Szerencsés ​ember 64 csillagozás

Michael J. Fox: Szerencsés ember Michael J. Fox: Szerencsés ember

1998 szeptemberében Michael J. Fox az egész világot megdöbbentette bejelentésével, hogy Parkinson-kórja van, amellyel titokban már hét év óta küszködik. A művész azonban elfogadta a diagnózist, és amikor világszerte siratni kezdték, ő maga nem omlott össze. Könyvében ugyanazzal a szenvedéllyel, humorral és energiával írja meg életének, pályafutásának és a Parkinson-kór gyógyítása érdekében folytatott kampányának történetét, mint amilyennel tizennyolc éven át tucatnyi szerepét alakította. Fox a védjegyének számító ironikus érzékenységét és abszurd iránti hajlamát összevegyítve számol be életéről, Nyugat-Kanadában töltött gyermekkorától sebesen felívelő filmes és televíziós karrierjéig.

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Geopen, Budapest, 2003
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639093750
>!
Geopen, Budapest, 2003
250 oldal · ISBN: 9639093750 · Fordította: Kiss Marianne

Enciklopédia 8


Kedvencelte 8

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

kratas P>!
Michael J. Fox: Szerencsés ember

Nem mondanám magam Mike rajongójának, televíziós szerepeiből szerintem egyet sem láttam és ahogy most olvastam a könyvet rájöttem, hogy a filmek terén is talán négyet. De ettől függetlenül élmény volt olvasni a könyvet, persze ezek után nem feltétlenül a filmes karrierről szóló részek voltak azok, amik leginkább lekötöttek, hanem inkább a magánélete tetszett spoiler.
Igazi harcos, őszintének éreztem amikor a betegségéről írt, de a kedvenc részeim amikor a gyerekeiről vagy a feleségéről mesél. Sok erőt kívánok neki és remélem még sokáig képviselheti a Parkinson-kórral érintettek érdekeit.

gab001>!
Michael J. Fox: Szerencsés ember

Hirtelen elhatározásból döntöttem az olvasás mellett, s nagy elvárásokkal kezdtem neki. Mike-nak sikerült túlszárnyalni ezeket az elvárásokat. Több szempontból is vallomásként hat ez a könyv, de a legnagyobb erőssége az, hogy annyira kézzel fogható benne az ember, akiről szól. Mindig is szimpatikus volt számomra Michael J. Fox színészként és nagyon sajnáltam, hogy a betegsége miatt nem készít több filmet. A könyv elolvasása segített abban, hogy ne csak színészként, hanem emberként is elnyerje a megbecsülésemet. Sőt íróként is, mivel nagyon színvonalas, olvasmányos önéletrajzot adott ki a kezéből. Őszintén vall a gyengeségeiről és az erősségeiről egyaránt. Mesél a gyerekkoráról, a családjáról, a karrierjéről és a betegségéről. Szerencsés embernek érzem magam, hogy elolvashattam ezt a könyvet, mert nagyon sokat kaptam általa. Olykor egyszerűen képtelen voltam letenni.

>!
Geopen, Budapest, 2003
250 oldal · ISBN: 9639093750 · Fordította: Kiss Marianne
zdorka P>!
Michael J. Fox: Szerencsés ember

Idén úgy döntöttem, hogy több emlékiratot fogok olvasni, mivel ez nem olyan műfaj, amelyet túl gyakran olvasok. Így alig vártam Michael J. Fox önéletrajzát.
Viselkedése az interjúkban mindig vidám, miközben egyértelműen intelligenciát közvetít.
Fox úgy mutatja be életét, ahogyan azt minden fiatal, törekvő, túlságosan magabiztos színésztől elvárnánk. Sokat megtudhatunk korai kanadai életéről és a hollywoodi kezdetekről, mielőtt a Családi kötelékek és a Vissza a jövőbe című filmekben elért hírnévre szert tett.
Sajnos korai életmódbeli döntései, amelyeket újonnan megtalált hírneve hozott és befolyásolt, alkoholfüggőséghez vezették, ami sajnos nem meglepő. Sok hullámvölgyön visz át bennünket, az egyik csúcs a feleségével és színésznőtársával, Tracy Pollannel kötött házassága. Aki mellette állt, és átvészelt vele sok nehéz időszakot, amikor a Parkinson-kór diagnózisával szembesült. 7 évet töltött titokban azzal, hogy megpróbálta leplezni a remegését, és normális életet élni
Természetesen Fox átment a gyász szakaszain, amelyeken az ember akkor megy keresztül, amikor szembesül a halállal. Számára a diagnózis a karrierje halálos ítélete volt. Át kellett mennie a szakaszokon, és elfogadja azt, hogy a Parkinson-kórral együtt élheti életét és önmaga lehet.
Az egyik különösen megrendítő pillanat, amiről írt, az volt, hogy látta, fia, Sam milyen gyermeki módon, készségesen elfogadja állapotát.
Michael J. Foxban leginkább a családja iránti odaadása nyűgözött le, különösen miután elfogadta a segítséget, és felismerte, hogy még mindig önmaga lehet. Továbbra is színészkedhetett és végezhette a szeretett munkáját.
Ez idő alatt úgy döntött, hogy ideje tudatni a világgal betegségét. Megijedt, hogy ennek mi lehet a következménye, de nagy meglepetésére azt tapasztalta, hogy a nyilvánosság még jobban elfogadta.
A Parkinson-kórban szenvedők szócsövévé vált, és szerencsés embernek tartja magát.

ggizi>!
Michael J. Fox: Szerencsés ember

Michael J. Fox. Az én fejemben csak Marty McFly, pedig ő ennél sokkal több. Szerettem a filmjeit, a Fenyves tábor eléggé megmaradt bennem ilyen sok év után is, de a Vissza a jövőbe filmek zsenialitását semmi sem tudja überelni.

Mindig is szimpatikus embernek tartottam, aki az allűröktől mentes sztárságát emberibben tudja használni sok más hírességgel ellentétben. Jó volt belelátni az életébe, a privát családi szférájába, hogyan jutott egyről a kettőre, hogy élte meg az ismertséget, és hogyan próbálta tagadni, majd feldolgozni és leküzdeni a harminc éves korában diagnosztizált fiatalkori Parkinson-kórt.
Most is bebizonyosodott, ami már oly sokszor, hogy egy közismert ember milyen jelentősen tudja elősegíteni egy betegség elfogadását és a gyógymódok keresését.
Örültem, hogy olvashattam az életéről.

Light_House>!
Michael J. Fox: Szerencsés ember

Mindig kedveltem Michael J. Fox-ot. Volt is egy óriásposzterrem a falon róla :) A Vissza a jövőbe filmeket nagyon sokszor láttam, de nagyon szerettem a Szerelem a Fehér Házban filmben is.
A könyvben sem csalódtam, sőt. Átjött a közvetlensége, a humora, az az érzés, hogy ő a srác a szomszédból, olyan, mint bárki más.
Hihetetlen volt a küzdelme, amivel igyekezett titokban tartani a Parkinson-t mások elől, és persze a saját küzdelme, hogy ő maga elfogadja, ebben a betegségben szenved.
Meghatott, ahogy az emberek reagáltak a bejelentése után.
Az ember addig bele se gondol egy betegségbe, míg őt magát, vagy közvetlen környezetét nem érinti, olyankor a kór személyessé válik. Michael sok részletet leír a tüneteiről, és megdöbbentett, hogy egy nap háromszor-négyszer is váltakozik nála a „lent” és „fent” állapot.
Kívánom neki, hogy sokáig tudjon még tevékeny életet élni!!
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a könyvet! (@Тимеа_Буйдошо köszönöm, hogy a polcomon lehet ez a könyv, nagy becsben tartom!)

serengeti P>!
Michael J. Fox: Szerencsés ember

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 5
Érzelmek (ábrázolása): 4
Izgalom: 5

Nagyszerű olvasmányélményt adott a könyv, nehezen bírtam letenni. Mindig érdekes olvasmányélményt jelent végigtekinteni egy híres művész pályáján. Kinek könnyebb, kinek nehezebb a sikerhez vezető útja. Michael J. Fox saját erejéből jutott fel a csúcsra, és ez mindenképpen tiszteletre méltó teljesítmény. A színész mindamellett remek író is, nagyon kedvelem a stílusát. Eredeti ötletből született a kötet, ami az író teljesen egyedi élmény- és gondolatvilágának, sokszínű élettapasztalatának, valamint súlyos betegségének leírását tartalmazza, olvasmányos esszé formájában. A tartalom kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából meggyőző, a könyv világa jól átélhető. Fox érdeme a szereplők – köztük saját – érzelmeinek érzékletes, humorral és öniróniával is átszőtt ábrázolása. A kötet mindvégig izgalmas, érdekfeszítő.

Kriszta IP>!
Michael J. Fox: Szerencsés ember

Köszi a könyvet @Rézangyal-nak, aki egyszer az egyik molytalin azzal lepett meg, hogy elhozta nekem elolvasásra. Csak úgy. Mert tudta, hogy Vissza a jövőbe-rajongó vagyok :)
Így elöljáróban elmondanám, hogy J.Foxot jobban szeretem a vásznon látni, mint könyvben olvasni. Hogy ez mennyire az ő hibája, vagy mennyire a fordítóé, azt nem tudom. Még nem olvastam eddig egy Réz András-féle fordítást sem, de gyanítom, neki is nagy része volt abban, hogy alig haladtam a könyvvel. Túl sok az értelmetlen mondat, az oda nem illő kifejezés. Pl. amikor J. Fox a pszichiáterének beszél bizonyos kiújuló félelmeiről: „Újabban megint ezt érzem – fohászkodtam neki . – Pedig már évek óta nem éreztem. Ugyanúgy van, mint régen: mintha arra várnék, mikor esik le a másik cipőm is.” Ennyi. Na most hogy jön ide a fohászkodás??? Abszolút értelmetlen ide ez a kifejezés. Sokszor az volt az érzésem, hogy a fordító nem ismeri a magyar szavak jelentését… Pedig valószínűleg jobban ismeri azokat, mint én – derül ki a kommentekből…
De nem csak ezzel volt bajom. J. Fox egy csomószor eljátszotta, hogy belekezdett egy történetbe és egyszerűen nem fejezte be. Mintha kapkodva minden emlékét el akarná mondani, egyik dologról eszébe jut egy másik, de nem alkotnak kerek egész gondolatsort.
Szóval a könyv stílusa egyáltalán nem fekszik nekem.
Másrészt viszont amiket elmesélt, az mind nagyon érdekes. Megtudtam egy sor olyan dolgot, amiket nem is gondoltam volna, pl. hogy kezdődött a pályája, milyen ember volt ő híres színészként, aztán hogy milyen módon viselte meg őt és családját a betegsége (Parkinson-kór) és ami leginkább megérintett engem: milyen óriási hatással volt Amerikában a többi parkinsonos betegre és a betegség kutatására, amikor J. Fox a nyilvánosság előtt bejelentette betegségét. Hihetetlen, miket tud elérni valaki a hírnevének köszönhetően! Most már egészen más szemmel nézek erre az emberre. Eddig csak a kölyökképű színészsrác volt a Vissza a jövőbe filmekből (meg a többi másból, de maradjunk ennél :) ), most már viszont a Parkinson-kór ügyének szószólója is, aki hírnevét kihasználva ajtókat nyitott meg, esélyt adva a gyógyulásra rengeteg beteg embernek.

18 hozzászólás
bodr>!
Michael J. Fox: Szerencsés ember

Úgy kezdtem bele, hogy engem elsősorban a fickó betegsége érdekel, de a színészi karrierjéről is tudott úgy írni, hogy az erről szóló 70-80%-ot is szeressem, pedig nem is ismerem a munkásságát a Vissza a jövőbe filmeken túl.

A magyar fordítás viszont néhol übergáz. Az még hagyján, hogy a substantia nigrát csak sötét állagra sikerült alakítani, de a komputerspecialista kifejezéssel utoljára a gimis német nyelvtankönyvemben találkoztam. Az ebéd helyett vissza-visszatérő löncsölést a végére már betudtam valami fordítói perverziónak, de a biztosítékot a sejt alakú telefon nyomta ki.

3 hozzászólás
Holland>!
Michael J. Fox: Szerencsés ember

Mivel nemrég volt a Vissza a jövőbe film 30. évfordulja, valamint Marty 21-én érkezett meg a jövőbe, úgy döntöttem végre illenne elolvasnom Mike könyvét. Nagyon nagyon örülök, hogy bepillantást nyerhettem életének valamennyi helyzetébe. Így, hogy több mindenre fény derült, sokkal közelebb érzem magamhoz és több lett számomra mint egy kedvenc színész. Neki hála sokkal több mindent megtudtam a Parkinson-kórrol mivel eléggé szépen összeszedte nekünk, hogy pontosan miről is van szó. Nagyon tisztelem és valóban egy szerencsés emberről beszélünk. Csak azért nem adtam 5 csillagot mert kicsivel több képet vártam. Sajnálom, szeretek képeket nézegetni :D Egyébként néhol egy picit idegesítőek voltak a fordítási hibák..

butterflyqueen>!
Michael J. Fox: Szerencsés ember

Nagyon beletaláltak abba, hogy a legsikeresebb filmjében, a Vissza a jövőben Rudolf Péter lett a magyarhangja, mert Magyarországi szinten én hozzá tudnám hasonlítani ami a munkája iránti szenvedélyt és alázatot érinti.
Nagyon őszinte és nyers könyv, nagyon sok helyen meghatódtam. Többször is el tudom olvasni.


Népszerű idézetek

Light_House>!

– Nos, ha az ember favágó akar lenni, akkor muszáj bemennie az átkozott erdőbe.

73. oldal

9 hozzászólás
Bernadett_Juhász>!

Ez az élet igazi öröme: elhasználódni egy célért, amelynek nagyszerűségét mi magunk ismertük föl, és teljesen megőrlődni, mielőtt még a szemétdombra hajítanának bennünket: hogy természeti erő lehessünk, ne pedig szenvedésekből és fájdalmakból összerótt, önző, lázas, nyomorult kis ember, aki panaszkodik, mert a világ nem annak szenteli magát, hogy őt boldoggá tegye.

239. oldal, 8. fejezet - Az ajándék kicsomagolása

4 hozzászólás
Kriszta IP>!

Csak néhányan hajlandók közülünk bevallani, de a színészek többnyire így olvassák a forgatókönyvet: Szar… szar… most jövök én… bla-bla-bla… ez az én részem… szar… A szeretem/utálom attól függ, hogy a szar az én szerepem-e avagy másé.

38. oldal

Light_House>!

Minden családnak megvan a maga története, amelyek legendává alakulnak.

41. oldal

1 hozzászólás
Light_House>!

