Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy tökéletes nap 141 csillagozás
A magyarul is olvasható olasz világsiker, a Vita szerzője, az alig negyvenéves Melania Mazzucco, ezúttal nem egy évszázad, hanem egyetlen nap történetét meséli el. Huszonnégy óráét, éjféltől éjfélig. A színhely: Róma. Összefüggő és össze nem függő, mégis egymás felé tartó történetek futnak össze, robbannak egymásba, érnek közös véget ezen az egyetlen napon. Egy kislányé, akinek ma van a születésnapja, apjáé, az ismert politikusé, aki rossz helyen rossz kortesbeszédet mond, első házasságából született, lázadó fiáé, aki ma robbant bombát egy McDonald’s-büfében, a fiatal feleségéé, aki titokban lakást keres, a betegesen agresszív testőrjéé, akit elhagyott a felesége, utóbbié, akit ezen a napon rúgnak ki az állásából, és aki – miközben a nagylánya köldökpiercinget csináltat magának, kancsal és dadogós kisfia pedig a politikuséknál születésnapozik – egy gyenge pillanatában óvatlanul beül gyilkosan féltékeny elvált férje mellé a kocsiba, a nagylány jobb sorsra érdemes irodalomtanáráé,… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2005
Enciklopédia 14
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 25
Most olvassa 2
Várólistára tette 240
Kívánságlistára tette 148
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Nehéz ez után a könyv után megszólalni, mert ez a történet tényleg olyan, aminek a végén elfogynak a szavak.
Bár az első soroktól kezdve tudtam, hogy nemcsak egy szimpla bűncselekmény, hanem valami szörnyű tragédia történt, mégis, számomra is teljesen érthetetlen módon reménykedtem, hogy talán mégsem azokat a mondatokat fogom olvasni a könyv utolsó lapjain.
A történet mindössze 24 óra, 1440 percnyi lehetőség arra, hogy minden másként is alakulhatott volna. Azonban a döntésképtelen és saját korábbi hibáik következményeiben dagonyázó szereplők életét ez a nap végleg vakvágányra futtattja.
Melania G. Mazzucco regényének szereplői mind tele vannak sérelmekkel, elhallgatásokkal, gátlásokkal, de lelkük legmélyén csak egy kis odafigyelésre és szeretetre vágynának. A rohanó nagyvárosi közeg hétköznapi taposómalmában azonban csak sodródnak az árral, egyenesen a tragédia felé.
A több szálon futó, rendkívül olvasmányos történet vékony kis szálai apránként állnak össze egy egész nagy pókhálóvá, ami aztán foglyul is ejti a szereplőket.
Bár a regény végén felcsillan egy apró kis reménysugár, de nem tudom, hogy a valóságban egy ilyen helyzetben ez mire lehet elég, azt meg főként nem, hogy végül ki járt közülük a legrosszabbul.
Az biztos, hogy egy olyan könyv, ami akaratlanul is bekúszik nemcsak a bőröm alá, de egészen a gondolataim legmélyéig és már most tudom, hogy sokáig velem lesz majd. Bár a történet fikció, de sajnos bárhol, bármikor megtörténhet valami hasonló.
Sokkoló történet. Egyetlen nap eseményeibe sűrítve családok, emberek, életek széthullássa. Minden szereplő nyomorult és tátongó sebeket hordoz. Van, amit újra lehet kezdeni, de van, amit már soha. Azt hiszem, lehet ezen agyalni. Bármit mondani róla nagyon nehéz. Rettenetesen felzaklatott.
Arra gondoltam, hogy a sok komor, tömény, szomorú olvasmányom után jöjjön valami kedvesebb, mondjuk egy tökéletes napról. Aztán kaptam a képembe rendesen. Méghogy tökéletes nap.
