Úgysem ismered 29 vélemény
Ellie nővérét, Lilát, a matematikazseni diáklányt húsz évvel ezelőtt rejtélyes körülmények között meggyilkolták. Hogy miért és ki volt a gyilkos, igazából sosem derült ki. Ellie a távoli Nicaraguában találkozik Peterrel, Lila egykori matematikaprofesszorával, aki egy jegyzetfüzetet ad oda Ellie-nek. A füzet Liláé volt, benne egy azóta is megoldatlan, százéves matematikai rejtvény és megannyi titok, amelyeket a visszahúzódó Lila senkivel sem osztott meg. Ahogy Ellie próbálja felgöngyölni a gyilkosság hátterét és megérteni a nővérét, saját életével is szembesül.
Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 34
Kívánságlistán 17
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Az első „krimi” aminek nem lapoztam a végére. Nagyon olvastatja magát a téma ellenére nekem az egész könyv olyan volt mint a bársony, valahogy lágy és finom puha…tudom fura lány vagyok.
A fél csillag azért ment le mert szerintem logikátlan egy kicsit a vége.
Már nagyon vártam az írónő újabb regényét. Ez a könyv is nagyon-nagyon jó, de nekem egy hajszálnyival kevésbé tetszett, mint a Köd éve.
Lila halálának mikéntje végül persze kiderül, amolyan Michelle Richmondos módon, szépen, csendesen, minden felhajtás nélkül. :)
Remek cím, jó könyv. Remek a cím, mert valóban arról szól, mennyire nem ismerjük egymást, hiába töltjük egymás mellett a napjainkat…Úgysem ismered…Valóban nem (ha ő nem akarja)
Jó könyv,mert egyáltalán nem egy szokványos krimi. Inkább egy múltba-nézés, ahol a főszereplő megpróbálja helyretenni a saját és a testvére múltját is.
Fontos kérdéseket feszeget: mennyire van jogunk a saját véleményünk hangoztatására (akár egy könyv megírásával is), vagy hogy mennyire beárnyékolhatja az életünket egy tehetséges testvér???
Mindezen jók ellenére nem váltott ki belőlem mély érzelmeket, nálam valószínűleg a hamar-elfelejtettek sorát fogja gyarapítani. (Hogy ez miért van így, arra nem sikerült választ találnom!)
Az eleje különösen izgalmas volt, rögtön éreztem, hogy tetszeni fog. Szeretem az ilyenfajta izgalmakat. Kimondottan élveztem a bepillantást a matematika és a kávé világába. Tetszett a jellemek aprólékos ábrázolása is. A mínusz egy csillag azért van, mert az a típusú könyv volt, miután elolvastad és túl vagy a rejtély kulcsán, már nem érted, hogy miért is tetszett annyira…Kicsit ciki a 322. oldal laptetején, egy matematikával ilyen behatóan foglalkozó könyve esetében az „ éjjel tizenkettő negyvenötkor” időmeghatározás…Mindent összevéve a Köd évét már megrendeltem, azt hiszem ennél meggyőzőbben nem lehetne ajánlani.
Találó leírása annak, milyen következményekkel járhat, ha a kényelmesebb utat választod, és más szemszögéből nézve ítéled meg önmagad ahelyett, hogy magad határoznád meg, ki vagy/ki akarsz lenni.
Remek könyv! Izgalmas,és sokrétű.(és nem találtam ki ki a gyilkos :-(( )
Nagy várakozással olvastam, de sajnos csalódnom kellett. Nem tetszett. :(
Nekem nagyon tetszett, érdemes elolvasni. Ne egy krimire számíts, inkább egyfajta megoldás keresés ez a könyv, s mint tudjuk közben nagyon fontos maga az út is…
Igaz rá, hogy "olvastatja magát"…
Bevallom, én más végkifejletre gondoltam, de épp ez volt a jó, hogy nem találtam ki a befejezést.
Népszerű idézetek
A Henryvel folytatott legjobb beszélgetéseim is mindig az éjszaka közepére estek. A napfelkelte valahogy véget vet a bizalmasságnak; a sebezhetőség, amit az emberek az éjszaka közepén tanúsítanak, a csillagokkal és holddal együtt elenyészik.
165. o.
Amikor Lila megakadt egy problémán, a papírt, amelyen dolgozott, fejjel lefelé fordította. – Segít, hogy új nézőpontból lássam – magyarázta. – Így minden egyes számjegyre, szimbólumra külön-külön kell koncentrálnom. Olyan, mintha valaki másnak a szemével látnám a problémát. Néha pontosan erre van szükség az áttöréshez – egy teljesen új perspektívára.
110. o.
Tudta, hogy Thomas Edisonnak a saját bevallása szerint éjszakánként csupán három óra alvásra volt szüksége? Azért találta fel a villanykörtét, hogy az emberiségnek ne kelljen az idejét ágyban pazarolnia.
256. o.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Még a kinyomtatott, könyvbe foglalt sztorik sem ellenállóak a módosításokkal szemben. Az emberek a saját kényük-kedvük szerint alakítják őket, meghatározzák, miképp emlékeznek rájuk. És minden egyes elmesélés során változhat a befejezés, sőt, akár a kezdet is. […] Egy történet végtére is nemcsak a mesélőhöz tartozik, hanem, vele egyenlő mértékben, a hallgatóhoz is.
362. o.
Az évek során rájöttem, hogy egy tragédia olyan, mint egy komoly földrengés vagy terrortámadás – senki sem szeretné közvetlenül, a saját bőrén megtapasztalni, ám mindenki szeretne a katasztrófa közelében lenni.
-Hány marxistára van szükség egy villanykörte kicseréléséhez?…
-Egyre sem. A villanykörtében már ott rejlenek saját átalakulásának magvai.
– Sok író azon a véleményen van, hogy a népszerűség szó szerint a halál csókja. […] Attól félnek, hogy ha túl sokan élvezik a könyveiket, az azt jelenti, hogy eladták magukat.
235. o.
A világ csak egy bizonyos számú újdonságot tartogat a számunkra, és minél idősebb lesz az ember, annál nehezebben akad rájuk.
330. o.
Az én kedvenc Ramanujan-történetem az, amikor Hardy meglátogatja a kórházban, és elejt egy megjegyzést: – Idefelé taxival jöttem, aminek a sorszáma 1729 volt. Elég unalmas egy szám. – Amire Ramanujan azt felelte: – Tévedés, ez egy nagyon érdekes szám. Ez a legkisebb szám, amelyet két különböző módon ki lehet fejezni két szám köbének az összegeként.
335. o.