Így hát mindent megtettem annak érdekében, hogy a nézők ne tudják meg, hogy beteg vagyok. 1998-ra ez lett legnagyobb „szerepjátszásom”. Mindig jó kapcsolatom volt a közönséggel, és rettegtem attól, hogy ez valamiképp elromoljon. Ha előállok a farbával, az óriási kockázatot jelent. Az időzített tréfa attól függ, hogy a közönség velem van-e, bármerre megyek, és ha a figyelmük akár csak egyetlen pillanatra ráterelődik remegő karomra vagy megránduló testemre, elveszítem őket. Lassacskán rájöttem, mindennél inkább ez tart vissza attól, hogy megmondjam az embereknek, Parkinson-kórom van. Ha a közönség nem tudja, mivel viaskodom, akkor azt sem tudja, mit lát, mire kell figyelnie, és akkor nekem még mindig van egy esélyem, hogy megnevettessem őket. Ám ha az emberek már akkor tudják, hogy gyógyíthatatlan neurológiai betegséggel harcolok, mielőtt helyet foglalnak a stúdióban, vagy bekapcsolják otthon a televíziójukat, akkor vajon mire fognak figyelni? A cselekményt nézik, vagy lesik, hogy elkaphassák valamelyik tünetem látványát, hogy aztán sajnálkozzanak rajtam? A fő kérdés ez volt: lehet-e beteg ember mulatságos, vagy – még keresetlenebb szavakkal – nevethet-e valaki egy beteg emberen anélkül, hogy ne érezze magát egy rakás szarnak?

218. oldal

Light_House>!

Úgy láttam, hogy Kalifornia merőben más, mint Kanada, a maga udvarias vidékiségével és a szabályok iránti tiszteletével. Így aztán bármennyire idegen voltam, mégis otthon éreztem magam. A nonkonformizmus e Mekkájának az volt a logikája, hogy ha nem illeszkedem be, akkor tényleg ide tartozom.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nonkonformizmus, nonkonformista
pertita>!

Ez volt a tanulság: az én dolgom nem az, hogy rágódjak időn vagy veszteségen, hanem az, hogy fogadjak el minden napot, menjek előre és higgyek abban, hogy itt valami sokkal nagyobb dolog működik, amely valaminek megvan a maga idő- és egyensúlyérzéke.

195. oldal Geopen Könyvkiadó, 2003.

Light_House>!

Felvettem néhány kagylót a gyerekeknek, sortnadrágom zsebébe gyömöszöltem őket, és útközben azt az imát mormoltam magamban, amelyet hat éve, amióta abbahagytam az ivást, majd mindennap elmondok:
Istenem, add, hogy békével fogadhassam el mindazt,
amin nem tudok változatatni,
Adj bátorságot, hogy amin tudok, azon változtassak,
És adj bölcsességet, hogy tudjam, mi a különbség köztük.

207. oldal

Light_House>!

Személyes veszteség vagy megpróbáltatás idején gyakorta halljuk, hogy az emberek azt mondják, „imádkoznak értünk”: Mindig azt hittem, hogy ez csak afféle kifejezés, szófordulat, míg végül megéreztem, mit jelent az, amikor ezer meg ezer ember ajánlja fel az ilyesmit. Az érzés mindent elsöprő; semmi kétségem afelől, hogy az utóbbi két évben ez a rengeteg spirituális energia tartott fenn. Soha többé nem fogom alábecsülni az imádság erejét.

233. oldal

Dizike>!

Ha most valaki berontana ebbe a szobába, és bejelentené, hogy alkut kötött – Istennel, Allahhal, Buddhával, Krisnával, Bill Gatesszel, akárkivel –, amelynek lényege, hogy a diagnózisomtól számított tíz évet valami csoda folytán elsinkófálják, és a következő tíz évben ugyanaz leszek, aki azelőtt voltam – egyetlen pillanatnyi habozás nélkül kirúgnám az illetőt.

belső borító


Hasonló könyvek címkék alapján

Maggie Doyne: Ég alatt, hegy fölött
Douglas Stuart: Shuggie Bain
Joni Eareckson: Joni – Egy lépéssel tovább
Jamaica Kincaid: Öcsém halála
Böszörményi Gyula: Kucó és más életszilánkok
Björn Natthiko Lindeblad – Caroline Bankler – Navid Modiri: Lehet, hogy tévedek
Hozleiter Fanny Mosolyka: Te döntesz
Csorba Dávid: Négy fal között szabadon
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Thomas Bernhard: Elkülönítés