Az egyik legkedveltebb és legismertebb angol ifjúsági író új kötete valós történelmi alapokon nyugszik.
Az első világháború alatt a brit hadvezetés több száz fiatalt végeztetett ki parancsmegtagadás miatt, miközben sohasem vizsgálták ki a körülményeket. Tizenéveseket küldtek a tűzvonalba és a lövészárkokba, ráadásul a kíméletlen bánásmód és fenyegetés gyakran nagyobb veszélyt jelentett a besorozottakra, mint maga a harctéri pokol. A brit kormány azóta sem hajlandó semmiféle posztumusz rehabilitációra
Peaceful közlegény 53 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2003
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 1
Kedvencelte 9
Most olvassa 1
Várólistára tette 45
Kívánságlistára tette 35
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Micsoda alávaló gazembereket képes a háború teremteni, és aki eleve gonosz, az ilyenkor még inkább az lesz.
Nagyon megrázott ez a könyv, és az utóiratban olvasottak után mélységesen fel vagyok háborodva.
Charlie, Tommo, Molly, Big Joe, ti tartottátok bennem a lelket! *-*
Ezt a könyvet nem lehet úgy becsukni, hogy legalább az utolsó fejezetét ne könnyezné meg az ember.
Amilyen rövid egy történet, annál inkább tartalmasabb, annál több benne a mondanivaló. Ez a 170 oldal nemcsak a háború borzalmairól mesél, hanem szól családi összetartásról, elfogadásról, a testvéri szeretet fontosságáról és az élet igazságtalanságairól – éppen ezért az ifjúsági címkét én nem is kifejezetten aggatnám rá.
Rengetegszer meghatódtam olvasás közben (Big Joe), ahogy többször is kinyílt a bicska a zsebemben (Hanley őrmester), de a legnagyobb hatással az volt rám, amikor értelmet nyert, hogy egy-egy fejezet elején mit jelentenek az időpontok.
Szívszorító, szomorú történet, melynek a kedvencek között a helye.
Csak ajánlani tudom!
Rövid, egyszerű, nagyon jól megírt történet. Egy ifjúsági könyv az első világháborúról – eddigi olvasmányaim során nem emlékszem, hogy találkoztam volna ilyennel. Tetszett a vidéki Anglia bemutatása is, a másik oldalról, nem a kastélyok, udvarházak, lelkészházak gyerekeinek, fiataljainak élete.
Szép, szomorú, igazságtalan. Mert nem elég a háború borzalma, jön hozzá még a kegyetlenkedés a saját oldalról is, persze megfellebbezhetetlen igazságok nevében…
Jelentős első világháborús (kis)regény a Madárdal, a Gyáva és a Messze, Messze hangulatában, azoknál rövidebben, tömörebben. Ifjúságiként kategorizálják, de az érzékletesség, amivel a patkányokkal és iszappal teli lövészárkokban kuporgó, harctéren kivérző, gáztámadástól fuldokló katonák megpróbáltatásait taglalja, egy kissé rácáfol erre. A cinikusok azt mondhatnák rá, hogy a rangos és elismert háborús regényekhez képest közhelyes, felszínes, talán szentimentális mű, és tény, hogy harcedzett olvasóknak sok meglepetést nem tartogat. Ettől függetlenül engem magával ragadott a sallangmentes, egyszerű cselekménye, lineáris történetvezetése. Morpurgo értően és meghatóan ír az emberi kapcsolatokról, ragaszkodásról, bátorságról, becsületről, és jól nyúl mellőzött vagy elhallgatott témákhoz (háborúban legyilkolt állatok, parancsmegtagadás miatt kivégzett fiatalok), ami már a másik híres művében, a War Horse-ban is tetszett. Sajnálom, hogy nálunk nem igazán találták meg a helyüket/közönségüket a könyvei (a Peaceful közlegény is évek óta nehezen beszerezhető), pedig bőven lenne még mit kiadni tőle.
Nem találom a szavakat .
A könyv ötcsillagos. Csodálatosan megírt és méltó emléket állít az igaz embereknek, akik hallatták a hangukat.
Ez a könyv, bár ifjúsági regény, tisztelgés az első világháború katonái előtt. A történetet Thomas Peaceful „meséli el” nekünk. Elmeséli gyerekkorát, bemutatja családját, édesanyját, aki mindig kiáll a gyermekeiért, Charliet, imádott bátyját, megismerhetjük Big Joe-t, Mollyt, Farkas nagymamát, az Ezredest és a „Narancs és citrom”-ot. :) Bár nem volt könnyű életük, egymás iránti szeretetük és összetartásuk segítségével minden nehézséget legyőztek. Boldog kis család voltak, a vidéki Angliában, amikor egyszercsak jött a háború.
