Nő, ​anya, szerető 10 csillagozás

Anyaság és szex
Mester Dóra Djamila: Nő, anya, szerető

A ​női szexualitás és a nők saját testéhez való viszonyában kulcselem a bizonytalanság. Sosem tudhatom igazán, hogy éppen mi történik bennem. A bizonytalanságból pedig egyfajta szorongás fakad: ha nem hiszek magamban, nem hiszek a testemben, akkor máshol kell keresnem a biztonságérzetet. De nincs is abban semmi meglepő, hogy nem tanulunk meg „önállóan” viszonyulni a testünkhöz, hiszen a mindennapi élet szintjén születésünk pillanatától kezdve különböző társadalmi intézmények gyakorolják a kontrollt a testünk felett.

Először el kell sajátítanunk, mi mindent kezdhetünk a testünkkel, ha megszűnnek az azt uraló autoritások. Azonban ez meglehetősen bonyolult. Hiszen nem tudjuk magunkat egy csapásra függetleníteni a társadalomtól és annak intézményeitől – az orvoslástól, a pszichológiától, a pedagógiától, a médiától – a világtól, amelyben élünk.

Nem beszélve arról, hogy a szex testi vonatkozásai mellett jogos igényként merül fel bennünk az intimitás, a szerelem vagy épp… (tovább)

>!
Jaffa, Budapest, 2013
580 oldal · ISBN: 9786155235146

Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Izolda P>!
Mester Dóra Djamila: Nő, anya, szerető

Jártam Mester Dóra Djamilához az ELTE-n egy órára, de végül csak a feléig végeztem el (időhiány miatt), és érdekelt, mit ír. Mert akkor sem értettem mindennel egyet. Ami úgy tűnik, neki is megfelel.
Arra próbál rávenni, hogy átgondoljuk, mi mit akarunk, hogyan állunk a saját szexualitásunkhoz, és hogy megtaláljuk a saját, egyéni válaszainkat a női szexualitás nő-anya-szerető háromszögére vagy inkább egymást így-úgy fedő halmazaira.
Ez a könyv is együttgondolkozásra hajt, méghozzá leginkább talán a legérdekesebb részeivel, a mélyinterjús részletekkel. Ezek nagyon őszinték, néha nagyon meglepőek, és azt hiszem meglehetősen ismerősek lehetnek.
A saját válaszaink megtalálása nyilván nem egyszerű, és a jó és rossz, társadalmilag elfogadott, vagy épp megítélt dolgokról is el kell döntenünk, hogy mi vagyunk-e, és ha igen, tojunk-e mindenki (értsd a közértes, a falu szája, az óvónő) fejére, vagy pl. inkább élünk a közepesen rosszban, ha úgy esik, mert az az elfogadott.
Jönnek a gyerekek, bye-bye szex? Vagy hogyan alakul a nő az anyában? Mert az tény, hogy egy anya szexualitása, szexuális-lénysége, nem madonnás anyás nőisége zavarba ejtő lehet. És ezen megéri elgondolkozni.
És végül azért csak akadt megint, amivel nem értek egyet, illetve hát nem akarom, hogy az én nőiségem oda fejlődjön, lásd utolsó fejezet. Csakazért sem fogom kontextusából kiemelni, de kösz nem. Ez az én egyéni válaszom. :D

>!
Jaffa, Budapest, 2013
580 oldal · ISBN: 9786155235146
7 hozzászólás
snufkin>!
Mester Dóra Djamila: Nő, anya, szerető

Ha az ember a bevezetőt olvasva azt érzi, hogy úristen, ez a könyv *rólam* szól, az én paráimról, az én kérdéseimről, akkor az egy komoly nyitás. Nem is sikerült lerombolnia ezt az illúziót a szerzőnek. Olyan frissen és újszerűen beszél a nőiség, a férfiség, a szexualitás, az anyaság témáiról, hogy a többi létező diskurzust is figyelembe véve sivatagban oázis a könyv. Vagy inkább sötétségben lámpafény…
Mester Dóra megközelítése a különféle témákhoz nagyon komplex: szociológia, kulturális antropológia, pedagógia, szexuálpszichológia egyaránt van benne, és emiatt nagyon szerettem. Rámutat ugyanis arra, hogy nem egyszerűen emberek vagyunk kis szkafanderekbe zárva, élve magunknak, hanem hogy bizony milyen erősen hatnak ránk a társadalmi hatások, amelyek aztán befolyásolják a normákon keresztül (amikre nevel a család, az iskola, a kortárscsoportok), hogy miként gondolkodunk a saját nemiségünkről, szexualitásunkról.
És ne tévesszen meg senkit a cím, ezt a könyvet fiúknak, férfiaknak is kötelező olvasmánnyá tenném (már akár középiskolában is, bárcsak ott tartanánk….), mert ugyanúgy gondolkodásra készteti őket saját magukkal kapcsoltban, mint a női olvasókat.

SandraMarseille>!
Mester Dóra Djamila: Nő, anya, szerető

Érdekes volt. Én azoknak a nőknek a táborát bővítem, akik nem szeretnének gyereket, de szerettem volna egy objektív képet kapni megismerve mások történetét. A véleményem nem változott a témában (szerintem soha nem is fog), de bővítette a látókörömet és megerősített abban, hogy társadalmi nyomás hatására ne hagyjam belehajszolni magam olyasmibe, ami ellen minden porcikám tiltakozik.


Népszerű idézetek

dontpanic IP>!

Mert az élet, úgy tűnik, mégis mintha a kevésbé tervezhető fordulatokból produkálna többet, és könnyen elképzelhető, hogy egy „nem kívánt” pillanatból is kinőhet olyan élet, amelyben végül megtaláljuk a boldogságunkat.