A nap órákra bontása, a sok szereplő mozgatása, a történetmesélés nagyon tetszett. A közepe felé azon kezdtem drukkolni, nehogy elrontsa valami nyálas hepiendes befejezéssel. A végén meg azon imádkoztam, inkább legyen happy end, bármi, csak ne, csak ne az legyen a vége!
Nehéz erről a könyvről bármit is írni. Ennél már csak elfelejteni lesz nehezebb…
Egy ezerszer átkozott nap. Óva intettek tőle sokan, mégis muszáj volt belesnem a római díszletek mögé. Mindig is érdekelt, hogy lehet ebben a városban élni, miként hat az itt lakókra a történelmi emlékek és a turisták kontrasztja. Hát most megkaptam. Nehezen vettem fel a fonalat, annyi szereplő fejébe kerültem be hirtelen. Ráadásul senkit sem sikerült megkedvelnem, bár egyre mélyebbre és mélyebbre kerültem az érzéseik, hangulatuk, motivációik megismerésével. Megpróbáltak bekúszni a bőröm alá, de nem sikerült, viszont lesöpörni sem tudtam őket magamról. Mindenki a vesztébe rohant, vagy inkább araszolt, legszívesebben be se fejeztem volna a könyvet. A már-már giccses, túlburjánzó környezet- és hangulatleírásoktól hosszú lett nekem a regény. Értékeit elismerve sem tudok négy csillagnál többet adni, mert nem szerettem. Bosszúból sokáig velem marad.
Elfogynak a szavak. Nincs mit mondani. Ez a könyv, ez a történet egyértelmű.
Közben meg, azt szeretném, ha más is megismerné off, és akkor muszáj beszélni róla.
Egyetlen napból, 2001. május 3-nak huszonnégy órájából, bontakozik ki előttünk két család tagjainak a múltja és némiképp a jövője. A két család egymás ellenpontja. A széthullott Buonocore família ismeri a nélkülözést, míg Fioravantiék dúskálnak a jólétben. Ám ez csak a felszín. A problémákat elsősorban nem az anyagiak okozzák, hiszen a Prada-ruhákban pompázó Maja irigyen figyeli a megvetett és lenézett Emma magabiztosságát, függetlenségét, bátorságát, Elio Fioravanti már-már elkívánja testőre gondtalannak képzelt életét, Aris (Zero) Fioravanti mindent tagad és elutasít, ami apja világához tartozik, ám, ha a szükség úgy hozza… Elvágyódnak az életükből, mégis önmaguk fogvatartói. Képtelenek meghallani a másik embert, folyamatosan elbeszélnek egymás mellett, süketek a másikra, miközben egymás felé tapogatóznak, mégsem érik el egymást. Az olvasónak persze könnyű dolga van: a mindentudó narrátor jóvoltából belelátunk a szereplők fejébe, ismerjük érzéseiket, gondolataikat, indulataikat. Mazzucco beszélő neveket ad szereplőinek spoiler. A végkifejlet sem okozhat(na) meglepetést, hiszen a bevezető fejezeten kívül számtalan utalás rejtőzik a szövegben.
Melania G. Mazzucco százszor meg százszor elmondott történetet mesél el. Családon belüli erőszak, iskolai bántalmazás, konfliktuskezelési problémák, társadalomkritika. Van itt minden. A regény mégsem lesz sablonos. spoiler
Az eseményeknek káprázatos hátteret nyújt Róma. A szerző értő és elnéző szeretettel ábrázolja és bírálja a Várost. Jómagam három évig éltem Rómában. off Ezer emlék elevenedett meg bennem olvasás közben, melyek közül nehéz kiszakadnom. off Ez is egy olyan könyv, ami fogva tart. Lehetetlen elfelejteni.
Elsőre azt gondolom filmszerű, olyan helyszínelősen indít, és én arra gondolok, az értékelésemet úgy írom meg, mint a Roncsfilmet, nevek rövidítésével A. Buonocore (beszédes név), pontos tényekkel, olyan szavakat használva, mint a családon belüli erőszak, szerelemféltés, kaliberek, ilyesmi. Igen leír valamit, snitt, aztán vágás, újabb snitt, de elmegy a kedvem a filmszerűségtől, már imádom a történetet, pedig később döbbenek rá, hogy a tökéletes nap: május negyedike. Camilla születésnapja. Benne van minden, a társadalom legteteje és az alja, legkisebbtől legnagyobbig, olyan valóságos és hihető, olyan mindennapi és tragikus. Szerettem, hogy nem mutat meg mindent, csak a következményeket. Nem tudok vagy inkább nem akarok ötszáz oldalt összefoglalni, nem kívánom felsorolni a szereplőket (micsoda hús-vér jellemek, micsoda gondolatok), akiket – kit miért – nagyon kedvelek, de csaknem tökéletes volt, mint a címében a nap. Meg a város, ahol játszódik. Mikor becsukom a könyvet, eléneklem neki, hogy
Such a perfect day
I'm glad I spent it with you
És tényleg.
(U.I. együttérzésem minden kiskorúnak, akinek szemtakarót írnak fel bandzsa szemére, szomorú száj)
Szeretem az olyan könyveket is, amelyek tele vannak véletlen(nek) tűnő találkozásokkal, amik megváltoztatják a szereplők életét, de még jobban szeretem az olyanokat, ahol a találkozások meg az események nem véletlenek, hanem azért történhetnek meg, mert a szereplők már eleve benne voltak egymás életében. Ez valahogy valóságosabb nekem, és én azért szeretek fikciót olvasni, hogy valóságot kapjak belőle.
Ez a könyv nagyon valóságos és élő, végig, a befejezés meg olyan erős, hogy úgy hagyott egy jó időre magam elé bámulva.
(Majd később kifejtem. Gondolom.)
Róma, Carlo Alberto utca, május 4. 27-es lakás. Lövések dördülnek, egy női hang segítségért kiált. Megérkezik a rendőrség.
Ezzel indít Melania G. Mazzucco, majd belehelyezkedik a karnagyi szerepbe és a kórusba sorra csatlakoznak be a szereplők, akik megéneklik bánatukat, nyomorukat, elrontott életüket, kapcsolataikat. A szereplők mind-mind kapcsolódnak egymáshoz, az írónő a kötelékek hálóját olyan ügyesen szövi, mint a pók a hálóját. A könyv ugyan mindössze 24 óra, egy nap története, mégis rengeteg dolog történik, sok-sok információval gazdagodunk, az események filmszerűen pörögnek. Mindenki titkol valamit, vélt és valós sérelmeket hordoznak a szereplők és a szülő-gyermek viszony a regény központi témájául szolgál. Mindenki másképp bánik a gyermekeivel: szereti, félti, kisajátítja magának; pénzzel tömi és megveti; segíti és az őrületbe kergeti; hajas babaként szeretgeti spoiler.
Egy mocskos világ tárul elénk: politikai harcok, féltékenység, megcsalás, családon belüli erőszak, mellőzöttség… mindez Róma utcáin haladva bontakozik ki előttünk, tipikusan olaszos, túlfűtött érzelmekkel csokorba szedve.
Fantasztikusan megírt könyv, sokkoló, olvasás közben érezzük, hogy a katasztrófa minden egyes órával közelebb ér, elkerülhetetlenné válik, ezáltal komoly feszültséget hordoz magában és ugyan félve mondom, de – szerintem – folytatásért kiált!
Nagyon kellemes meglepetés volt ez a – várólistámra ki tudja honnan került – könyv! A címe alapján valami naiv, édeskés történetre számítottam, ráadásul amikor rájöttem, hogy Rómában játszódik még erőteljesebb ellenállás aktivizálódott bennem masszív előítéleteim mentén.
Ámde. Mazzucco könyve a legkevésbé sem romantikus, középpontjában (helyesebben középpontjaiban) egy széthullott, diszfunkcionális család áll minden szorongásával, és tragédiájával. Paranoid, erőszakos férj, időnként Stockholm-szindrómától szenvedő, bántalmazott, identitásában bizonytalan feleség és két gyerek, egyik teli kamasz gondokkal, másik teli a (fél)szemüveges kisfiúkat sújtó zaklatásokkal.
A történet 24 óra, és az olvasó érzi, hogy mint az Összeomlás c. filmben, valami rémes végkifejlet felé tartunk, de a 24. órában mégis olyan rettenettel kell szembenézni, amire nem számítunk.
Ami pedig Rómát illeti, messze nem a romantika városa, Mazzucco bemutatja a nyomornegyedeket ugyanúgy, mint a szikrázó napfényes kávézókat, a tömegjáratokat ugyanúgy, mint a luxus szülinapok színhelyeit.
Nagyon jól megírt könyv, s bár tényleg nem tudom már, miért is landolt 10 éve a várólistámon, de nagyon örülök neki, hogy elolvashattam.
Nem egy könnyű, habos olvasmány… sokszereplős, több szálon futó történet, családi kapcsolatok válságáról, felfokozott érzelmekről, családon belüli erőszakról… talán mindegyik megérne egy külön könyvet a maga módján. A fő szál tulajdonképpen nem más, mint egy férfi, aki „különös” módon dolgozza fel a válását. Közben olyan problémák merülnek fel, amik akár a saját életünkre is igazak lehetnek, de ha nem, akkor is érdemes elgondolkoznunk, vajon mi mit tennénk egy-két hasonló helyzetben, hogyan oldanánk meg?
A fogalmazási (fordítói?) stílus sajnos elég távol áll tőlem, egy picit vontatottnak éreztem az egészet, de a vége… a vége az olyan erővel rúgott fejbe, hogy még most is csillagokat látok… csak lelkierővel felszerelkezve, saját felelősségre szabad olvasni!
Ki mint vet, úgy arat…
Népszerű idézetek
Róma úgy nőtt ki önmagából, mint egy élő szervezet -mint valami új állat a saját bőrében, a saját csontjaiban. Minden dolog valami másnak a tetejére épült, a jelen a múltra, a jövő a jelenre, kibogozhatatlan szövevényt alkotva. Ám Róma legnagyobb része így is a föld mélyében maradt elrejtve.
291. oldal
Az emberek pletykálnak. Mindjárt rosszra gondolnak. A nyelvnek nincsen csontja, de betöri a fejedet.
A nők a túlvilággal cimborálnak, beszélő viszonyban vannak a jövővel meg a halállal.
27
Teljesen igaza van nagyinak, egyesek fiatalon halnak meg, mások meg öregen születnek.
377. oldal
Mert csak egy módja van, hogy az ember jól csináljon valamit, és százezer módja, hogy elrontsa.
293. oldal, Tizenhetedik óra
[…] újabban arra jutott, hogy az írás ugyanolyan régészeti tevékenység, mint egy ókori római város kiásása. Pedig Sasha tudja, hogy nem létezik semmi más, és hogy az irodalom – még akkor is, ha elkerülhetetlenül bukásra van ítélve – az egyetlen dolog, ami lehetővé teszi, hogy elviseljük ezt az álnok őrületet, ami az életünk.
328. oldal, Tizennyolcadik óra
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek 85% ·
Összehasonlítás - Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap 95% ·
Összehasonlítás - Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap 94% ·
Összehasonlítás - Domenico Starnone: Hurok 88% ·
Összehasonlítás - Alice Feeney: Időnként hazudok 84% ·
Összehasonlítás - Valérie Perrin: Másodvirágzás 93% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Manna Marina 94% ·
Összehasonlítás - Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok 93% ·
Összehasonlítás - Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje 93% ·
Összehasonlítás - Douglas Stuart: Shuggie Bain 92% ·
Összehasonlítás