Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
- Czifrik Balázs: Hullám, híd, háló
- Dmitry Glukhovsky: Szürkület
- Esterházy Péter: A kitömött hattyú
- Géczi János: Jutunk-e, s mire, édes úr?
- Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A por hatalma
- Jón Kalman Stefánsson: Hiányod maga a sötétség
- Kamarás István: Olvasatok
- Kollár Árpád: Például a madzag
- Kubiszyn Viktor: Oroszrulett
- Latzkovits Miklós: Laboda
- Ligyija Janovszkaja: Bulgakov
- Małgorzata Szumska: Zielona sukienka
- Mohácsi Árpád: Párizsi befutó
- Nényei Pál: A Paradicsomkerttől a Pokol kapujáig
- Pándy Mária – Ranschburg Jenő – Popper Péter: Láthatatlan ellenségek
- Péntek Orsolya: Az Andalúz lányai
- Radu Țuculescu: Öregmama történetei
- Sigitas Parulskis: Mormogó fal
- Spiró György: Diavolina
- Szergej Lebegyev: Augusztus gyermekei
Hasonló könyvek címkék alapján
- Wass Albert: A funtineli boszorkány 94% ·
Összehasonlítás - Anne Rice: A Kárhozottak Királynője 86% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A boszorkánylány 84% ·
Összehasonlítás - A. I. Kuprin: A boszorkány 81% ·
Összehasonlítás - Jósika Miklós: A szegedi boszorkányok ·
Összehasonlítás - Margit Sandemo: Varázslat 88% ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: A cigánybáró / Az utolsó budai basa ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák 87% ·
Összehasonlítás - Katherine Arden: A boszorkány éjszakája 94% ·
Összehasonlítás - Fritsi Péter: A székkészítő 92% ·
Összehasonlítás