186. oldal

2 hozzászólás
SandraMarseille>!

Mi kell elsődlegesen ahhoz, hogy a gyerekem egészségesen fejlődjön lelki, érzelmi értelemben? Szeretet. Mi kell ahhoz, hogy én mint anya maradéktalanul megadhassam mindazt az szeretetet, érzelmi muníciót, amire a gyerekemnek szüksége van? Ahhoz, hogy tudjak jó anya lenni, ahhoz mindenekelőtt mint nőt, mint embert, szeretnem kell önmagamat.

SandraMarseille>!

A személyes átélést, a személyes megtapasztalást egyikőnk sem spórolhatja meg. Mégis, hiszem azt, hogy sokat tanulhatunk egymástól, hasonló és eltérő életútjainkból. Hiszem azt, hogy mi, nők, anyák, mi, beszélgető emberek, képesek lehetünk erőt meríteni egymásból ahhoz, hogy a saját utunkon ne félelemmel, ne bekötött szemmel, hanem kíváncsian szertenézve, bátran lépegethessünk előre.

SandraMarseille>!

Nem lehet anyaságról beszélni anélkül, hogy ne beszélnénk nőiségről, női mintákról, női szerepekről. Mint ahogy nem lehet anyaságról beszélni anélkül sem, hogy ne érintenénk a gyerekkort. Hiszen minden anya és apa először gyerek volt, anyaméhben ringó magzat, valahol egylényegű azzal a felnőtt emberrel, aki úgy döntött, hogy maga is szülővé válik. És a szülővé válás, sok más élmény mellett, elképesztő intenzitással hívja elő saját gyerekkorunkat, emlékeinket, érzéseinket, traumáinkat.

prupul P>!

A fiúk nevelése korlátozott és rugalmatlan. Az teljesen elképzelhetetlen, hogy egy fiú lányruhába öltözzön, hogy ki lenne lakkozva a körmöcskéje, hogy babázzon. Ha ezeket tenné, egyszerre váltaná ki a szülők, tanítók és pszichológusok aggodalmát. Gyermekek nemiszerep-preferenciáit vizsgáló kutatások megerősítik, hogy óvodáskortól kezdve a fiúk sokkal kisebb valószínűséggel mutatnak preferenciát a nőies dolgok iránt, mint a lányok a fiús szerepek vagy tárgyak iránt. Meglepő a fiúk „férfiasság” iránti vonzalmának mértéke, főként, ha a lányok másik nembeli választásaival hasonlítjuk össze. A jelenség mögött többek között az állhat, hogy mind a fiúk, mint a lányok számára az életkor növekedésével egyértelműbbé válik, hogy társadalmunk a férfiszerepeket és tevékenységeket nagyobb presztízsűnek és értékesebbnek tekinti, mint a női szerepeket.

104. oldal

11 hozzászólás
SandraMarseille>!

Nem aludt el, egész éjjel nyitott szemmel feküdt, várta a halált, ami lassan, csak reggelre érkezett el. Feküdt mozdulatlan, szemében néha megjelent egy könnycsepp, tudta, hogy nincs egyedül. Kicsi teste viszont dolgozott. Lélegzett, hullámzott, lüktetett. Olyan volt, mintha meg akarná szülni a halálát. […] Olyan volt ez a haldoklás, mint egy vajúdás. Egy hosszú, önmagába vissza-visszatérő tánca testnek és léleknek. […] Reggel egyszer csak váratlanul behunyta a szemét, összeszorította az arcát, kipréselt egy könnycseppet, és nem lélegzett többé. Egyetlen, szinte észrevétlen, csöndes pillanat volt. Megszült. Kipréselte a test az életet. […] Ekkor értettem, hogy a halál épp olyan, mint a születés.

SandraMarseille>!

A nő a hangszer, amelyen játszani tudni kell.

SandraMarseille>!

Sokfélék vagyunk, sokféle élettel, sokféle értékkel és háttértörténettel, és hiszem azt, hogy egymás történeteit tiszteletben kell tartanunk. Csak ez vezet értelmes párbeszédhez.

tshehip>!

Pedig közben minden, gyerekekre kifejlesztett intézmény arra szakosodott, hogy gyerekeinket felkészítse, nevelje, tanítsa a várva várt felnövésre. Mindeközben a gyerekek kripli szemüvegei, olcsó műanyag játékai, rosszul vágott frizurája számomra annak a jelei, hogy a gyermeki lét, mint valami alacsonyabb minőségű létállapot van jelen, mintha a gyermeki idő semmi másról nem szólna, mint az „igazi” életre való készüléstől.

48. oldal, "Szexről otthon szó se volt" - ártatlanság és szégyene (Jaffa, 2013)

Cheril>!

Az erőszak, a harc, a hierarchiában betöltött szerepért való küzdelem minden gyerekközösség jellemzője; azt hiszem ezekben a cserealkukban a punci vagy a kuki nem jelent többet, mint a kisvonat vagy az autóskártya. Annak viszont sokkal messzemenőbb következményei vannak, hogy ezeket az eseményeket azután a szülők, pedagógusok hogyan kezelik, milyen felnőtt diskurzusokat alakítanak belőlük. […] Ezekben van a felnőttek igazi felelőssége.

60. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Benkovics Júlia: Magunkról
Budai Lotti – Zubor Rozi: Micsoda anyák voltak
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete
Budai Lotti: Rizsporos hétköznapok 3.
Czakó Zsófia: Szívhang
Sue Dylen: A római szerető
Hoppál Bori: Kebelbarátnők
Sally Hines: Mi a gender?
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül