Farkasokkal ​táncoló 76 csillagozás

Michael Blake: Farkasokkal táncoló

Amikor egy részeg őrnagy az elhagyott katonai helyőrségbe, a határvidékre vezényli John Dunbar hadnagyot, a hadviselt katona csak egy farkast és néhány vándorló komancsot kap társaságul a civilizáció peremén túl. A küzdelem a túlélésért Dunbart az indiánok táborába kényszeríti, ahol veszélyes kalandok sora változtatja meg életét. Dunbar a vademberekkel töltött minden egyes nappal egyre jobban indiánná válik. Mikor azonban a múlt kísérti őt, élete legnagyobb döntésével kell szembenéznie. Dunbar rájön, kik valójában az alantas emberek és kikhez hűséges ő.

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
JLX, Debrecen, 1993
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637822518 · Fordította: Vadász Gyula
>!
JLX, Budapest, 1993
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637822038 · Fordította: Vadász Gyula
>!
JLX, Budapest, 1991
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637822038 · Fordította: Vadász Gyula

Enciklopédia 1


Kedvencelte 6

Most olvassa 5

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

mate55>!
Michael Blake: Farkasokkal táncoló

Egy csodás óda a régmúlthoz. Tiszta és időtlen. Bár kívülről tudjuk az eseményeket, ismerjük akár a tenyerünket, tudjuk, hogy nem nagy irodalom, de pont elég ahhoz, hogy valamiféle békét nyújtson a világban, miközben a képzeletünket és együttérzésünket kéri. Mesebeli kínokkal és veszélyekkel menetelünk a végkifejlet felé, ami pedig olyan prózai, egyszerű és minden pátosztól mentes. Időközben megtelünk érzelemmel, szomorúsággal, de amit érzünk, nem az elmesélő ésszerű fájdalma, hanem azért szól, aki hozzánk nőtt az eltelt időben. De ez a „gyász” a miénk is.

2 hozzászólás
Ėva71>!
Michael Blake: Farkasokkal táncoló

A könyv még örökségként a magánkönytáramban van, de valahogy nem igazán vágytam már indiános könyveket olvasni. A filmet sem láttam, és ezekkel az előzményekkel kezdtem neki Dunbar hadnagy történetének, aki egy olyan helyőrségen kezdi meg a munkáját, ahol ő az egyetlen katona. A helyőrségről a korábban ott állomásozók visszavonultak, ez a határpereme a fehér ember és indiánokat elválasztó világnak. Dunbar hadnagy egyetlen társa az okos lova Cisco és a nyomába szegődő öreg farkas, mindaddig míg a komancs indiánok nyári tábort nem vernek a közelében. Kölcsönös ismerkedésük az óvatosság mellett teli van kíváncsisággal. Minél inkább megismeri az indiánok életét, szokásait, összetartásukat a hadnagy annál inkább vonzódik ehhez az élethez. Egy érdekes világ volt az övék, egy különleges történet ez, amely zárulhatna happy enddel, ha nem tudnánk, hogy az indiánok sorsa sajnos nem ez. Izgalmas kalandregény, nekem tetszett.

kinga133>!
Michael Blake: Farkasokkal táncoló

„De keletről olyan emberáradat közelgett, amilyet senki soha nem látott és nem is láthatott. (…) Az ő idejük a végéhez ért, és nemsokára örökre elmúlik.”
A könyvből készült film nagy kedvencem, számtalanszor láttam. De a regény túlszárnyalja a filmet. Szép történet. A végét megkönnyeztem, ahogyan Kapcást (farkas) és Ciscót (ló) megölték azt nehezen lehetett elviselni, főleg amilyen kegyetlenül Kapcással elbántak. Nagyon jól bemutatta az indiánok gondolkodás módját, a természetüket és persze a fehérek hihetetlen kegyetlenségét a természet ellen. Örülök, hogy olvashattam.

Péripenna IP>!
Michael Blake: Farkasokkal táncoló

Imádom. A film után olvastam, de ez nem vesztett az értékéből. Imádom. Annyira, hogy véletlenül kétszer is megvettem, mert azt hittem, hogy elveszett.

