A bíbor szirom és a fehér az 1870-es években játszódik. Sugár, a vonzó tizenkilenc éves szajha jobb életre vágyik. Miközben a londoni társadalom egyik rétegéből a másikba jutva felemelkedik, egész sereg szeretetre méltó vagy ellenszenves, remekül megrajzolt karakterrel ismerkedünk meg. A körképszerű, több szinten zajló történet középpontjában egy fiatal nő küszködése áll, aki fel akarja emelni testét és lelkét a csatornából. Az első oldaltól kezdve magával ragadó, a viktoriánus kor regényeihez mérhető történet rendkívül gazdag, szövevényes, elbűvölő és élvezetes olvasmány. „Egy ilyen könyv jobb, mint a szex.” – Time Magazine
A bíbor szirom és a fehér 20 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2002
Kedvencelte 11
Most olvassa 3
Várólistára tette 91
Kívánságlistára tette 42
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Tetszett a könyv, mivel egyik kedvenc korszakomban és helyemen, a viktoriánus időkben, Londonban játszódik. Sok ember rettenetes körülmnyek között élt, különösen a szegény, nincstelen nők, akik kénytelenek voltak az egyetlen vagyonukat, a testüket árulni. Rengeteg érdekes karakter vonul fel ebben a könyvben, némelyik jó, a legtöbb viszont nagyon rossz ember és lelkiismeret nélkül kihasznál mindenkit, akit csak tud. Sugárt nagyon sajnáltam, de szerencsére egy nagyon karakán kis nő, aki mindent elvisel, csak kijusson ebből a borzasztó környezetből és arról álmodik, hogy jobb lesz az élete. Egyetlen problémám a könyvvel megint, hogy rengeteg oldalon kell átrágni magát az embernek teljesen feleslegesen, megint a mániám, hogy kevesebb jobb lett volna. De azért érdemes volt elolvasni.
A történet lassan hömpölyög, mégis nehéz elszakadni tőle. Faber néhol nyers szókimondása eszméletlenül illik a regény zamatához. Ez nem zavaró, talán mivel olyan hihetetlenül természetesen teszi. Nem is tudom megfogalmazni pontosan miben áll a varázsa, de kétség kívül bűverővel rendelkezik.
Ajánlom azoknak, akik vágynak beleveszni egy hangulatba, és akiket kicsit, vagy cseppet sem zavar a testiség egyenes megfogalmazása
Amikor belekezdtem a könyvbe, az jutott eszembe Dickens óta nem olvastam ennyire mély, és nagyhatású írást a viktoriánus London nyomornegyedeiben tengődőkről. És lehet, hogy most sokan felszisszennek, de még neki sem volt lehetősége (a kor szelleme miatt) olyan nyers őszinteséggel feltárni a hátteret, ahogy Michel Faber holland származású író megtette.
És, hogy miért érezhettem így?
Talán két részre osztható. Az egyik, hogy Faber rendkívül alapos kutatómunkát végzett a mű megírásakor. Régi térképekkel tapétázta ki a szobáját, kínos precizitással ügyel arra, hogy utcáról utcáról kísérjen végig minket a történet során, és aki ismeri Londont, pontosan tudja milyen részletekbe menően hiteles. Faber a viktoriánus korba kalauzol el bennünket, ahol az etikett, a hagyományok és a vallás bűvkörében élték mindennapjukat az emberek, miközben létezett egy másik világ is Londonban, a maga 6000 bordélyával és közel mint 80 000 prostituáltjával, ahol havonta frissülő kiadványokban publikálják a legjobb házakat és szolgáltatásaikat… folyt köv. a Profundus Librum II. részlegen: http://profunduslibrum2.blogspot.com/2012/04/michel-fab…
Kitűnő. Kiváló.
„A körképszerű, több szinten zajló történet középpontjában egy fiatal nő küszködése áll, aki fel akarja emelni testét és lelkét a csatornából.”
A téma bőven kínál lehetőséget mindenféle túlzásra, ilyen-olyan mélységre, áradó érzelmekre, pátoszra, katarzisra, bla-bla. Itt nincs egyikből sem. A zsenialitása ezzel szemben szerintem éppen a lenyűgöző egyszerűségben rejlik; olyan végtelenül egyszerűen tárul elénk minden: a London mocskába ragadt jobb sorsra érdemes vagy nem érdemes személyek, az örök férfi-nő konfliktus, a kölcsönös meg nem értés, az elemi szükségletek kielégítése (a szereplők nemcsak esznek, szexuálisan érintkeznek, hanem ilyen-olyan testnedveik-emésztési végtermékeik is távoznak!), a szappangyártás fázisai, a viktoriánus erkölcsösség minden áramlata, a tisztaság-megtisztulás iránti elsöprő vágy…
Igen szerettem, ahogyan az író kezemet megfogva kezdett el vezetni e különleges körúton – talán egy picit tovább tartott a kelleténél, míg felhagyott ezzel, de legyen ez az egyetlen hibája a könyvnek. Külön érdekes az, ahogyan a komikum megjelenik benne – valahogy az egészet áthatja: néha csak épphogy megenged egy mosolyfélét, máskor meg szinte érezzük a röhögőgörcsöt – mindez a jó viktoriánus kerethez illően persze szigorúan faarc mögé szuszakolva; mesteri.
A karakterek úgy tökéletesek, ahogy vannak (titkos kedvenceim Mrs. Fox és Cica). És a belőle készült BBC-minisorozat sem épp utolsó!
Nagyon tetszett a mély karakterábrázolás, a környezet részletes leírása, amely lehetővé tette azt, hogy az olvasó az éppen aktuális cselekmény középpontjában érezhesse magát, valamint átérezze a szereplők érzelmi hullámzásait és átélhesse, mi több a saját bőrén tapasztalhassa mindazt, ami történt velük. Azt, hogy hiteles-e vagy sem, hogy korhű-e vagy sem, én ugyan nem tudom eldönteni, de az biztos, hogy egy ízig-vérig élő és hihető Londont varázsolt elém az író, amiben valóságos karakterek éltek/élnek és történetük minden egyes, aprólékosan kidolgozott része a hihetőséget, a valóságosságot és a hitelesség érzetét erősítette bennem.
Ami talán egy picit negatívan befolyásolt az értékelés folyamán az a túlzott részletesség, amit néhol feleslegesnek találtam.
Népszerű idézetek
„ – És mi kényszeríti, hogy ezt az életet élje? Talán a rossz társaság? Vagy az, hogy a társadalom nem fogadja be? Vagy… az öröm vágya?
– Az, az, az öröm vágya, mindenképpen uram – hangzik a felelet. – Az evés örömének vágya. Ha eltellik egy nap, és én még egy falatot se ettem, hát nagyon vágyok rá, uram. Má'mint az ételre. – Vállat von, lebiggyeszti, aztán megnyalja az ajkát. – Gyenge vagyok , na.”
Részlet Henry Rackham és Caroline, a nyomornegyedben élő szajha beszélgetéséből
„Istent mulattatja, hogy a tülekedő, botladozó embermilliók közé száz emernek elegendő ételt, meleget és szeretetet juttat. Egy vekni kenyéren és halon kell osztoznia ötezer nyomorultnak – ez az Ő legvidámabb tréfája.”
Sugár
-Fázol Sophie? – kérdezi a ropogós lepedő alatt didergő gyerektől.
-N-nem n.nagyon, k-kisasszony.
-Beszélek Rose-zal, hogy hozzon neked még egy takarót. Egy réteg túl kevés ebben az évszakban.
Sophie csodálattal néz fel rá. A Miss Sugár különleges vonásait tartalmazó hosszú listához hozzá kell még venni azt is, hogy pontosan ismeri az ágynemű és évszakok összefüggését.
556. oldal, 24. fejezet
Akár élő, akár holt, ez a gyermek már halálra van ítélve; ezen a világon az ember képtelen megmenteni bárkit önmagán kívül.
49. oldal
Halálos kimerültséget színlelve mozdulatlanul fekszik, a férfi falra vetülő árnyékát nézi. Látja teste fölött tétovázó, a haragját csillapítani próbáló kéz valóságosnál jóval nagyobb fekete alakját. A kis szoba áporodott levegőjét, amelyet áthat az égett papír, könyvkötő zsineg és az árulás szaga, elviselhetetlenné teszi a lányt kiengesztelni akaró férfi körül vibráló feszültség. Ha rá tudná venni magát, hogy felüljön, összeborzolja William haját, és megcsókolja a homlokát, az valószínűleg mindent megoldana. Arcát a párnába fúrja, kezét a párna alatt ökölbe szorítja.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Robert Galbraith: Gonosz pálya 92% ·
Összehasonlítás - Diana Hunt: Jack árnyékában 91% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Örökösök I-II. 92% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: A puszta ház ·
Összehasonlítás - Anthony Capella: A kávék költője 84% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: A Jarndyce-örökösök 81% ·
Összehasonlítás - Sarah Perry: Az essexi kígyó 77% ·
Összehasonlítás - Lisa Kleypas: Az ördög télen 94% ·
Összehasonlítás - Charlotte Brontë: Jane Eyre 93% ·
Összehasonlítás - Lisa Kleypas: Winterborne választottja 93% ·
Összehasonlítás