Gloriána, ​avagy a kielégítetlen királynő 17 csillagozás

Michael Moorcock: Gloriána, avagy a kielégítetlen királynő

Michael Moorcock áltörténelmi históriájában a gyönyörű és hatalmas Gloriána uralkodik Albion gigászi birodalma fölött. A királynő boldognak tűnik, országa a béke és bőség korát éli, ám az arany máz alatt az uralkodó kötelességei súlyától szenved és kicsapongásban keres feloldozást.

Gloriána sem tudja azonban, hogy aranykorát kancellárja elnyomás, rettegés és besúgók hálózata útján tartja fönt. Amikor a legveszedelmesebb kém, Quire kapitány úgy érzi, az udvar megsértette őt, és a királynőt elcsábítva bosszút áll, Albionra sötétség borul.

Eredeti megjelenés éve: 1978

>!
Delta Vision, Budapest, 2006
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041508 · Fordította: Héjj Katalin, Járdán Csaba, Kleinheincz Csilla

Kedvencelte 3

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Dominik_Blasir>!
Michael Moorcock: Gloriána, avagy a kielégítetlen királynő

Próbálok rajta fogást találni, de egyszerűen nem megy. Nem tudom ugyanis, hogy pontosan mit olvastam – abban viszont biztos vagyok, hogy nagyon élveztem.
Egyfelől nagyon különleges valami: különleges nyelvezetében (remek a magyar fordítás, gratula a duónak (triónak), remekül átjön a cikornyás, burjánzó, erősen régies, de mégis finom és szép próza), különleges szereplőiben (itt mindenki furcsa, abszurd figura: az udvaroncok a lehető legszélsőségesebb (gyakran szexuális) dolgoknak hódolnak, robotokat építenek, párhuzamos világokba akarnak átjutni, hősszerelmesek, részeges költők, és így tovább), különleges cselekményében (már olyan értelemben, hogy az az ötszáz oldal ellenére sem túl vaskos, pedig én nagyon élveztem mind az udvari élet bemutatását, mind az intrikálást) és legfőképpen különleges alaphelyzetében (ami tényleg akörül bonyolódik, hogy Gloriánát nem tudják, mármint szexuálisan, kielégíteni – igen, ez egy áltörténelmi fantasy). Ettől a sok furaságtól (azt mondtam már, hogy az egész a londoni palotában játszódik, ami maga is annyira összetett, mint egy város, konkrétan a falak között-mögött lakó alvilággal?) pedig simán elszáll az ember agya, annyira színes, annyira eklektikus, annyira sokféle az egész.
Másfelől meglepően összetett valami: Moorcock nagyon mókásan cincálja szét a lovagregény alapköveit, izgalmasan kanyarítja a sorok közé a lovagi erényesség és a valóság kapcsolatáról szóló gondolatait, és akkor még nem is beszéltem a manipuláció és a „cél szentesíti-e az eszközt” örök kérdésköréről – ráadásul mindez Gloriána személyes drámájára épül, ami külön érdekes ízt ad neki. Egyedül a végével nem vagyok teljesen megelégedve: mármint vicces módon egyikkel sem, hiába írta át Moorcock évekkel később az eredetit (kicsit mintha hirtelen következne be minden, mintha a felépített ív megtörne, és egy random előhúzott megoldás kerülne elő).
Szóval fura. De nagyon szórakoztató módon.

Ps. azzal az információval meg külön nem tudok mit kezdeni, hogy musicalt is terveztek belőle.