Valcsa P>!
Michael Blake: Farkasokkal táncoló

Ez annyira jóóó volt! :-O
Teljesen spontán elhatározás következtében került hozzám, online antikváriumból. Leginkább azért, mert valamilyen szinten ez is „klasszikusnak” számít a szememben, és zavart, hogy én még a filmet sem – és ezt a történetet úgy teljes egészében nem ismerem.
Tényleg érződik valami ridegség, közömbösség végig a történetben, nem túl terjengősek a gondolatok, az érzelmi oldalát a dolgoknak csak helyenként tárják fel, de valahogy jobb is így. Mintha Dunbar hadnagy tárgyilagos naplóját olvasnám (e/3-ban megírva). Fura, de engem ez is megfogott benne.
Az elmúlt napokban szó szerint ezzel a könyvvel feküdtem és keltem, a végét pedig megkönnyeztem.
A film beszerzés alatt áll; hamarosan az is sorra kerül, ebben biztos vagyok. :)

Miyako71 P>!
Michael Blake: Farkasokkal táncoló

Gyönyörűen megírt történet a fehér emberek mihasznaságáról, felsőbbrendűségi képzelgéseiről, szembeállítva az indiánok egyszerűségével és természetközeli életmódjával.
Nem gondolnám, hogy az indiánok maguk voltak a megtestesült tökéletesség, de mindenképpen figyelemre méltó, hogy miközben mi, a fejlett fehérek most, a 21. század elején kezdjük feltalálni a „fenntarthatóság” eszméjét és próbáljuk kialakítani annak megvalósítási módozatait, addig a könyvben bemutatottak szerint az indiánok a saját korukban már megvalósították ezt. Annyi állatot öltek csak le, ami az élelmezésükhöz szükséges volt, és minden részét felhasználták valamire. Nem passzióból, egy-egy uralkodó/diktátor hatalmi álmai, hanem létfenntartás miatt háborúztak egymással. Lehet erre mondani, hogy na de a fejlődés, meg a haladás… persze, arra szükség van, csak a szemléletmódot érdemes megszívlelni, amit ebből a történetből megismerhetünk. Tetszett, ahogyan a hadnagy fokozatosan látja meg a különbségeket a két nép szokásai, élete között; az is, ahogyan szépen lassan átalakul. Lehetett volna kicsit árnyaltabb ezeknek a változásoknak a megjelenítése, néha hiányérzetem volt, hogy lovaglás közben csak úgy, megvilágosodik; vagy éppen ránéz valakire és akkor „már tudta”.
Mindezek mellett jó könyv; érdekes, látókör szélesítő olvasmány.

1 hozzászólás
ursus>!
Michael Blake: Farkasokkal táncoló

Szűkszavú, jó regény, rettenetes, még egyeztetési hibákat is felvonultató fordításban. Csaknem olvashatatlan így. Kár érte…

Emerson>!
Michael Blake: Farkasokkal táncoló

Ha Costner a magyar kiadású könyvet filmesítette volna meg, biztos vígjáték lett volna belőle. Bár ez még viccnek is rossz volt. Az abszolút győztes mondat az „Úgy nyitották föl a férfiakat és a nőket, mint hogyha karácsonyi ajándékok lettek volna.”
Most már fene mód kíváncsi vagyok arra, hogy vajon az eredeti regény is ilyen mélyre szántó gondolatokkal van-e teletűzdelve (bár azért erősen kétlem).
Nos, aki meg akar ismerkedni a Farkasokkal Táncolóval nézze meg a filmet (kizárólag a 4 órás verziót, Blu-ray-ben), ha viszont a röhögés a cél, akkor irány olvasni.

Baltás>!
Michael Blake: Farkasokkal táncoló

Tényleg szűkszavúra sikeredett. Ennek ellenére nagyon jó könyv. Lehet csak a természet szeretete miatt, de én nagyon bele tudtam élni magam. Ha nem lenne ilyen sok könyv a várólistámon már most nekilátnék az újra olvasásnak. De egyenlőre megnézem filmen. :)
Ami nem tetszett: hirtelen lett befejezve! Szerintem még 30-40 oldalat lehetett volna írni abból amit az utolsó fejezetben egy lapra írtak.

