Házasságom története 16 vélemény
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mi tehet egy nő, ha mindene megvan? Szerető férj, gyerek, békés családi élet… Van egyáltalán olyan, hogy megvan mindenünk? Negyven felett?! És lehet valaki boldog? Negyven felett?!
Melanie Gideon egy év apró-cseprő eseményei kapcsán mesél a gondjairól, a félelmeiről, és a minden mögött ott bujkáló boldogságról és örömről. Egy furcsa év 12 hónapja 12 történetben. Ír a családi programokról, a kutyakajáról, a biciklizésről, a testvéri összetartozásról. Fura, keserédes pillanatokat örökít meg; mindannyian ismerjük ezeket, átéltük már valahol, valamikor, csak talán nem tudtuk igazán szavakba önteni őket. Közben megnevettet, biztat… és együtt érez velünk, Veled. Ő is tudja már milyen nőnek lenni 20, 30 vagy akár… 40 felett.
Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 14
Kívánságlistán 6
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
ááááá! mélyen legbelül sírok.
az eleje borzasztó volt, majdnem a sarokba hajítottam a könyvet. csak az tartott vissza, hogy megalapozott kritikát kell írnom róla. a tetőpont az volt, amikor az embereket a kutyaszarhoz viszonyulások alapján osztályozta. a második fele meg tök átlagos elbeszélés.
összefüggéstelen történetek egy kupacba rendezése, mintha leírtam volna egy tök átlagos hetemet. kivéve a gyerek.
bővebben: http://biblioteka.freeblog.hu/archives/2010/07/19/Egy_unatkozo_haziasszony_panaszai/
Ismét egy könyv, amin jókat tudtam nevetni.
Magamra ismertem a nem köszöntős születésnapos részben, a gyerekek miatti izgalomban, a nagy társaságot nem annyira kedvelőben. Az ágyszivacsos rész teljesen mi vagyunk a férjemmel, kivétel, hogy nem költöttünk rá 3000 dollárt. :)
Mintha egyenest nekem szólna arról, hogy mi lesz velem pár év múlva. http://olvasonaplo.freeblog.hu/archives/2010/04/14/Melanie_Gideon_Hazassagom_tortenete/
6 komment
Engem nem kötött le, az élvezeti és irodalmi értéke inkább egy blogéhoz hasonlított. Volt benne pár kedves sztori és pár igazán jó mondat, de összességében inkább untatott.
1 komment
Könnyed,mégis olyan gondolatok,érzések,problémák köszönnek vissza a lapokról amik titkon minden anyát,feleséget foglalkoztatnak .Nem sablonos,kaptafás,erőltetett!!!
7 komment
Az a típusú könyv, ami olvastatja magát, de közben nagyon idegesít. És közben örülsz, hogy nem hasonlítasz az írónőre, bárhogy is ígérgeti a fülszöveg, hogy milyen jól együttérez veled a szerző.
Ami az alcímet illeti ("Egy boldog évünk a hullámvölgyben") – egy darab hullámvölgyet se találtam a könyvben. Biztos nem olvastam elég figyelmesen…
Jó, tudom, nem én vagyok a célközönség, de nem éreztem azt se, hogy később bármikor sürgősen kezembe kellene vennem még egyszer ezt a könyvet.
Népszerű idézetek
Együtt lenni, vagy összezárva lenni a szeretteiddel, az két nagyon különböző dolog.
17. o.
– Le kell egy kicsit fogynom, úgyhogy holnaptól fogyókúrázunk – kocogtattam meg a hátát.
– Jó – mormolja.
– Komolyan mondom!
– Rendben.
– Tudod, miért? – szipogom.
– Nem. Miért?
– Ben közölte velem, hogy nincs az az isten, aki fel tudna vinni engem a mennyországba – mert nem bírna el.
32. oldal
Azt hiszem mindannyiunknak megadatik néhány tökéletes perc az életében, és ha igazán szerencsések vagyunk, akár néhány év is; amikor dolgaink úgy alakulnak, ahogy mindig is kellene. Amikor nincs szükségünk altatóra, hogy jól aludjunk. Amikor alanyi jogon jár a szeretet, csak mert létezünk. Amikor a házunk sértetlenül áll, és nem tesz kárt benne tűz, egér, vagy szívet tépő fájdalom. Attól félek a legjobban, hogy egyre kevesebb ilyen pillanat lesz már az életemben.
172. old.
Minden anya előbb-utóbb rádöbben, a gyereke jobb ember, mint ő. Erről azonban mélyen hallgat. Hogy is vallhatnánk be ezt egy kilencévesnek?
39. old
Mindenkinek van egy története arról, hogyan pusztult el a kutyája. Ha kiderül, hogy a tied is, azonnal elmesélik. Pont, mint a kismamák! Ha terhes vagy, az összes barátod azt ecseteli, hogyan vajúdott órákig, mennyi ideig nyomott, milyen gyógyszert kapott, vagy nem kapott, hogy a férje a BlackBerry-jén internetezgetett, amíg kinn nem volt a baba feje, ő meg csak üvöltött vele, hogy takarodjon a hülye telefonjával a fenébe, és hogy legszívesebben feldugná a seggébe, de úgy, hogy csak vákuumszívóval lehessen kiszedni.
218. oldal
Ben énekel tovább: – Ha tüzet fog a ruhád, ha tüzet fog a ruhád, maradj nyugton, és ne rohangálj! Feküdj le gyorsan a földre, és hemperegj föl-le! Ha tüzet fog a ruhád, hemperegj föl-le!
Némán egymásra nézünk, és mindkettőnknek az jár az eszében, hogy családunk legifjabb tagja a tűz martalékává lesz.
23. o.
Azt hittem, megúszom. Ha 15, 20, 25, sőt 35 évesen letagadhatnál néhány évet, könnyen azt hiszed, ez így is marad. Hogy sosem látszik majd rajtad, hány éves vagy. Aztán egyszer csak mégis, és te észre sem veszed. Könnyen megfeledkezel róla. Jársz-kelsz a világban abban a hiszemben, hogy harmincnak nézel ki, ám egy nap rádöbbensz, hogy komoly erőfeszítések nélkül észrevétlen maradsz, csak akkor számítasz, ha kirúzsozod magad, kifested a szempillád, és naponta edzel.
79. old.
El akartam mondani, hogy azért írok gyerekeknek, mert gyerekkoromban a könyvek mentették meg az életem. Megmutatták, hogy ha akarom, erős lehetek, akár új bőrt is növeszthetek, ha az enyém túl vékony, vagy nem megfelelő színű. A könyvek révén az lehettem, ami a valóságban soha: bátor, merész, és természetfeletti módon gyors. Ezt akartam visszaadni. Azoknak a gyerekeknek, akik számkivetettnek érzik magukat, akiknek a tehetségét még nem fedezték föl, akiknek a képességei még nem nyilvánultak meg – meg akartam mutatni nekik, hogy egyszer eljön az ő napjuk.
121. old.
