Darth ​Maul: A vadászó árnyék 88% 100 csillagozás

Vegyes érzéssel fejeztem be az olvasását. Mindig is Maul volt az egyik kedvenc Sith karakterem és mindig is érdekelt az ő szála. Az biztosan nem gondoltam, hogy ilyen történetet fogok kapni.

Lényegében bemutat a könyv egy sor szereplőt, akik keresztbe tesznek Darth Sidiousnak, majd mint egy „vadászó árnyék” Maul „megoldja” az ügyet. Minden percet élveztem amikor ezekről a „megoldásokról” olvashattam. Nagyon sajnálom, hogy végig nem ő volt a középpontban. Mert rendben, fontos dolog, meg hozzátett a könyvhöz, hogy megismerjük az ellenséget, de az ő szálaik, gondolataik nem érdekeltek. Olyan könyvet vártam, melyben végre kiélhetem Sith fan énemet – nem érdekel a másik oldal, azokról annyit lehet olvasni!

Ez a könyv nagyszerű rálátást nyújt Darth Maulra és filozófiájára – miközben gyűlöli a Jediket, de tiszteli azokat is, akik kihívásokkal teli harcot vívnak. Tetszett, hogy nem tökéletes főgonosznak lett beállítva. Azt kívánom, bárcsak az író jobban kifejtette volna Maul Sith-rendbeli kiképzését, és/vagy több gyermekkori emlékét. De néhány felvillantott visszatekintés megtette a dolgát, megmutatva, hogyan fejlődött ki Sidious iránti megingathatatlan hűsége, valamint a fénykard-harc iránti odaadása.

A többi szereplőt sajnos nem nagyon sikerült megkedvelnem, mert nagyon átlagosnak találtam őket. De hát nem is miattuk akartam elolvasni ezt a könyvet.

Mindenesetre voltak benne olyan jelenetek, olyan fordulatok (főleg a vége!) amik nagyon tetszettek és emlékezetesek voltak. Az írás stílusát is imádtam. Filmszerűen volt megírva, úgy hogy néha megrendültem, drukkoltam, vagy elgondolkodtam. A végén lévő két kis novelláért, meg külön hála a kiadónak, mert kár lett volna kihagyni belőle.

Olvasás után még mindig nem jött meg a kedvem a sötét oldal elhagyásához, köszönöm.

Régebben jobban tetszett, de azért jó volt újraolvasni, ez most kellett. Darth Maul itt sem beszél sokat, (Igen, Mester) de a (sötét) gondolatvilágába betekintést nyerhetünk.

Nagyon jó könyv, izgalmas, a címszereplő és a többiek is közel kerülnek az olvasóhoz.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban: http://youtu.be/zK7FQMyesxs

Véleményem további Star Wars könyvekről: http://goo.gl/XBEwd
———————————————————————————–
Szerk: 2015. augusztus 17.

Arra gondoltam, megkérem nagymamámat olvassa el a regényt, mivel kíváncsi voltam a véleményére. Nagymamámról annyit kell tudni, hogy annak idején, amikor bemutatták a mozikban az eredeti filmtrilógiát, akkor azokat látta csak A Birodalom visszavágot látta. A három filmből kb. a „lényeg” marad meg neki, hogy Luke, Han, Leia hercegnő a jók, Darth Vader a gonosz, Csubakka a szőrös, Yoda a barika, és a Halálcsillag. Szintén az én kérésemre olvasta el az Így készült a Baljós árnyak enciklopédiát, de a filmet nem látta, ahogy A klónok támadását és A Sith-ek bosszúját se. Most viszont végre egy hónap alatt befejezte ezt a regényt. A továbbiakban az ő véleményét olvashatjátok, amit bekezdésenként adott tudtomra.

„A leírások nagyon szépek, az író nagyon tud, de valahogy nem tudom elképzelni a helyszínt, ahol játszódik. Annyira szörnyű, hátborzongató, amikor Maul levágja, tönkreteszi a gyakorlódroidjait, remélem, hogy a későbbiekben megbánást tanúsít. Nem tudok haladni a könyvvel.

Annyira kár, hogy a tartalom ilyen durva, mivel Reaves gyönyörűen ír, fiatalkoromban faltam Mikszáthot, Jókait, az nekem való volt, de megértem, hogy te ezért rajongsz. Más ragad meg engem, mint téged, kihátrálok a kemény jelenetekből.

Darsha Assant Jedi tanítvány viselkedése nagyon tetszik. Szerintem pozitív hősként fog végigvonulni a regényen, viszont lehetséges, hogy muszáj lesz negatívot csinálni belőle. Még veszélyes helyzetekben is magabiztos, de lehet, hogy csak színlelte, amikor egy ilyen szituációban előre indult, de néhány lépés után már nem volt annyira bátor, mint az elindulásakor. Felzaklatott a durva jelenet, amikor a lány lábizmába belemélyesztette fogát egy acélpatkány. A hasonló durva gyilkolások is ilyen hatással vannak rám, egy időre félbehagyom az olvasást.

