The ​Iron Dragon's Daughter 4 csillagozás

Javaslom, hogy a regény címét változtassa meg a szerző Jane’s Destruction-re. Vagy arra, hogy Pain: The Novel. Ezt a könyvet @Disznóparéj_HVP javasolta nekem még évekkel ezelőtt. Köszi szépen. Ezt még visszakapod valamikor… Amikor a legkevésbé sem számítasz rá…

Az egész könyvre ráillik egyetlen szó: kín. Ebben a regényben olyan mérhetetlenül sok gyötrelem éri a főszereplő Jane-t gyerekkorától fogva, hogy az ember már azt hiszi, ő az író személyes bűnbakja. Láthatjuk a tizenéves kislányt elmenekülni egy gyárból, ahol nem várnak rá szép kilátások, látjuk, ahogy megalázza a gimnáziumi légkör, egyetemista korára pedig erkölcsi roncs lesz belőle. Jane-nek egyetlen igaz barátja sem lesz, még a címben szereplő gyilkológép, a vassárkány is csak kihasználja. Így persze nem marad számára más megoldás, mint hogy ő is olyan legyen, mint az őt körülvevő emberek: egy igazi opportunista, aki saját és mások testére is eszközként tekint, hogy számára fontos javakat megszerezzen. Közben pedig belül vívódik, hisz tudja, hogy nem ez a helyes, hogy nem ezt kéne, de hát basszus, ilyen ez a cs*szett világ. Nincsenek ugyanis ellenpéldák az életében.

A világa nagyon weird, de nem olyan értelemben, mint Miéville-é vagy King fantáziavilágai. Itt ugyanis egyetlen pillanatra sem tudtam eldönteni, hogy ez a könyv most a mi világunk-e, vagy sem. Mert vannak benne elfek, törpök meg miazanyják, de a mi világunkban létező zenészek (pl. Little Richard) és helyszínek (Korea) is felbukkannak. Indusztriális környezetű, modern, napjainkra hajazó világ ez plázákkal, multikultival, meg mindennel, amit látunk az utcán, ha kilépünk a házból. A fantasy mellett azonban vannak SF eszközök is, melynek leglátványosabb példái a sárkányok. Ezek mechanikus gépszörnyek, cinikus mesterséges intelligenciával. Emellett a mindennapok részét képezik még olyan jelenségek is, mint az emberáldozatok, vagy a reinkarnáció. A regény vége amúgy segített összerakni, mi is folyt ebben a világban, de az odafelé vezető úton csak gyűltek és gyűltek a kérdőjelek.

A regény prózailag is fura. Az eleje és a vége kifejezetten érdekes, de a köztük lévő párszáz oldal már kevésbé. Sokszor unatkoztam rajta kb. bealvásig, és ezért is kellett egy nagy hurrá az utolsó ötven oldalhoz. Nem éppen izgalmas olvasmány. Emellett a könyvben sok a csúnya szó és a pornográfia. Ahogy a könyv világa, úgy a próza sem finomkodik, ha ábrázolásmódról van szó. Azonban a könyv nem csak spekulatív zsánereket ötvöz, hanem azon kívülről is emel be elemeket gazdagon a történetbe. A gimnazista és egyetemista évek például akármelyik tinédzserfilmbe beleillenének, ami naturistábbra veszi a figurát. Lehet ezért is untam annyira a könyv legnagyobb részét.

Michael Swanwick e regénye alapján egy troll. Nem csak, hogy írt egy anti-Tolkien fantasyt, de valódi vegyessalátát készített, aminek komponensei látszólag nem állnak össze, csak ha már az utolsó falatot is betoltuk. És talán épp ezért keserű szájízzel állunk fel az asztaltól, hisz hiába volt finom az első és az utolsó falat, ha a többit nagy akaraterővel kellett lenyelnünk. Csak magamhoz hasonló „SF-búvároknak” tudom ajánlani, mert azt nem lehet vitatni, hogy egy maga nemében fontos, újító hangvitelű regényről van szó, de szinte semmi szórakoztató faktora nincs. Nem is csodálom, hogy relatíve kevesen ismerik ezt a könyvet. De hát nem is nagyon várhatok mást egy olyan írótól, aki fél kézzel félresöpörte William Gibson űroperás debütálásának lehetőségét.

A könyv élő példája, hogy zseniális világötletből sem lesz feltétlenül kiváló fantasy. Az ókori kelta vallás és világnézet, a XIX. század vadkapitalizmusa és a XXI. század technológiája itt mintha csak azért találkozna össze, hogy egyetlen lány életét tönkretegye. Jane kezdetben egy sárkánygyárban dolgozik, mint szerződéses rabszolga, amikor pedig (némi mágikus befolyás hatására) átkerül az iskolapadba, ott is folyamatos életveszélyben van – elejét és végét leszámítva a regény mégsem tud igazán izgalmas lenni.
Világa egyszerre érdekfeszítő és idegesítő. Mindkettőt ugyanazzal a húzással éri el: úgy ötvözi a hi-techet a misztikummal, hogy képtelenség kibogozni a kettőt elválasztó határt. Vizuális típusokat még azzal is kínozza, hogy ezen a Földön annyi tündérfaj létezik, hogy egy külön könyv kéne a bemutatásukhoz. Így Swanwick többnyire csak egy nevet aggat rájuk, és az olvasóra bízza a többit. Ebben az indusztriálfantasyben a sárkányok képviselik a technomágia csúcsát: hideg vasból készült, intelligens harci robotok, a modern és a mágikus hadviselés minden létező fegyverével felszerelve. És bár biztonsági okokból szükségük van egy halandó pilótára, ezek a sárkányok nem barátságos háziszörnyek, hanem – ahogy az gondolkodó fegyverekhez illik – cinikus, rosszindulatú kreatúrák.
A történetre nincs jobb szó: nihilisztikus. A szervezett, kelta stílusú emberáldozatok világában az életnek amúgy sincs nagy értéke, de Jane, mint szökött cseregyerek, különösen rosszul illeszkedik be. A kezdetben még szimpatikus kislány egyetemi éveire teljesen elkurvul (úgy látszik, tényleg nincs tündéres urban fantasy pornó nélkül), és végül bármire képessé válik, hogy bosszút álljon az egész világon. Az ijesztő az, hogy valahol szinte meg lehet érteni – szerintem is kevés dolog dühítőbb annál, ha szántszándékkal eltitkolják előled a „játékszabályokat”. (Az utolsó fejezetben az Istennő leány-megtestesülését én alighanem pofáncsaptam volna :D)