Charlie és Thomas bevonult katonának, Thomas még nem volt 16 éves, de a sorozóbizottságot nem is érdekelte ez különösebben, elhitték, hogy már a 17-et is betöltötte. Egymás iránti szeretetük segítette őket a kemény, embertelen kiképzés során, majd a háború borzalmai közepette.
Méltánytalanul sokáig várattam ezt a könyvet az olvasásra váró könyvek között, most már nem is értem miért. Nagyon szeretetreméltó szereplőkkel (egy-két gonosz azért itt is van), családi összetartással, szeretettel és a háború értelmetlenségével találkoztam benne. Szép történet, a maga szomorúságával és az élet igazságtalanságával.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2015/07/michael-morpurgo-p…
Minden háborús regény elolvasása után napokig nem térek magamhoz a szörnyűségek miatt. A rengeteg értelmetlen halál, a hátrahagyott családok, igazságtalanságok, elkerülhető végzetek. És mégis miért? Megrázó volt olvasni Charlie történetét, pedig nem az ő szemszögéből látjuk, nem ő a főszereplőnk. Saját országa, saját felettese mondja ki rá az igazságtalan ítéletet. Egy újabb értelmetlen halál. Elkeserítő és dühítő.
A könyv első része is tetszett, a gyermekkor és a körülmények. Big Joe a kedvenc, a sérült, fogyatékos gyermek tele igaz szeretettel. Bertha halála…. annyira sajnáltam. Miért kellett meghalniuk?! Az édesanya, aki példakép. Ennyi minden ilyen rövid történetben és pont ezért egy remekmű. Sajnos a mai fiatalság már nem olvas ilyen ifjúsági könyveket.
Népszerű idézetek
Aznap éjjel Charlie-val azt színezgettük, hogyan csempésszünk másnap patkánymérget Farkas Nagymama teájába.
Végül csak megszabadultunk tőle, és szerencsére nem patkányméreggel. Csoda történt ,hihetetlen csoda.
Először is ,az Ezredes felesége meghalt a tolószékében ,és nem nekünk kellett belefojtanunk a tóba.
35. oldal
Anyánk nagynénje volt, de mindig megkövetelte, hogy „Nagymamá”-nak szólítsuk, mert úgy hitte, a Nagynéni megszólítás öreg és bogaras asszonyokat illet, amilyen pedig ő is volt.
28. oldal
A vörösbegy Apa rózsabokráról figyelt, fekete gyöngyszeme pislogás nélkül, könyörgőn tekintett rám.
Apa volt annak a madárnak a tekintetében. A rózsabokor alatt, mélyen lenn, a nyirkos földben a kukacok között, az összes féltett holmijával körülrakva.
9. oldal
Kézen fogva ültünk a parton, Molly feje Charlie vállára csuklott, és közben ránk esteledett. Molly időnként halkan felzokogott, de egyikünk sem szólt. Nem volt szükség rá. Tudtuk, hogy nincs kiút, hogy a háború szétszakít bennünket, és hogy mindhármunk élete örökre megváltozik. De abban a pillanatban kincsként őriztem Molly kezét a kezemben, kincsként őriztem az utolsó együtt töltött óránkat.
91. oldal
Összebújunk a fedezékben, és megpróbáljuk elhitetni magunkkal, hogy ez az egész nem is velünk történik, vagy ha mégis, akkor a fedezék elég erős ahhoz, hogy kibírja. Eszünkkel azonban tudjuk, hogy egy pontos találat mindünk végét jelentené. Tudjuk, és beletörődünk. De nem gondolunk rá, és főként nem beszélünk róla. Isszuk a teánkat, elfüstöljük a Woodbinesainkat, és eszünk, ha étel érkezik – ami nem fordul elő túl gyakran és élünk, ahogy tudunk, olyan normálisan, ahogy csak lehet.
152. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Holly Black: The Queen of Nothing – A semmi királynője 95% ·
Összehasonlítás - Soman Chainani: Jótett helyébe 92% ·
Összehasonlítás - Fróna Zsófia: Démonok közt 96% ·
Összehasonlítás - Ruff Orsolya: Volt egy ház 95% ·
Összehasonlítás - Robin LaFevers: Sötét diadal 92% ·
Összehasonlítás - Rick Riordan: A vörös piramis 90% ·
Összehasonlítás - Carlos Ruiz Zafón: Szeptemberi fények 90% ·
Összehasonlítás - Schmal Róza: A Ladann könyve 88% ·
Összehasonlítás - Mario Escobar: A sárga csillag gyermekei 81% ·
Összehasonlítás - Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok 93% ·
Összehasonlítás