Shouri>!
Michael Blake: Farkasokkal táncoló

Először filmen láttam a történetet, és a naturalista ábrázolások ellenére is nagyon élveztem. Nem voot kérdéses, hogy megszerzem a könyvet is, és ismét nem csalódtam. Nagyon jól adaptálták, minden fontos esemény benne volt.
Dunbar hadnagy ízig-vérig katonaként kezdi, majd ahogy az elhagyatott helyőrségen töltött ideje alatt megismeri a szomszédjába költöző komancs indiánok életét, lassan beleszokik, és rájön, hogy az az igazi énje.
Gyönyörű törtent az elfogadásról, a szokások megismeréséről, a természet tiszteletéról, és az indiánok történelméről.


Népszerű idézetek

mate55>!

Egy másik világ vonzása tartotta vissza, melyet csak most kezdett felfedezni. Nem tudta pontosan, hogy mikor, de rájött, hogy az álma a határ őrszolgálatról kezdettől fogva annak a határtalan kalandnak a keresése, melybe most belekerült. Ez elhalványítja az országokat, hadseregeket és fajokat. Az önmagában felfedezett nagy szomjúságát ugyanúgy nem tudja eloltani, mint a haldokló sem képes visszautasítani a vizet.

135. oldal (ebook)

mate55>!

Egész életében vágyott arra, hogy részese lehessen mindennek, és akárcsak minden más ember esetében, a magányosság olyasvalami volt, amivel állandóan foglalkozni kellett.

104. oldal (ebook)

mate55>!

Vergődő Madár tudta, hogy valami igen értékesnek volt tanúja, valaminek, ami megoldást adott a sok rejtély egyikére, ami a fehér embert körülvette… a rejtélyre, hogyan nevezze őt.

(első mondat)

DEliza>!

Egy csillogó, új puska lógott egyik kezében. Megfordította a puskát és a hadnagy visszafojtotta lélegzetét. Tehát eljött az ő ideje.

18.fejezet

Baltás>!

És annak sem volt itt az ideje, hogy a csillagokhoz tartozzon.
Oda tartozott, ahol éppen most volt. Sehová.

201. oldal

Inimma>!

Látták a víz színét és alakját messze keletre és nyugatra. De előttük a folyó hirtelen eltűnt.
Egy mamuterdő szegélyezte.
Farkasokkal Táncoló pislogott néhányat, mintha káprázna a szeme. Ilyen messziről nem lehetett pontosan megbecsülni a magasságukat, de tudta, hogy a fák magasak. Lehet közöttük hatvan-hetven lábnyi is. A liget jócskán egymérföldnyire kiterjedt a folyómederben. Hatalmassága vad ellentétben állt a környező, mindenütt sima, üres vidékkel.
– Ez a hely valódi? – mondta félig tréfásan.
Vergődő Madár mosolygott.
– Talán nem. Ez egy szent helyünk… néhány ellenségünknek is. Azt mondják, innen újul meg a játék. A fák oltalmaznak minden állatot, amelyiket a Nagy Szellem teremtett. Úgy mondják, itt keltek ki az élet kezdetén, és állandóan visszatérnek a szülőhelyükre. Régen nem voltam már itt. Megitatjuk a lovakat, és körülnézünk.
Ahogy közelebb jöttek, a fák jelenése még hatalmasabbá vált. Amikor elindultak befelé az erdőbe, Farkasokkal Táncoló kicsinek érezte magát. Az édenkertre gondolt.

XXVIII. FEJEZET - kettő

Kapcsolódó szócikkek: teremtés
Ginny21>!

Belül a szívükben zakatolt a sejtelem, hogy mi fog történni, és a bizonytalanság, hogy hol és mikor.


Hasonló könyvek címkék alapján

James Fenimore Cooper: Vadölő / Az utolsó mohikán
James Fenimore Cooper: Nyomkereső / Bőrharisnya
Thomas Berger: Kis Nagy Ember
Michael Punke: A visszatérő
Zane Grey: A pioneerok
Johanna Lindsey: Mondd ki, ha szeretsz
Zane Grey: A szürke farkas nyomában
May Károly: Az olajkirály
Zane Grey: A sivatag aranya
Zane Grey: Leányrablás a vadonban