Voorhees>!
Michael Moorcock: Gloriána, avagy a kielégítetlen királynő

Moorcock könyvében egy alternatív történelmi história keretében találkozhatunk a hatalmas és fényes Albion birodalmának királynőjével, Gloriánával. Számomra ez volt az első ilyen könyv, mely alternatív módon ábrázol valós történelmi eseményeket, és ez a mód kifejezetten tetszett. A valós történelmi szereplők iránti áthallások (sokszor csak név-elváltoztatások) pedig mulattatóak voltak. Moorcock nem áll hadilábon a humorral sem.
Ugyanakkor úgy éreztem, mintha a történet kissé katyvasz lenne. Elég sokat kellett várni, mire valami cselekmény ténylegesen történt, viszont a mulatságok kifejezetten részletesen lettek leírva, ami a cselekmény szerény tartalmához képest pocsékolás. A szereplők semmitmondóak, semmiféle karakterfejlődés nem figyelhető meg, és az író időben is csapong, elindulunk valahol, a következő fejezet pedig fél évvel később kezdődik, amikor egy csomó esemény megtörtént, amiről néhány sorban szerzünk tudomást. Az egész sztori elnagyolt. Quire cselszövése volt a legérdekesebb cselekményszál, de ez sem nyűgözött le kivételes kreativitásával, hogy ironikusan fogalmazzak.
Gloriána legendás kielégületlensége körbelengi az egész történetet, azonban a cselekményhez semmi köze. Egy jó mellékszál lehetett volna, de nem így, hogy a borítón is megjelenik. A szexualitást az író szabadon ábrázolja, ami mai szemmel olvasva nem okoz meglepetést, a 70-es években vélhetőleg tabudöntögető volt.
Moorcock-tól többre számítottam, azonban nem szegte kedvem a könyv. Nem volt rossz, de véleményem szerint egyszer olvasható, alternatív történelmi fantasy.

Nibela I>!
Michael Moorcock: Gloriána, avagy a kielégítetlen királynő

Rá fogok szokni, hogy megnézzem adott művek keletkezési idejét. Számít. Ez se mai darab.

Nyelvezete dagályos, szerkezete és történetvezetése követhető, de kusza. És ami Gloriána orgazmusa – vagyis annak hiánya – miatt van, nevetséges. Az udvari morál okádék. A lezárás kiábrándítóan kiszámítható és színházi.

Évekig kutattam ezt a könyvet, hogy elolvashassam, és amikor sikerült, rájöttem, túl sokat váram tőle.

elmouse>!
Michael Moorcock: Gloriána, avagy a kielégítetlen királynő

Az általam olvasott Moorcock művek közül a legjobb, viszont a legnehezebben olvasható. Nagy odafigyelést és türelmet igényel.


Népszerű idézetek

Jerico>!

A becsület az ember találmánya, így hát az ember az, ki képes fenntartani.

249. oldal

Voorhees>!

És e német császár, kit említettél, uram? – kérdezte Gloriána, miközben kezével intett Patchnek, hogy leülhet a trónhoz vezető lépcsőkre. – Még mindig nálunk van?
Adolphus Hiddlerre gondolsz, felség? Megölte magát. Őt kedveltem a legjobban mind közül. Szórakoztató barbár volt, érdeklődött az alkímia és a geográfia tudománya iránt. Úgy tűnt, alkímiai kísérletei lévén került ide. A maga módján tudósnak tekinthető, aki azt állította, meghódította a világot.

72. oldal, negyedik fejezet, lap első fele

Voorhees>!

De erkölcsileg miként igazolod e gyilkosságokat? – Lord Sahriár őszinte érdeklődéstől hajtva tette fel kérdését, bár hangja teljesen semleges maradt. – Igazán szeretném tudni.
– Erkölcsileg? Semmivel. Az erkölcsnek ehhez semmi köze. Ez igen sértő gondolat, uram. Minden lehetséges okból öltem már – élvezetből és aranyért, vagy pusztán az érzés miatt; kíváncsiságból, bosszúból, vagy hogy mentsem az irhám, és még sorolhatnám – egyetlen egyet leszámítva: soha nem öltem erkölcsi indíttatásból.

Tizenharmadik fejezet, 200. oldal, lap alja


Hasonló könyvek címkék alapján

Christopher Priest: A tökéletes trükk
David Mitchell: Csontórák
China Miéville: A város és a város között
Joe Abercrombie: Bajok a békével
Terry Pratchett: Éjjeli őrjárat
Lian Hearn: Az ég hálója tágas
David Gemmell: Éjféli sólyom
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
C. S. Pacat: Hercegi csel
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom