Házasságom ​története 57% 28 csillagozás

Együtt lenni, vagy összezárva lenni a szeretteiddel, az két nagyon különböző dolog.

17. oldal

– Le kell egy kicsit fogynom, úgyhogy holnaptól fogyókúrázunk – kocogtattam meg a hátát.
– Jó – mormolja.
– Komolyan mondom!
– Rendben.
– Tudod, miért? – szipogom.
– Nem. Miért?
– Ben közölte velem, hogy nincs az az isten, aki fel tudna vinni engem a mennyországba – mert nem bírna el.

32. oldal

Ha szerelmes nőként viselkedsz, szerelmes nő leszel!

214. oldal

Azt hiszem mindannyiunknak megadatik néhány tökéletes perc az életében, és ha igazán szerencsések vagyunk, akár néhány év is; amikor dolgaink úgy alakulnak, ahogy mindig is kellene. Amikor nincs szükségünk altatóra, hogy jól aludjunk. Amikor alanyi jogon jár a szeretet, csak mert létezünk. Amikor a házunk sértetlenül áll, és nem tesz kárt benne tűz, egér, vagy szívet tépő fájdalom. Attól félek a legjobban, hogy egyre kevesebb ilyen pillanat lesz már az életemben.

172. oldal

Minden anya előbb-utóbb rádöbben, a gyereke jobb ember, mint ő. Erről azonban mélyen hallgat. Hogy is vallhatnánk be ezt egy kilencévesnek?

39. oldal

A gyerek épp hogy elalszik, és amit ellene vétettél, ott szorít a mellkasodban, mázsás súlyként nehezedik rád, és kipréseli belőled a szuszt is. Pont, mint a hála érzése. Ha a családod kiteszi a lábát hazulról, egy órába sem telik, és olyan intenzitással tör rád a szeretet, hogy az már fáj – miközben ennek az érzésnek nyoma sem volt, amikor a rászáradt tojássárgáját kapargattad a tányérjukról a reggeli után. Van remény! Egy nap talán nem csak a távollétükben tudom ilyen forrón szeretni őket. Elég nagyravágyó terv!

31-32. oldal, Október (Athenaeum, 2010)

Nem emlékszem már, pontosan milyen büntetést kaptam, de egészen biztosan be kellett falnom egy hatalmas szelet húst, ami talán nem hangzik büntetésnek, de én kilencévesen annak éltem meg.

19. oldal

Akkor még megtehettem, hogy így viselkedtem: hajadon voltam. Egy anya azonban nem nyafoghat. Ben épp tegnap közölte velem, hogy egyáltalán nem menő sírni, és a B betűs szót kiabálni, ha elesünk.

117. oldal

Azt hittem, megúszom. Ha 15, 20, 25, sőt 35 évesen letagadhatnál néhány évet, könnyen azt hiszed, ez így is marad. Hogy sosem látszik majd rajtad, hány éves vagy. Aztán egyszer csak mégis, és te észre sem veszed. Könnyen megfeledkezel róla. Jársz-kelsz a világban abban a hiszemben, hogy harmincnak nézel ki, ám egy nap rádöbbensz, hogy komoly erőfeszítések nélkül észrevétlen maradsz, csak akkor számítasz, ha kirúzsozod magad, kifested a szempillád, és naponta edzel.

79. oldal

El akartam mondani, hogy azért írok gyerekeknek, mert gyerekkoromban a könyvek mentették meg az életem. Megmutatták, hogy ha akarom, erős lehetek, akár új bőrt is növeszthetek, ha az enyém túl vékony, vagy nem megfelelő színű. A könyvek révén az lehettem, ami a valóságban soha: bátor, merész, és természetfeletti módon gyors. Ezt akartam visszaadni. Azoknak a gyerekeknek, akik számkivetettnek érzik magukat, akiknek a tehetségét még nem fedezték föl, akiknek a képességei még nem nyilvánultak meg – meg akartam mutatni nekik, hogy egyszer eljön az ő napjuk.

121. oldal