Darth Maul is pozitív szereplő számomra, tetszik. A névtelen droidokat nem szeretem, sokkal inkább a lírai hősöket. Mindig előttem van a Csillagok háborújának nyitójelenete, amikor a birodalmi csillagromboló feltűnik a maga apró részleteivel, pedig az elmúlt 30 évben sok élménnyel gazdagodtam. Maul egy nagyság, a nagyok érnek el sikereket, ők tudják az életüket végigharcolni. Az ő sorsát happyendnek képzelem el, nem ölheti meg valami idegen gonosz erő. Ez egész Star Wars életmű olyan líraian van leírva, Maulnak biztosan lesz családja, amikor az aktív élete befejeződik, kiöregszik, nem megy birodalmakat megszerezni békés, normális életet képzelek el neki bujkálás nélkül úgy, hogy nem kell visszaemlékeznie milyen sokat bántották és ő mennyit gyilkolt.

A könyv utolsó 10-20oldalát még egyszer el kellett olvasnom, mert nem hittem a szememnek annyira megrázó volt.
spoiler
Köszönöm, nagyon szép történet, még a hatása alatt vagyok.”

A baljós árnyak előtt úgy érzem, kellett ez a kis kiegészítés nekem, hogy teljesen értsem a történéseket.
Jobban megismertem Darth Mault, a gondolkodását és a törekvéseit.
Vak és makacs engedelmessége számomra meglepő. A „kettő szabályát” valahogy úgy értelmeztem eddig, hogy ha az egyik vágyakozik a hatalomra, az valahol azt is jelenti, hogy folyamatosan törekszik rá. Én azonban ezt nem látom nála. Mintha neki megfelelne ez a beosztása a világnak: tanítvány és az is marad. Még egy gondolatcsírában sem merült fel, hogy végezzen a mesterével, hogy ő lehessen a Mester. Vagy hogy bármikor is tervezne ilyet. Egyedül a Jedik elpusztítása jár a fejében, az mondjuk folyton :)

Ez a felismerés nekem valahogy más megvilágításba helyezte nekem a Sith rendet. Eddig valahogy azt feltételeztem, hogy az egyik folyton 'felfelé' tör, a másik meg a háta mögé nézeget. De nem. Érdekes. Nem is különböznek annyira a Jediktől, mint elsőre gondoltam volna?

Olvasás közbeni technikai észrevétel: a Tatuin tényleg a világ közepe volt? Annyiszor emlegetik a könyvben, hogy már-már úgy tűnik, mindenki ismeri ezt egyébként ismeretlen bolygót.

Michael Reaves: Darth Maul: A vadászó árnyék
Nagyszerű élmény volt újraolvasni. Azt hiszem most harmadjára olvastam el. Úgy gondoltam, hogy a Medstar és a Coruscant Nights előtt felelevenítem mi történet I-5-tel.
A könyv eseményei nem sokkal játszódnak a Baljós árnyak előtt. A neimoidi Hath Monchar lelép és a Kereskedelmi Szövetség nabooi blokáddal kapcsolatos terveit tartalmazó holokront megpróbálja eladni. Sidious Mault küldi az áruló nyomába. A történet egy feszültséggel teli, izgalmas thriller-re emlékeztet. Fénykardcsaták, Jedi és Sith filozófia, rengeteg idegen lény, a Coruscant óriási, színes és izgalmas világa, e mellett dráma és humor is megtalálható a könyvben.
spoiler
A történet kiszámíthatónak tűnhet első pillantásra, de Michael Reaves-nek sikerül feszültséggel és izgalommal megtölteni a történet lapjait. A fénykardpárbajokat nagyon élveztem. A Corsucant eddig is az egyik kedvenc bolygóm volt, a könyv után még inkább az. Darsha, Lorn és I-5 nagyon emlékezetes figurák. Főleg I-5. Darth Maul szintén nagyszerű. Ez volt az első regény, mely komolyabban középpontba állította. Megvan a magához való esze, tud nyomozni, és kellő időben lecsapni. Másrészt érezhetjük benne a gyűlölettől fűtött vadállatot, a Sith gyilkoló gépet. Igazi vadászó árnyék, kíméletlen, vérbeli Sith. A Jedik iránti gyűlölete már-már túlzó néha és ez bizony Maul legnagyobb hibája. Akik szeretik Darth Mault, azoknak a Vesztegzár című regény mellett érdemes a Vadászó árnyékot is elolvasni.
Nagyon jó volt újraolvasni. Ötös.

A vadászó árnyék:
Ìgy, második olvasásra is izgalmas, feszült történet, bár egy (szerintem) elég nagy lyuk azért zavar a sztoriban.
Jól szórakoztam a (másik) főszereplő, és a droidja állandó civakodásán, és a kialakulófélben lévő, hála Imhotepnek, háttérbe szoruló szerelmi szál sem zavart túlságosan.
Maul vadászkutyaszerű jelleme viszont egy kicsit zavar. Nem is az, hogy ilyennek ábrázolják, mert ő gyakorlatilag csak egy fegyver, ha jól megnézzük, hanem az, hogy ő is így gondol magára. Ez nem túl Sith-es…

A szabotőr:
Rövid de hatékony történet, amiből kiderül, hogy Maul nem csak a „nem pislogás rekordját” tartja, hanem tud ármánykodni is.
Más oldalról közelített a dologhoz, mint ahogy a címe alapján számítottam, de tetszett.

A béklyó:
Ez a novella a Clone Wars sorozat ismeretével üt igazán nagyot, de talán nélküle is baromi jó lehet.

Nem egy, nem kettő, hanem három történet van ebben a 2023-ban megjelent könyvben. Az első és hosszabb címadó regény a Coruscanton játszódik (közvetlenül a Baljós árnyak eseményei előtt), ahova Mault azzal a céllal küldte mestere, hogy megakadályozza, hogy Sidious régóta dédelgetett terve, és ezzel együtt a hatalom megszerzése mindenek felett, kitudódjon. Érdekes része a történetnek (lehet, nem mindenkinek az), hogy a cselekmények nagy része a coruscanti mélységeiben játszódik, messze a a napfényes utcák alatt. A fiatal padavan Darsha Assant első önálló feladata, hogy ebből az alvilági helyről kimentsen valakit.
James Luceno: Szabotőr című kisregényében a Dorvalla nevű bolygón kell úgy megkavarnia a dolgokat, hogy az mestere terveit segítse. Mindezt úgy, hogy ne derüljön ki, kik állnak a háttérben. A Béklyó novella pedig a fiatal Maulról, az Orsis Akadémián töltött idejének kis részéről és külső erők beavatkozásáról szól. Ez utóbbi tetszett a legjobban, mert ebben szerepelt a legtöbbet és bár a történet rövid volt, ez volt a legintenzívebb. Szerintem, Maul egy kedvelhető rosszfiú, akit egész életében mások irányítottak és kihasználtak a saját céljaikra.

Nálam messze a legjobb Star Wars könyv. Darth Mault kicsit túl erősnek ábrázolja szerintem – legalábbis ahhoz képest, hogy később a Baljós Árnyak végén milyen „könnyen” végez vele Obi-Van – de nagyon tetszett!

Voltak dolgok, amik
nagyon tetszettek, és voltak dolgok, amik rettenetesen sablonossá, kiszámíthatóvá tették a regényt, és ezek miatt azért keserű szájízzel értem a végére. Nézzük, ami nagyon jól sikerült: világ és karakterépítés. Sith és Jedi filozófia, politika. Minden van itt, de mégse lesz zsúfolt a dolog. Legalábbis ezektől nem. Mindenre jut idő, szépen megismerhető minden oldal. Megismerhetők a motivációk, és a karakterek is. Darsha a Jedik képviseletében, Lorn az ügyeletes jó/rosszfiú, neki van egy droidja, (akiről nekem a kánon Tripla zéró lebutított változata ugrott be), és Darth Maul a Sithek képviseletében. Tehát mondható, hogy elég sok szálon kezdődik a történet, de a szálak a végén egy irányba futnak. A történet kellően izgalmas, akciódús, de nem ez a fő tényező, néha igenis lelassít. Helyenként talán túlságosan is. A közepére annyi csavart akart felvonultatni az író, hogy egyszerűen túl sok lett, teljesen érdektelenné vált, ahogy a szereplők menekülnek Maul elől.
Ami még ennél is jobban kiakasztott, az a klisés történeti elemek. spoiler
A másik a végjáték, ami szerintem indokolatlanul elnyújtott lett, emiatt alig vártam, hogy végre a végére érjek.
Ezek a hibák egyébként az első olvasásnál nem zavartak, de mostanra annyival több könyvet olvastam, így már sokkal jobban kiütközik, ha valami gyengébb. Aki nem olvasott még SW könyvet, biztosan nagyon élvezni fogja, de de mivel ma már válogatni lehet a jobbnál jobb kötetek közt, és így ez már hátrébb csúszott nálam, annak ellenére, hogy nem egy rossz könyv. Pl. a hasonló Vesztegzár regényhez képest is jobb. De mégis rosszabb volt, mint emlékeztem rá. Ez egy jó erős 4-es.

Ezzel a könyvvel futott be Michael Reaves Star Wars szerzőként, s egyébként nekem is az egyik kedvenc SW íróm. Már itt elkezdtem a töprengést, hol vannak az utcák a Coruscanton. Mert ha lent, akkor fent hol mennek, ha meg fent, akkor ott hol? Igazi drámai akcióregény, jó karakterekkel. Teljes jellemzésem a regényről: https://starwarskonyvekportal.blogspot.com/2020/12/dart…